Dislexia, a tanulási zavarok egy formája

Az orvostudomány már régóta foglalkozik a témával. Az első értekezés 1885-ben jelent meg róla. Berkhen elég nyersen részleges idiotizmusnak nevezte, 1896-ban Morgan angol orvos szóvakság néven írta le a tüneteket. Később a pszichológia folytatta a vizsgálódást, majd ismét visszatértek orvosi területre.

De mit is jelent a szó: diszlexia? A kifejezés két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis" szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél jóval összetettebb jelenség.
A diszlexiáról egyre többet beszélnek, - ami azért is igen fontos, mert a statisztikák szerint a gyerekek 7-10%-át érinti - egyre többen vizsgálják, és egyre kevésbé tudják mi is az. Nincs ugyanis pontos tünetegyüttese, nem lehet minden esetben kimutatni neurológiai eltérést. Bár tudják, mely kromoszómák játszanak szerepet öröklődésében, az olvasási zavar megjelenését nem lehet biztosan megjósolni.
A diszlexia gyűjtőfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérő jelenségeket azonosítanak olvasási zavarként. Ráadásul legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek végül megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart, illetve olvasási technikájuk más, mint az iskolákban elfogadott standard.
A diszlexia viszonyfogalom, diszharmónia a gyermekkel szembeni elvárások, az olvasás-írás tanulására szánt idő, valamint az eredmény között. A hagyományos meghatározás szerint: a diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnően elmarad az olvasás, írás megtanulásában. Nem képes arra, hogy az olvasást és az írást a szokott módon elsajátítsa. Leegyszerűsítve: diszlexiásnak azt tekintjük, aki sok hibával, lassan olvas, és a szöveget sem érti pontosan.

A tanulási zavarokkal küzdök azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illeszkedik képességeikhez. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy, mint a többiek. Ezért kell inkább "másképp tanulóknak", mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni őket.
A tanulási zavarok az iskolához kötődnek, és miután így vagy úgy megtanulnak írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, diszkalkuliája... A tanulási zavarok azonban nem gyógyíthatóak, mert ezeket egy más, sajátos információfeldolgozási mód jellemzi, amely egész életében sok előnnyel és hátránnyal jár.

A diszlexia azonosítása igen bizonytalan. Gyakran kizárásos módszerrel állapítják meg.
- Ha a gyerek rendesen járt iskolába, akkor az olvasásban mutatott elmaradását nem a hiányzó oktatási tapasztalat okozza.
- Ha legalább átlagos értelmi képességű, akkor a zavar oka nem az alacsony intelligencia.
- Ha rendezett családi körülmények között él, nem az otthoni feszültségek okozzák a bajt.
Akkor semmi más ok nem lehet, mint a diszlexia. Tehát nem a diszlexiát azonosítják, hanem azt, ami nem diszlexia.

A diszlexiásokra jellemző tünetek:
- gyenge írás, olvasás, helyesírás,
- bizonyos nyelvi feladatokbeli problémák,
- tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,
- diszlexia előfordul a családjában,
- mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik - akkor valószínűleg diszlexiás.

A diszlexia azonosítására egyre több vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre, de amíg pontosan nem tudjuk, mi is az, amit keresünk, a mindennapokban a legbiztosabb a tüneti módszer.
Nehéz határvonalat húzni, mit tartunk feltűnő elmaradásnak, mit normális eltérésnek. Ha a betegségek diagnózisához hasonlítjuk, akkor a diszlexia olyan, mint a kóros elhízás. Vannak kövérkés emberek, és nehéz megmondani, mikortól nevezzük kórosnak a túlsúlyt.
Bármely oldalról is vizsgálják a gyermeket, találni rajta valamit, amiben más, mint a többi.
A diszlexia nem betegség. Gyűjtőfogalom, amely az olvasás-tanulás zavarait jelenti. A tanulási rendellenességekkel küzdő gyerekeknek szükségük van egy sajátos információ- feldolgozási mód elsajátítására, amelyet egész életükön keresztül használniuk kell. Szerencsére legtöbbjük egyéni technikát alakít ki, kompenzálva egyéb hiányosságaikat. Például úgy memorizálja a megtanulandó verseket, hogy először lerajzolja azokat.
A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is eszükkel, szorgalmukkal van a baj, csupán azokon a területeken, ahol a rendezettség fontos szerepet játszik, sok akadályba ütköznek. Másrészről viszont rendkívül kreatívak, gazdag a képzeletük, sokukból lesz művész vagy műszaki zseni. Intelligenciájuk semmivel nem marad el az átlagtól, sőt gyakran magasabb is annál.
Vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudják megfogalmazni.
A diszlexia kialakulásának oka lehet családi eredetű, örökletes, a születés körüli sérülésekre is visszavezethetőek (pl.: középfültő-gyulladás), de lelki probléma is előidézheti - kisgyermekkorban ért trauma: szülő elvesztése, átszoktatás bal kézről jobbra.. Ezt bizonyítja az is, hogy a diszlexia tünetei stressz-szegény környezetben szinte teljesen kompenzálhatóak, viszont stressz-helyzetben idősebb korban is megjelenhetnek. Gyakran hallani a gyerekektől: "Otthon még jól el tudtam olvasni, nem tudom, most miért nem megy!"
A diszlexia tünetei megnyilvánulhatnak az olvasás-írásban, a beszéd területén (rosszul artikulál, kevés a szókincse), a magatartásban. Érdemes külön is megemlíteni az olvasás-írás folyamán ejtett hibákat, mert ezek a leggyakoribbak. Ilyenek a betűtévesztések, amelyek a hasonlóság alapján lépnek fel, ez lehet vizuális hasonlóság: f-t, n-h, fonetikai: g-k - hasonló artikulációs mozgásra van szükség, vagy mindkettő: b-d, m-n. A magánhangzók tévesztésekor akár rövidlátásra is gyanakodhatunk, mivel a gyermek a betűket elmosódott körnek látja (é-ó; á-ó).
Vizuális tévesztés és a jobb-bal oldali irányok helytelen használata lehet oka a betű- és szótagkihagyásnak, a betűk megfordításának (el-le). Az is előfordul, hogy az előbb felismert betűt ejti ki először.
Persze a gazdag szókinccsel rendelkezők kombinálnak, elég néhány karakterisztikusabb betűt felismerni, már megpróbálja kitalálni a szót. Ez is azt bizonyítja, hogy a vizualitás az egyik legfontosabb tényező az olvasás elsajátításában (természetesen a hallás és a beszéd mellett).
Milyen a diszlexiások vizuális észlelése? Az ember észlelőrendszere rendkívül rugalmas és tanulékony. A tanulás maga is az észlelőrendszerben jön létre. A vizuális figyelem az észlelésnek központi jelensége. Az észlelés a tudással van kapcsolatban és az emlékezettel működik együtt. Az észlelések az emlékezet információival kerülnek az agyunkban összehasonlításra és kombinálódnak azokkal. Az ismeretek mind magasabb fokúvá bővülnek, az új észlelés új információval gazdagít.
A szem állandóan kis, lökésszerű mozgásokat végez. A diszlexiások egy részénél megállapították, hogy ezek a látási észlelést segítő lökésszerű letapogató mozgások egyik napról a másikra, idegállapottól függően megváltoznak, a két szemben akár különbözőek is lehetnek. Az egyik túllő a célon, a másik letapogatja a hibát. A fáradtság, a stressz, a betegség következtében az állandó kompenzálások megváltoztatják az idegi szabályozást. Az idegek teljes funkciókészsége nem kezdettől adott, a hiányos vizuális tapasztalatok és a nem egyértelmű érzékelés a fejlődési folyamatot leállítja, az érést gátolja. A szem és a megfelelő idegsejtek közötti kapcsolatrendszer lényegében genetikailag meghatározott, de a teljes kifejlődés csak a vizuális tapasztalatok nyomán következik be.
A szavakra koncentrált tekintet esetén a szemnek az olvasási távolsághoz kell alkalmazkodnia. Hogy éles kép alakuljon ki, egyidejűleg mindkét szem optikai tengelyének erre a pontra kell fordulnia. A beérkező érzékleti benyomás egy képpé olvad öszsze. Az alkalmazkodás és az agy tevékenysége átlagosan 60%;40%-os arányt tesz ki. Diszlexiásoknál ez az arány 20%;80% is lehet. Vagyis a szem alkalmazkodása alacsony, a többit az agyműködés adja, amely a már megszerzett ismeretekre támaszkodik. Mivel a két szem együttes alkalmazkodása a diszlexiásoknál ilyen csekély mértékű, a betűk felismeréséhez több időre van szükségük. Ezért tudnak nagyobb és vastagabb betűket könnyebben elolvasni. Szívesen használnak színes fóliából olvasóablakot (ezt válthatja fel a diszlexiásoknak való szemüveg).
Hogyan kezeljük a diszlexiásokat? Mind a szülőt, mind a gyereket fel kell világosítanunk az okokról, a fejlődési nehézségekről. Sok szülő nehezen törődik bele abba, hogy gyermeke nem az átlagos módon halad. Sajnos a pedagógusok között is akad, aki csak odáig jut el a felismerésben, hogy a gyerek gyengén teljesít, magatartási problémái vannak.
Az oktatás felelőssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérő, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelő képzésben részesüljön, ezért az oktatást úgy kell alakítani, hogy a többségtől eltérőket is figyelembevevő tantervek, tanmenetek és módszerek álljanak a pedagógusok rendelkezésére.
Pedig ezek a gyerekek különleges képességeket hordozhatnak magukban. Egyrészt az agy kompenzál, vagyis a hibás út helyett keres egy olyat, amit jól tud használni: pl. hamar megjegyzik a hallottakat, sőt gyorsabban, logikusabban be tudják építeni a már meglévő ismereteikbe, mint az átlag. Másrészt olyan képességeik alakulnak ki, amelyek egész életükre kihatnak. Különösen a természettudományokban és a művészetek területén jeleskednek.

Számos kiemelkedő alkotó életrajzában fedezhetőek fel a tanulási zavarok nyomai. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, számára a betűk fejen álltak és megfordultak. William Butler Yeats, a költő is egyértelműen diszlexiás volt. Még felnőtten is mindig bocsánatot kellett kérnie írása miatt, és a helyesírással is küszködött. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.
Érdemes megemlíteni Einsteint, Edisont - akinek mintegy 1400 szabadalma volt -, Churchillt, Nelsont, Rockefellert, a néhány éve elhunyt Szentágothay Jánost, aki az MT A elnöki tisztét töltötte be, Whoopy Goldberg színésznőt...

Végül következzék egy német asszony vallomása, aki 40 évesen érezte végre rehabilitáltnak magát.

"Az első iskolai napom normálisan telt, minden gyermeknek le kellett valamit másolnia a tábláról. Aki készen volt, kapott egy jutalom bonbont a tanítótól és hazamehetett. Elsőként lettem kész, odavittem munkám a tanítóhoz, aki csodálkozva nézte, majd mindent kitörölt és azt mondta: "Még egyszer le kell másolnod, mégpedig a jobb kezeddel!" Könnyek között küzdöttem meg a feladattal, utolsónak készültem el, ráadásul nem is lett szép. Ettől kezdve viszont a jobb kezemet kellett használnom. A betűk tükörírásként jöttek ki a tollamból. Úgy éreztem, személyes szabadságomban korlátoznak. Igazán tíz évvel ezelőtt, 40 évesen éreztem magam teljes értékű embernek. Ekkor létrehoztam egy saját üzemet, és a politikában is vállaltam szerepet. De még ma is tudok egyszer jobbra, egyszer balra írni, sőt egy időben középről mindkét irányban is."

Gál Judit