Az olvasási készség javítása színes szemüveglencsével
(A dyslexia korrigálása színes előtétlencsékkel)

Színes szemüveglencsék alkalmazása a dyslexia javítására nem új keletű találmány. 1980-ban Olive Meares, új-zélandi tanárnő írta le elsőként, összefoglalva a tüneteket, amelyek együttes jellemzője, hogy az olvasott szöveg valamilyen fokban és módon eltorzul, de ez az eltorzulás speciálisan előállított színes előtétlencsékkel nagymértékben csökkenthető. Helen Irlen kaliforniai psychológusnő (az Irlen Centre megalapítója), alkotta meg a szkotópikus szenzitivitási szindróma fogalmát, valamint kidolgozta a vizsgálati eljárást, és elvégezte az első vizsgálatokat. Később ez az állapot a két felfedező hölgy neve alapján Meares-Irlen szindróma néven vonult be a szakirodalomba.

Vannak emberek, akik nem tartják magukat dyslexiásnak, vagy valóban nem is dyslexiások, de hasonló tünetekről számolnak be, mint a Meares-Irlen szindrómában szenvedő páciensek. Így érthető, hogy a színes előtétlencsék számos nem dyslexiás egyén olvasási készségét is jelentősen javíthatják.

Az embereket érzékenyen érinti, és szinte megbélyegzésnek érzik, amikor kiderül, hogy dyslexiások. Alternatív megnevezése lehet ezen állapotnak az " olvasási nehézség" kifejezés. Ez utóbbi alkalmazása biztonságosabb, főleg akkor, ha nem vagyunk teljesen biztosak a diagnózisban.

Az elmélet

A dyslexiának nagyon sokféle oka lehet. Ezek közül az egyik leggyakoribb a látórendszer (érző, mozgató), illetve az egész agy bizonyos területeinek a "túlingerlékenysége, túlingerlődése". A legutóbbi kutatások szerint ez a túlingerlődés nagy gyakorisággal a látórendszer magnocelluláris részében alakul ki, azaz a magnocelluláris neuronok rendellenes működéséről van szó. (A látórendszer két alrendszerből tevődik össze. Az egyik az úgynevezett magnocelluláris, míg a másik a parvocelluláris rendszer. A parvocelluláris rendszer szállítja a lassú, magas kontrasztú információkat, ide tartoznak a színek, a részletek és az állóképek. A magnocelluláris rendszer, amely tízszer akkora idegsejtekből épül fel, mint a parvocelluláris rendszer, szállítja a gyors, alacsony kontrasztú információkat, mint pl. a mozgásérzékelés, mélységlátás és a tárgyak helyzetének a felismerése. Összefoglalva: a parvocelluláris rendszer érzékeli, hogy MIT, míg a magnocelluláris rendszer, hogy HOL látjuk az adott tárgyat.)

Létezik egy elmélet, amely megmagyarázza az olvasandó szöveg eltorzulásának lehetséges okát.
Az elmélet szerint a magnocelluláris rendszer idegsejtjeinek a rendellenes működéséről van szó. Feltehetőleg a látópálya ezen részének a vezetési sebessége gyorsabb a kelleténél. A speciálisan előállított színes előtétlencsék valószínűsített hatása abban áll, hogy szinkronba hozzák a két rendszer, a magnocelluláris, illetve a parcocelluláris rendszer működését. A filter reszinkronizálja és szelektíven megváltoztatja az információ haladásának a sebességét a látórendszer adott szakaszán, és ily módon elősegíti a betűejtést, olvasást, írást, helyesírást. Néhány esetben a dyspraxia javulását is leírták. Tény, hogy a színes lencsék hatást gyakorolnak az ingerület továbbítására a látópályában.

Képzeljünk el két működő fax-ot. A kezdeti kontaktuskor automatikus szinkronizátor hozza szinkronba a két gépet. Amennyiben a szinkronizáció nem jön létre, a fax vagy nem jelenik meg, vagy a szövegben a sorok, betűk ELTORZULVA jelennek meg.
A speciális előtétlencsék feltehetőleg szinkronba hozzák az információ továbbítását a látópálya előzőekben említett két részében, így maga az információ, adott esetben az írott szöveg , amely "torzult" volt, tiszta , szabályos lesz.

A leggyakoribb szövegtorzulások a következők: homályos látás (amely nem javítható szemüveggel, és nincs mögötte semmiféle szemészeti elváltozás), a sorok vagy a szavak "mozgása", a szöveg csillogása, a szavak "besüppednek" a fehér háttérbe, a szavak le- vagy felcsúsznak a sorokból, sorrészek "leesnek" a sorokból, torzulnak a betűk, szavak vagy sorrészek.

Az eddigi vizsgálatok alapján a legjobb eredményt a látórendszer eredetű olvasási nehézségeknél lehet elérni, azonban a vizsgálatokat más eredetű dyslexia esetén is elvégezték, és az eredmény ekkor is számottevő javulást eredményezett. Ennek az egyik feltehető oka az lehet, hogy bármi is az eredendő oka a dyslexiának, minden esetben az alapinger a fény. A színes előtétlencsékkel megváltoztatjuk a fény spektális összetételét, és így, ez egy megváltozott ingert jelent, amit feltehetőleg az idegrendszer (akár a fejletlenebb is) könnyebben feldolgoz.

A szinkronizáció elve alapján ezek a színes előtétlencsék jó eredménnyel alkalmazhatók a fénnyel összefüggő migrén és fotoszenzitív epilepszia esetén is, hiszen ezen esetekben is az idegrendszer bizonyos szakaszának a túlingerlődéséről van szó.

Annak ellenére, hogy ezen speciális lencsék jórészt kiküszöbölik a szöveg eltorzulását, az alapvető elváltozást nem gyógyítják meg. Azonban a végeredmény szempontjából a legfontosabb, hogy az OLVASÁSI KÉSZSÉG NAGYMÉRTÉKBEN JAVUL.

Már az első vizsgálatkor mind a szubjektív, mind az objektív javulás jól érzékelhető. A páciensek utánkövetése jól bizonyítja, hogy ezen lencsék folyamatos használatával a az olvasási készség az idő teltével tovább javul. A javulás leginkább a szemüveg használatakor jelentkezik, de idővel a szemüveg nélküli olvasás is fejlődik, ami egyrészt a szemüveggel történő készségfejlesztésnek, másrészt a különböző speciális tanulóprogramoknak és főleg ezen a különleges területen tevékenykedő pedagógusok odaadó munkájának köszönhető. Így érthető, hogy a legjobb eredmény az olvasási készség javítása területén a megfelelő szűrőlencse (mint segédeszköz) és a megfelelő tanulóprogram együttes alkalmazásával érhető el.

Ezek a speciális módszerrel előállított lencsék nemcsak az olvasási készséget javítják, hanem a színtévesztés bizonyos formáiban is nagymértékben elősegítik a színek felismerését.
Azonban ugyanúgy, mint az olvasási készség javítása terén , a színtévesztést sem gyógyítják meg.
Mindkét esetben a színes előtétlencsék kizárólag segédeszközök mind az OLVASÁSI KÉSZSÉG, mind a SZÍNTÉVESZTÉS JAVÍTÁSÁRA.

Dr. Csobay Ildikó
szemész szakorvos, kontaktológus

Irodalom

- Harris D. (1990.) The X-Chrom Lens, Mysth. or Magic? - Optician 200:5275 13-15.
- Harris D. A. Colouring sight- A study of CL fittings with colour- enhancing lenses. - Optician 213:5604 38-41.
- Harris D. (1992.) Monochromatism & the X-Chrom Lens. - Optician 203:5354 25-29.
- Irlen H. Reading by the colors: Overcoming Dyslexia and Other Reading Disabilities through the Irlen Method.
- Avery Publishing Group, New York, USA (1991.)
- Irlen H. Succesful treatment of learning difficulties.
- The Annual Convention of the American Psychological Association, Anaheim, California (1983.)
- Meares O. (1980.) Figure/ground , brightness contrast, and reading disabilities. - Visible Language 14, 13-29.
- Evans B. J. W., Wilkins A. J., Brown J. et al. A preliminary investigation into aetiologyof Meares Irlen Syndrome. - Ophthal. Physiol.Opt. 16, 286-296.
- Schmidt I. (1977.) Visual Aids for Correction of Red-Green Colour Deficiences. - Optician 173:3921 7-35.
- Stein J., Walsh V. To see but not to read, the magnocellular theory of dyslexia. Trends Neurosci 1977 Apr; 20/4/: 147-152.