Glaukóma - zöldhályog

A glaukóma az a szembetegség, amelynek a következménye a szemből az agyba információt szállító idegsejtek sérülése. Megakadályozza, hogy a látóideghártyáról az agyba jusson a képi információ. A glaukómát leggyakrabban a szem belső nyomásának megemelkedése okozza. A szemet egy kocsonyás anyag és folyadék tölti ki, a folyadék (csarnokvíz) állandóan cserélődik. Ha túl nagy mennyiségű csarnokvíz termelődik, vagy nem tud tökéletesen távozni, a szemben a nyomás megemelkedik. A glaukóma egyes formáinál a nyomás igen megemelkedik, míg egyes esetekben a normális értéken maradhat.

A látóideg végződése látható normál állapotban. Megjegyzendő, hogy középen található egy kör alakú terület, melyet fiziológiás kivájulásnak nevezünk. Normál állapotban e terület a látóideg átmérőjének egyharmada. Ezen a részen okoz elváltozást a glaukóma.

A glaukóma előrehaladott állapotában a kivájulás jelentősen megnagyobbodott. Ez azt jelzi, hogy a károsodás látóideg egyes idegrostjait érintette. Minden egyes ilyen idegi rost a látómező egy részéért felelős.

A glaukóma pontos kiváltó okait nem ismerjük. Bizonyos esetekben a szem csatorna rendszere (Schlemm-csatorna) eltorzul, vagy természetes anyagok, esetleg sérülés miatt elzáródik; más esetekben az ok nem tisztázható egyértelműen.

Ha a glaukómát nem kezeljük, vakságot okoz. Ahogy az idegsejtek egyre károsodnak, a látómező bizonyos részein nem látjuk a tárgyakat többé. Ez akár odáig romolhat, hogy kizárólag a látómező középső részén látunk, vagy bekövetkezik a teljes vakság. Minél tovább halogatjuk a kezelést, annál nagyobb lehet a károsodás. Ha egyszer a romlás kialakult, nem lehet visszafordítani, bár a további károsodás megelőzhető. Szerencsére a modern vizsgálati technikák, és kezelések eredményeképpen a glaukóma egyre ritkábban okoz vakságot.

Gyakran nem vagyunk tudatában annak, hogy kialakult a glaukóma, mígnem már túl késő. Előfordul, hogy amíg súlyos károsodás nem lép fel, nincsenek tünetek. A szem magas nyomása okozhat homályos látást, színes gyűrűket fények körül, a periférikus látás elvesztését, vörösödést, és fájdalmat a szemben.

A glaukóma diagnosztizálásához a szemész megvizsgálja a szemfenéken az idegrostokat, a szem csatorna rendszerét, megméri a szem belső nyomását egy tonométernek nevezett speciális műszerrel, és gyakran a látóteret is ellenőrzi. Ezek a tesztek egyszerűek és fájdalommentesek.

A szemész tonométerrel megméri a szem belsejében a szemnyomást.

A glaukómát elsősorban szemcseppekkel, és gyógyszerekkel kezelik. Sebészeti beavatkozásra akkor van szükség, ha a csatornarendszer elzáródását más módon nem lehet megszüntetni.

A glaukóma nem megelőzhető. Kezelésére a korai felderítés, és kezelés a legjobb megoldás.

A negyven év felettieknél jóval gyakoribb glaukóma kialakulása, mint a fiataloknál. A glaukóma örökölhető is. A negyven felettiek, valamint azok, akiknek a családjában volt már glaukóma, fokozottan veszélyeztetettek, ezért ajánlatos rendszeresen szemészeti vizsgálatot végeztetniük. A szemnyomásmérés érzéstelenítés mellett történik, amit csak szemorvos végezhet. Kivétel az úgynevezett non-kontakt tonométerrel történő mérés, ahol a szemet nem érinti meg a műszer, ezért nincs is fájdalom. Ilyen berendezéssel optometrista is ellenőrizheti a szemnyomást egy normál szemvizsgálat keretében. Rendellenesség esetén megfelelő szakorvoshoz utalva a pacienst, a betegség időben kezelhető.