Megjelent az Optikai Magazin 99/4 számában

Dobd el a szemüveget?

A fenti címet adtam előadásomnak, mert 10 évvel ezelőtt megjelent könyv címe ma is aktuális. Azóta is több olyan gyógymódot ígértek, öngyógyító tréningeket találtak ki, amelyek a szemüvegek hordását feleslegessé teszik. De még bizonyos művi beavatkozásokat is azzal reklámoznak, hogy utána nem kell a szemüveg.

Ezek nemcsak azért veszélyesek, mert szakmailag nincsenek megalapozva, hiú reményeket táplálnak, esetenként a gyógyítás, a gyógymód kiválasztását a laikus egyénre bízzák mindenféle kontroll nélkül. Mint egy önkiszolgáló gyógyszertár. Felsorolnám azokat a lehetoségeket, amik a szemüvegen kívül látásjavítást szolgálhatnak, vagy legalábbis azt állítják.

1. Gyógyfüvek, vitaminok, gyógyszerek

Ezek megfelelő alkalmazása elengedhetetlen és hasznos. Erről itt nem is kell többet beszélni.

2. Pszichológiai módszerek

Önkényesen ide soroltam mindazokat a megnyilvánulásokat, amelyek a betegség eredetét, gyógyítását, lelki és idegi tényezőknek tulajdonítják. Így a címadó könyv is. Az agykontroll és más természetgyógyász tézisek.

3. Művi beavatkozások:

a.) a szaruhártya átültetés nagyszerű dolog, de nem a szemüveg kategóriája

b.) a lencse inplantáció

c.) a kerato plasztikák

d.) az intraokuláris kontaktlencsék.

4. Mechanikai eszközök, olyan szemüvegek, amelek nem optikai testekkel fejtik ki hatásukat.

a.) lyukszemüvegek (Bálinger)

b.) rácsszemüvegek

c.) résszemüvegek

(Ezekről lapunk előző számában készítettünk összeállítást.)

5. Utoljára hagytam a kontaktlencséket, amelyek a szemüvegek legerősebb versenytársai.

Pszichológiai módszerek

E tudományág fejlődésével egyre több bizonyságot szolgáltat arról, hogy a lelki beállítottság és a tudat, illetve az idegállapot nagyban meghatározza létünket. Sajnos egyes csoportok ezt túlhangsúlyozzák és visszaélnek vele, azt állítva, hogy a betegségek nagy része pszichés eredetű és ezért nem az orvoslással kell gyógyítani.

Azt már minden tudományág elismeri, hogy vannak ilyenek, amit gyűjtő néven pszicho- szomatikusnak neveznek. A racionálisabban gondolkodók is elismerik, de ők a gyakorlati tapasztalatukra támaszkodva ezeket pár százalékra becsülik.

A Dobd el a szemüveget című könyv szerzője teljesen kategorkusan jelenti ki: “Minden szembetegség a rövidlátás, a távollátás, az öregségi látás, a kancsalság és az asztigmatizmus leküzdhető. A gyermekkori látászavarok is leküzdhetők. Nincs szükség a szemüvegre!”

Továbbá azt írja: “Minden szemhiba idegi megterhelés következménye, ami izomfeszüléshez vezet, amely aztán a szemgolyó alakváltozását és olyan tüneteket okoz, amelyek szembetegségre utalnak. Amennyiben ezzel a panasszal orvoshoz fordulnak, az szemüveget ír fel, ami nemcsak konzerválja a problémát, hanem még további szemromláshoz is vezet.”

Mi ezt fordítva tudjuk és a saját 50 éves tapasztalatom is ezt támasztja alá. Ha egy ametrop szemet nem korrigálunk ki megfelelően, az vezet idegfeszültséghez, fáradtságot, rossz közérzetet, fejfájást okozhat és természetesen nem lát rendesen. Azt próbálja elhitetni a szerző, hogy a könyv egy olyan bevált amerikai módszert mutat be, amellyel a szem legkülönbözőbb működési hibáit kizárólag fizikai és szellemi gyakorlatok alkalmazásával megjavíthatjuk, visszaállíthatjuk a természetes látást. E gyakorlatok eredményességét még más megdöbbentő kijelentéssel is alátámasztja.

Hivatkozik dr. Bater kijelentésére, aki azt álltja, hogy Helmholtz nézete téves: nem a szemlencse alkalmazkodásával látunk közelre is élesen, mert az aphakiás szem is tud alkalmazkodni, úgyogy a szemgolyót mozgató izmok végzik el ezt a feladatot úgy, hogy a szemet ellipszisebbé vagy gömbölyubbé változtatjuk. Ezek szerint a presbiópok is megtanulhatnak alkalmazkodni, ha már az aphakiásoknak megy?

Valóban változhat a szem dioptriaértéke külső-belső nyomása nyomásváltozások hatására 1-2 tized dioptriát. Talán még az is elképzelhető, hogy a szemmozgató izmokkal is elérhetok ezek az értékek bizonyos gyakorlat után, de a háromdioptriás oda-vissza deformációt a szemizmok anatómiai felépítése miatt nem képesek előidézni. Ha csak nem növesztenek a szemgolyók köré gyűrűs izmokat.

Van a könyvnek olyan megállapítása, amit el kell fogadni. Tornáztatással, gyakorlatokkal gyermekkorban a kancsalságot lehet javítani, amit a gyermek szemészek alkalmaznak is, de ezeket orvosi utasításra és ellenörzésük mellett kell elvégezni. Ám még fontosabb, hogy a paciens kellő időben kerüljön orvoshoz. A szemüvegeket ezen esetekben sem lehet mindig nélkülözni. Sőt, a gyógyítás során használják is.

A művi beavatkozások címszó alatt mindjárt a lencse implantációjáról. Közel 30 éve kezdték el Magyarországon is az elszürkült szemlencséket műanyaggal helyettesíteni. Sokan attól tartottak, hogy nagy konkurenciát jelent majd a szemüvegeknek, de végül is a szemüvegeket nem zárta ki, de igen nagy könnyebbséget jelentett az operáltaknak. Megkímélte őket a súlyos tizen-dioptriás lencsék kényelmetlenségeitol, de a szemüveg maradt. Ma már talán nem is gyártanak ilyen erős lencséket.  A fejlődés még nem fejeződött be itt sem, mert kísérleteznek olyan rugalmas lencsék implantálásával is, amelyeket a lencse mozgatóizmok alkalmazkodásra tudnak késztetni. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, vannak még kérdőjelek.

Egyes vélemények szerint ez a megoldás a presbiopok helyzetén is segíthet. Én ezt kétkedve fogadom, úgy vélem, hogy egy egyébként egészséges szemlencsét nem sokan fognak eltávolítani, hogy egy alkalmazkodni képes műanyaggal helyettesítsék, csak azért, hogy ne kelljen olvasószemüveget viselni. A beavatkozás is túl költséges ahhoz, hogy tömegesen vállalják az összes következményeivel együtt. Ugyanilyen indokok miatt nem tartom konkurensnek a kerato plasztikákat sem.

Nagyszerű dolog, technikai bravúr, hogy a szem szaruhártyáját egy kényes előoptikai testet úgy tudnak ilyen-olyan módszerrel manipulálni, hogy kellő korrekciót biztosítsanak. A leírások, előadások mind arról szólnak, hogy milyen körültekintően, alaposan végzik el a vizsgálatokat, a műtétet. Milyen korszerűek az eszközök. Az emberben mégis felmerül több kérdés, amikre a választ csak később, több éves tapasztalatok eredményes vizsgálata adhat. Nem lépnek- fel olyan folyamatok, amik visszafordíthatatlanok. Mi történik, mi történhet, ha szürke, vagy zöld hályog operációt kell elvégezni. Vagy netán erősebb fizikai hatás éri a műtött szemet.

Mi látszerészek ezt nem tudjuk eldönteni, de meghallgatjuk a vitákat, amelyekből levonhatók a következtetések. Én a magam részéről azok véleményt fogadom el, akik azt mondják: ilyen beavatkozást csak orvosi javaslatra célszerű elvégezni. Jelenleg mindenkit megműthetnek, akinél az orvosi vizsgálat kontrandikációt nem talál. Azt hiszem, a látszerészeknek nincs félnivalójuk, a szemüvegeknek ez sem lehet konkurense. Mostanában több olyan eset volt, hogy nemcsak olvasószemüvegért jöttek az ilyen műtéten átesettek, de még alap, távoli korrekciót is kértek. Az ilyen eseteket elküldtük kontrollra a műtétet végző rendelőbe. Azt hiszem helyes, ha ezt a gyakorlatot alkalmazzuk.

Az intraokuláris lencsékről még nemgen van fogalmunk, de nem hiszem, hogy rövid időn belül a legközelebbi kongresszusig nagyon elterjedne. Ezt sem tartom igazán a szemüvegek, a kontaktlencsék konkurenseinek, de jó kiegészíto módszer lehet.

Kontaktlencsék

A kontaktlencse elterjedése Magyarországon a 70-es években kezdődött, amikor is az Ofotért Vállalat dr. Győrfi professzor úr módszereit átvéve létrehozta a kemény kontaktgyártó laboratóriumot, rendelőt nyitott a nagyközönség számára. A rendelő irányításával dr. Járfás Katalin főorvos asszonyt bízta meg. A kemény lencsék kiszolgálása mellett a cseh gyártmányú GE lencséket is forgalmazták.

Mindenki azt gondolta, hogy a kontaktlencsék olyan helyettesítői lesznek a szemüvegeknek, ami megpecsételik sorsukat. Mégsem így történt. Bár a kontaktlencsék olyan óriási fejlődésen mentek keresztül, ami miatt még erősebb konkurensek lehettek volna. A lágy lencsék nagy nedvességtartalmuk, gázáteresztésük lehetővé tették az egész napos hordásukat is. Az áruk sem volt olyan magas. Annyiba kerültek, mint egy jobb minőségű szemüveg. Többen is vizsgálták az okokat, miért nem jelentenek konkurenciát. A kérdésekre különböző válaszokat kaptunk.

Az egyik vélemény szerint a kontaktlencsékkel való foglalatosságot az emberek nagy része kényelmetlennek tartja, tárolása, tisztítása, esetenkénti irritációk, stb., amiről a kontaktorok sokat tudnak mesélni. A kontaktlencse-viselők megtartották a szemüvegüket is.

A másik vélemény, hogy a szemüveg divatcikk is. Valósággá vált az a szintén 70-es években született reklámszöveg, “A szemüveg öltöztet.”. És valóban, egy jól kiválasztott szemüveg karaktert adhat, plusz jó benyomást a viselőjének. A kontaktlencsék fejlődésével együtt nő népszerűségük, ugyanúgy, ahogy a szemüvegviselés kultúrája is nagy változáson ment át.

A kontaktlencséket azért sem tartjuk a szemüveg konkurensének, mert végül ezek is a látszerészet tevékenységi körébe tartoznak.

Ezek után nézzük meg, milyen jövő várhat a szemüvegekre. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, csupán az eddig elmondottak, valamint az eltelt időszak tapasztalatai alapján szeretnék képet festeni a jövőről. Engedjék meg, hogy megint a 70-es évekre utaljak vissza és egy pár statisztikai adatot ismertessek.

Dr. Koleszár foorvos úr kezdeményezésére az Ofotért Vállalat, a Magyar Látszerész Szövetség és természetesen a Somogy megyei szemészek, Siófok környékén három falu teljes lakosságát megvizsgálták. A vizsgálat eredménye szerint a lakosság 19%-ának kellett szemüveget felírni, de az emberek 7,5%-a nem vette igénybe. Ebből az is kiderült, hogy a szükségesség és az igény közt 40% a differencia. Tehát akinek szemüveget kellene viselni, azok 40%-a úgy tartja, hogy még jól lát, nem kell szemüveg. Még egy pár adat. 1975-ben Magyarországon 1.500.000 db új szemüveg készült, ebbol biztosítási vényre 1.200.000 db.

Most 1998-ról nincsenek megbízható adatok, csak közeli becslések. Ezek szerint 1.200.00 db szemüveg készült, a biztosító csak mintegy 550.000 db vényt adott ki, számolt el. Tehát a privát szemüvegek a mennyiségnek több mint a felét teszik ki. Ezekből az adatokból több következtetést is le lehet vonni. A mennyiségváltozásaira az okokat meg lehet találni.

Az Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) most már elég régen, csak kétévenként finanszírozza a szemüvegeket és egyéb úgynevezett takarékossági megfontolásokból több szigorító intézkedést vezetett be. Ezért a nagy csökkenés. A privatizációk után a kisvállalkozások számának jelentős növekedése, az optometrista-képzés, a vizsgálati kapacitások növekedését is magával hozta, valamint a széles választék is nagyban elosegítette a szemüvegviselés kultúrájának növekedését.

Az abszolút számokban ugyan akkor lényeges csökkenés tapasztalható, amit ugyan az árszínvonal nem csak kiegyenlít, de jóval túlhaladja (mármint a jövedelmezőség szempontjából) az elmúlt időszakot.

Az is látható, hogy az 1970-es évben végzett vizsgálati eredmény ma is érvényes lehet. Még mindig van egy kb. 40%-os réteg, akik nem viselnek, de akinek kellene, és ha ezeket aktivizálni tudnánk, a darabszámokban is lényeges elmélkedést lehetne elérni. A darabszám csökkenést az OEP intézkedésein kívül lehet a életszínvonal csökkenésével is magyarázni, főleg a nyugdíjas presbiópok vonatkozásában. A rendszerváltozáskor a látszerészetben is elkezdodött a piac újra felosztása és tovább folytatódik, nem mindig tisztességes eszközökkel.

A nagy és kisvállalkozások között is nagy ellentétek feszülnek, amik a nagyobb szelet megszerzéséért folynak, pedig az lenne a helyesebb, ha az elosztható mennyiség növelésére fordítanák az elfecsérelt energiát. Hiszen még a kisvállalkozók egymással is versenyeznek, egyúttal azt állítják, hogy az országban már sok az optikus. A fejlettebb országokban az optikusok száma annyi, hogy kb. 10.000 lakosra jut egy. Ilyenformán Magyarországon 1000 optikus megélne, ha a szemüvegigényt és az életszínvonalat arra a szintre lehetne emelni, ami nyugaton van. Az, hogy a szemüveg jövője tényleg biztosítva legyen és így az iparban dolgozók emelkedő jövedelme is, meg kell változtatni a szemléletet, nem egymás ellen, hanem a szakmáért kell az energiát felhasználni. Az életszínvonalat mi nem tudjuk emelni. Mit lehet tenni? Miután már régen bebizonyosodott, hogy a reklám az az eszköz, amivel a piacot befolyásolni lehet, használjuk fel ezt mi is.A nagyvállalatok már élnek a lehetőséggel, ami sok pénzbe kerül, de meg is éri.

Reklámozzanak a kis vállalkozók is, persze nem külön-külön, hanem összefogva. A szervezést és a pénz egy részét adják a szervezetek, legalább a tagdíjat hasznos dolgokra költenék: kamarák, ipartestületek, szövetségek. Még azt is el tudnám képzelni, hogy a reklámozás összehangoltan történjen együtt a nagyvállalatokkal. A reklám szövege nem arra bíztatná az embereket, hogy hol vegye, hanem, hogy használjon korszerű szemüvegeket a saját érdekében.  Az ilyen szellemű reklámok biztosan növelnék a darabszámot is.

Az egymás elleni reklám nem érdeke a gyártóknak és a nagy kereskedőknek sem, mert ez az ő profitjukat nem növeli, de ha a reklámok intenzív növekedést, darabszám emelkedést céloznának meg, biztos hozzájárulnának a reklám költségeihez. A szemüveg és a szakma jövőjének biztosítása érdekében negatív reklámokat ne turjünk meg a szemüvegek rovására, hiszen ezt a törvény sem engedi meg. Vegyük kézbe, irányítsuk magunk a jövőnket, azzal is, hogy az etikátlan versengést próbáljuk megszüntetni.

Niedermayer József