A Tihanyi Kiállítás Után

Tihany után megpihenve, a lázas készülődést magunk mögött hagyva, most már össze tudom foglalni  azokat a tapasztalatokat, élményeket és gondolatokat, amelyek megfogalmazódtak bennem az elmúlt hónapok alatt.

Talán azzal kellene kezdenem, hogy sok minden változott a korábbi rendezvényekhez képest, de a  legfontosabb dolog megmaradt.

Ez pedig az, hogy ha csak pár napra is, de találkozhattunk régen nem látott kollégákkal, megvitathattuk a közös gondjainkat és érezhettük, hogy mi, akik ebben a szakmában dolgozunk, összetartozunk. Egy helyen  láthattuk az egész optikai piac kínálatát, megnézhettük a legdivatosabb kereteket, a világszínvonalat képviselő műhelyberendezéseket. Ilyenkor megállapítjuk, hogy milyen nagyon fejlődött a szakma az első kiállítás óta. Éppen ezért az idén ki  kellett tűznünk a célt, hogy a kiállítást is új arculattal gazdagítsuk, hozzáillesztve a szakma növekvő presztízséhez.

Amikor a korábbi kiállítások alkalmával pár napot Tihanyban töltöttem, nem is gondoltam volna,  hogy - a tagság bizalmának köszönhetően ­ nemsokára én is részt vehetek majd a szervezésben. Mint új vezetőségi tag, be  kell vallanom, álmomban sem gondoltam, milyen sok munkát igényel, hogy méltó körülmények között találkozhassunk kétévente. A munkába belefogva, a szervezőbizottság számára az volt a legfontosabb, hogy olyan kiállítást hozzunk  létre, amely méltó a rendezvény hagyományaihoz, ám mégis új arculattal, új színfoltokkal próbál elébe menni a kor  követelményeinek. És célunk volt az is, hogy a rendezvény sikeres lebonyolításával megköszönje az új elnökség a tagság  bizalmát.

Így utólag úgy érzem, hogy - a gáncsoskodó ellenlábasok és a kezdeti nehézségek ellenére - a 6. tihanyi  kiállítás beváltotta a reményeinket. Az eddigi rendezvények közül ezen volt a legtöbb résztvevő, melyet talán betudhatunk annak is, hogy ingyenes belépőt  biztosítottunk a látogatóknak és látványos show-műsor szolgált körítés gyanánt.

Persze a csillogó külső önmagában nem elég, szükség volt az évek óta megszokott, színvonalas előadásokra is.  Az idei mottó - „számítógép és látásunk”- kiválasztásánál gondolnunk kellett arra, hogy a számítógép hihetetlen gyorsasággal  terjed a munkahelyeken és az otthonokban egyaránt, így tőlünk is fokozottabb figyelmet érdemel ez a terület. A mai korban, amikor  egyre több optikai vállalkozás jelenik meg körülöttünk, meg kell tanulnunk, hogy mi módon „adjuk el” az üzletünket, a  szolgáltatásainkat A multinacionális cégek, üzletláncok és bevásárlóközpontok kínálata rohamosan terjed, a kisvállalkozások egyik  hasznos fegyvere lehet a jó marketing, ami biztosítja a felkészülést a versenyre. A második napra ezért jelöltünk ki egy új témát -  marketing kommunikáció az optikában -, hogy evvel is segítsük az ipartestülethez tartozó látszerészeket, minél biztosabb helyet  foglaljanak el ezen a számunkra oly fontos piacon.

A jövő sikereinek fontos adalékai ezek a legfontosabb viszont mégis a közös gondolkodás és szakmai  összefogás. A tihanyi kiállításon, ha csak rövid időre is, de végre újra együtt lehetett a mi szakmánk, új kapcsolatok alakultak, és  szemmel láthatólag mindenki jól érezte magát. Nagy örömet jelentett, hogy az idei rendezvényen meglepően sok volta fiatal  résztvevő, és a hangulatra sem lehetett panasz, gyakran hajnalig tartott a tánc.

Remélhetőleg, két év múlva is legalább ennyien jövünk majd össze, hogy részt vegyünk egy  ugyanilyen, vagy még sikeresebb kiállításon.

Cserta János

Megjelent az Optikai Magazin 2001. évf. 2. számában