Lenni vagy nem lenni?
avagy a magyar "gagyi"

Ez itt a kérdés, amire a válasz természetesen a látszerész szakmát tekintve sem lehet kérdéses. Vagyis: igen, lenni és létezni.
De vajon megteszünk-e mindent ennek érdekében?

Ezeket a sorokat - a teljesség igénye nélkül - figyelemfelkeltő szándékkal írom. Foglalkozásomból adódóan eléggé nagy rálátásom van a magyar optikai piacra. Így aztán szinte naponta tapasztalok pozitív és negatív dolgokat.

Vezércikkemben egy általam is kiemelt fontosságú, de talán még csak kezdeti stádiumban lévő, állapotra szeretném ráirányítani a figyelmet. A képernyő előtti munkavégzésről szóló 50/1999 (XI. 3.) EüM rendelet adta üzleti lehetőségek kihasználásával kapcsolatban a szakmát gyakorlók egy részét (tisztelet a kivételnek) szeretném, enyhén szólva, kritizálni.
A távol-keleti gagyi évek óta sok-sok problémát okoz a számunkra, ám ellene ez idáig nem sikerült eredményesen küzdenünk. Véleményem szerint azonban a szakmát gyakorlók egy része már nem is kíván fellépni a gagyi ellen, sőt, - most jön a pálfordulat - hasonló színvonalra és minőségre rendezkedik be. Ez akár az új évezred magyar gagyija is lehetne.

Hogy miért gondolom és írom ezt? A törvény adta lehetőségből adódóan tömeges igény mutatkozik a munkahelyi szemüvegek iránt. Úgy gondolom, hogy ezt a piaci szituációt nem kihasználni nagy felelőtlenség lenne. Azonban azt is gondolom, hogy a látszerészek egy része ajánlataival valósággal ledegradálja az egész szakmát, magát a szemüveget, annak minőségét és funkcióját is.

Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Látszerész Kollégák! Ha valaki tud nekem abban segíteni, hogyan lehet pár ezer forintért képernyő előtti munkavégzéshez minden korosztály számára alkalmas, a követelményeknek mindenben megfelelő szemüveget készíteni, nagyon megköszönném, és ezen új információt szívesen közzé is tenném. Lehet, hogy én kevés tudással és tapasztalattal rendelkezem, de anynyit már biztosan megtanultam az üzleti életben, hogy két-háromezer forintért legfeljebb csak a két-három dolláros, minősíthetetlen minőségű kereteket lehet adni. Az optikáról pedig azt, hogy a mindenféle fajta színezőanyagokkal (pl. ruhafestékkel) házilag színezett távol-keleti eredetű szemüveglencse biztos, hogy nem alkalmas erre a funkcióra.

Hiszik, vagy nem hiszik, az itt leírtakból és más ehhez hasonló, vagy még durvább módszerekkel készített úgynevezett állítólagos szemüvegből áll a magyar gagyi. Így persze nem gond a néhány ezer forintos szemüveg elkészítése, de mi lesz akkor, ha erre a vevő is rájön!?!
A megfelelő minőséget gyártó és a termékeket a piacunkon kínáló cégek sok munkát végeznek a végső fogyasztói propaganda terén. Így aztán csak idő kérdése, hogy mikor érkezünk az ellenőrző hatóságok ítélőszéke elé. Bár ez akár megúszható is lehet, de az ilyen hozzáállás biztos, hogy nem jelenthet üzleti perspektívát senkinek.

Úgy gondolom, hogy a magyar gagyi a címbeli kérdésre egyértelmű választ ad: vagyis ilyen szemlélettel élni biztos, hogy "nem lenni"! Az uniós csatlakozáshoz a visszaszámlálás elkezdődött, és ezt mindenképpen fontos prioritásként szem előtt tartani.

Kujbus Ferenc