Gyakorlati tapasztalatok a különböző multifokális szemüveglencsék viselhetőségéről

'Sigmond István diplomamunkája

A világon az utóbbi évtizedekben, Magyarországon az utóbbi 9-10 évben megfigyelhető (egyre gyorsuló) fejlődés az optometriában  és az optikában a korábban nem, vagy csak kevésbé ismert korrekciós lehetőségeket is előtérbe hozta. Ide sorolhatóak a multifokális (progresszív) szemüveglencsék és a segítségükkel biztosítható korrekciók.

A környző világ technikai fejlődése a mind újabb és egyre tökéletesedő technológiák segítségével a presbyop korrekcióra szorulók részére egyre jobban használható megoldásokat kínálnak. Ezzel párhuzamosan az ember környezetének folyamatos (mesterséges) válltozása (szorosan kapcsolódva a technikai fejlődéshez) az életkörülmények és a különböző igényeket (látáskomfort-igényt) is az egyre tökéletesebb megoldások felé irányítják, ugyanis az egyre növekvő elvárásoknak csak a még több, még jobb megoldások kihasználásával tudunk megfelelni.

Témaválasztásomnak több oka is volt:

1990 óta egy multifokális szemüveglencsék kifejlesztésében és azóta megfigyelhető fejlődésben úttörő szerepet játszó cégnél dolgozom, ennek köszönhetően az egyes típusok fejlesztési kísérleteiről és a már elkészült típusok a világ különböző pontjain végzett klinikai vizsgálatainak eredményeiről megbízható forrásból tájékozódhatom. Személyesen konzultálhattam az e területen jelentős szerepet vállaló francia, amerikai, kanadai és német szemorvosokkal, optometristákkal, valamint a multifokális lencsék fejlesztésében résztvevő laboratóriumi szakamberekkel, akik számomra értékes tapasztalataikba bepillantást engedtek.

Mivel munkám jelentős részét teszi ki a magyarországi szakembereknek az ezen szemüveglencsék tökéletes megismerése céljából adott elméleti és gyakorlati segítség, így a gyakorlatban előforduló hibák, nehézségek és a mindennapinak egyáltalán nem mondható esetek nagy többségéről tudomást szerezhetek, sőt meggondolásukban részt kell hogy vegyek.

Az elmúlt nyolc év alatt tapasztalt esetek és az alkalmazható megoldások sokrétűsége, valamint a felkínált lehetőségeket kihasználva személyesen elvégzett kísérletek késztettek arra, hogy dolgozatom témáját e körből válasszam, remélve azt, hogy az e területen dolgozó szakembereknek olyan használható információkat és segítséget nyújthatok, ami tovább növelheti a jó korrekciójukat elégedetten használni tudó presbyopok körét

A PRESBYOPIA, KIALAKULÁSÁNAK OKAI, JAVÍTÁSRA ALKALMAS SZEMÜVEGKORREKCIÓK:

A presbyopia: egy általános jelenség

Minden ember életében bekövetkezik egy olyan időszak, amikir a szem különböző távolságokhoz meglévő alkalmazkodó képessége a kor előrehaladtával párhuzamosan csökkenni kezd. A presbyopia nem betegség, hanem egy természetes folyamat. Közelre tekintéskor csak akkor keletkezhet éles kép az emmetrópiás szem retináján, ha a szem törőereje fokozódik. A törőközegek közül egyedül a szemlencse képes alakváltozásra, rugalmasságánál fogva domborúbbá válik, fokozva ezzel a szem törőerejét. A lencse felfüggesztő szalagrendszere a corpus ciliare felszínéről ered és a lencse ekvatorán, illetve az előtt és mögött tapad a lencsetokon. A sugárizom nyugalmi állapotában a zonulák megfeszülnek és ezzel húzzák a lencsetokot , ezért a lencse laposabbá válik. A körkörös sugárizom összehúzódásakor a zonularostok ellazulnak és a lencse (elsősorban alülső felszíne) saját rugalmasságának köszönhetően domborúbbá válik. Ez az alkalmazkodás folyamata, mértéke attól függ, hogy a lencse mennyire rugalmas.

A lencse alakváltoztató képessége a születés után a legnagyobb. A lencsében a lencse ekvatorán lencserostokká alakukó fiatal sejtek a felszínen helyezkednek el. Az elöregedő rostok egyre mélyebbre kerülnek, összepréselődve elveszítik rugalmasságukat és kialakítják a ridegebb lencsemagot. A lencsemag a kor előrehaladtával folyamatosan egyre nagyobb lesz és a lencsevastagság is egyre nő. ennek a fiziológiás folyamatnak a következménye az alkalmazkodó képesség csökkenése, ami valójában már csecsemőkorban megkezdődik, de csak 40-45 éves kor után okoz panaszokat és válik nyílvánvalóvá.

Egy ép alkalmazkodó képességű szem.......

  • kisgyermekkorban 5cm-es távolságtól végtelenig
  • 10 éves korban 7.5cm-es távolságtól a végtelenig
  • 30 éves korban 12.5cm-es távolságtól a végtelenig
  • 50 éves korban 55cm-es távolságtól a végtelenig
  • .....lát jól. Ez azt jelenti, hogy a presbyop kort elérve az illető egyén panasza az, hogy a közeli munkát az addig megszokott távolságból már nem tudja elvégezni. Ez különösen érezhető panaszt okoz, ha gyenge a megvilágítás. Távolra viszont továbbra is jól lát az illető, ha egyébként emmetrópiás, vagy ametrópiája jól korrigált. Az ilyen állapotban végzett bármilyen tevékenység, amely a kis távolság miatt a szem alkalmazkodását kívánná, panaszt okozhat, mert a nézett tárgyról a szembe érkező sugaraka nem a retinán egyesülnek, hanem annak síkja mögött és így a tárgy képe életlen lesz.

    Ilyenkor a hiányzó alkalmazkodó képességet valamilyen optikai segédeszközzel kell pótólni:

    Ezek az optikai segédeszközök ha szemüveglencseként kerülnek felhasználására, különböző típusuak lehetnek:

    egyfókuszú

    bifokális

    trifokális

    multifokális

     

    A MULTIFOKÁLIS SZEMÜVEGLENCSÉK FŐ FEJLŐDÉSI IRÁNYVONALAI

    A multifokális (progresszív) szemüveglencsék

    Olyan szemüveglencsék, amelyek látható felületi törés- vagy választóvonalak nélkül biztosítanak jó látást távolra, közelre és a köztes távolságok mindegyikére, annak köszönhetően, hogy egyes részeiken minden pontjukban más-más dioptriaérték mérhető. A változó dioptriaértéknek a lehető legjobban kell alkalmazkodniuk a korrekciót viselő egyén fiziológiai igényeihez.

    A multifokális szemüveglencsék elméleti alapjait már a múlt század végén lefektették, de a gyakorlati megvalósulásra 1959-ig kellett várni. Ekkor született meg az első olyan multifokális szemüveglencse, amely az esetek döntő többségében jó korrekciót biztosított és nagy biztonsággal, nagy szériaszámmal jól reprodukálható volt.

    Természetesen a multifokális szemüveglencsék felődése ezzel nem állt meg, ugyanis a technika fejlődése egyre újabb és jobb minőségű szemüveglencsék kifejlesztését tette lehetővé. Az egyes típusok továbbfejlesztésének az alapját minden esetben a világ különböző részein nagy számban elvégzett klinikai vizsgálatok eredményei adták. A tapasztalatok egyértelműen azt bizonyították, hogy elengethetetlen fontosságú:

  • az egyes tisztánlátást biztosító zónák (távoli, köztes, közeli) lehető legszélesebbre történő készítése
  • a foveális látás tökéletes biztosítása
  • az extrafoveális látás tökéletes biztosítása
  • a binokuláris látás tökéletes biztosítása
  • annak érdekében, hogy a két szem retináján a két lencse különböző pontjain való átnézés esetén is tökéletes, egymásnak megfelelő, fúzióba hozható képek keletkezzenek.

    A lencsék tervezésénél és megvalósításánál a fent említett igények kielégítésének érdekében több elvárással szemben kellett (és kell ma is) megpróbálni megfelelni:

  • a különböző távolságokra jó látást biztosító zónák a lehető legszélesebbek legyenek
  • a köztes zónában a dioptriaválltozás vonalvezetése a lehető legjobban megfeleljen a paciens presbyopiájának fiziológiai követelményeinek, a legjobban alkalmazkodjon a szem "konvergencia-vonalvezetéséhez"
  • a perifériális, optikailag kevésbé vagy egyáltalán nem használható zónák (ezek köztes és a közeli tartományok méreteit csökkentik) nagyságának a lehető legminimálisabbra történő redukálása
  • a szemüveg használata során a fej- és a testtartás a lehető legjobban közelítse meg a természetes állapotot.
  • a két szemüveglencse egymásnak horizontálisan megfelelő pontjai azonos leképezési tulajdonságokkal rendelkezzen
  • Túlzás lenne azt állítani, hogy a fejlődés folyamán sikerült olyan multifokális szemüveglencsét előállítani, amelyik minden vele szemben támasztott követelménynek megfelelt volna (értendő ez a ma forgalomban lévő típusokra is) de nem hanyagolható figyelmen kívül, hogy az ezen lencsék fejlődése egyre tökéletesebb korrekciót biztosít a szemüvegviselőnek, ha a korrekció erősségének megállapításánál és a típus kiválasztásánál figyelembe vesszük:

  • a páciens presbyopiájának fokát
  • a páciens szokásait, munkakörülményeit
  • látáskomfort-igényét
  • páciens együttműködési készségét
  • A multifokális szemüveglencsék eleinte úgy készültek, hogy a konvex (progresszív) felületük metszete felülről lefelé haladva csökkenő sugarú körök egymásba építésének volt felfogható.

    Ez a felületkialakítás egy idő után határt szabott a már korábban említett kritériumok némelyikének történő megfelelhetőségének. Így ezen változtatva a fejlődés egy újabb állomása az aszférikus felületkialakítás lett, aminek a lényege, hogy a lencse konvex (progresszív) felületének metszete felülről lefelé haladva először ellipszisként, körként, majd parabolaként végül hiperbolaként jellemzhető görbék egymásba építéseként fogható fel:

    A felületkialakításnak ezt a megoldását a jó látáskomfortot nyújtó multifokális szemüveglencsék több típusánál a mai napig megtalálhatjuk. A lencsék felületkialakítását egy másik nézőpontból vizsgálva már az 1970-es évek második felében világossá vált, hogy ugyanazt a progresszív felülettípust alkalmazva az alcsony, a közepes és a magas addiciókhoz is, soha nem kaphatunk tökéletes megoldást.

    Ennek az az oka, hogy egy bizonyos geometriájú felület nem felelhet meg például a zónák szélességével szemben támasztott követelményeknek 1.0 Dptr és2.75Dptr addiciók esetén is. Ezért a fejlesztés iránya ezután az egyes felületi geometriák és a különböző erősségű addíciók megfelelő összepárosítása lett. Ennek egyik sikeres lépéseként megalkották az ú.n. "Lágy" (Soft Design) és "Kemény" (Hard Design) felületeket:

    A Hard  Design  felületkialakítás előnyösen használható magasabb addíciók esetén, mert széli torzítási zónái a távoli korrekciós zóna legalját érik csak el, míg a Soft Design felületkialakítás az alacsony addíciók esetén biztosít jobb látáskomfortot, ugyanis széli torzítás zónái nagyobb mértékben benyúlnak a távoli korrekciós zónába

    Ezt követte az a megoldás, amikor már 4-5 különböző geometriájú felülettípust alkalmazhattak a teljes addíciós-skála lefedésére.

    Ennek a fejlődési iránynak a mai napig az egyik legjobb látáskomfortot nyújtó megoldása az ú.n Multi Design felületkialakítás, amikor minden egyes addíciós értékhez azt a felülettípust választják, amelyik az adott erősség estében a legkisebb perifériális torzító zónát és a legszélesebb tisztánlátást biztosító részt teszi lehetővé.

    Ezt a felületkialakítást a mai napig használják a jó minőségű multifokális szemüveglencsék több típusának gyártásánál, ugyanis ezzel a megoldással biztosítható, hogy az addíciós értékek növekedésével a lencsék csatornaszélessége ne szűküljön le, rontva így a szemüvegviselő komfortérzetét. Ezen szemüveglencsék felületkialakításakor használt geometriák fejlesztése, változtatása ezzel nem zárult le, ezek a kutatások természetesen folyamatosak és egyre gyorsabb ütemben jutnak a korrekcióra szorulók egy-egy újabb és jobb látáskomfortot biztosító megoldáshoz. Ez a multifokális lencsék fejlesztésében komolyan részt vállaló cégek és kutatási központok között meglévő és egyre élesedő versenyhelyzetnek köszönhető, és mivel e versenyhelyzet alapja egy természetes emberi igény-A JÓ LÁTÁS- így az eredmények valóban a presbyop korrekcióra szorulók életminőségének javítására használhatóak fel és ez az ő szempontjukból nem elhanyagolható!

    VISLHETŐK-E A MULTIFOKÁLIS SZEMÜVEGLENCSÉK?

    Tapasztalataim szerint ma még Magyarországon a szemészettel, optometriával és optikával foglalkozó szakemberek körében a multifokális lencsék megítélése nagyon széles határok között mozog (nincs ez másként a téma szempontjából hasonlóan a kezdeti stádiumon épp hogy túljutott más országokban sem). Ez főleg annak tudható be, hogy a világ azon részein, ahol már a kezdetek óta hozzáférhettek ezen megoldásokhoz mind szakemberek, mind a páciensek, a fejlődést saját magukon tapasztalhatták:

  • a páciensek látóminőségük folyamatos javulását,
  • a szakemberek pácienseik visszajelzései alapján a korrekciós lehetőségek szélesedését
  • Mindezek mellett nem elhanyagolható az a tény, hogy a szemüvegviselőknek és a korrigálást végző szakembereknek egyaránt elég ideje volt ahhoz, hogy a fejlődés egyes szintjeit jelentő lehetőségeket megismerhesse, használatának előnyeit és korlátjait megtapasztalja és egy idő után a rendelkezésre álló információk alapján a különböző életformával és szükségletekkel rendelkező páciensek számára az adott helyzetben a lehető legjobb megoldást nyújtsa, amelynek elengedhetetlenül alkalmazkodnia kell:

  • a páciens alap-ametrópiájának mértékéhez, típusához,
  • az addició mértékéhez,
  • a páciens életformájához, tevékenységéhez,
  • a páciens egyéniségéhez, jelzett és ki nem mondott igényeihez, vizuális aurájához,
  • a páciens arc és fejformájához,
  • a választott (és ajánlott) szmüvegkeret formájához.
  • Mindezzel szemben Magyarországon a szakemberek ezeket a korrekciós lehetőségeket csak az elmúlt 9-10 évben kezdhették  megismerni. A helyzet sajátosságának köszönhetően e termékek előbb eljutottak hozzánk, mint a használatukhoz és bitonságos ajánlásukhoz szükséges információk. Bonyodalmakat okozott (és okoz időnként még ma is) az is, hogy sokféle multifokális szemüveglencse közül kell a szakembernek és a páciensnek választani anélkül, hogy tökéletesen tisztába lenne azzal, hogy az adott típus a fejlődés melyik szakaszát képviseli és így mik azok az előnyök és hátrányok, amelyeket az ajánlásnál és a használat első időszakában egyáltalán nem hagyhatunk figyelmen kívül.

    További problémák sokaságát okozta (és okozza) az, hogy ezen lencsék árai jelentősen meghaladták a magyarországi átlag szemüveglencsék árait (mára ezek a nagy különbségek rendeződni látszanak, de a folyamat még hosszú lesz), így sok esetben a választásnál kizárólag az ár dominál (egyéb más információk hiánya miatt) és a páciens egy viszonylag olcsóbb (de még mindíg "drága") megoldást választ. Nem kapja meg egyúttal azokat a szükséges információkat, amelyek a lencse használhatóságának határait és lehetőségeit világosan jelzik. Ezen okok is hozzájárultak ahhoz, hogy nagyon sok esetben a multifokális lencsék használatával kapcsolatban mind a páciensek, mind a szemész szakorvosok, mind a látszerészek egy része nagyon rossz tapasztalatokat volt kénytelen elkönyvelni. Ezek a negatív élmények egyértelműen a szemüvegviselőt érintik a legérzékenyebben, hiszen az ő szempontjéból nézve "rossz szemüveget" kap, amit nem tud megfelelően használni.

    A fent említett okokat elsősorban a szakember szűrheti ki és kell, hogy kiszűrje, ugyanis már az ajánlás során eldőlhet, hogy az illető páciens a szemüvegével jól fog-e látni. Tapasztalataim szerint a multifokális szemüveglencsékkel kapcsolatos negatív vélemények nagyobb részének oka az információk, az ismeretek, a tapasztalatok hiányára vezethető vissza. Az ezen a területen elvárható biztonságosan végzett tevékenységhez szükséges információkhoz mind a szakorvosok, mind az optikával foglalkozók ma már maradéktalanul hozzájuthatnak, főleg a jó minőségű, saját fejlesztésű multifokális lencséjüket forgalmazó cégek segítségével.

    Természetesen egy multifokális szemüveglencsével készült szemüveg viselhetőségét nem csak a fent említett körülmények befolyásolják. Ezeken kívül jelentős számban merülhetnek fel olyan okok, amelyek a páciens látásminőségét jelentősen befolyásolhatják akár pozitív, akár negatív irányba.

    Ha probléma merül fel ezen szemüveglencsék viselésekor, nem elég egyetlen okot megtalálnunk (vagy megtaláltnak vélnünk), mert ezen helyzetekben minden esetben olyan komplex problémával állunk szemben, amelynek összetevői a szemészet, az optika és a pszihológia különböző területein lelhetőek fel. Ezzel természetesen nem azt kívánom mondani, hogy a páciens és a multifokális szemüvegkorrekciója együtt (bizonyos esetekben) egy szinte megoldhatatlan problémát jelenthet számunkra. A gyakorlat ennél jóval egyszerűbb, de hangsúlyozandó, hogy a multifokális lencsékkel való foglalkozáshoz elengedhetetlenül szükségesek az imént említett területek (legalább) alapismeretei ahhoz, hogy a páciensünket a lehető legjobban megismerve a számára legmegfelelőbb megoldást ajánljuk és tegyük ezt megfelelően nyugodt magabiztossággal azért, hogy a páciens részéről a szükséges bizalmat és a jó korrekció viseléséhez elengedhetetlenül fontos együttműködési készséget elnyerjük..

    Mindezek alapján a fejezet elején feltett kérdésekre tehát a válaszom egyértelműen igen, a multifokális szemüveglencsék (a világon több millió elégedett páciens visszajelzései alapján) jól viselhetőek.

    Az eddig leírtakat és a következőkben tárgyalni kívánt problémákat, azok lehetséges megoldásait a munkámban az elmúlt nyolc év tapasztalataira alapozom, amelyek során több száz magyarországi problémás eset megoldásánál személyesen is résztvehettem, valamint arra, hogy ismereteim jelentős részét nagy tapasztalatú szemorvosok, optometristák és látszerészek segítségével gyarapíthattam.

    VISELHETŐSÉGI SZEMPONTOKBÓL "ROSSZ" MULTIFOKÁLIS SZEMÜVEGKORREKCIÓKKAL SZERZETT TAPASZTALATOK:

    1. Kiderül-e minden esetben, hogy egy multifokális szemüveg valamilyen ok miatt nem tökéletes?

    Sajnos az esetek néhány százalékában nem derül fény arra, hogy a korrekcióként kapott szemüveg a páciensnek problémát okoz. Lehetséges okok:

  • A páciens az általa tapasztalt nehézségek után a szemüveg viselését egyszerűen megszakítja (ez általában az első néhány napban bekövetkezik), erről orvosát, optikusát nem értesíti. Felkeres egy másik rendelőt és üzletet, ahol kér egy újabb korrekciót, de jelzi, hogy "ne progresszív legyen, mert neki már volt olyan és az nem használható". Ilyenkor a korrekciót végző szakember felkészültségétől és a pácienstől függ, hogy milyen megoldás születik, de általában vagy bifokális, vagy egyfókuszú szemüvegek elkészítésével szokott a folyamat lezárulni. Ez az adott helyzet megoldásának legrosszabb formája, ugyanis a páciens nem a vele először foglalkozó szakembernek jelezte a problémát és ilyen helyzetben a tökéletes, minden körülményt figyelembe vevő megoldás megvalósítása mindíg kérdéses.
  • A páciens tapasztal viselési nehézségeket, de azok az ő szubjektív minőségi skáláján nem érik el a kritikus szintet, vagy mivel eddig multifokális szemüveglencsével tapasztalata nem volt, ezt "normálisnak" gondolja. Így a szemüveget viseli tovább és a felmerülő problémákat nem jelzi a szakembernek, csak a következő szemüveg felírásakor (amire minimum 1-2 évvel később kerül sor). Az ilyen gondokkal "küszködő" páciens nem tartozik a látásával elégedett szemüvegvislők közé és nagy a valószínüsége, hogy a következő szemüveg felírását és elkészítését már más helyen kéri.
  • A páciens egyéni toleranciája olyan tág határok között mozog, hogy a valamilyen ok (vagy okok) miatt hibás szemüvege viselési problémát nem okoz, a szemüvegét elégedetten viseli tovább és problémája számára is csak a következő, tökéletes szemüveg elkészülésekor válik érzékelhetővé, de ebben a számára minőségi javulást hozó helyzetben nagy jelentőséget utólag már nem tulajdonít neki. Ez a páciens nagy valószínüség szerint visszatér a korekciót korábban felíró és elkészítő szakemberekhez.
  • 2. A folyamatos kapcsolattartás fontossága a pácienssel

    A korábban említett három különböző szituáció mindegyikében jeleztem a páciens esetleges máshová fordulását vagy visszatérését az adott korekciót elkészítő üzletbe, rendelőbe. A hosszútávon elégedett multifokális lencseviselők érdekében nagyon fontos, hogy a refrakciót megállapító és a szemüveget elkészítő szakembernek folyamatos információja legyen a páciens viselési tapasztalatairól és ezekről feljegyzést is vezessen. Ez azért elengedhetetlen, mert így korrigálhatóak a páciens által jelzett hibák, és a feljegyzéseink segítségével gyűjtött (és később felhasznált) tapasztalatok a tevékenységünk során olyan értékes segítséget nyújtanak, amelyek garanciát jelenthetnek az elégedett pacientúra kialakításához.

    Mindehhez csak a páciens együttműködését elnyerve juthatunk, aminek a kialakítása a mi feladatunk, természetesen megértetve vele, hogy a kapcsolattartás elsősorban az ő látásának tökéletes javítását szolgálja.

    3. Amennyiben kiderül, hogy a multifokális szemüveg viselési szempontból problémát okoz...

    Ez természetesen azt jelenti, hogy a szemüvegviselő jelzi problémáit és azokra megoldást vár. Ebben az esetben állunk szemben a korábban említett komplex problémával, amikor a kész szemüveget és viselőjét a probléma megoldása érdekében egységes egésznek kell tekintenünk. Ilyenkor a szemüveg viselője a szubjektíven megélt problémáit mondja el. Ahhoz, hogy ilyenkor ne értsük félre egymást, a különböző lehetséges problémák okaira érdemes egyértelműen rákérdezni.

    4. Viselhetőség szempontjából fellépő problémák főbb okai, az azokhoz kapcsolódó panaszok és azok megoldási lehetőségei:

  • Az adott szemüveglencsék a gyártó cég hibájából a gyártás folyamán hibásan készülnek el (meg kell jegyeznem, hogy a felmerülő problémák minimális mennyisége vezethető vissza ilyen okokra a jó minőségű multifokális szemüveglencséket gyártó cégek esetében, ugyanis ezek a cégek a gyártás folyamán nagyon komoly ellenőrési folyamatok használatára kötelezettek) Ilyenkor vagy a dioptriaértékek nem pontosak, vagy a felületek nem rendelkeznek az adott pontokban a tökéletes geometriai kialakítással. Ekkor szinte minden esetben a lencse egyes részein vagy akár az egész felületén átnézve a páciens torz képalkotásról panaszkodik. Megoldás ilyen esetekben a lencse cseréje, amihez a cégek tapasztalataim szerint minden esetben partneri segítséget nyújtanak.
  • A szemüveglencsék nem a megfelelő módon kerültek keretbehelyezésre, így a lencse különböző részeit (amelyek a különböző távolságokra biztosítanak jó látást) az illető nem tudja természetes fej- és testtartás mellett használni.. Ez egyszerűen kimutatható probléma, ugyanis minden multifokális szemüveglencsének kell tartalmaznia olyan a viselés során soha el nem tűnő (de a viselőt nem zavaró) jelöléseket, amelyek visszajelölésével néhány perc alatt eldönthető, hogy a szemüveg az elkészítésével kapcsolatos elvárásoknak megfelel-e, vagy sem, ugyanis egyértelműen láthatóvá válik, hogy a lencse egyes pontjai az elkészítés során a keretbe a megfelelő helyre kerültek-e.
  • Függően attól hogy a lencse középpontja a távolra tekintő pupilla középpontjához képest hibásan hova került, a panaszok a következők lehetnek:
     
    a. A PD megtartott, de a lencse távoli zónájának optikai középpontja (egyben illesztési középpontja) a pupilla középpontjához képest lefelé mozdul el; a páciens a szemvizsgálat során a számára szükséges korrekciót kapta:
    - Távolra nézéskor panasz nincs, ugyanis a távoli rész torzításmentes
    - Közelre nézéskor kifejezett probléma, amit a páciens egy a kényelmetlenségig megemelt fejtartással kénytelen kompenzálni
    - A köztes távolságokra történő nézéskor sincs tökéletes komfortérzés.
    Így a természeteshez a lencse segítségével legközelebb lévő fej- és testtartás mellett az illető azért nem lát jól főleg közelre, mert nem az egyes távolságoknak megfelelő lencserészeken néz át. Lehetséges megoldások:
    - Ha az eltérés jelentős, mindenképpen az adott szemüveglencse cseréje ajánlott
    - Ha az eltérés mértéke kicsi, elképzelhető, hogy a szemüvegkeret állításával a probléma kijavítható
     
    b. A PD megtartott, a lencse távoli zónájának optikai középpontja a pupilla középpontjához képest felfelé mozdul el, a páciens a szemvizsgálat során a szükséges jó korrekciót kapta:
    - Távolra nézéskor probléma jelentkezik, amit a páciens a természeteshez jóval döntöttebb fejtartással korrigál úgy, hogy a szemüveg legfelső részén néz távolra.
    - Köztes távolságokra tekintéskor probléma jelentkezik, ugyanis ez a zóna is feljebb kerül.
    - Közelre nézéskor nem feltétlenül jelentkezik probléma, de ez a használt multifokális szemüveglencse típusától függ, ugyanis egyes típusoknál az addíció növekedése a közeli korrekciós zóna optikai középpontját elérve azon túl tovább változik, más típusoknál nem. Mindenesetre a közelre történő tekintéskor sincs igazán jó komfortérzés.
    Lehetséges megoldás:
    - amennyiben a szemüvegkeret állításával a probléma nem javítható, a szemüveglencse cseréje.
     
    c. A lencse távoli zónájának optikai középpontja a megfelelő "magasságba" (a távolra néző pupilla középpontja elé) került, a páciens a szemvizsgálat során a szükséges jó korrekciót kapta, de a PD beállítása helytelenül történt (nagyobb, vagy kisebb a szükségesnél):
    (Megjegyzem, e két hibalehetőség egymásnak ellentétele, de a páciensnek okozott diszkomfort és a problémamegoldás szempontjából azonos pontban tárgyalhatók.)
    - Távolra nézéskor nem minden esetben jelentkezik probléma, feltételezve, hogy olyan jó minőségű multifokális szemüveglencse került kiválasztásra, amelynek távoli zónája teljesen torzításmentes. Amennyiben az adott típus akár csekély mértékben is , de rendelkezik a távoli távoli zónában torzítással a széleken, már a távolra tekintésnél is jelentkezhetnek kisebb problémák.
    - Köztes távolságra tekintéskor egyértelmű probléma jelentkezik, amit a szemüvegviselők különbözőképpen érzékelnek, de minden esetben a "csatorna beszűkülését" tapasztalják, amire egyértelmű, irányított kérdéseket kell feltennünk.
    - Közelre tekintéskor szintén egyértelmű a probléma, amely jelentkezhet a teljes kép torzulásaként, de jelentkezhet a nézett tárgy (pl. egy A4-es méretű lap) széleinél tapasztalható, zavaró torzításként is.
    Megoldás: csak a szemüveglencsék cseréje segíthet a probléma teljes kiküszöbölésében.
     
    d. Az elkészítés során az egyik vagy mindkét szemüveglencse vízszintes technikai tengelye elfordul:
    - távolra tekintéskor jelentkezhet probléma, de nem feltétlenül jellemző
    - köztes és közeli távolságokra tekintéskor egyik vagy mindkét oldalon részleges torzulásról, vagy kép "hullámzásról" számol be a páciens.
    Megoldás: ha az elfordulás mértéke olyan nagy, hogy a szemüveg deformációja nélkül nem orvosolható a probléma, mindenképpen a lencse (vagy lencsék) cseréje.

    Szükséges kihangsúlyoznom, hogy a fent említett problémák különböző szemüvegviselők esetén soha nem jelentkeznek egyformán, ugyanis ezekben az esetekben egyáltalán nem elhanyagolható szerepet játszik a tévedések egyértelműen (pl. miliméterben) mérhető nagysága és a páciens szubjektív érzékenysége, amely nagyban függ személyiségétől, aktuális idegállapotától, motivációitól. Tapasztalataim szerint ennek is köszönhető, hogy esetenként egy páciens 0.5 mm-es eltérést sem tud tolerálni, de találkoztam olyan esettel is (53 éves férfi,

    OD: -4.25 sph +0.75 cyl 135°   add:2.00

    OG: -3.75 sph                            add:2.00)

    amikor a páciens 6.5 mm-es PD eltérés esetén is tökéletesnek érezte a szemüvegét.

  • Szintén a keretbehelyezéssel kapcsolatos probléma, ha a lencse formára és méretre történő csiszolásakor nem az adott szemüvegkeretnek megfelelő méretet érjük el:
  • a. A lencse méretre a szükségesnél kisebb. Ebben az esetben a lencse nem helyezhető el stabilan a keretbe és így természetesen az egyes lencserészek nem a megfelelő helyre kerülnek, ami a korábban említett problémák bármelyikét előidézhetik.
    b. A lencse mérete a szükségesnél nagyobb. Amennyiben a szemüveglencse valamilyen műanyag alapanyagból, a szemüvegkeret pedig fémből készült, a lencse a keretbehelyezés után "feszültséges" lesz, ami oly mértékben torzítóvá teheti a lencsét annak görbületeit megváltoztatva, hogy a szemüveg viselőjének jelentős gondot okoz : a lencse teljes felületén vagy egyes részein átnézve a kép torz lesz. Megoldás:
    - ha a lencse mérete túl kicsi, akkor annak cseréje ajánlott
    - ha a lencse mérete túl nagy, utólagos méretkorrekciót meg lehet próbálni, de nagy a veszélye annak, hogy ekkor az eredeti jelöléshez képest a középpontok máshova kerülnek. Amennyiben ez bekövetkezik, csak a lencse (vagy lencsék) cseréje jelenthet megoldást.
    A nem megfelelő (a multifokális szemüveglencse viselése szempontjából, valamint az adott arc- és fejformához optimális) szemüvegkeret került kiválasztásra. Amennyiben a páciens multifokális szemüveglencsék viselése mellett dönt, a szemüvegkeret kiválasztása szigorú szabályok szerint kell hogy történjen és a szakember csak azokat a kereteket ajánlja a páciensnek, amelyek az ilyen szituáció támasztotta követelményeknek tökéletesen megfelenek. (Ez természetesen nem minden esetben könnyű feladat, különösen akkor, ha a páciens elképzelése szerinti szemüvegkeret nem felel meg a fent említett követelményeknek.
    - Semmiképpen nem ajánlott a túl széles (akár az arc szélességét meghaladó) szemüvegkeret. Ilyen esetben ugyanis a multifokális szemüveglencse széli torzítási zónáiból túl nagy rész kerülhet a keretbe és hiába választott viszonyleg nagy keretet a páciens, a szemüveg a széleken nem fogja tudni használni (sőt nagy zavaró széli torzításokkal kell "megbarátkoznia").
    - Hasonlóan nam ajánlott a túl mély szemüvegkeret sem, mert az előbb említett problémák megjelenésén túl ebben az esetben az a veszély is fennáll, hogy a keret alsó részéhez a páciens arca folyamatosan, vagy arcmimikától függően időnként hozzáér, ami jelentősen zavarja a kényelmes szemüvegviselést.
    - Veszélyt jelenthet a szemüvegviselő látáskomfortjára a túlságosan keskeny szemüvegkeret is. A keretnek ugyanis ahhoz hogy a multifokális szemüveglencse előnyeit  a viselő élvezni tudja, egy minimális mélységgel rendelkeznie kell. A szabály szerint az iris alsó része és a szemüvegkeret alsó része közöt minimálisan 22-23 mm-es távolság az, ami a szemüveg optimális használatát biztosítja viselője számára.
    - A kiválasztott szemüvegkeretnek rendelkeznie kell  a középrész dőlésének (Imre-féle döntés) állítási lehetőségével, amit a megfelelő látáskomfort elérése érdekében pontosan be kell állítani.
    - A keretnek biztosítani kell továbbá az ideális Lencse-Cornea távolság beállítási lehetőségét is, mert ha ez a távolság túlságosan eltér az ideálistól, a páciens látótere jelentősen leszűkül:

     

    L-C távolság mm-ben:

    12-14

    16

    18

    20

    22

    24

    26

    28

    30

    Biztosított látótérnagyság %-ban

    100

    90

    80

    74

    68

    63

    59

    55

    51

    Így a szemüvegkeretek multifokális lencsék viseléséhez történő kiválasztása során az alábbi irányelveknek kell mérvadónak lenniük:
    A szemüvegkeret formája és nagysága a lehető legjobban legyen összhangban a páciens arc- és fejformájával, orbitájának formájával és méreteivel, illetve az adott kereten a szükséges dőlési szög beállítható legyen, a választott kerettel optimális LC-távolság biztosítható legyen.
    • Ha a szemvizsgálat során nem az optimális korrekciós értékek kerülnek felírásra, a páciens a lencse egyes részeit vagy akár egészét nem tudja használni, illetve annak használata panaszt okoz.
    Nagyon fontos, tapasztalatok és vizsgálatok sorával alátámasztott szabály az, hogy ha már a szemvizsgálat során tudjuk (és ez az ideális helyzet), hogy a páciens multifokális szemüveglencsét fog viselni, különösen tanácsos ügyelni arra, hogy az illető ne legyen sem távolra, sem közelre túl- vagy akár alulkorrigált, hanem azokat a korrekciós értékeket kapja, amelyeket a vizsgálat szubjektív szakaszában ő elfogadott. Nagyon komoly kárt okozhatunk, ha nem a megfelelő értékeket írjuk fel és azokhoz képest 0.25-0.5 dptr-t térünk is el. Ez azt eredményezheti, hogy a szemüveg hiába készül el jól, a lencse egyes részei hiába kerülnek az elkészítés során optimális helyre, a páciens a lencsét nem fogja tudni tökéletesen használni azokhoz a távolságokhoz, amelyekhez optimális esetben kellene, ugyanis a hiba típusából adódóan a tárgyakat "gyengébben", "túl élesen", "kisebbnek", "nagyobbnak", "életlennek", "elmosódottnak" fogja látni. Ezért a szemvizsgálat során a végleges korrekció megállapításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a páciens egyéni látáskomfort-igényét. Tapasztalataim azt mutatják, hogy bizonyos esetekben a szubjektív vizsgálat során érdemes inkább a páciens visszajelzései nyomán akár jobb, akár rosszabb visusra korrigálni, mint amire neki az ametrópiája fokából szükség lenne, mert minden embernek más és más az általa optimálisnak vélt látásminőség iránti igénye. Így, természetesen nem elhanyagolva az objektív részt, tapasztalatom szerint elégedettebb szemüvegviselőket nyerhetünk, ha megfelelő hangsúlyt fektetünk a vizsgálat szubjektív részére és a páciens szubjektív igényeire.
    Nagyon fontos és elengedhetetlen támpontot nyújt (és kell hogy nyújtson) a páciens előző szemüvege (ha van ilyen). Még a vizsgálat megkezdése előtt tudnunk kell azt, hogy az előző szemüvege milyen értékekkel és hogyan volt elkészítve. Ezen kívül részletesen kérdezzük ki szemüvegével kapcsolatos tapasztalatairól.
    Így elkerülhetjük azokat a mind a páciens mind a magunk számára megmagyarázhatatlannak tűnő és kellemetlen helyzeteket, amiket egy tökéletes korrekcióval, tökéletesen elkészült szemüveg okozhat akkor, ha a páciens előző, éveken át viselt szemüvege nem a megfelelő korrekciós értékeket tartalmazta, vagy elkészítése hibásan tötént. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy az új (és jól elkészült) szemüvegét ő "rossz"-nak minősíti, míg ha a megfelelő tapitattal felvilágosítjuk a helyzet miatt várható kezdeti kellemetlenségekről, az ő reakciói is pozitívak lesznek.
    Hasonlóan komoly bonyodalmat és egy a viselés szempontjából  rossz szemüveget eredményez az, ha astigmia esetén a cyl. értékét vagy tengelyét nem jól állapítjuk meg. Ebben az esetben is ajánlott a vizsgálat szubjektív szakaszában a páciens igényeire különösen odafigyelni, hiszen ha ezek az értékek az optimálistól eltérnek, a szemüveg viselhetetlen lesz.
    Előfordulhat olyan eset, amikor a távoli korrekció sph. és cyl. értéke tökéletesen került beállításra, de az addició helytelen megállapítása miatt a páciens a már elkészült szemüveget a közeli távolságokra történő használat során jelentkező nehézségek miatt hozza vissza.
    Ilyenkor két eset lehetséges:
    - ha a közeli érték gyengébb az optimálisnál, akkor a páciens a lencse alsó részét egyszerűen "gyengének" érzi, és nem tud vele tökéletesen közeli távolságokban végzett tevékenységet folytatni. Ez a panasz erősödik , ha rosszak a megvilágítási viszonyok vagy az illető fáradt, hatványozódik, ha ezek az okok összeadódnak.
    - ha a közeli érték erősebb a szükségesnél, akkor a problémák már a köztes zónákban is jelentkeznek, még pedig úgy, hogy a középső rész használatakor jelentősen beszűkül a tiszta látást biztosító zóna, ami kiemelkedően zavaró a viselő számára. Ennek az oka az, hogy az addició erőssége bizonyos mértékig meghatározza  a lencse középső részének torzításmentes látást biztosító szélességét, és így, ha szükségesnél erősebb korrekciót állapítunk meg közelre, a szemüveg köztes és közeli távolságokra csak komoly nehézségek árán (vagy egyáltalán nem) használható.
     
    Az említett hibák előfordulása esetén a probléma megoldását a szemüveglencsék cseréje jelentheti, amikor az új lencsék a kellő korrekciós értékekkel kerülnek megrendelésre.
  • Amennyiben nem a megfelelő multifokális szemüveglencsetípus kerül kiválasztásra, szintén komoly gondokat okozhatunk.
  • Különböző emberek különböző  (esetenként a hétköznapitól teljesen eltérő) körülmények között dolgoznak, élnek. Nem mindegy, hogy valaki a látóterének mely részét használja nagyobb mértékben és ott milyen távolságokra kell huzamosabb ideig tökéletesen látnia. A különböző munkahelyek különböző vizuális beállítódást követelnek meg az ott dolgozóktól és mivel munkájukat tökéletesen kell hogy végezzék, az alkalmazkodásnak tökéletesnek, de főleg kényelmesnek kell lennie (pl. egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy számítógépes munkahelyen a monitor a látótér alsó, középső vagy felső részében és ott milyen távolságra található).
    Jelentős károkat okozhatunk a szemüveg viselőjének, ha nem vagyunk tisztában ezen életkörülményeivel: pl. egy autószerekőnek (aki munkája jelentős részét töltheti a felemelt gépkocsi alatt folyamatosan felfelé tekintve) felírunk és elkészítünk egy hétköznapi viseletre ajánlott általános multifokális lencsét, mert azt munkájához nem minden esetben fogja tudni használni.
    Ezen problémák kiküszöbölése érdekében már a vizsgálat során érdemes, de legkésőbb a vizsgálatot követő ajánláskor kötelező a pácienst megfelelő módon kikérdezve megtudnunk azt, hogy ő a szemüvegét milyen körülmények között fogja (és kívánja) viselni, hogy van berendezve a munkahelye, otthona (nagyon fontos lehet egy háziasszony esetében a konyha elrendezése). Így a kapott válaszokból és a páciens igényeiből következtetve ki kell választanunk a multifokális szemüveglencsék azon csoportját, amiből ajánlhatunk neki. Ehhez természetesen elengedhetetlen előfeltétel az, hogy a környezetünkben (Magyarországon) beszerezhető multifokális szemüveglencséket ismerjük és tisztában legyünk azok használatára és ajánlására vonatkozó tudnivalókkal, ismerjük az egyes típusok használatának lehetőségeit, előnyeit, korlátait és azt, hogy melyik típust melyen helyzetekben milyen korrekciós értékekhez ajánlhatjuk.
    Megkönnyítheti továbbá az ajánlást az, ha a páciensünknek nem csak szóban mondjuk el a multifokális szemüveglencsék előnyeit és használatának lehetőségeit, hanem különböző segédanyagokkal lehetővé tesszük számára a jobb megismerést , esetleg próbát. Ez természetesen megalapozott igényként lép fel nap mint nap a viselő részéről, hiszen aki mégnem viselt ilyen korrekciót, az joggal szeretne többet tudni róla, mielőtt dönt, különösen amikor a fizetendő ár kerül szóba. Ma már a különböző tájékoztató anyagok mellett rendelkezésünkre állnak olyan bemutatást nagyban megkönnyítő segédeszközök is, amelyek segítségével a szemüvegviselő felpróbálhatja és különbséget tehet azonos dioptriájú egyfókuszú, bifokális és multifokális szemüveglencsék között. Ezen próba alkalmával azegyes típusok közötti különbségeket a páciens a szakember irányításával néhány perc alatt önmaga tapasztalhatja és ez nagyban segíthete döntésében.
    Ma Magyarországon a panaszok 90%-át (Európa e szempontból fejlettebbnek tekinthető részein 50%-át) a rosszul felírt korrekciós értékek és a nem megfelelő kiválasztás okozza. A fent leírtakat és a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve véleményem az, hogy ha a korrekció megállapításánál, az ajánlás és a kiválasztás során teljes mértékben figyelembe vesszük a páciens már említett körülményeit és igényeit, továbbá számára elfogadható módon be is tudjuk mutatni az előnyöket és a használati lehetőségeket, biztosak lehetünk abban, hogy a páciensünk elégedetten viselheti majd multifokális szemüvegkorrekcióját.

    HOGYAN GYŐZŐDHETÜNK MEG A LEGEREDMÉNYESEBBEN AZ EGYES MULTIFOKÁLIS SZEMÜVEGLENCSÉK VISELHETŐSÉGÉRŐL A GYAKORLATBAN?

    Az eddig tárgyaltakból kitűnik, hogy a multifokális szemüveglencsékajánlása, elkészítése, a hozzá kapcsolódó vizsgálatok hibátlan elvégzése, a páciens bizalmának elnyerése és megtartása felelőségteljes, komplex feladat.

    A pozitív végeredmény szempontjából oly fontos megelőző részfolyamatoknak csak egy részét végezheti el szemész szakorvos és az optometrista. A folyamatnak nagyon jelentős része a végül kiválasztásra kerülő multifokális szemüveglencse típusa, amelynek valóban jó minőségűnek kell lennie és a mai lehetőségeket figyelembe véve a legjobb látáskomfortot kell biztosítania.

    Mi alapján válasszuk ki az ajánlható multifokális szemüveglencséket?

    Az ezzel foglalkozó szakemberek egy idő után természetesen értékes tapasztalataikra támaszkodva választják ki az általuk elfogathatónak tartott lencsék csoportjait, addig viszont az egyes kutatást és gyártást komolyan végző cégek által adott információkra kell támaszkodniuk. (Nem az egyes gyártók reklámjaikra gondolok, hanem az általuk elvégzett leboratóriumi vagy klinikai szakemberek segítségével lebonyolított vizsgálatokra és az ebből származó tapasztalatokra) A vizsgálatok nagyon különbözőek lehetnek függően attól, hogy a lencsékkel kapcsolatban mit is szeretnénk megtudni. A laboratóriumi vizsgálatok a progresszív szemüveglencsék technikai paramétereinek pontosabb megismerését célozzák.

    Ilyenek lehetnek:

  • az alkalmazott felületek típusa
  • a felületkialakításnál használt geometria
  • a felületek egyes részein mérhető különböző típusú és erősségű dptr. értékek
  • hogyan követik egymást a progressziós zónában a különböző dptr. értékű felületrészek
  • mekkora az egyes tisztánlátást biztosító zónák nagysága
  • mely dptr. értékek milyen és mekkora torzító részeket eredményeznek a perifériákon.
  • Az ilyen és ehez hasonló vizsgálatok a kutatások eredményeinek folyamatos javításához elengedhetetlenek, de tapasztalatom szerint a páciensekkel a hétköznapokban közvetlenül foglalkozó szakembernek nem túl sokat mondanak (illetve csak egy részük sz, ami igazán jól használható gyakorlati információ).

    A hétköznapokban számunkra az kell, hogy fontos legyen, hogy melyik lencsét udják a páciensek  a legkevesebb gond nélkül viselni, melyiket tudják a leggyorsabban és legeredményesebben megtanulni használni, egyszóval: melyek a legjobban viselhető multifokális szemüveglencsék?! Természetesen ezen kérdések megválaszolását is meg kell hogy előzzék vizsgálatok. Ezek a vizsgálatok azok, amelyek elvégzésében a világ számos pontján klinikák,kórházak szemész szakorvosai és nagy tapasztalatokkal rendelkező optometristák segítenek.

    E vizsgálatok lényege, hogy a presbyop korban lévő páciensek általuk még nem ismert, több különböző típusú multifokális szemüveglencse viselési tapasztalatairól számolnak be. A vizsgálatokhoz szemész szakorvosok felügyelik és a viselők által jelzett rapasztalatok szigorú szabályok szerint osztályozzák. Igaz, ezek a vizsgálatok szubjektív alapúak, de összehasonlító voltuknak köszönhetően mégis ezek mutatják meg a viselő szemszögéből azt, hogy melyek a nagy biztonsággal ajánlható multifokális szemüveglencsék.

    Az alábbiakban két ilyen vizsgálat folyamatát és eredményeit szeretném bemutatni. Az elsőt 1994-ben a birminghami Aston University Vision Sciences Department-jének professzora, Dr Collin Fowler végzett, a másodikat az ilyen vizsgálatokat rendszeresen végző szakemberektől kért tanácsok és útmutatások alapján én magam végeztem el.

    1. Klinikai összehasonlító vizsgálat két különböző típusú multifokális szemüveglencse ("A" és "B" lencse) esetén 50 páciens részvételével.

    Módszer:

    A résztvevők a Vision Sciences Department adatbázisából lettek véletlenszerűen kiválasztva a következő kritériumok alapján:

  • 5/8-nál jobb visus (távolra és közelre egyaránt)
  • tökéletes binokuláris látás
  • semmilyen egyéb, a szemmel kapcsolatos probléma nem állhatott fenn.
  • A résztvevők egy része már a klinika által korábban felírt bifokális szemüveglencséket, egy másik része szintén az intézet által korábban felírtmultifokális (természetesen valamilyen más típust) szemüveglencséket viselte. A résztvevők természetesen önként dönthették el, hogy részt kívánnak-e venni a vizsgálatokon és a próbaviseléseken. A próbák során viselt szemüvegeket a vizsgálat végeztével megtarthatták. Először a résztvevők egy átfogó vizsgálaton estek át, ami magába foglalt egy teljes szemvizsgálatot és korrekció megállapítást. A szemüvegkereteket egy meghatározott kínálatból választották ki. Mindenki két egyforma keretet és két pár különböző típusú ("A" és "B"), de azonos dioptriájú multifokális szemüveglencsét kapott, amit szigorú ellenőrzések mellett készítettek el.

    Az  50 páciens 50 és 75 év közötti életkorú volt. Korrekciójuk (távolra) +5.25 dptr. és -7.50 dptr. között mozgott. 30%-uk szférikus, 70%-uk tórikus korekciót viselt. Az addíciós értékek 1.50 és 3.00 dptr közöttiek voltak.

    A szemüvegek elkészülése után a páciensek két hétig viselték az elsőt. Ezután egy ellenörző vizsgálat következett, amikor a látás minőségét vizsgálták az adott szemüveggel. Ehhz fő "nézési pontokat" határoztak meg a távoli, a köztes, és a közeli zónában egyaránt és arra kérdeztek rá, hogy ezen irányokba tekintve milyen a kép minősége.

    Eután a következő kérdőívet töltették ki a résztvevők:

    1. Milyen gyorsan tudta megtanulni viselni a szemüveget?  ...percre, .....órára, ....napra volt szükségem, hogy mindenhová tudjam használni.
    2. Milyennek találja a látás minőségét távolra?  a) nagyon jó  b)jó   c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    3. Milyennek  találja a látás minőségét a köztes távolságokra? a) nagyon jó   b)jó  c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    4. Milyennek találja a látás minőségét közelre? a) nagyon jó  b)jó   c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    5. Milyen a látás minősége a széleken, összehasonlítva a középső résszel? a) nagyon jó  b)jó  c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    6. Milyennek találja az általános érzést szemüveggel? a) nagyon jó  b)jó   c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    7. Jobbnak találja ezt a szemüveget, mint azt, amelyiket a próba előtt viselt?   Igen/Nem
    8. Ha most vásárolna új szemüveget, választaná ezeket a lencséket? Igen/Nem
    9. Napközben milyen hosszan viselte ezt a szemüveget a próba során? a)egész nap   b)kb. ..órát
    10. Mi az Ön személyes észrevétele?
    11. Mi az Ön kedvenc időtöltése  a).....  b)......  c)......

    Ezután a résztvevők megkapták a második szemüveget, amelyet újabb két hétig viseltek, majd a második hét végén egy újabb vizsgálat következett. Ekkor ismét elvégezték a korábban már leírt módon a szemüveg biztosította látás minőségének ellenőrzését. Ezután kitöltötték a már ismert kérdőívet, amelyhez a következő kiegészítő kérdéseket írták:

          12. Ha választania kellene, melyik szemüveglencsét viselné szívesen? a)az elsőt  b)a másodikat  c)egyiket sem  d)a vizsgálat előtt viseltet

          13. Mi az általános véleménye erről az összehasonlító vizsgálatról?

    A vizsgálat eredménye:

    Az 50 páciens közül

  • 28fő a "B" szemüveglencsét választotta
  • 12fő az "A" szemüveglencsét választotta
  • 6fő  nem érzett különbséget
  • 4fő egyiket sem választotta
  •           2. Az általam 1997-98-ban elvégzett vizsgálat a következőképpen zajlott:

    Kiválasztottam 50 presbyop korú magyar szemüvegviselőt az ország különböző részein:

    - Életkoruk 48-65 év között volt.
    - Az általuk viselt alapkorrekció +5.00 dptr. és -8.00 dptr között mozgott.
    - 60%-uk viselt tórikus korrekciót (cyl. értéke +0.25 és +3.25 közötti volt)
    - Addiciójuk 1.25 dptr. és 3.00 dptr közötti volt.
    - A korrigált visus nem volt 5/7-nél rosszabb.
    - Semmilyen más szemészeti problémájuk nem volt.
    - Mindegyikük viselt már egyfókuszú vagy bifokális esetleg multifokális szemüveglencsét.

    A vizsgálatokhoz 4 pár különböző típusú ("A","B","C","D",), különböző gyártóktól származó multifokális lencsét választottam. A felhasznált lencsék a következő felületkialakítással rendelkeztek:

  • "A" - lágy felületkialakítású (Soft Design)
  • "B" - kemény felületkialakítású (Hard Design)
  • "C" - Multi Design felületkialakítású
  • "D" - szintén Multi Design felületkialakítású, de valamivel keskenyebb tisztánátást biztosító középső zónával.
  • Az egyes típusokat a résztvevők két-két hétig viselték és az egyes időszakok elteltével személyes tapasztalataikról előre meghatározott kérdésekre válaszolva számoltak be. Így képet alkothattam arról, hogy a szóban forgó szemüveggel hogyan lát az illető távolra, a köztes távolságokra és közelre, valamint a széli zónák hogyan használhatók (vagy nam használhatók) a lencse különböző magassági pontjain.

    Az egyes kontrollok alkalmával a résztvevők által kitöltött kérdőívek a következők voltak:

    1. Mióta visel szemüveget?
    2. A próba előtt viselt szemüvegével elégedett volt?
    3. Hol hallott először a multifokális szemüveglencsékről?
    4. Milyen gyorsan tudta megtanulni viselni az általam adott multifokális szemüveglencsét?   a)percek alatt  b)órák alatt  c)napok alatt  d)nem tudtam viselni
    5. Milyen a szemüveggel látás távolra? a) nagyon jó  b)jó  c)elfogadható   d)rossz  e)nagyon rossz
    6. Milyen a szemüveggel a látás a köztes távolságokra? a) nagyon jó  b)jó   c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    7. Milyen a szemüveggel a látás közelre? a) nagyon jó  b)jó  c)elfogadható   d)rossz  e)nagyon rossz
    8. Milyen a látás a lencsék szélein? a) nagyon jó  b)jó  c)elfogadható   d)rossz  e)nagyon rossz
    9. Milyen általános érzése van a szemüveggel? a) nagyon jó  b)jó   c)elfogadható  d)rossz  e)nagyon rossz
    10. Jobbnak találja ezt a szemüveget, mint amit a próba előtt viselt? Igen/Nem
    11. Ha most vásárolna szemüveget, választaná-e ezt a szemüveglencsét? Igen/Nem
    12. Napközben milyen hosszan viselte a szemüveget? a)egész nap  b)körübelül....órát
    13. Mi az Ön személyes észrevétele a szemüveggel kapcsolatban?
    14. Amennyiben autóvezetéshez használja a szemüveget, mi volt a tapasztalata?
  • a belső visszapillantó tükör használatakor
  • a külső visszapillantó tükrök használatakor
  • tolatáskor
  • a műszerfalra pillantáskor
  • A második kontrolltól kezdődően kiegészítettem a kérdőíveket a következő kérdéssel:

         15. A próba során viselt szemüvegek közül Ön melyiket választaná gyakorlati tapasztalatai alapján?

    A vizsgálat a következő eredménnyel zárult:

    Az 50 páciens közül:

    - 30 fő a "C" lencsét választotta

    - 12 fő a "D" lencsét választotta

    - 5 fő nem érzett különbséget

    - 3 fő egyiket sem választotta.

    Részeredményként a vizsgálat azon szakaszában, amikor a Soft és Hard Design kialakítású lencséket viselték, a kettő közötti különbség a következő lett:

    - azon páciensek, akinek addíciója 2.00 dptr alatti volt, az "A" lencsét,

    - azon páciensek, akiknek addíciója 2.00 dptr feletti volt a "B" lencsét érezték jobban viselhetőnek.

    A külföldről kapott vizsgálati eredmények és saját tapasztalataim ismeretében azt szeretném megállapítani, hogy a multifokális szemüveglencsék kínálatából bőven válogathatunk azon típusok között, amelyek megfelelő hozzáértéssel ajánlva, kiválasztva és elkészítve a páciens számára (kevés livételtől eltekintve) tökéletesebb látásélményt nyújtanak , mint akár az egyfókuszú, akár a bifokális szemüveglencsék.

    Ahhoz azonban, hogy a páciensünktől a remélt pozitív visszajelzést kapjuk, tökéletesen tisztába kell lennünk a dolgozatomban tárgyalt főbb pontokkal és birtokában kell legyünk olyan elengedhetetlen információknak, amelyek nélkül a multifokális szemüveglencsék ajánlása komoly veszélyeket rejthet számunkra és pácienseink számára egyaránt.

    Az általunk ajánlásra alkalmasnak vélt multifokális szemüveglencsék csoportjának (vagy csoportjainak) kiválasztásához használjuk fel az egyes gyártó cégek által rendelkezésünkre bocsátott vizsgálatok, tesztek eredményeit, nagy hangsúlyt fektetve a szemüvegviselők sgítségével elvégzett összehasonlító vizsgálatok eredményeire.

    'Sigmond István

    Diplomás Optometrista 1998