Keratoconus és kontaktlencsék: áttekintés

A keratoconus egy progresszív, nem gyulladásos rendellenesség, melyet a kornea csúcsosodása és elvékonyodása jellemez. Az állapot általában az élet első évtizedeiben jelenik meg, gyakran 6 és 26 éves kor között, rendszerint 16 éves kor körül. Ritka állapot, a népességnek átlagosan 0.15 - 0.65%- át érinti. A keratoconus kialakulásának több oka lehet. Néhány vélt lehetőség: öröklődés, allergiák, endokrin kiegyensúlyozatlanság, szemdörzsölés és pajzsmirigy rendellenesség. Összefüggésben lehet más állapotokkal is, mint például a Down szindróma, az atopiás dermatitis és a retinitis pigmentosa.

A keratoconus korai tünetei az egyszemes kettős látás, holdudvarok, alakok inkább torzak, mint homályosak, gyakori szemdörzsölés. A betegnek valószínűleg egész története van az új szemüveg felíratásokról. A klinikai tapasztalatok közé tartozik a torz kornea, az erősödő irreguláris asztigmia, a csökkent látásélesség, valamint meredek keratometriai leolvasások.

A korneális topográfia kúp alakot mutat. Enyhe keratoconus esetében a K-leolvasások értéke meridiánonként 45.00D, mely súlyos esetekben elérheti a 62.00D-t is, vagy még magasabb értéket. Réslámpás vizsgálat feltárja a kornea sérüléseit, a Fleisher gyűrűt, amely a kúp alapjánál, a Bowman membránnál jelenik meg körkörös vonalként, ahogy a kúp növekszik. A réslámpa a Vogt vonalakat is kimutathatja, melyek a kornea hátsó részén középen találhatók. A keratoconus rendszerint az egyik szemen kezdődik el, majd gyakran megjelenik a másikon, néha csak évekkel később. Ahogy a kornea felpúposodik és vékonyodik, a csúcs elmozdul középről, és kónikus alakot vesz fel. A különböző alakok döntik el az állapot besorolását.

Osztályozás szerint lehet kúpos, ovális (vagy megereszkedett), és glóbusz. A leggyakoribb a kúp, amely a legkisebb és a legkönnyebben illeszthető rá kontaktlencs. A kúp leginkább középre, vagy egy kicsivel a közép alatt helyezkedik el. Az ovális kúp átmérőben nagyobb, és a tengelye a közép alatt van, ami a kontaktlencse illesztését megnehezíti. Minél lejjebb van a kúp, pislogáskor annál jobban elmozdul a lencse a normális helyzettől. A glóbusz kúp a legnagyobb, mely megközelítőleg a kornea háromnegyedét fedheti el. Nagyméretű csúcsa miatt a kontaktlencsék gyakran decentráltak, és kevésbé stabilan illeszkednek.

A keratoconus korai szakaszaiban, a látáskorrekcióhoz megfelel az asztigmiás szemüveg. Ahogy az állapot változik és a kornea torzul, a szemüvegek már nem adnak megfelelő korrekciót az irreguláris asztigmia kialakulása miatt, és egyre szükségesebb kontaktlencsét választani. A kontaktlencsék egységes fénytörő felületet hoznak létre, a rendellenességek nagy részét kiküszöbölve, és nagyobb fokú látásélességet létre adva.

Bár a szklerális lencsék használatát keratoconus esetében már 1884-ben dokumentálták, a korneális kontaktlencsék bevezetése drámaian megnövelte a sikeres illesztések számát. A lencsék mai változatai a hagyományos tervezésű merev lencsék, a lágy lencsék, és ezek kombinációi.

A merev lencsék felhelyezésénél a leggyakoribb illesztés a hárompontos technika, amely nagyon jól beválik a kis méretű kúpnál, mely eléggé központosított. A hárompontos illesztés a merev lencse középen, és általában a vízszintes középvonalon való érintkezést jelent. A lencsék súlya három részre van elosztva, hogy csökkentsük a lencse lerázódását, valamint hogy egyenletes súlyelosztást kapjunk. A hárompontos illesztési technika nagy átmérőjű kúpokhoz, és a nagyon decentráltakhoz nem megfelelő.

Az eléggé középpontos kúpoknál a csúcsi szabad mozgás egy másik opció. Ez a technika is a legjobban kis átmérőjű kúpoknál működik, a lencse kis átmérője, és optikai zónája miatt. Ha tökéletesen illesztjük, a lencse átíveli a kornea középső részét, szabad mozgást engedve a csúcsnak. Korb és munkatársai úgy vélik, a hosszú ideig tartó csúszkálás a csúcs hegesedését okozhatja, emellett pedig szabad utat enged a keratoconus fejlődésének, így a csúcsot szabadon kell hagyni. Ezeknek a lencséknek úgy kell mozogni, hogy a könny alattuk könnyen tudjon cserélődni. E tervezés lehetséges hátrányai a csökkent látásélesség, és a könny rossz cseréje.

Az aszférikus lencsék a középtől a szélek felé fokozatosan laposodnak, egy meredek kúpból lapos periféria lesz. Ez a kivitelezés a kicsi és a közepes kúpra alkalmas. A lencséket excentritás, vagy „e-érték” alapján méretezik, amely a laposodás mértékét jelzi. Ez független a bázisgörbülettől. Az excentritás csökkentésével a laposodás mértéke is csökken, a növelésével pedig nő. Az aszférikus lencsék általában jobban passzolnak a hárompontos modelleknél, a magasabb excentritás miatt. A tervezés filozófiája inkább elméleti, mint gyakorlati; hogy meghatározzuk a kornea pontos excentritását, és azt a lencsén reprodukáljuk, rendkívül bonyolult feladat.

Ahogy a keratoconus növekszik, a kúp csúcsa lefelé mozdul. Ebben az esetben kevésbé praktikus kis átmérőjű lencsét használni, a kúp meredekségétől, helyétől és méretétől függően. Az ilyen helyzetekben a kis lencse egy egyszerű biccentéstől is elcsúszhat. Decentráltabb csúcs esetén nagyobb, lapos lencsét célszerű választani. A nagyobb átmérőjű lencse felső széle a felső szemhéj alá ér, így nagyobb stabilitása van. A perifériának elég laposnak kell lennie a jó mozgás érdekében, nehogy rátapadjon a korneára. Arra is ügyelni kell, hogy túl lapos se legyen a lencse, különben könnyedén elrázódik a helyéről. A nagy átmérőjű lencse egyik hátránya, hogy nem lehet hosszú ideig viselni, mert nagyobb a hegesedés és az erózió lehetősége.

A Soper lencse egy alternatív lencse, mely utánozza a keratoconus-os kornea alakját, egy meredek középső zónával, és egy jóval laposabb periférikus kialakítással. Az alapgörbe megtartása mellett az átmérő beállításával a lencse szagittális mélysége és ezzel az illesztés szorossága csökken, illetve növekszik. A kisebb lencséket ovális, vagy megereszkedett kúpokhoz választották.

Gyakori probléma, hogy a periférikus szabad mozgás nem megfelelő, így a könny nem tud kellőképpen cserélődni a lencse alatt. Egy másik többgörbületű lencse típus a McGuire rendszerű. Ezeket a lencséket a kúpjuk alakja alapján csoportosítjuk. Mindegyik beszerezhető különböző átmérővel, és optikai mezővel. A McGuire lencse magában foglal négy periférikus görbületet, 3.00-tól 27.00 dioptriáig, a bázisgörbületnél laposabban. Ez általában megfelelőbb mozgást biztosít a széleknél, mint a Soper-féle megoldás.

A lágy lencsék használata keratoconus esetén néhány helyzetekre van korlátozva. A kezdeti keratoconus kezdeti stádiumában a lágy kontaktlencsék enyhítik az asztigmia irreguláris természetét, így egy cilinderes szemüveggel történő korrigálás megfelelő látást biztosíthat. Néhány speciális lágy lencse, amely nagyon vastag (.3-.5mm), és nagy az átmérője (14-15mm), hatásosan korrigálhatja a keratoconus látásbeli hatásait.

Lágy lencsék együttműködhetnek merev lencsékkel, piggy-back (hátizsák) illesztésben. Ennél a megoldásnál a merev lencsét a lágy lencse tetejére helyezik, ezáltal a látásélesség megegyezik azzal, ha a merev lencsét magában viseljük, csak kényelmesebb. Egy másik egymásra-épített megoldás a süllyesztékes lencse. Egy vastag, nagy átmérőjű lágy lencse, melyen barázda van, amibe a merev lencse illeszkedhet. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a hagyja a lencsét középpontosan áll a decentrált kúpokon is. A piggy-back rendszerek hátránya, az oxigénellátás romlik, kialakulhat korneális ödéma és érújdonképződés.

A SoftPerm lencse egy hibrid lencse, mely egy merev gázpermeábilis közép, valamint egy lágy hidrogél perem kombinációja. Ez a tervezés megfelel piggy-back filozófiájának egy darabból készítve, a merev lencséhez képest jobb központosodást, és nagyobb kényelmet nyújtva. E lencse hátrányai a csökkent lencsemozgás, a korneális ödéma, és az érújdonképződés lehetősége. Általában lágy kontaktlencséket nem használnak a keratoconus korrigálására, mivel gyengébb a látásélesség szemüveges felülkorrigálást tesz szükségessé.

Bármelyik lencsetípusnál a siker kulcsa a megválasztott korrekció alkalmasságának rendszeres ellenőrzése, felülvizsgálata, valamint a rendellenesség fejlődésének figyelemmel követése.

A keratoconus esetében több különböző lencsetípus is jól használható. Ahogy minden más paciensgondozásnál igaz, egyetlen megoldás sem lehet megfelelő mindegyik páciensre. Mivel minden megoldásnak megvannak a maga egyedi jellemzői, az orvosnak pontosan kell felbecsülnie minden egyes esetben a szükségleteket, és a szerint kell a lehető legjobb látásélesség, legnagyobb kényelem, és a kornea számára a legegészségesebb megoldás kombinációját ajánlani.