Öt érzékszerv - szimpózium

A gödöllői Szent István Egyetemen tartott kultúrális összejövetel az épített környezetünk hatása érzékszerveinkre kérdéskörrel foglalkozott. Szakmai érdeklődésünkre is számottartó előadások sokrétűen igazolták, hogy a valóság megközelítése, milyen árnyalt és személyre szabott.
Érzékszerveink fejlődése születésünktől fogva egymásra kölcsönhatással lévő, tapasztalatokra alapuló tanulási folyamat eredménye. A külvilág ingereit érzékszerveink idegpályáikon keresztül az agyi központba juttatják, ahol az érzés létrejön. Mondhatjuk úgy is, hogy érzékszerveink az agyban székelő "lélek" olyan eszközei, melyekkel a legbelsőbb szenzorium a külvilág tárgyairól tudomást szerezhet. Ennek a benyomásnak a minősége, részletgazdagsága az egyéni képességekkel is kapcsolatban áll.

A meghívott vendégek közül Makovecz Imre építőművész a LÁTÁS-sal kapcsolatban filozofikus, elmélkedő jellegű természettudományos megközelítéseket mellőző előadást tartott. Felhívta a figyelmet a "látás" és a "nézés" közötti lényeges különbségre. Továbbá arra a tényre, hogy a televízióból felénk sugárzó "megrágott" információk befogadása közben mérhető intelligencia hányadosunk a reánk jellemző minimális szintre, vagy az alá süllyedhet. A lakótelepi építészet, a panel környezet lélekromboló hatásai mellett még sok-sok érzelmekre ható szellemes gondolatát hallhattuk.

Szigetvári Andrea a Zeneakadémia docense a HALLÁS-ról az előzőtől merőben eltérő megközelítésű előadást tartott. A prezentációt érdekes újdonságok bemutatásával és audiovizuális eszközökkel tette színesebbé. Az akusztikai úton nyerhető információk sokféleségét ecsetelte, és ezek könnyebb elérhetőségét, a számítógépes technológiáknak köszönhetően.
Saját összeállítású hangmontázst mutatott be. A hangok és hangulatok kölcsönhatásának magyarázatát a hallgatókra bízta.

Kroll Zsuzsa a Vakok és Gyengénlátók Intézetének kulturális vezetője a TAPINTÁS-ról beszélt igen megkapóan. A gyakorlatilag vaknak számító előadó végig fenntartotta a párhuzamot a látók s a nem látók világa között. Rámutatott, hogy a látás hiányában az ember elveszíti annak a lehetőségét, hogy a világ bármely dolgát egészben láthassa, és azután a kiváltott reakció alapján döntsön, érdeklik-e a részletek. A nem látó tapintás útján szerzett "mozaikok"-ból kényszerül az -"egészet" felépíteni képzeletében - sokat segíthet egy élethű makett, például egy hatalmas épület megismeréséhez.
Igen érdekes gondolata még a TAPINTÁS -mint gesztus- léte a mai világban. A párhuzam fenntartásával, a nem látóknak nélkülözhetetlen érzékelési forma. A látó emberek körében azonban a tapintásnak, a testi kontaktusnak túlzott intimitást tulajdonítanak, ezért egyre inkább visszafojtott érzékelési formává vált. Az előadó arra is kitért, hogy manapság az érintésnek inkább a durva formája él az emberekben, amely megint összefüggésbe hozható a médiából áradó erőszakkal.

Gyurkovics Henrik kutató genetikus a SZAGLÁS, mint érzékelés alapvető kémiáját próbálta közérthetően ismertetni. Kiemelte, hogy az emberi szaglás messze alulmarad az állatvilágban tapasztalthoz képest. Előadásában mégis az emberre, és az ember szaglására összpontosított. Érdekes kísérleti példákon át mutatta be, hogy az embernek, főleg a nőnemű egyedeknek milyen fontos lehet a szaglószerv, valamint a másik ember által közvetített információ - a SZAG - különböző életszakaszaiban (így terhesség, párválasztás). Ezzel próbált rámutatni, hogy az emberi szag is fontos genetikus információk közvetítője, hordozója, ezért annak elfojtása nem természetes, és káros hatású lehet. Valószínűleg a modern, civilizált társadalom azon törekvése, hogy akár nagy anyagi áldozatok árán is emberszagától megszabaduljon, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szaglás jelentősége, és használhatósága ma már legfeljebb az illatszergyártásban maradt meg.

Dömötör Miklós gasztronómus az ÍZLELÉS és a szaglás összefüggését hangsúlyozta, hiszen a négy alapíz érzetén felül az ízt a gázhalmazállapotú aromaanyagok alakítják ki. Érdekes gondolata, hogy az ízléssel kapcsolatosan is beszélhetünk egy belső előzetes képről, melyet az ember tapasztalati úton alakíthat ki. Ez a kép annál erősebb, minél fokozottabb a hiányérzet, amely fogyasztásra sarkallja az egyént. Csalódás akkor keletkezhet, ha a tapasztalat és az elképzelés nem találkozik. Kállay Miklós, a Magyar Borakadémia elnöke, a Szent István Egyetem tanára a BOR-ról tartott fergeteges humorú előadást. Nemzeti italunknak az ókori kultúrákban játszott fontos szerepén, a bor és a zene kapcsolatán kívül előadása szinte mindenre kiterjedt... Hogyan rabolták el Róma alapítói Romulusszal az élükön a szabin nőket a bor segítségével, hogy az olaszok szerint az adottságok figyelembevételével a nagyorrú, néger nők lehetnének a legjobb borkóstolók és még számos érdekes dolgot, s végül azt, hogy bor nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes.

Befejezésül kerekasztal beszélgetésen Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Akadémia elnöke tett fel kérdéseket az előadóknak. Ki-ki elmondta melyik érzékszervet véli legfontosabbnak, és hogy egyáltalán rangsorolhatóak-e ezen orgánumok, mit gondol a világon nyomon követhető uniformizálódás problematikájáról és annak hatásáról a társadalomra, s hogy az ellen lehet-e, kell-e védekezni?
A hallgatóság kérdéseire sajnos már nem jutott idő.
A sikeres rendezvényt a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karának docense:
dr Dede Károlyné Müller Mária szervezte.

Schell József

Optikai Magazin 2000/5