Hazai eszköz a szürkehályog észlelésére

A CATARACTOSCOP

Nagyszüleink, dédszüleink – ha megérték a 70-80 esztendős kort – nemritkán panaszkodtak egyre gyengülő, ködösödő látásukra. A diagnózis – időskori szürke hályog – régen a lassú, de biztos megvakulás jóslata volt, ma már viszont csodálatosan kifinomult műtéti technikákkal a látás megmenthető. Korunkban azonban a szürke hályog nemcsak az idős emberek problémája, hanem meglepően sok fiatalé is! Vannak-e ennek a bajnak korai tünetei, és ha igen, hogyan, miként észlelhetők? Cikkünk egy hazai fejlesztésű eszközt és használatának tízéves tapasztalatait mutatja be.

Miféle hályog a szürke hályog? Semmi esetre sem olyasmi, amit a naiv szóhasználat szerint le kellene “kaparni” a szemről. A szürke hályog, orvosi nevén katarakta, a szem belsejében, a pupilla mögött rejtőző szemlencse elhomályosodása. Anélkül, hogy tudnánk róla, szervezetünk a rugalmas szemlencse fénytörő erejét automatikusan úgy állítja be, hogy a külvilágnak a retinán, szemünk “vetítővásznán” megjelenő képe mindig éles legyen. Ám, ha a lencse maszatos és homályos, zavaros marad a legjobban beállított kép is. De mitől lehet homályos a szemlencse?

Bojtár Ottó montázsa

A szemlencse eléggé bonyolult szerkezetű, mégis átlátszó, fehérjedús szerv. Víztiszta, amíg egy bizonyos anyagcserezavar következtében a benne lévő fehérjék bomlani nem kezdenek. Úgy, mint a tojásfehérje, amely szintén elbomlik, átlátszatlan fehér tömeggé alakul a hő, a főzés hatására. A szemlencse elbomlott fehérjeszemcséi eleinte csupán mikroszkopikusan kicsiny szigeteket, majd egyre kiterjedtebb szigetcsoportot, sőt szigetcsoportokat alkotnak. Kívülről nézve a szemlencsében eleinte kisebb-nagyobb kiterjedésű homályos foltok láthatók, később, kifejlett katarakta esetében a lencsét többé-kevésbé kitölti a homály.
A kicsapódott fehérjeszemcsék részben elnyelik, részben erősen szórják, minden irányba szétterítik a szembe bevilágító vizsgálólámpa fényét. Ez az elnyelés és fényszórás magyarázza meg mindazokat a jelenségeket, látási zavarokat, amelyekkel a kataraktával küszködő ember szembe kerül: fokozatosan romló látóélesség, ködös látás.

A szürke hályog gyógyítása

Mind ez ideig nincs megbízható tapasztalat arra nézve, hogy gyógyszeres kezeléssel, szemcseppekkel segíteni lehet-e a szürke hályogban szenvedő emberen. Úgy tűnik, ma még nincs ilyen gyógyszer. Csupán arra utaló jelek vannak, hogy az egészen kezdeti állapotban lévő katarakta további fejlődését fékezik, jó esetben megállítják bizonyos gyógyszerek.
A szürkehályogot ma műtéttel gyógyítják: a pupilla mögül roppant finom technikával kiemelik vagy elfolyósítás után kiszippantják az elhomályosodott szemlencsét, és a helyébe szövetbarát műanyagból készült műlencsét ültetnek be. Természetesen gondosan végzett előzetes optikai számítások és tervezés után. A merev műlencse, persze, nem tudja automatikusan élesre állítani a látott képet. Jól lehet vele látni messzire, de például olvasáshoz egy körülbelül +3 dioptriás szemüveget kell használni.

A látászavarok optikai oka

A szürke hályogos szem látászavarainak a megértéséhez csupán a legelemibb optikai ismeretek szükségesek. A messze lévő tárgy képét a szem, akár egy közönséges nagyítólencse, a “képernyőjére”, a retinájára vetíti. A “vetítésben” a szemlencsének csupán korrigáló szerepe van, ez mégis nélkülözhetetlen a kép élesre állításához. A retinán, másképpen ideghártyán megjelenő vetített képet a szemidegek-bizonyos előfeldolgozás után – az agyba továbbítják, ahol a látvány tudatosul.

1. ábra. Egy távoli tárgypont képe egészséges (bal oldali kép)
és szürke hályogos szemmel (jobb oldali kép)

Az 1. ábra bal oldali részén egy ép szem vázlatos rajzát láthatjuk: a távoli tárgy egy pontjáról jövő fénysugarak mindegyike a retinán fekvő fókuszban találkozik, ez lesz a kép megfelelő pontja. Az ábra jobb oldali részén ugyanennek a szemnek a képalkotását mutatjuk be, azzal a különbséggel, hogy a szemlencsében egy kataraktafoltot tételezünk fel. Ha valamelyik fénysugár éppen egy kataraktaszemcsére esik, bizonyos valószínűséggel elnyelődhet, de leginkább kiszóródik, vagyis megjósolhatatlan módon megváltoztatja az irányát. A szemcsék között átjutó fénysugarak változatlanul részt vesznek a képalkotásban, a számuk azonban már kisebb, mint az egészséges szemben: a kép halványabb, ködösebb lesz. Ráadásul az összevissza kiszóródott fénysugarak beterítik a retina felszínét. Képzeljük azt, hogy a látni való tárgy egy lámpa. Fényének egy része szemünkben megalkotja a lámpa képét, a kataraktafolt által szórt fényhányad azonban a kép körül minden irányban szétterül: kiterjedt fényudvart hoz létre. Ezt a fényudvarlátványt éli meg a kataraktás beteg káprázásként: a sötét országúton vagy utcán egy zavaró, semmit meg nem világító, mindent elöntő, hatalmas fényáradatként.
Érdekes, hogy a katarakta fejlettségi fokára legkevésbé az úgynevezett vizustáblán mért látóélesség érzékeny, ez viszont erősen függ a vizsgálóhelyiség megvilágítási körülményeitől. A fentiekből mindez elég egyszerűen következik. Ha a vizsgált ember látóterében nem jelennek meg zavaró, káprázást okozó fények, a vizustábla kisebb méretű számképeit kifejlettebb katarakta esetében is jól felismeri. Ráadásul ha a kataraktafoltok a szemlencse peremének a közelében helyezkednek el, akkor viszonylag erős környezeti megvilágítás mellett is, amikor szűk a pupilla, a lencse tiszta tartományán át nézünk. A katarakta zavaró hatása ekkor alig vehető észre, szemben az ellenkező esettel, a szemlencse közepén kialakuló homályéval, amikor erősen megvilágított környezetben a pupilla mintegy rászűkül a lencse legzavarosabb részére.

"Van-e a szemem(b)en szürke hályog?"

Naponta szembesül a szemorvos betegeinek ilyesféle aggodalmas kérdéseivel. Egyszerű ránézésre természetesen ő sem szívesen mond véleményt, biztosat rendszerint csak műszeres vizsgálat alapján állíthat. A katarakta diagnosztizálására több, más vizsgálatokra is alkalmas műszer áll az orvos rendelkezésére. Első lépésként – szemcseppekkel – kitágítja a pupillát, hogy a bevilágító lámpa fényének hatására össze ne szűküljön, és műszerével minél nagyobb szemlencsefelületet láthasson. Előfordul, hogy a pupillatágításra más betegségek miatt nem kerülhet sor, ez, bizony, megnehezíti az orvos dolgát, és korlátozza diagnózisát.
Kifejezetten a szürke hályog vizsgálatára fejlesztett ki egy diagnosztikai műszert a KFKI-ban egy kutatócsoport. Ez a műszer, a Cataractometer a mikroszkopikus kataraktaszemcsék által szórt fény intenzitását méri, és ennek alapján automatikusan kijelzi a szemlencse átlagos fedettségét (opacitását). E cikkünkben egy újabb, sokkal egyszerűbb és olcsóbb műszert mutatunk be, a Cataractoscopot, amely más elv alapján működik. Ám ez az elv is egyszerű és könnyen érthető. Nagy előnye a kis készüléknek, hogy – mint látni fogjuk – nincs szükség mesterséges pupillatágításra!

A Cataractoscop működése

Műszerünk működési elvét a 2. ábrán mutatjuk be. Itt egy ugyancsak vázlatos szemet látunk, kataraktafelhőt tartalmazó szemlencsével. A rajzon látható sugármenet megértéséhez tudnunk kell, hogy egy optikai lencse a fókuszpontjából kiinduló fénysugarakat a túloldalán párhuzamos nyalábbá alakítja. (Ez az elv azonos azzal, amelyet a megelőző esetben alkalmaztunk, amikor a nézett távoli tárgyról érkező, gyakorlatilag párhuzamos fénysugarak a szem belsejében lévő fókuszpontban találkoztak. A geometriai optikában a fénysugarak iránya megfordítható!) Az emberi szem, mint optikai leképezőkészülék egy olyan lencsének felel meg, amelynek külső fókuszpontja a szem szaruhártyája előtt nagyjából 14 milliméterre van. Ha ennek a külső fókuszpontnak a közelébe egy nagyon kicsiny, pontszerű fényforrást helyezünk, ennek fénye a szem belsejében közelítőleg párhuzamos nyalábként folytatja az útját, és így éri el a retinát. Teljesen egészséges, kataraktamentes szemmel egy kerek, egyenletesen megvilágított fényfoltot látunk, pontosan a kerek pupillanyílásnak megfelelőt. Egy kataraktafolt a szemlencsében, bármilyen kicsiny is, határozott és jellegzetes árnyékot vet a retinára. Ezt az árnyékot a kör alakú, megvilágított területen sötét foltként észleljük. Hasonlít ez a régen annyira kedvelt mulatsághoz, az árnyjátékhoz. A szembeli árnyékzónát a 2. ábrán vonalkázással besötétítettük.

2. Ábra. A cataractoscop működési elve

Természetesen a retinán nemcsak az esetleges kataraktafelhő árnyéka jelenik meg, hanem például a szaruhártyán keletkezett sérülések, hegek árnyképe is. Ez utóbbiak éles, határozott vonalú kontúrja azonban jellegzetesen különbözik a szürkehályogos foltokétól. Emezek széle elmosódottabb, diffúz, ám ugyanúgy, mint a hegeké, ezek árnyképe is a megvilágított körlapnak mindig ugyanazon a helyén jelenik meg. Mintha oda lenne festve!

A Cataractoscop szétszedett állapotban.
Látható a fémből készült hengeres műszertest, a patronszerű fényforrás
és a fényforrást tápláló mini-ceruzaelemek

Az emberi szem, ha nem is a legtökéletesebb, mindenesetre nagyon érzékeny szerv. Gondos mérésekkel bizonyították, hogy akár néhány fotont is érzékelni tud! A szem elé helyezett pontszerű fényforrásnak nem kell erősnek lennie, sőt! A legfinomabb részleteket is megmutató fényerő még olyan gyenge, hogy a pupilla a legnagyobb természetes méretét veszi fel. A Cataractoscop használatakor a pupilla mesterséges tágítására tehát rendszerint nincs szükség! A kontaktlencsét vagy a szemüveget viszont, természetesen, le kell tenni.

Vizsgálatok a Cataractoscóppal

A cikk szerzői által kifejlesztett műszer, mint a fényképeken látható, oly kicsiny és könnyű, hogy a vizsgált személy egyik kezével a szeméhez illesztve kényelmesen tanulmányozhatja a látványt. A fekete szemkagyló tartja a fényforrást a szem külső fókuszpontja közelében, s egyben arról is gondoskodik, hogy külső fények ne zavarják az észlelést. A Cataractoscóppal végzett vizsgálat során a páciens maga észleli saját lencsehomályát, és egy formanyomtatványon le is rajzolja amit lát.
Szakmai körökben sok vita folyt arról, hogy mennyire megbízhatók a betegek rajzai saját észleleteikről. Sokan alábecsülik embertársaik szellemi képességeit (ennek oka talán a kölcsönös megértés hiánya). Mi őszinte meglepetéssel tapasztaltuk az eltelt mintegy tíz év során, hogy még a legegyszerűbb, tanulatlan emberek is híven, pontosan fel tudják vázolni azt, amit a készülékben látnak. Az orvosnak módjában áll műszereivel ellenőrizni betege rajzait. A páciens sok esetben olyan finom részleteket is felvázolt, amelyeket az orvos csak hosszabb vizsgálódás után tudott nyugtázni. Ugyanezt tapasztalták más vonatkozásban is: a rendszeres időközökben megismételt vizsgálatokon, bár a páciensek természetesen nem láthatták előző vázlataikat, mégis, a képeiken az orvos előtt pontosan és plasztikusan kirajzolódtak a különböző szürke hályog típusok fejlődési sajátosságai.
Néhány jellegzetes észlelet látható az 3. ábrán. E gyűjtemény legfelső sorában egészséges szeműek rajzai láthatók. A jobb szélső kivételével a felvázolt alakzatok mind mozognak, ezek többnyire a szem csarnokvizében, illetve a könnyfilmben úszkáló úgynevezett alakostestek. Az időskori, ám egészséges szemlencse átlátszósága nem mindig tökéletes. Több esetben találtunk benne halvány struktúrát, erre a jobb szélső észlelet mutat példát. A kórosnak jelölt szürke hályog észleletek magukért beszélnek. Any-nyit azért érdemes megjegyezni, hogy a szokásos módon mért látóélesség a felső két sorban mindegyik betegnél 90–100 százalék, azaz gyakorlatilag tökéletes volt! A jobb szélső, bekeretezett ábrasorozat egy középponti katarakta fejlődését mutatja. Figyelmet érdemel a képgyűjtemény bal alsó sarkában szerénykedő két észlelet. A ma szokásos műlencse-beültetéses szürke hályog műtétek után esetenként előfordul, hogy szürkülni kezd a benthagyott, a műlencsét támasztó úgynevezett hátsó tok. Ennek optikai hatása lényegében ugyanolyan, mint a kataraktáé: egy viszonylag halvány, szürke fátyol majdnem a teljes "látóteret" lefedi. Ilyenkor lézeres beavatkozással lyukat ütnek rajta, s ezzel a páciens látását (nappali fényben) teljesen rendbe hozzák.

3. Ábra. Catarascópos látványgyűjtemény

Következtetések

Az orvosi közleményekben nap nap után találunk olyan információkat, amelyek arról számolnak be, hogy az újonnan felfedezett szürke hályogos betegek száma évente 15 millióra tehető és ez ráta 2020-ra akár 40 millióra is nőhet. A rendszeres és egyre kiterjedtebb körben végzendő szűrővizsgálatoknak ezek a számok adnak jelentőséget. A kilencvenes évek elejétől kezdve gyűjtött több mint hétezer vizsgálat anyagából itt csak néhányat tudunk bemutatni. Meggyőződtünk arról, hogy a műszer a legkisebb kataraktakezdemény kimutatására is képes, így különösen alkalmas szűrővizsgálatok végzésére, akár nagy létszámú csoportokkal is. De felmerül a kérdés: hol és miért van szükség ilyen nagy érzékenységű vizsgálatokra?
Kevésbé közismert, hogy az emberi szem lencséjének épsége különösen érzékeny a radioaktív, illetve röntgensugárzásra, ezért bármilyen kis lencsehomály felfedezésének jelentősége van, főként sugárveszélyes munkahelyen dolgozóknál. Nem kevésbé veszélyeztetettek az erős fénysugárzásoknak kitett emberek (kohászok, üvegfúvók), sőt, a szenvedélyes napozók sem! Földrészünkön kevésbé ismert tény az is, hogy a trópuson a szürke hályogot népbetegségnek tekintik, amelynek a műtétes gyógyítására ott alig-alig van lehetőség.
Már a kezdeti homályok is komoly súlyos zavart, káprázást okozhatnak éjszakai vezetéskor. Ez nagymértékben veszélyezteti a közlekedés biztonságát nemcsak az országúton, hanem esetenként a városi utcákon is. Statisztikák igazolják, hogy az éjszakai közúti balesetet okozó gépkocsivezetők 25 százaléka fokozott káprázásérzékenységben szenved. Sajnos, a ma érvényes jogszabályok szerint a kötelező időszakos orvosi vizsgálat csak a nappali közúti közlekedésre való alkalmasságra vonatkozik. A különböző látászavarok, így a káprázás miatt éjszakai vezetésre alkalmatlanok nagyrészt “engedéllyel” vesznek részt az éjszakai forgalomban. Statisztikák szerint csak 31 százalékuk mond le önként az éjszakai vezetésről. A rutinszerű szemészeti vizsgálaton kezdődő kataraktát észlelő orvos talán eredménnyel figyelmeztethetné a vezetői engedély tulajdonosát azokra a veszélyekre, amelyeket éjszakai vezetésével saját magának és másoknak okozhat.
A kezdődő lencsehomályok korai felismerésének további jelentősége az, hogy a ma használatos szürke hályog elleni gyógyszerektől csak a homályok kifejlődésének kezdeti szakaszában várhatunk bármilyen eredményt.
Nem kevésbé jelentős lenne napjainkban a szinte rutinszerűen végzett, a szem hátsó csarnokába beültetett műlencseműtéteken átesett betegek rendszeres ellenőrzése a cikkünkben ismertetett egyszerű módszerrel. Amint azt már fentebb, a 3. ábra kapcsán megjegyeztük, a műtét alkalmával meghagyott hátsó lencsetokon még a látóélesség észlelhető zavara előtt esetlegesen kifejlődő kis homályok hasonló káprázásérzékenységet idézhetnek elő, mint a kezdődő katarakta, természetesen zavart okozva az éjszakai közlekedésben, vezetésben is.

Dr. Hrehuss Gyula - Dr. Lakatos István

Élet és Tudomány Archívum nyitólap | SuliNet nyitólap
Az ÉT-archívumban található dokumentumok szabadon másolhatók, de csak saját célra.
Nem kereskedelmi alkalmazásokhoz változtatás nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.
Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző (a tulajdonos) engedélyét kell kérni.