"A jobb szemem Visából, a bal pedig Master Cardból van" dicsekedett egy középkorú amerikai asszony az ABC tévécsatorna riporterének, s viccéhez elégedetten hunyorgott. A "hitelkártya"-szemek persze a sajátjai, nem műanyag lapokból valók, csupán a bank segítségével sikerült kifizetnie azt a lézeres műtétet, amellyel erős rövidlátását korrigálták. Egy másik interjúalany szerint ma már ez a beavatkozás olyan, mint a hajvágás, "igaz, meglehetősen drága fazonírozás" tette hozzá. Helytől és a műtéti technikától függően 36005000 dollár (900 ezer 1,25 millió forint) között mozognak az árak, igaz, ennyiért mindkét szemet "átigazítják", s néhol még a beavatkozást rögzítő videofelvétellel is megörvendeztetik a pácienst. Annak sincs akadálya, hogy a bátortalan érdeklődő először illő távolságból mások tortúráját nézze végig: a Vészhelyzet sikeréből okulva egyfajta egészségügyi peep-show-t üzemeltetnek például az észak-virginiai Fair Oaks bevásárlóközpontban. A mindössze néhány perces műtéteket a "kirakatban" végzik, hogy bárki láthassa, a lézeres szemformázás veszélytelen s fájdalommentes, a páciens mosolyogva, saját lábán, fehér bot és kötés nélkül távozik a helyszínről.  

A gyakorta kényelmetlen okuláré viselésétől először a japán Sato doktor szerette volna műtét segítségével megkímélni pácienseit. Már az 1950-es évek elején, önként jelentkezőkön próbálkozva, durva bemetszéseket ejtett a szemgolyót borító szaruhártyán, amitől megváltozott a szem domborulata, így javult a fénytörése, s élesebb lett a látás. Ám csak keveseknek és rövid ideig: a többségnél ugyanis súlyos, vaksághoz vezető szövődmények alakultak ki. Ezt a bemetszéses technikát fejlesztette tovább a hetvenes években a Szovjetunióban Szvjatoszlav Fjodorov, aki a beavatkozást nem a látvány, hanem sokkal inkább a tömegtermelés oldaláról igyekezett megragadni. Eleinte csak olyanokkal foglalkozott, akik szinte semmit nem láttak, s eredményei olyan reményt keltőek voltak, hogy a nagyszámú jelentkező ellátására lassan mozgó futószalagra fektette a pácienseket, s így "futtában" végezhette a látáskorrekciót. Hogy milyen eredménnyel, s milyen "selejthányaddal", arról hitelt érdemlő vizsgálat máig sem látott napvilágot. Az Egyesült Államokban az első szaruhártya-bemetszéses látáskorrekciót (radiális keratotomia rk) 1978-ban végezték, amely technikát lévén a szaruhártya teljes vastagságának 90 százalékát érintő bemetszés a hegesedés után nem mindig hozza a kívánt látáskorrekciót teljesen kiszorította az úgynevezett excimer lézerrel végzett kezelés (fotorefraktív keratektómia prk), amely a szaruhártya vastagságának mindössze 10 százalékát érinti úgy, hogy a felszínéről egy vékony sejtréteget távolít el, ezzel változtatva meg a szem fókuszálási képességét. Az ennél is újabb Lasik-metódus szerint (Laser in situ keratomileusis) egy speciális, szikeszerű műszerrel lemetszenek egy darabkát a szaruhártyából, lézer segítségével átformálják, majd visszaillesztik a helyére, avagy legújabban egy apró bemetszéssel műanyag ívet applikálnak a szaruhártyába, amely a kívánt formára "húzza össze" a szemgolyót.  

A látásjavító szemműtétipar mára az USA egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági ágazatává vált: évente megkétszerezi a teljesítményét. Az amerikai szemészeti szaklap adatai szerint (American Journal of Ophthalmology) 1995-ig már több mint egymillió amerikai esett át szaruhártyafelszín-módosító bemetszéses rk vagy prk műtéten, 1996 és 1998 között félmillióan vetették alá magukat prk és Lasik-eljárásnak, s egyes előrejelzések szerint az évezredfordulón közel egymillióan lesznek, akik ezek segítségével szeretnék sutba vágni a szemüvegüket. Az üzleti lehetőségek rendkívül kecsegtetőek, hiszen az amerikaiak közel harmada szemüveges: körülbelül 60 millió ember rövidlátó, 20 millió pedig távollátó.  

Az újabb és újabb kuncsaftokat persze nem csupán hirdetések útján toborozzák, sok hálás beteg lelkesedik lehetőleg minél nagyobb nyilvánosság előtt, állítva, életminősége látványosan javult, amióta szemüveg nélkül látja a lábujját és a leveleket a fákon egyaránt. A 390 ezer lakosú, kaliforniai Sacramentóban például, ahol több mint egy tucat szemkorrektor kínálja szolgáltatásait, nem múlik el hét "Lasik-szeminárium" nélkül, ahol sütemény és kávé mellett tájékoztatják az egybegyűlteket a műtéttel kapcsolatos tudnivalókról. Aki nem elégszik meg a kétségkívül túlnyomó többségben lévő elégedett páciensek beszámolóival, s minden oldalról szemügyre szeretné venné a kérdést, az az interneten könnyűszerrel talál olyan fogyasztóvédő szerveződéseket, amelyek gondos mérlegelésre intik a szemüveggel vagy kontaktlencsével élőket (ez utóbbi segédeszközzel látók tábora az USA-ban megközelíti a 15 millió főt). A lézeres szemműtétek tömegessé válása óta gyűjtött statisztikai adatok szerint a betegek 15 százaléka szorul ismételt korrekcióra, vagyis kétszeri beavatkozás kell ahhoz, hogy például szemüveg nélkül vezethessen autót. A műtétet követően sokan egy év múltán pedig a betegek 5-10 százaléka még mindig nem látják élesen a tárgyak körvonalait, az esti fények körül nagy a fényudvar. Nő a fényérzékenység, s az is előfordulhat, hogy nem marad stabil az elért látásjavulás, romlik a szem, s tucatnyi más kellemetlenség is előadódhat.  

Azt sem mindenki tudja, hogy a műtét sikerüljön bár a legtökéletesebben, nem előzheti meg az időskori távollátás kialakulását, vagyis azt az állapotot, amikor az ember keze már nem ér elég messzire ahhoz, hogy élesen lássa a maga elé tartott újságot. Éppen ezért az amerikai szemészeti akadémia nem is tartja etikusnak azokat a reklámszlogeneket, amelyekkel a rövidlátókat csalogatják. "Tényleg eldobhatod a szemüvegedet a műtét után?" teszik fel a kérdést a szemészet vezető szaktekintélyei. Vagy igen, vagy nem, a válasz bizonytalan, mint ahogy a "biztonságosnak és könnyűnek" jellemzett műtét sem nélkülöz minden kockázatot, s erről a beavatkozást végző orvosnak okvetlenül tájékoztatni kell a pácienseket szóban és írásban egyaránt. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a műtét tökéletes eredménye nem garantálható. Noha sok százezer ember komplikációmentesen esik át rajta, bizonyos esetekben, például igen magas dioptriaszám esetén, nem mindig hoz kielégítő eredményt hívják fel a figyelmet a szakmai akadémia tagjai.  

A szem fénytörését megváltoztató műtét egyébként "kozmetikai", szépészeti beavatkozásnak számít az USA-ban, s ha valóban csak ezt szolgálja, nem is fizetik az egészségbiztosítók. Számos munkaadó is ferdén néz a látáskorrekció korszerű módjára. Van, ahol felhívják a munkatársak figyelmét, hogy a műtét következményeként fellépő bajok kezelését ne várják a cég által kötött biztosítástól, mert az erre nem terjed ki. A hivatásos sofőröket alkalmazó, áru- vagy személyszállítással foglalkozó cégek közül több tiltja dolgozóinak, hogy "magukat és másokat veszélybe sodró", az éjszakai vezetést zavaró szaruhártya-átszabáson essenek át. Az amerikai hadsereg pedig egyetlen olyan jelentkezőt sem fogad soraiba, akinek műtéttel tuningolták az éleslátását, s ha soraiból vetemedik ilyesmire valaki, annak vagy kiteszik a szűrét, avagy olyan szolgálatra vezénylik, ahol nem okozhat bajt, ha esetleg vibrál, káprázik a szeme, vagy ha szellemképes a látása. Kivételt csak azzal tesznek, aki a hadsereg San Diegó-i vagy texasi légibázisán veti alá magát a műtétnek. Az önkéntesek szemegészségét éveken keresztül követik, és tanulmányozzák, miként viselkedik a látószerv vadászrepülőn nagy gyorsulásnak, rendkívüli magasságnak kitéve vagy tengerészeti viszontagságoknál s rossz látási viszonyok esetén. A civil többség persze csak hétköznapi megterhelésnek teszi ki a szemét, s fontolóra veheti, mit választ: az időnként bepárásodó, sportolás közben alig használható szemüveget, a nagy ápolásigényű, kipottyanásra hajlamos kontaktlencsét avagy a lézeres műtétet. Vagy egyszerűen kivár, hátha újabb és még tökéletesebb technika jelenik meg a piacon.  

Gáti Júlia