"Ha felkeresi telephelyünket és itt vásárol, ÖNÉ az üzletkötői jutalék" Az Optikai magazin 2001. februári számát olvasva,
ezen a reklámszövegen akadt meg a szeme jó néhány kollégámnak, barátomnak
és üzleti partneremnek. Elképzeltem, hogy magyar látszerészek hada indul el csikorgó kerekekkel a februári latyakban, hogy már hajnalban parkolót találjon. A néhány száz kilométeres kényelmes vezetés és a sorbaállások után, valóságos felüdülés az üzletkötői jutalékot bezsebelni. Ennek mértéke esetenként elérheti a gyorshajtási bírság felét is. Na de aztán ha már ugye az optikai üzletet sikerült jobb esetben magára hagyni, vagy mára éppen bezárni mert a doktornő nem jött be, néhány mobiltelefon költség után megnyugodva, nem áll meg egy piaci versenyben harcoló üzletember ennyinél. Ha már itt van, átsétál az optikai üzembe, és a műhelyben lévő okvetetleneket félresöpörve beáll a gyémántmaró mellé, majd hozott anyagból elkészíti sürgős lencséit. Csomagolni sem kell, a zsebében is elfér a "progi"! Így a szakemberek jutaléka is az övé. Ha aztán néhány hét alatt beletanul végre a márkaképviselő által adott kuponok beváltási rendszerébe, melyeket kizárólag a magyar márkaképviselő telephelyén kap kézhez, a keretgyárban azt alkatrészre beváltva hazafelé a reptéren már készíthet magának divatos keretet, a szárhajtogatás kimondott kellemes időtöltés. A gyártási költség természetesen az övé. Ha titániumot hajtogat még túlsúly költséget is takarít meg, ami szintén az övé. Közben lesz ideje hazatelefonálni, hogy folyik e már a verseny a vevőkért odahaza. Végül is örülök, mert nagyon komoly előfutár ez a hirdetés! Ügynökök ugyanis már valóban nincsenek! Az üzletekben bőrönddel kuncsorgó, idegesítő fiktív-királyok, csomagtartóban zsonglőrködő "gagyisták" ideje végképp lejárt, mint azon boltok ideje is akik erre alapozva, trafikká mállottak. Ahhoz, hogy valaki ma egy komoly nemzetközi céget képviseljen, európai kereskedelmi iskolákat, és nemritkán több száz ezer forintos folyamatos tanfolyamokat végezve, tanul és tapasztal, a folyamatosan változó piaci harcban. Itt nem a "befírölést" oktatják. A termékek eladása másodlagossá vált. Egy bizonyos értékesítési referenciát közvetítenek az üzlettulajdonosok felé. Megalapozott vásárlási tanáccsal látják el, miután alapvető gazdasági információk naprakész birtokosai. Fizetésük legtöbbször már nem jutalék, hanem az általuk képviselt kereskedelmi cég sikerének részmértéke. Ezek az emberek legtöbbször tulajdonosi hányadban is jelentősen érdekeltek, a kínált optikai termékek piacán. Ha egy üzletkötő a jutalékára panaszkodik a vevők is elmaradoznak a cégtől, melyet képviselnek. A hátuk mögött kötött "direkt eladások" mai eredménye, a holnap keserűségében kamatokkal megfizetett ár, egy szép csőd-ízű visszaesés formájában kiszámlázva. Ennek a számlának a biztos előjele a vészesen csökkenő, "jó barátokra" korlátozott vevőkör. Folytatása, hogy a tulajdonos a családi asszisztenciát leszámítva, egyedül marad márkaképviseletében, egy eladatlan elavult áruhalom társaságában, riadtan kutatva a további "kurrens" márkák után. Jobb esetben cége alkalmi ügynökök átjáró háza lesz, míg a törzstőkéje és a külföldi partner bizalma kitart. Rettegéssel tekint a következő negyedévre. A profi képviseletek és nagykereskedelmi cégek, az üzleti jutalékot azonnal kifizetik a területi képviselőjüknek, még akkor is ha a tranzakció még nem került kiegyenlítésre. Akkor is fizetnek, ha a vevő a telephelyen, vagy szakvásáron az ő körzetéből került elő, és a közvetlen jelenléte nélkül zajlott a vásárlás. Az üzleti kapcsolatot folyamatosan biztosító személy a cég egyetlen tükre. Nem ritka, hogy évek telnek el miközben az üzletkötő hivatásszeretetén kívül mást nem is vesz észre a partner. Azt sem tudja, hol a cég ahonnan jött. Egy márkaképviselet központjában egy magát valamire kvalifikáló szakbolt tulajdonos csupán alkalmi vendég. Ilyenkor kijár neki a cégvezetők baráti tisztelete, de egy ilyen nemes alkalommal kollekcióval "váratlanul" előhuzakodni az üzleti barátság ürügyén sem illik. Ez még nagyobb ízléstelenség egy vezetői szintű ünnepi látogatás alkalmával. Nem is szólva arról, hogy legtöbbször már csak kedvtelésből nézegeti a termékeket egyedül egy prominens üzlet tulajdonosa, hiszen az árut legtöbbször a boltvezetője szerzi be. Mutasd a kereskedőidet, megmondom milyen a céged! Itt nem valami jó szabású öltönyre és csicsás cégautóra gondolok. Kicsi, modern rádiótelefonok legtöbbször, nagy ósdi gondokkal járnak. A központ már (még) legtöbbször rég zárva, mikor az üzletkötő elérhető. Márpedig a műhelyekben a gondok, valahogy mindig fél hat után kezdődnek. Az üzletkötő mindig jön. Már régen nem az árusítás miatt. Legtöbb helyen családi barát. A partnerek óvakodnak már rég azoktól a cégektől, akik hetente más ügynököket küldenek nekik, eladni ezt-azt. Az ügynöklés pejoratív megközelítése napjainkra megszűnt. Akik itt dolgoznak, szeretik, amit csinálnak. Jó néhány gyár becsukhatna nélkülük. Nem kell letagadniuk társasági összejövetelen sem szakmai mivoltukat. Sokuk nem átmeneti ember, akit az optikai szakma valahonnan kiszelektált. Egy prominens látszerészmester egykoron arra panaszkodott, hogy lányát kerülgeti egy ...kis ügynök. Ma ugyanez az ember a vejét kereskedelmi főelőadónak hívja, mióta unokáját dédelgeti. A harmadik évezredet tapossuk. Senkit sem ismerek aki úgy kívánna versenyképes lenni a farkasordító piaci időkben, hogy néhány ezer kétesen megspórolt forintért, áruk után rohangál. Nem is beszélve arról, hogy helyben megkap mindent a túlkínálattól rogyadozva. Az üzletkötők minden akcióra, engedményre azonnal felhívják a figyelmét. Ha hosszú távú szerződést is sikerül tető alá vinni, jól informált üzletembertől vásárolni már jelentős megtakarítás, a személyes diszkréció előnyéről nem is beszélve. Itt kell megjegyezni, hogy az üzleti kapcsolat mindig erősebb a partner és a területi képviselő között, mint az optikus és a telephely között. Ennek csupán az a magyarázata, hogy egy üzletkötő, hatékonyan kiáll partnere igényei tolmácsolásában központjával szemben. Minden esetben több eredményt ér el mintha direkt telefonnal a cégvezetőt keresné meg bárki, kirángatva egy fontos tárgyalásról. Az üzletkötők összetartása is példaértékű lehet sok szakmai szervezet számára. Pedig társulásukról soha nem volt alapító okirat. Nem a mezekért rajonganak a sportban sem. A játékosok miatt lesz tele a stadion. Ha valaki úgy is gondolná a lelátón, hogy tud ő is gólt rúgni, felkeresheti az edzőt a kispadon. Meg lehet hirdetni egy remek gól belövését, vagy egy remek kosarat is, csak a közvetítését nem kéne megrendelni egy nagy múltú szakmai lapban.
|