Hogyan látjuk a mozgást sötétben?

Éjszaka nagymértékben romlik a látásunk: csökken a szem tér- és időbeli felbontása, a kontrasztérzékenység, a színlátás szinte teljesen megszűnik. Ezek a változások abból adódnak, hogy szemünkben gyenge megvilágítás esetén a pálcikák működése a meghatározó, míg nappali fényben a csapoké. A pálcikák fényérzékelőinek (fotoreceptorainak) ezeket a jellegzetességeit már régebben megvizsgálták, mozgásérzékelésük viszont kevésbé ismert.
Német kutatók ez utóbbit vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a pálcikák mozgásérzékelése gyengébb mint a csapoké, ezért a mozgó testek lassúbbnak tűnnek. A kísérletben egy színes katódsugár-csövet használtak, és a körülményeket úgy választották meg, hogy jól elkülöníthető legyen a csapok és a pálcikák működése. Figyelembe kellett venni, hogy a színes képcső három paraméterrel rendelkezik, a szem viszont néggyel (a pálcikák egy és a csapok három színparamétere), ezért vörös-zöld színtévesztőkkel végezték el a kísérletet. A stimuláció során csak a pálcikákat, illetve csak a vörös színt látó csapokat ingerelték. Standard pszichofizikai módszerekkel azt vizsgálták, hogy milyen sebességgel aktiválja a külső inger a csapokat és a pálcikákat. Az eredmények alapján a pálcikák által észlelt sebesség 75 százaléka a vöröst érzékelő csapok által észlelt sebességnek. A méréseket különböző megvilágításoknál és kontrasztértékeknél végezték. A tapasztalat szerint a csapok és pálcikák érzékenységi görbéje a megvilágítás függvényében eltérő, nagyobb kontraszt esetén pedig mindkét receptor gyorsabb mozgást érzékel.

Kérdés, hogy mi okozza a pálcikák gyengébb működését éjszaka? Az agykéreg működésében (más agyterület végzi az inger feldolgozását) nem lehet eltérés, mert a kontrasztváltozásra vonatkozó információk hasonlóak. A retina működésével jobban megmagyarázható a jelenség, ugyanis a pálcikák térbeli és időbeli átlagolása más. Tulajdonképpen aluláteresztő szűrőként viselkednek a szembe jutó fénnyel szemben, ami befolyásolhatja a mozgást érzékelő detektorokat is. Ennek eredményeképpen tűnik az inger terjedése lassabbnak.
Ez a helyzet veszélyes lehet éjszakai vezetéskor. A jobban megvilágított területeket a vezető szemének csapjai, a sötétebb helyeket pedig a szem pálcikái észlelik. A látótér széle a sötét tartományba esik, a relatív sebesség viszont itt a legnagyobb. Ezért a vezető alulértékeli járműve sebességét, és ez önkéntelenül is veszélyes gyorsításhoz vezethet.

(Nature)

Élet és Tudomány Archívum nyitólap | SuliNet nyitólap
Az ÉT-archívumban található dokumentumok szabadon másolhatók, de csak saját célra.
Nem kereskedelmi alkalmazásokhoz változtatás nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.
Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző (a tulajdonos) engedélyét kell kérni.