|
Nagysikerű előadás a Semmelweis Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán Szakmai körökben évek óta ismeretes, hogy két magyar "műegyetemi" oktató, évtizedes kutatómunka után új módszert fejlesztett ki a színtévesztés mérésére és korrigálására. Dr. Ábrahám György egyetemi docens és Dr. Wenzel Klára egyetemi magántanár világszabadalmára néhány éve - külföldi befektetői közreműködéssel - létrejött a Coloryte Rt. Őszinte örömünkre Dr. Ábrahám György elvállalta, hogy a módszerről előadást tart a Főiskolán az optometrista szak harmadéves hallgatóinak. Az "előadás" szó kissé szerény is, mivel valójában február 8-án és március 7-én délután kétszer három órában egy teljesen átfogó ismeretanyagot kaptunk a színérzékelés elméletéről, a színtévesztés problémájáról, ennek nemzetközi megítéléséről és végül magáról az új mérési és korrigálási módszerről. Az előadást nagy érdeklődés előzte meg nemcsak a hallgatók részéről, de a Főiskola oktatói részéről is. Eljött Niedermayer József, Szövetségünk elnöke, Dr. Rózsa Sándor (mindketten az Optometrista Szak oktatói), Nemerkényi János a Szász Ferenc Szakközépiskola kihelyezett Optikus Tagozatának igazgatója és sokan mások. Az előadás rövidített változatát - a szerzők hozzájárulásával - az alábbiakban közreadjuk: A Coloryte - módszer a színtévesztés korrigálására A színlátás és a színtévesztés A retinán kétféle fényérzékeny receptor található. A nappali látás receptorai a csapok, az éjszakai látás receptorai a csapoknál kb. ezerszer érzékenyebb pálcikák. A Young-Helmholtz háromszín-elmélet szerint a csapok három félék. Ezek közül az elsőt főleg a hosszú (vörös), a másodikat a közepes (zöld), a harmadikat a rövid (kék) hullámú sugárzás ingerli. Görög sorszámnevekkel szokták őket jelölni: protos, deuteros, tritos. Ha mind a három egyenlő mértékben kerül ingerületbe, "fehér" érzés keletkezik. Minden más esetben színes jön létre. A szín milyensége (színérzete) a színes fény hullámhossz elosztásától függ. Ha pl. a sugárzás túlnyomóan 440 nm körüli, ibolya színérzet jön létre. A túlnyomóan 470 nm-es fény kék, a 495 nm-es türkiz, az 530 nm-es zöld, az 555 nm-es sárgászöld, az 575 nmes sárga, az 590 nm-es narancsszín, a 650 nm-es vörös, a 700 nm-es fény sötétvörös érzetet vált ki. Ép színlátású egyének a spektrumban mintegy 160 színárnyalatot tudnak megkülönböztetni, míg ezeknek keverékeiből, sötét és világos, továbbá tört árnyalataiból összesen mintegy 4 millió színárnyalatot képesek felismerni. Az emberiségnek azonban körülbelül 4 %-a (a föld lakosságából 210 millió ember) színtévesztő. A színtévesztők általában kevesebb (mindössze néhány száz) színárnyalatot tudnak megkülönböztetni, és ezek egy részét gyakran összecserélik. Ez súlyosan érinti munkaképességüket, mivel több, mint 100 olyan szakma van, amelyet színtévesztők nem tudnak jól ellátni. (PI. autófényező, szobafestő, fodrász, kozmetikus, sebészorvos, kórboncnok, nyomdász, hentes, kertész, műszerész, villanyszerelő, stb.). Különösen hátrányos a színtévesztés a közlekedésben, mivel a közlekedési lámpák színének felismerése romlik, pl. a piros lámpák látótávolsága csökken színtévesztés esetén. A színtévesztés okai A színtévesztés öröklött sajátság. Génjei az x-chromosomához kapcsoltak, az öröklés menete nemhez kötötten recessív. Legsúlyosabb formája a monochromasia, vagy achromasia, melynek két formája ismeretes: a pálcika-monochromasia, és a csap-monochromasia. Előző esetben csapok egyáltalán nem találhatók a retinán, csak pálcikák, utóbbi esetben a pálcikákon kívül van egy színérző elem is, valószínűleg a középső. Egyik esetben sincs semmilyen színlátás és mindkét este rendkívül ritka. A színtévesztés másik súlyos formája a dichromasia. A dichromátoknak csak kétféle csapja működik. Van némi színérzékelésük; a kék és a sárga színt és azok átmeneteit látják. A férfiak mintegy 3 %-a és a nők 0,01 %-a dichromát. A színtévesztés leggyakoribb formája az anomalis
tricromasia. Az anomalis trichromátok kevesebb színárnyalatot tudnak megkülönböztetni, mint a normálok (romlik a szín-diszkriminációs képesség). Gyakori az is, hogy a színárnyalatot tévesen nevezik meg, összekeverik a zöld, barna és drapp színeket (romlik a szín-identifikációs képesség). A férfiak 5 %-a és a nők 0,3 %-a anomális trichromát. Az anomális trichromasia oka a korszerű színlátás-elmélet szerint az, hogy az egyes receptorok a spektrumnak nem ugyanarra a tartományára érzékenyek, mint a normális színlátás esetén. A színlátás szerzett zavarainak nincs a színtévesztéshez semmi közük. A látótér színhatárainak szűküléséről, vagy színscotomáról van szó, ritkábban izgalmi vagy egyéb okokból fellépő szubjektív színérzésekről (chromatopsia). Hóvakság esetén vöröslátás, santonin mérgezésnél sárgalátás léphet fel. Az ártalom megszűnésével ezek a színlátási zavarok maguktól megszűnnek. A Coloryte módszer a színtévesztés korrekciójára A Coloryte módszer a színtévesztés leggyakoribb formája, az anomális trichromasia korrekciójára alkalmas. A korrekció szemüvegkeretbe foglalt speciális transzmissziójú színszűrő alkalmazásával történik. Az anomális trichromát személy mindkét szeme elé olyan azonos színű színszűrőt helyezünk, amely a szembe érkező fény spektrális eloszlását úgy módosítja, hogy az anomalis trichromát receptorok érzete ugyanolyan legyen, mint a normál trichromát receptorok érzete lenne színszűrő nélkül. Minthogy a szűrők tervezésénéI a cél az, hogy az anomális trichromát látást a normál trichromát látáshoz minél inkább láthatóvá tegyük, egyidejűleg javul a szín-identifikációs és a szín-diszkriminációs képesség is. Eddigi tapasztalataink szerint a szín-diszkriminációs képesség a korrekciós szemüveg felpróbálásakor azonnal megjavul, míg a szín-identifikációs képesség javulása kezdetben még nem éri el a teljes értéket, hanem a viselés során tovább javul. Feltehetőleg tanulási folyamatról van szó, amely 10-12 éves korban gyorsabb, idős korban lassúbb. A korrekciós szemüveg fényáteresztő képessége nagy. A spektrum egyik tartományában sem csökken 10% alá, az egész spektrumban átlagosan pedig 50%. Minthogy a fény intenzitását logaritmikusan érzékeljük, ez alig jelent észrevehető fény csökkenést. (Összehasonlításul megemlíthető, hogy egy gyenge napszemüveg az egész spektrumban átlagosan 2% fényt enged át, egy sötét napszemüveg 1 %-nál kevesebbet.) A színszűrő rétegek dioptriás szemüvegre is felvihetők, így egyetlen szemüveggel korrigálható a színtévesztés és a visus hibája is. A színtévesztés típusának meghatározása A színtévesztők szűrésére (a színtévesztők és a normál színlátók különválasztására) pseudoisochromatikus táblákat, vagy más néven csereszín-táblasorokat, "pöttyös" ábrákat használnak. Jól beváltak és nálunk is használatosak Ishihara, Velhagen, és Rabkin táblái. Pontosabb mérés végezhető a Nagel féle anomaloszkópon. A műszer látómezejének egyik felében monokromatikus vörös fényt kell a vizsgált személynek összekeverni monokromatikus zöld fénnyel mindaddig, míg a látómező másik felében látható monokromatikus sárga fénnyel azonosnak nem látja. A korszerű műszerek a szem színadaptációs állapotának stabilizálása céljából a látómezőbe 10 sec-onként fehér fényt vetítenek be. A régebbi típusoknál a látómezőn kívül helyezték el az adaptációs fehér fényt. A Coloryte új színlátás vizsgáló műszere: a PDT 2000 A színtévesztést korrigáló szemüvegek feladata az, hogy a színlátás hibáit a teljes spektrumban korrigálják. A színtévesztés típusának meghatározásához és a megfelelő szemüveg kiválasztásához ezért nem elegendő összesen három színnel vizsgálni a színtévesztést. A Coloryte olyan az anomaloszkóphoz hasonló, de annál lényegesen többet tudó új műszert fejlesztett ki, amely a teljes látható spektrumban monokromatikus fények segítségével vizsgálja a színlátást. A színadaptációs állapot stabilizálására nemcsak 10 sec-onként, hanem folyamatosan fehér fényt vetít be a látómezőbe, és ennek közepén helyezkedik el a színes mérőfelület. Így nem zavarja a vizsgálatot az adaptációs fény és a mérőfény váltakozása. A színek megjelenését számítógép vezérli, és az értékeli ki a mérés eredményeit és határozza meg a szükséges szemüveg típusszámát is. A korrekciós szemüveg kiválasztása A korrekciós szemüveg kiválasztása több lépésben történik. Először egy szűrőteszten esik át a vizsgált személy, ahol megállapítjuk, hogy valóban színtévesztő-e. Ezután a PDT 2000 műszerrel részletes mérést végzünk. A mérés egyes lépéseit többször meg kell ismételni a mérőszemély szubjektív hibáinak kiszűrése érdekében. A mérés általában kb. 20 percig tart, de súlyos színtévesztőknél (pl. dichromatoknál) ez az idő rövidebb lehet, mert már a mérés elején kiderül a dichromasia. A mérés végén a számítógép kiadja a szükséges szemüveg típusszámát. A szemüveg sorozat próbalencse sorozatként rendelkezésre áll. A megfelelő színes korrekciós próbalencsét szükség esetén dioptriás próbalencsékkel kombinálva próbakeretbe helyezzük. Ezután a vizsgált személy újabb tesztábrákat néz meg és megállapítjuk, hogy a korrekciós szemüveggel milyen mértékű javulás volt elérhető. Ha a próba eredménye alapján a vizsgált személy megrendeli a korrekciós szemüveget, célszerű látásélesség vizsgálatot is végezni, hogy a korrekciós szemüveg a visus hibáit is optimálisan javítsa. Eddigi tapasztalatok A Coloryte szemüvegeket Magyarországon az ORKI engedélyezte, és mintegy 100 ember viseli már kísérletképpen, körülbelül 2 éve. Többségük meg van elégedve a szemüveggel. Véleményük szerint a világot nemcsak színesebbnek, de részletdúsabbnak is látják. A szemüveg viselése semmilyen kellemetlen mellékhatást nem okoz. Az előadást gazdag illusztrációs anyag színesítette és tartalma messze meghaladta azt a színvonalat, melyet az optometrista hallgatók eddig erről a témáról a tananyagban kaptak. A docens úrnak ezúton is köszöni a Főiskola, hogy valóban rengeteg elfoglaltsága mellett szakított időt arra, hogy előadásával emelje az optometrista képzés szakmai színvonalát. És ha ez nem túlzott igény a részünkről; "jövőre veled ugyanitt", azaz visszavárják őt a jövő évi harmadévesek. Dallos János |