Szakdolgozat: Gorzsás Zsolt

Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem
Egészségügyi Főiskolai Kar

A MEGVILÁGÍTÁS PSZICHODINAMIKAI HATÁSA A MUNKAVÉGZÉS HATÉKONYSÁGÁRA

Gorzsás Zsolt
Optometrista szak

 


BEVEZETÉS

A bennünket körülvevő természet színeinek pompáját szépnek és tökéletesnek látjuk.

A színes ruhákban, illetve környezetben jobban érezzük magunkat, mint a szürkében, vagy az egyszínűben. Az egészséges ember olyan magától értetődően látja színeket, mint ahogyan levegőt vesz. Legtöbbünk tökéletes színlátónak tartja magát, és meg sem fordul a fejében, hogy kételkedjék a színekre vonatkoztatott megállapításá-ban, illetve ellenőrízze azok helyességét.

A mindennapi életben általában fedett munkahelyeken dolgozunk, ami azt jelenti, hogy saját magunknak kell megteremteni a minél nagyobb hatásfokú munkavégzés feltételeit.

Gondosan kell megválasztanunk a bennünket körülvevő - mesterségesen kialakított - környezet színeit, hiszen azok meglehetősen erős kapcsolatban állnak az általunk végzett munka minőségével, és annak hatékonyságával. Figyelnünk kell a munkahelyeken alkamazandó megvilágítás milyenségére is. Nem mindegy, milyen a természetes és mesterséges fény aránya, nem  mindegy, hogy milyen a mesterséges fény alkalmazási területe, hiszen szem előtt kell tartanunk azt, hogy mindig az adott munkavégzés megvilágítási igényszintje határozza meg azt, hogy milyen fényforrást használjunk (közvetlen, közvetett vagy diffúz).

Az alkalmazott megvilágítási típusok nem csak fizikai szempontból (tehát, hogy elegendő megvilágítást biztosítanak-e, vagy sem) hatnak ránk, hanem pszichodinamikai szempontból is (nevezetesen, hogy nem zavar-e pszichésen bennünket a fényforrás színe, vagy a túl erős kontrasztbeli különbség).

Fontosnak tartom, hogy egy optometrista felvilágosítást tudjon adni arra irányulóan, hogy adott munkakörnyezetben milyen színű falfelületeket, milyen erősségű és összetételű megvilágítást, valamint a felhasználás irányától függően milyen szemüveglencséken alkalmazott védőbevonatokat célszerű használni.

Ezért választottam szakdolgozatom feladatául a megvilágítás, illetve a munkavégzés összefüggéseinek elméleti valamint gyakorlati síkon történő bemutatását.


1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A körülöttünk lévő színes világ mindennapi életünkben a jó közérzet és sok öröm egyik forrása.

Létezik az embereknek egy olyan csoportja, amely más szemszögből értékeli a színeket mint egy átlagos szemlélő. Ezek az emberek általában a filózófusok, gondolkodók, akik a dolgok és jelenségek lényegét keresik.

A színek elemzése és a velül való kísérletezés egészen az ókorig nyomon követhető. Erről szeretnék egy rövid történeti áttekintést nyújtani.

Arisztotelész i.e. 384-322 az ókori görög filozófia jeles alakja a Metafizika c. művét így kezdi: "Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra. Bizonyítéka ennek érzékeink érzékelése, az ember ugyanis hasznavehetőségükre való tekintet nélkül becsüli őket, mert nem csak úgyszólván valamennyi érzékünknél többre becsüljük a látást, és pedig nem csak akkor, ha valamit cselekedni akarunk, hanem akkor is, ha ilyesmi nincs szándékunkban. S ennek az az oka, hogy leginkább ez az érzékünk segít bennünket ismerethez, és hogy a tárgy mindenféle vonását megvilágítja."

"Egyetlen színt sem látunk azonban tisztán, olyannak amilyen, hanem csak ahogy már megváltoztatták az idegen színek, vagy a világosság és a sötétség; a tárgyat láthatjuk napfényben vagy árnyékban, gyengén vagy erősen megvilágítva, különböző szögben dőlve, a színt mindegyik esetben másmilyennek látjuk."

Az impresszionisták további "felfedezéseket" tettek a fénnyel kapcsolatosan. Így Robert Delaunay (1885-1941) is.  

"Az impresszionizmussal született meg a fény a festészetben." A fény teremti meg a színek mozgását a természetben. Ezt a színek közötti páratlan mérték, a színkontrasztok hozzák létre. "Úgy értem, hogy a szín dinamikus elem, saját törvényekkel, a színnek van magassága és mélysége, kapcsolatai, komplementer kiegészítései, disszonanciái, divergenciái vannak, ez egy csomó bonyolult dolog, amelyeket még nem fogalmaztak meg."

J. W. Goethe természettudományi műveit leveleiben, beszélgeté-seiben fellelhető gondolatait 11 nagyalakú kötetben adták közre, ebből 5 kötetben vannak optikai és színtani munkái. Főleg a színek érzelmi és hangulati hatásairól vannak helytálló megállapításai. Néhány példa:

"759. Az emberek általában nagy örömöt lelnek a színekben. A szem igényli őket, ahogy igényli a fényt. Az ember emlékszik rá, hogy milyen felüdülés, ha borús időben, a nap megvilágítja a környezet egy részét, és ott a színeket láthatóvá teszi. Ebből a mélyen gyökerező örömből eredhet az is, hogy a színes drága-köveknek gyógyító erőt tulajdonítanak."

"764. A pozitív oldalon lévő színek a sárga, a vöröses-sárga (narancs), sárgás-vörös (mínium, cinóber). Serénnyé, élénkké és küzdővé hangolnak."

"777. A negatív oldalon lévő színek a kék, a pirosas-kék, és a kékes-piros. Nyugtalan, szelíd és epekedő érzületeket ébresztenek."

Befejezésül Johannes Itten (1888-1967) szavait idézem: "A szín élet. A színek nélkül halott lenne a világ. Őseszmék a színek, a kezdettől való színtelen fénynek és ellentétpárjának, a színtelen sötétségnek a gyermekei. Mint a láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket. A színek a fény gyermekei, a fény pedig a színek anyja. A fény, a világnak ez az ősjelensége a világ szellemét és eleven lelkét nyilatkoztatja ki a színekben."


2. (SZÍN)LÁTÁS

2.1. A látás szerve a szem: a szemgolyó felépítése és működése


 


1. ábra A szemgolyó vízszintes keresztmetszete

Forrás: Papp László Tivadar: Szemészeti praktikum

Rendkívül leegyszerűsítve a szemgolyót egy olyan gömbnek tekinthetjük, amelyet belülről folyékony, gélszerű anyag, a kristálytisztán áttetsző üvegtest tölt ki. Ennek a képzeletbeli gömbnek a fala három egymással szoros kontaktusban lévő rétegből áll.

A legkülső védő- és támasztóburok az ínhártya, ez főként kollagén-rostokból épül fel. A fehér, átlátszatlan Sclera-ban elől óraüvegszerűen illeszkedik az átlátszó és kidomborodó Cornea.

A középső burok az Uvea, amely az Írisre, a sugártestre és az érhártyára tagolódik.

A Chorioidea érhálózata (choriocapilláris és a nagyerek) fontos feladatot látnak el a retina tápanyagcseréjében.

A sugártest körkörös és meridionális izmainak működése biztosítja a közeli látásban az alkalmazkodást.

A szivárványhártya közepén található kerek nyílás a pupilla, amely a környezet fényviszonyainak megfelelően, tágasságának változtatásával szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét.

Az Íris és a pupillaszél hátulról érintkezik a sugártesten finom szálacskákkal körben felfüggesztett szemlencsével.

A szembe belépő fénysugarak úgy vetülnek a retinára, hogy először megtörnek a szaruhártyán, majd a szemlencsén.

A fényérzékelés szempontjából a legfontosabb a szemgolyó legbelső burka, az ideghártya. A retina percepciós elemei, a csapok és a pálcikák küldik a látási információkat az agyba.

Az ideghártya szövettanilag tíz rétegből áll. A fényingerület az idegelemeken halad. A fényfelfogó sejtek után a bipolárisok, majd az idegrostok kiindulását képző ganglion sejtek a neuronális út átkapcsoló állomásai.

A látási folyamat kapcsán az ideghártyában a fényhullámok folyamatosan előlről hátrafelé haladnak. Egyidejűleg a csapokban és a pálcikákban idegingerületté alakult vizuális információ fordított irányban, hátulról előrefelé halad, és a felszínes idegrostrétegben összeszedődve a nervus opticuson keresztül vezetődik el a szemből.

A retina felépítése

1. Bruch-membrán: jelentősége igen nagy azért, mert ez teszi lehetővé, hogy a retina legkülső rétege, a pigmenthám a chorioideával kontaktusban maradjon.

2. Pigmenthámréteg: az erős fény, különösképpen a szórt fény ellen védi a mélyebben elhelyezkedő rétegeket.

3. A csapok és a pálcikák rétege: itt helyezkednek el a neuronok legkülsőbb receptorrészei. (A csapok a centrális tárgylátást és a színes látást hivatottak szolgálni, míg a pálcikák a gyenge fényhez való alkalmazkodásnak vannak alárendelve.)

4. A külső határhártya: a csapok és a pálcikák rögzítése itt történik, tehát támasztó funkciója van.

5. A külső magvas réteg: itt helyezkednek el azok a neuronok, melynek nyúlványai a csapokat és a pálcikákat adják.

6. A külső rostos réteg: ez az idegsejtek nyúlványaiból álló réteg. Itt történik a külső neuronok csapjai és pálcikái által felvett ingerület továbbítása a második neuronra.

7. A belső magvas  réteg: a második neuron sejttestjeit tartalmazza. Ezek a bipoláris sejtek, amelyek egyik nyúlványukkal a fény felé, a másikkal pedig ellenkező irányba irányulnak. A bipoláris sejtek továbbítják az ingerületet a harmadik neuron réteg irányába.

8. A belső rostos réteg: itt vannak azok az átkapcsolódási helyek (szinapszisok), amelyekben a bipoláris neuronok átadják az ingerületet a harmadik neuronoknak.

9. Ganglionsejt réteg: a harmadik neuron réteg. Ezek a tulajdonképpeni nagy látóidegek.

10. Capillaris réteg

11. Idegrostréteg: ezek rostjai, mint velőshüvely nélküli látóideg rostok, összeszedődve a papillán már mint velőshüvellyel rendelkezők hagyják el a szemgolyót

12. Belső határhártya

2.2. A választott téma szemszögéből a retina funkciói

2.2.1. Fénylátás

A fénylátás a környezethez való alkalmazkodás fontos tényezője. Teljes sötétségben elveszítjük tájékozódóképességünket, mert nem kapunk vizuális információkat.

A fény és sötétség megkülönböztetése főleg a pálcikákban végbemenő fotokémiai reakciókhoz kapcsolódó folyamat. A pálcikákban lévő speciális fehérjetartalmú vörös színű festékanyag, a rodopszin (látóbíbor) fény hatására elbomlik. Kémiailag ez a folyamat a rodopszin térbeli szerkezetének megváltozása, amely további átalakulások reverzibilis sorozatát indítja meg.

A rodopszin fény hatására történő elbomlásának végterméke a retinál és a szkotopszin. A szkotopszin A-vitamin hatására sötétben rodopszinná alakul vissza.

A pálcikák fényérzékenységét a bennük lévő rodopszin mennyisége szabja meg. A pálcikák ingerküszöbe jóval alacsonyabb, mint a csapoké. A pálcikáknak már egy foton fényenergia elegendő ahhoz, hogy ingerületi állapotba kerüljenek, míg a csapoknak kb. hat foton energiára van szükségük ehhez.

Szemünket a mindennapi élet során állandóan változó erősségű fény éri. Például amikor a napfényről egy gyengén megvilágított helyiségbe lépünk be, vagy éppen fordítva. A szemünknek e megváltozott fényviszonyokhoz minél jobban és minél gyorsabban alkalmazkodnia kell.

A szem fényviszonyokhoz való alkalmazkodását adaptációnak nevezzük. Tapasztalhatjuk azt, hogy ha világos környezetből sötét helyiségbe lépünk, néhány másodpercig szinte semmit nem látunk, majd fokozatosan egyre jobban tudunk tájékozódni a megváltozott fényviszonyok között. Ezt a folyamatot a szem sötét adaptációjának nevezzük.

Sötét helyiségből hirtelen világosságra kilépve szemünk káprázik, majd megkezdődik a világossághoz való alkalmazkodás. Ilyenkor a pálcikákban lévő rodopszin lebomlik, és így újra látunk. Ez a folyamat a szem világos adaptációja.

A fényfelvevő receptorok a retinában nem egyenletesen helyezkednek el. Az éleslátás helyén csak csapok találhatók, míg a retina szélei felé haladva már keverednek a pálcikákkal. A periféria felé haladva a pálcikák száma nő. Az ember szemének retinájában kb. 120 millió pálcika és 6 millió csap található. A fotoreceptorok együttes működése alakítja ki a központi és a körzeti látást.

2.2.2. Színlátás

A színlátás a csapok működéséhez kötött élettani folyamat. A csapok ingerküszöbe magasabb a pálcikákénál, 5-7 foton. A színlátás szempontjából három féle csapot különböztetünk meg.

- vörösre érzékeny (~600 nm)

- kékre érzékeny (~400 nm)

- zöldre érzékeny (~540 nm)


 

3. ábra A szem nappali ill. éjszakai színérzékenysége

 

Forrás:
Lukács Gyula: Színmérés
 

E három alapszínből a szemünk a színkép valamennyi színét elő tudja állítani, attól függően, hogy a különböző csapok milyen arányban vannak ingerületi állapotban. Ez a Young-Helmholz féle triklomatikus elmélet. Ha mindhárom színérzékelő elem azonos mértékben kerül ingerületi állapotba, akkor a fehér szín érzete alakul ki. Az ép színlátás alapfeltétele a csapok meglétén túl az is, hogy belőlük közel azonos mennyiség legyen, mert szemünk csak így képes "keveréssel" az összes többi színt előállítani.

A színlátás zavarai: Gyakran előforduló anomália az, amiről például a jogosítvány letételéig nem is szerzünk tudomást, nevezetesen hogy csapajaink nem megfelelő intenzitással működnek, esetleg csak két alapszínre érzékeny csapunk működik, vagy pedig a színkeverési arányuk eltér a normálistól. Ebben az esetben színtévesztésről beszélünk.  

Ha csak két színlátó elem működik, aszerint, hogy melyik elem hiányzik beszélhetünk deuteranopiáról (zöld színérzékelés nincs), protonopiáról (vörös színérzékelés nincs), és tritanopiáról (kék színérzékelés nincs). Érdekes adat, hogy Magyarország férfi lakosságának megközelítőleg 2 %-a színtévesztő.

2.2.3. A látóközpontok és a központi idegrendszer szerepe a látás folyamatában

A fény hatására az ideghártya látóidegsejtjeiben végbemenő fotokémiai reakciókkal párhuzamosan úgynevezett elektro-fiziológiai folyamatok is lejátszódnak, amelyek ingerületek formájában haladnak végig a látóidegpályákon az ideghártyából a központi ideg-rendszerben elhelyezkedő látóközpontokba. Az egymilliónyi idegrostból felépülő látóideg rostjai, amlyek kb. 130-150 millió látóidegsejtből származó ingerületet visznek a szemből a látóközpontokba. Az agytörzsben felerészben kereszteződnek egymással, majd ismét szétválva haladnak tovább az agykéreg alatt elhelyezkedő elsődleges látóközpontba. Az imént említett kereszteződés az ingerületek egyfajta szelekcióját szolgálja. Az idegrostok felerészben való kereszteződése olyan, hogy a szétválás után az egyik oldalon azok az idegrostok haladnak tovább, amelyek mindkét szem azonos oldalán lévő idegsejtekből indultak ki, így az idegpályák részleges kereszteződése már a két szemmel történő térbeli látás elsődleges magyarázatát is megadja.

Az ideghártyán képződött képet a látóideg végződések pontok sokaságaként érzékelik. Ez a ponthalmaz egymás mellett kiinduló ingerületi folyamatok sorának felel meg, amelyek egymás mellett haladó idegrostokon futnak az elsődleges látóközpontba, amely az agykéreg alatt helyezkedik el.

Az elsődleges látóközpontban az ingerületek további rendeződése zajlik, de ugyanakkor ezek az ingerületek itt már elindítanak bizonyos izgalmi folyamatokat, amelyek különféle érzelmeket (kellemes-kellemetlen) hoznak létre. Ezután az immáron rendezett ingerületek az agykérgi látóközpontba jutnak, amely az agykéreg nyakszirti lebenyében helyezkedik el. Itt az ingerületek a látott tárgy képét hozzák létre, természetesen annak ellenére, hogy az idegrostokban egymás mellett futó ingerületi folyamatok nem hasonlítanak a látott képhez.

 

 

A látószerv működése ebből a szempontból nagyon hasonlít a vezetékes ipari televíziós berendezések működéséhez:

- a szem a kamerának

- a látóidegpályák a kábeleknek

- az agykérgi látóközpont felsógó területete a vevőkészülék képcsövének felel meg.

A látóközpontokban a látott tárgy képének leképződése igen magasfokú analitikus és szintetikus folyamatokat feltételez, illetve tesz szükségessé.

Az ideghártyából a látóidegpályák közvetítésével érkező ingerületi folyamatok a nagy számú idegrost következtében bizonyos egymásmellettiséget, ugyanakkor az ingerületeket közvetítő, igen rövid idejű, de egymást követő bioáram-impulzusok miatt bizonyos egymásutániságot is mutatnak.

Ez csak úgy lehetséges, hogy a látóközpont képes részben megkülönböztetni, kiemelni, analizálni az ingerületi folyamatokat, ugyanakkor képes a részfolyamatokat összegezni, szintetizálni.

A látóközpontoknak a magasabb rendű idegtevékenységekkel való széles kapcsolata a magyarázata annak is, hogy az agykérgi látóközpontban nem egyszerűen a látott tárgy képe jön létre, hanem a látási benyomás magasabb szintű értelmi, érzelmi feldolgozása is megtörténik, amelynek eredménye az értelmes látás.

Ez azt jelenti, hogy a látott dolgokat, jelenségeket felismerjük, azonosítjuk és megértjük.

Ebben ugyanis már szerepet játszanak olyan magasabb rendű lelki folyamatok, mint az emlékezet, a képzelet, és a gondolkodás.

Az emlékezés szerepe nyílvánul meg az értelmes látásban, amikor például bizonyos színélményeket meghatározott fogalmakhoz kapcsolunk. Például: zöld=fű; piros=vér stb.

Természetesen a legnagyobb szerepe az értelmes látásban a gondolkodásnak van. A látási élmények tudatos értelmezése és értékelése, és ennek alapján magatartásunk és cselekedeteink megfelelő irányítása e nélkül elképzelhetetlen volna.

Az értelmi feldolgozásokkal párhuzamosan bizonyos érzelmi folyamatok is létrejönnek, ezek lehetnek pozitív (öröm, megnyugvás, felfrissülés), és negatív (szomorúság, félelem, harag) érzelmek.

A kellemes és kellemetlen érzelmek a szervezetre serkentő, vagy gátló hatással vannak. Ugyanis az elsődleges látóközpont működése kapcsolatban van az agykéreg alatt elhelyezkedő hypotalamusszal, ahol a szervi működéseket irányító vegetatív központok helyezkednek el.

Ilyen módon a látási folyamat során kialakuló benyomások, élmények, hangulat és közérzet a munka biztonságát alapvetően befolyásolják.

Ezért a megfelelő látás megvalósítása érdekében alkalmazott korszerű világítástechnikának és színdinamikának a biztonság-technika elválaszthatatlan, szerves részét kell képeznie.


3. A SZÍNEK ÉS A MEGVILÁGÍTÁS PSZICHOLÓGIÁJA

A színérzéklet

A színérzéklet definíciója: A vizuális érzékelésnek az a tulajdonsága, amit színekkel (pl. vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya) fejezünk ki. Ezek előfordulhatnak önállóan, vagy egymással keveredve.

A színérzéklet az adott érzékelés szerint két csoportra osztható:

- önvilágító színérzéklet: amikor magára a fényt kibácsátó tárgyra vagy fényforrásszerűen csillogó visszaverő felületre nézünk.

- nem önvilágító színérzéklet: amikor valami akadályozza a fény útját, tehát nem közvetlenül jut el a szemünkbe. Ez lehet egy olyan felület, amely visszaveri diffúzan a fényt, vagy csak annak egy részét ereszti át.

A színérzéklet a felületi határoltság szempontjából lehet:

- izolált színérzéklet: amikor a színérzéklet a környezetétől függetlenül egy külön területről érkezik.

- vonatkoztatott színérzéklet: amikor az adott felületet más felülethez viszonyítva nézzük.

A színérzékletnek három összetevője van:

- SZÍNEZET: a látási érzéklet színérzékletének első összetevője, amit jelzőkkel (vörös, narancs, zöld, kék, bíbor) adunk meg/fejezünk ki.

- VILÁGOSSÁG: a színérzékletnek az a része, "amitől" úgy ítéljük meg, hogy egy felület vagy egy adott térrész több vagy kevesebb fényt bocsát ki, enged át, vagy ver vissza.

- SZÍNEZETDÚSSÁG: a színérzékletnek az az összetevője, amely alapján meg tudjuk mondani, hogy két - látszólag ugyanolyan - szín közül melyik az élénkebb.



 5. ábra A színeket befolyásoló és létrehozó tényezők

Forrás: Lukács Gyula: Színmérés


3. 1. A színek érzelmi hatása

A színérzékelés minden emberben más és más érzéseket vált ki. Egyes színekhez kellemes, másokhoz kellemetlen élményünk fűződik, tehát érzelmi habitus alapján mindenképpen fontos elkülönítenünk őket.

Ha az európai ember szemével "gondolkodunk", színkedveltségünk viszonylag állandónak mondható, így bizonyos dogmatikus rögzülések is megfigyelhetők.

Jelentős eltérések lehetnek a megszokott - színekkel szemben kinyílvánított - érzelmi reakciókban, különösen abban a tekintetben, hogy egyes emberek az élénkebb színeket kedvelik, míg mások a lágyabb és kevésbé telt színeket.

A színkedveltség váltakozását többek között az életkor is jelentősen befolyásolhatja. Az életkor előrehaladtával egyre kevésbé kedveljük az élénk, "kiabáló" színeket. Viszont a kisbaba életében először a piros színre lesz figyelmes. Kisgyermekkorban az élénk színek kedveltsége szintén nyomon követhető.

Az európai ember színkedveltsége - általában - a: kék, piros, zöld, bíbor, narancssárga, sárga színekre korlátozódik. (Eysenck 1941)

Bizonyos színek, bizonyos érzelmi reakciókat válthatnak ki:

- a piros: izgalom, harag, felfokozott érzelmi állapot

- a kék: öröm, megnyugvás, felszabadultság, szabadság érzet

- a szürke és a fekete: szomorúság, lehangoltság, depresszióra hajlamosít

A színekkel kapcsolatos érzelmi reakciók általában nem spontán reakciók, hanem a színek szimbólumtartalmával, a kulturális hagyományokkal vannak összefüggésben. Például a fekete a gyász színe.

Érdekes megfigyelés, hogy az emberek rendkívüli mértékben képesek adott színárnyalatok megkülönböztetésére, de egyes színek azonosításában illetve emlékezetben való tartásában azonban már nem mutatható ki olyan nagy pontosság. Az egyszerű színeket, mint pl. az alma piros színe, vagy az ég kékje, nagy pontossággal, és viszonylag könnyen tudjuk azonosítani, de a közbülső színeket, amelyek között csak árnyalatban találunk eltérést, már sokkal nehezebben azonosítjuk.

Különösen nehéz dolgunk van a kék és a zöld szín árnyalatainak megkülönböztetésekor.

Kísérletekkel alátámasztott tény, hogy a zöld szín árnyalatait a legnehezebb az emlékezetben tartani.

A színemlékezés akadálya - különösen közbülső árnyalatok esetében - az általában ismert színnevek kis száma.

Ezek közül - általában - csak a következőket használjuk: a pirosat, a rózsaszínt, a narancssárgát, sárgát, a zöldet, a kéket, a lilát, a feketét, a fehéret és a barnát.

A megkülönböztethető színárnyalatok száma viszont sok ezerre tehető. Egyes színeknek leíró nevet adunk, pl.: égszínkék, vérvörös, citromsárga vagy koromfekete. Ezek azonban ritkán felelnek meg a leírt szín tényleges hullámhosszának.

Ezek után logikusnak tűnik a következtetés, hogy aminek nem adunk nevet, arra igen nehéz emlékezni.

Ez ellen a jelenség ellen többféleképpen próbálnak védekezni. Amerikában pl. a textílgyárak minden évben kiadnak egy színmintákat tartalmazó könyvet, amelyben az adott szín fényképe alatt a pontos megnevezés található, amely az adott évre általánosan elfogadottnak tekinthető.

Ezek a nevek természetesen nem válnak széles körben ismertté és használttá, mivel az embereknek nincs idejük évről évre a változó divatszínek új fantázaneveinek megtanulására és elraktározására.

3. 2. A színek munkahelyi használata

A színek munkahelyi használatának funkcionális szempontból két területét különböztetjük meg.

3.2.1. Normalizált használat

A színeknek ebből a szempontból három fő funkciója ismeretes:

- a tájékozódást elősegítő funkció: pl. üzemekben a szállító útvonalakat a padlóra festett fehér vagy egyéb világos színű csíkokkal jelezhetjük.
A Magyar Szabvány szerinti tájékozódást elősegítő színezés található egyes - különböző anyagokat szállító - csöveken. Például: a levegő vezetésére szolgáló cső színe kék, a vizet szállító cső színe zöld, és az olajcsövek esetében a használt szín a barna.

- biztonsági funkció: ezt ott alkalmazzák, ahol valamely baleset fennálló veszélyére kell felhívni a figyelmet.
Például a narancsszín - a mozgó alkatrészek gyakori figyelemfelkető színezése.
Sárga-fekete csíkozás: váratlan lépcső, fejmagasságban lévő géprész esetleges jelenlétére figyelmeztet.
A piros színezés általában közvetlen életveszélyre figyelmeztet, a zöld színnel pedig a biztonsági zónákat szokták jelölni.

- rendteremtő funkció: erre a célra világos színeket alkalmaznak, mert ha valamilyen rendellenesség található egy helyen, a világos háttérszínezés rögtön szembeötlővé teszi, és egyúttal gátolja is a rend megbontását.

3.2.2.  A színek színdinamikai használata

A színdinamika azon az ismert tényen alapszik, hogy a színek hatnak az ember pszichikai és fizikai állapotára egyaránt.

Természetesen a színek hatásánál egyebek mellett figyelembe kell vennünk azoknak az életkorát, akik a színdinamikailag vélhetően helyesen kialakított munkahelyeket használni fogják, mert - mint már említésre került - egyes színek (érzelmi töltésük miatt) össze vannak kapcsolva egyéb érzetekkel.

Ezt hivatott ábrázolni a következő táblázat.

ÉRZET

SZÍN

KIVÁLTOTT HATÁS

térérzet

vörös

korlátozó

 

zöld

térképző

 

világoskék

tágító

 

sötétkék

térfeloldó

 

citromsárga

kontúrokat elmosó

klímaérzet

zöld

hűvös-nyírkos

 

sárgászöld

langyos-nyírkos

 

zöldeskék

hideg-nedves

 

ultramarinkék

hideg-száraz

 

ibolya

hűvös-száraz

 

citromsárga

hűvös-száraz (megnyugtató)

 

narancssárga

meleg-száraz (örömteljes)

hangérzet

kék

mély tónus-tompító

 

kékeszöld

zörejcsökkentő-halk

 

kékesszürke

tompa

 

narancsvörös

hangos, kiálltó

 

ibolya

közepes hangfekvésű, gyengéd

 

kárminvörös

erőteljes, érzésnövelő

1. táblázat A színek által kiváltott érzetek

Forrás: Klein: Munkapszichológia II.

3.3. A színek emberre gyakorolt biológiai hatása

Szem előtt kell tartanunk, hogy a színek sohasem önmagukban hatnak az emberre, hanem a szomszédos színekkel együttesen, illetve a munkahely építészeti kialakításával összhangban.

Néhány alapszín hatását fontos azonban vizsgálat tárgyává tenni:

- vörös: serkenti az idegrendszer működését, jó hatással van a vérkeringési zavarokra és a kedélybetegségekre

- citromsárga: serkenti az agyműködést, ugyanakkor nyugtatólag hat az idegrendszerre

- narancssárga: növeli a pulzusfrekvenciát, fokozza az emésztő-szervek működését és serkentően hat az érzelmekre

- zöld: csökkenti a vérnyomást, tágítja a vérereket, álmosító, nyugtató hatású

- kék: csökkenti a pulzus és a légzés ütemét is, valamint csillapítja a fájdalomérzetet és a lázat

- fehér: könnyen káprázást okoz, ezért alkalmazására fokozottan ügyelni kell

- fekete: ennek a színnek nagy a megvilágítási igénye, és a barnához hasonlóan lehangoló, depresszív hatású

 

4. A MUNKAHELYI MEGVILÁGÍTÁS KIALAKÍTÁSA, SZEMPONTJAI ÉS FŐBB FAJTÁI

A megvilágítás fő fajtái

Mivel az ember az őt körülvevő világ információinak 80-90 %-át optikai úton szerzi, a munkahely megvilágításának optimalizálása alapvető követelmény.

A munkahely megvilágításának két alapvető módját különböztetjük meg:

4.1. Természetes megvilágítás

A helyiségek természetes megvilágításának követelményei a következők:

1. A kellő megvilágítás:
A természetes fény egy helyiség belsejébe a világítófelületeken, ablakokon keresztül jut be, közvetlenül a szabad égboltról, vagy a szemben lévő fényvisszaverő felületekről.
Így a természetes fény által a helyiségben létesített megvilágítás mértéke az égbolt pillanatnyi fedettségétől, vagyis a külső megvilágítás értékétől függ.

-  A jó árnyékhatás:
Az optimális megvilágítás érdekében arra kell törekednünk, hogy közvetlen árnyék ne zavarja a munkavégzést.
Az erős napsütés okozta vetett árnyék feloldható fényszóró függönyök alkalmazásával.
Csökkenti az árnyékhatást a helyiség falainak világos matt színűre való festése, mert a matt felület rendelkezik azzal az előnyös tulajdonsággal, hogy a ráeső fényt szórtan veri vissza.
Az olyan tájolású épületeknél, amelyek ablakait közvetlen, erős napfény éri, a fényáteresztő felületek üvegezésére eredményesen alkalmazhatók különböző speciális üvegfajták.

Például:

-  Opalinüveg: ez olyan átlátszó üveg, melynek belső részében megolvadt anyagba adagolt kalciumfoszfát, illetve kalcium fluorid kristályos részecskéi helyezkednek el.

-  Homályosított üveg: az üvegtábla egyik felületét homokfúvással durvaszemcsés felületűre homályosítják. Ennek következtében a fénysugarak nagy részét közvetlenül átbocsátja, fényszóró képessége igen jó.

-  Színes üvegek: ezek anyagában színezett, vagy fémgőzölög-tetéses eljárással készített, bevonattal ellátott, általában nagyméretű üvegtáblák. A legmodernebb építkezéseknél, kirakatoknál is alkalmazzák, mert kellemes, megnyugtató hatású megvilágítást eredményez.

A felsorolt üvegfajtákkal nagyon kellemes szórt és színes fényhatás érhető el, mégis, egyes esetekben a fényszórófüggöny vagy a műanyag/fém lemezekből készült, változtatható lemez-szögállású reluxa alkalmazása célszerű, mert hatása a különböző állítási lehetőségei miatt minden esetben optimálisan szabályozható. (A gyakorlati életben a legtöbb helyen ezt használják.)

2. A káprázatmentesség:
A káprázást okozhatja az épület vagy a világító felületek helytelen tájolása, vagy a munkahely rossz elrendezése, kialakítása, vagy a felületi fényességek gyors változása (egymásba nyíló helyiségek megvilágítási szintkülönbsége).
A káprázás a szemet fárasztja, a látást, és ezzel egyidejűleg a munkavégzést zavarja, ezért a káprázatmentességre akár természetes, akár mesterséges megvilágításról legyen is szó, törekednünk kell.

3. Az egyenletesség:
Hogy ha a megvilágítás egyenletességét építészeti szempontból nézzük, a legelőnyösebbek az északi tájolású épületek.
Ezek közvetlen, erős napsütést sohasem kapnak, időben bennük a legegyenletesebb a megvilágítás.
Kedvező az árnyékhatás, és kicsi a káprázás veszélye. Ezért műtermeket vagy egyéb különleges követelményeket igénylő munkák végzésére kijelölt helyiségeket célszerű északra tájolni.
Ha az egyenletességet a világítási rendszer tekintetében vizsgáljuk, a felülről érkező  világítás a legkedvezőbb. A felülről megvilágított helyiségekben a munkahelyeket úgy kell elrendezni, hogy közvetlen nappali világításukat az épület árnyékot vető szerkezeti elemei ne akadályozzák.


4.2. Mesterséges megvilágítás


a)
Fényforrások fényének
színösszetétele
a) nappali fény
b) izzólámpa

b)

A mesterséges megvilágítás előnye az, hogy függetleníti a munkahelyek elrendezését az ablak közelétől, és az egész munkaidő alatt egyenletes megvilágítást nyújt. Fontos szem előtt tartanunk a különböző fényforrások színösszetételét is, ezt hivatott szemléltetni a következő táblázat.

2. táblázat A természetes és a mesterséges megvilágítás színösszetételének összehasonlítása

Forrás: Hajdú László-Miklós Pál: Világítástechnika és színdinamika

Az egyeneletes munkahelyi megvilágítás legfontosabb tényezői a következők:

1. A fény eloszlása a munkaterületen:
A munkahely megvilágításának minősége nagyban befolyásolja a munkavégzés hatékonyságát.
Fontos vizsgálnunk, hogy a fény az egyes munkaterületeken megfelelő arányban oszlik-e el. Ebből a szempontból a mesterséges fényforrásoknál három fajta megkülönböztetést tudunk tenni:

- közvetlen (direkt) fény:
Ennél a megvilágítási formánál a fénysugarak a fényforrásból közvetlenül jutnak a munkahelyekre. (Pl. villanykörte, fölötte egy megfordított, átlátszatlan búrával.)
A közvetlen megvilágítással maximális világosságot lehet elérni, hiszen a fényforrásból kijövő fény 90-100 %-a lefelé, a munkahely felé irányul. A közvetlen megvilágítás hátránya lehet a túlzott fényességkontraszt, a megtévesztő árnyékok és a káprázás kialakulása. (A káprázást további két részre oszthatjuk: direkt vagy tükrözött).

- közvetett (indirekt) fény:
Ebben az esetben a fénysugár a falakról és a mennyezetről visszaverődve éri el a munkahelyet. Ezt a fényforrás alá helyezett átlátszatlan búrával tudjuk elérni. (Ezt a megvilágítási formát előszeretettel alkalmazzák a lakberendezők.)
A közvetett megvilágítással árnyék- és káprázatmentes megvilágítást érhetünk el. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a fényforrás egy részét úgy takarjuk el, hogy a fénynek valóban 90-100 %-a fölfelé irányuljon. Hosszan tartó folyamatos olvasás esetén (ez kb. 3 órás periódus) a direkt megvilágításnál kisebb fáradtságot, és nagyobb olvasási hatékonyságot tapasztalhatunk.

- diffúz (szórt) fény:
Ilyen fényt kapunk akkor, ha a fényforrást egy fényáteresztő búrával vesszük körül, amely a fényt egyenletesen szórja szét. Előnye: a diffúz megvilágításhoz kevesebb energiára van szükség. Hátránya: bizonyos mértékű káprázást, illetve nem kívánt árnyékhatást idézhet elő.

2. A megvilágítás erőssége:
A munkavégzés jellege szinte minden esetben predesztinálja az alkalmazandó világítás milyenségét, amit a következő táblázattal kívánok érzékeltetni.


   

munkaminőség

látási igény

tárgyméret a szemtávolban (mm)

Lx

Példa

nagy finomságú

különleges

0,1

1500-3000

vésés, optikai csiszolás, óragyártás, irodai rajzoló munka, precíziós készülék szerelés

igen finom

igen nagy

0,1-0,3

1000-2000

dekorálás, kézi fonal készítés, laboratóriumi anyagvizsgálat, gyógyszergyártás

finom

nagy

0,3-1,0

450-1000

irodai iktatás, igényes asztalos munka, könyvtári munka, kötés, horgolás

közepes

közepes

1,0-10

100-200

lakatos munka, durva esztergálás, hegesztés

durva

kicsi

10

45-100

raktári munka, öltöző helyiségek, garázs

tájékozódás

igen kicsi

 

20-30

mellékhelyiség, pince

3. táblázat

Szabadtéri munkahelyek átlagos megvilágítása

 

A látási viszonyok

Átlagos megvilágítás lx

Különösen finom munkák, melyeknél a munkadarab legkisebb méretének és szemtől való távolságának az aránya 0,005 alatt van

45

Finom munkák, melyeknél a fenti arány 0,005 és 0,02 között van

30

Közepes finomságú munkák, melyeknél a fenti arány 0,02 és 0,05 között van

10

Csupán a gépesített termelési folyamat ellenőrzésével járó munkák

5

Durva kézi munkák, melyekhez csak a dolgozók közvetlen közelében levő nagy tárgyak megkülönböztetése szükséges

2

4. táblázat

Forrás: Hajdú László-Miklós Pál: Világítástechnika és színdinamika

4. A fényforrások és a munkahelyeken lévő felületek minősége és színe:
 
A szükséges megvilágítási erősség mértékét befolyásolja a munkafelület visszaverődési tényezője. Hasonló a helyzet a mennyezet, a falak, illetve a padló visszaverődési tényezőjével is.
Egy erőssen visszaverő felületekel rendelkező munkahelyen kisebb erősségű fényforrásra van szükség, mint egy gyengén visszaverő felületekkel rendelkező munkahelyen.

A következő táblázatokban különböző bútor alapanyagok és különböző színű (fal)felületek megközelítő visszaverődési tényezőit mutatom be.

Különböző fafelületek megközelítő visszaverődési tényezői

Felület

A visszaverő fény értéke (%)

Felület

A visszavert fény értéke (%)

Jávorfa

42

Diófa

16

 

Selyemfa

34

Mahagóni

12

 

Tölgyfa

17

     
         

Különböző színű felületek megközelítő visszaverődési tényezői

Szín

A visszavert fény értéke (%)

Szín

A visszavert fény értéke (%)

Fehér

85

Zöld

   

Sárga

 

  világos

65

 

  világos

75

  közepes

52

 

  közepes

65

  sötét

7

 

Barnássárga

 

Kék

   

  világos

70

  világos

55

 

  közepes

63

  közepes

35

 
   

  sötét

8

 

Szürke

 

Piros

   

  világos

75

  sötét

13

 

  közepes

55

Barna

   

  sötét

30

  sötét

10

 

5. táblázat

Forrás: Hajdú László-Miklós Pál: Világítástechnika és színdinamika

A munkakörnyezet helyes színdinamikájának legdöntőbb tényezője a helyiségek, illetve nagy felületű térhatároló elemeinek a mennyezetnek, a falaknak és a padlózatnak a színezése.

Az ezekről visszaverődő fény meghatározza a dolgozókban eluralkodó színérzetet, és ezáltal közérzeti és hangulati viszonyulásukat a munkához.

A helyiségek mennyezete: célszerű világos színeket használni a festésnél, olyanokat, amelyeknek reflexiós tényezője minimálisan 75% kell hogy legyen, mert a világítás hatásfoka és gazdaságossága a jó reflexiós tényező függvénye.

Ha a helyiség belmagassága kicsi, vagy nagy alapterületű méretek miatt alacsonynak hat, fokozható a tágasság érzete, ha a mennyezetet világoskékre, vagy kékeszöld színűre festik.

A helyiség oldalfalai: fontos, hogy az oldalfalak reflexiója is jó legyen, mert a világítás hatásfokában a falak reflexiójának ugyanolyan fontos szerepe van, mint a mennyezetének.

Tehát a falakat is legalább 50-60 %-os reflexiótényezőjű, világos színekre kell festeni.

Negatív indikáció lehet, hogy a jó reflexióból származó nagy felületi világosság esetleg káprázást okoz. Ennek kiküszöbölésére ajánlatos a falfelületek alsó részét olyan magasságig, ami megfelel a feltekintő dolgozó látási magasságának (kb. 2,5 m), a többi falfelület színeihez képest sötétebb színnel befesteni (ami természetesen harmónikusan illeszkedik a falfelület eredeti színéhez, például annak sötétebb változata).

A padlóburkolat színe: fontos, hogy a padlóburkolat színe is összhangban legyen a helyiség többi térhatároló felületének a színével. Jó megoldásnak tekinthető, ha a padló színe a falakénak közel kiegészítő színe, de valamivel sötétebb tónusú. Ennek jelentősége:

- kihangsúlyozza a "fent és lent" ellentétét

- kevésbé szennyeződik

Általános szabályként kell elfogadnunk, hogy a helyiség falainak, mennyezetének és padlózatának együttesen összeillő színharmóniát kell alkotnia, mert csak ebben az esetbe biztosíthat kellemes környezetet.


5. FÉNYTANI ÉS VILÁGÍTÁSTECHNIKAI ALAPÖSSZEFÜGGÉSEK

(FOTOMETRIAI ALAPFOGALMAK)

Fényerősség:

A fotometriai mértékegységek a fényerősségre épülnek. A fényerősséget úgy határozzuk meg, hogy egy jól reprodukálható fényforrást választunk, és az összes többi fényforrás által kibocsájtott fény erejét ezzel a fényforrással fejezzük ki.

 

A candela mértékegységét már az 1948. évi nemzetközi megállapodás elfogadta a fényerősség mértékegységéül, de egyes országok csak lassan tértek át a korábban használt Hefner gyertyáról.

7. ábra Az abszolut fekete test szimulálása

Forrás: Rózsa Sándor: Fizikai és geometriai optika

Az ábrán található jelölések:

- Ot: olvasztótégely

- Pt: platina

- Th: thórium-oxid

- Sz: hőszigetelő köpeny

A tiszta platinával töltött olvasztótégelybe thórium-oxidból készült cső nyúlik be, ami kevés, por alakú thórium-oxidot tartalmaz.

A mérés során a platinát nagy frekvenciás árammal megolvasztják, majd a cseppfolyóssá vált fémet hűlni hagyják.

Az alatt az idő alatt, amíg a platina megdermed a hőmérséklete, és így a thórium-oxid hőmérséklete is állandó marad. A thórium-oxid cső jó megközelítéssel az ún. fekete testnek vehető.

Innen kapjuk a candela meghatározását:

Candela (cd) az a fényerősség, amelyet normális légköri nyomáson, a platina dermedési hőmérsékletén (2042 K) izzított fekete test 1/60 cm2 felülete rá merőleges irányban kisugároz.

Fényáram:

Fényáram (f) vagy fényteljesítmény a fényforrásnak az emberi szem érzékelése alapján meghatározott sugárzási teljesítménye, az a fénymennyiség, amelyet a fényforrás az időegység alatt a térbe kibocsájt. Másképpen megfogalmazva:

A fényforrás által másodpercenként kisugárzott fénymennyiséget fényáramnak nevezzük. Egysége: a Lumen (lm). vagyis 1 lm=1 cd*sr.

Egy lumennyi az a fényáram, amit egy 1 méter sugarú gömb középpontjába helyezett, pontszerű 1 candela fényerősségű fényforrás a gömb felületének 1 m2 területére, vagyis 1 szteradián térszögbe sugároz.

A fényforrások nem sugároznak ki azonos fényáramot a tér minden irányába, ezért a világítástechnika a fényforrások közepes fényáramával számol.

Ez alapján az (I) fényerősség és a (f) fényáram között összefüggés van: f=I*w (w - a térszög szteradiánban kifejezve).

Megvilágítás (erőssége):

A megvilágítás (E) - vagy a megvilágítás erőssége - a fény által megvilágított egységnyi felületre (F) eső fényáram nagysága, ha a fényáram a felületre egységesen elosztva jut.

E=f/F

vagy a felület egy adott pontjában a megvilágítás, ha a fényáram eloszlása nem egyenletes

E=df/dF

A megvilágítás egysége a lux (lx). Ha 1 m2 nagyságú felületre 1 lm fényáram esik, akkor a megvilágítás erőssége 1 lux.

Felületi világosság:

Két azonos fényforrás közül azt a fényforrást érzékeljük világosabbnak, amelyiknek kisebb a világító felülete.

Ha a fényforrás fényerőssége (I) és felülete (F), akkor a meghatározott felületegységre eső fényerősség (felületi világosság) a következő képlettel fejezhető ki:

L=I/F

Ha a fényerősség 1 candela, az F felület pedig 1 m2, akkor a felületi világosság egysége: 1 candela/1 m2.

Ehelyett a mértékegység helyett szívesebben használják a stilb-et  (sb). Egy stilb az 1 candela fényerejű, 1 cm2 felületű fényforrás felületi világossága.


6. ESETTANULMÁNYOK

Szakdolgozatomnak ebben a részében bemutatok néhány világítástechnikai szempontból érdekes helyet.

Az adott helyszíneken a következő szempontokat tartottam szem előtt:

- Milyen a természetes és a mesterséges fény aránya a helyiség megvilágításában?

- A mesterséges megvilágításon belül milyen fényforrást használnak?

- Milyen a falak színe?

- Milyen a mennyezet színe?

- Milyen a padlóburkolat színe?

Ezirányú vizsgálódásomat abban a városban kezdtem, ahol dolgozom: Tiszafüreden.

Elsőként a Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola fizikai előadótermébe nézhettem be:


1. fénykép

A gimnáziumban a fizikai előadóban a fal színe zöld. A legtöbb oktatási intézményben a tantermek falának színezésére ezt a színt használják, biológiai hatását tekintve nyugtató, vérnyomáscsökentő. Ami a zöld szín által kiváltott egyéb érzeteket illeti, térképző hatása van, tehát, ha ezt a színt használták a falak színezésekor, a valós beltérnél nagyobbnak érzékeljük az adott helyiséget. (A tanteremnél erre a hatésra valószínűleg nagy súlyt fektettek, mivel mérete valóban igen szerény.)

A tanterem mennyezetének színe fehér, ami a reflexiós szempontokat  figyelembe  véve előnyös, mivel a rá eső fény kb. 90%-át visszaveri, javítva ezzel a mesterséges megvilágítás hatásfokán.

A tanterem megvilágítására természetes fényt, illetve diffúz neonfényt használtak, ami jó hatásfokú, viszont a világítótestek elhelyezése nem a legszerencsésebb. Ugyanis a padokkal párhuzamosan helyezkednek el, minek következtében - ha a tanulók éppen írnak és előrehajolnak - az általuk vetett árnyék pontosan a füzetre vagy a tankönyvre esik. (A padokra merőleges világítótestek elhelyezése lenne az optimális.) Túlzott napsütés esetén sárga színű függönyökkel védekeznek a káprázás jelenségének hatása ellen.

A padló burkolására praktikus okokból szürkészöld linóleumot használtak, egyrészt mert ez a szín a falaknak kiegészítő színe, ezáltal sajátos egyensúlyt teremt a teremben, másrészt kevésbé látszik rajta a szennyeződés. (Ld. 1. sz. fénykép)

 

A következő helyszín a Tiszafüredi Polgármesteri Hivatal volt, ahol az aljegyzői irodába mehettem be:


2. fénykép

A mellékelt fényképen (2. sz. fénykép) látható, hogy a falak és a mennyezet színe egyaránt világos színű, amire szükség is van a meglehetősen gyenge (4 db kör alakú armatúrában lévő) neonvilágítás ellensúlyozására. Ennek a 4 fényforrásnak a viszonylag kielégítő látási viszonyok elérése érdekében egész nap üzemelnie kell. A gyenge megvilágításra utal az is, hogy az ablakok előtt nem alkalmaznak sötétítő függönyt, mivel az épület szerkezeti elemei ragyogó napsütésben is beárnyékolják a helyiséget. (Meg kell jegyeznem, hogy a fénykép elkészítésekor alkalmazott vaku nagy teljesítménye sajnos némileg eltorzítja a leírtakat.)

 

Vizsgálódásomat Szolnokon a Karakter Kft-nél folytattam:

Ez a cég elsősorban számítástechnikával foglalkozik, de szolgáltatási palettáján megtalálható a hardver szaktanácsadás, a szoftverkészítés és szaktanácsadás, az adatbanki tevékenység, a felsőfokú számítástechnikai továbbképzés, és az ipari híradástechnikai termékek javítása is.

Itt két fényképet készítettem. A 3. sz. képen egy irodahelyiség látható, a 4. sz. képen pedig a számítástechnikai oktató ill. gyakorló terem.


3. fénykép

4. fénykép

 

Mindkét helyiségről elmondható, hogy ergonómiailag és világítástechnikailag megfelelően van kialakítva.

Az irodahelyiség megvilágítására a természetes és a mesterséges fény ideálisan mondható keverékét használják. A nagy üvegfelület bőven elegendő fényt biztosít a kényelmes munkavégzéshez. Ami a fényképemen látszik, a másik irányba is van egy ugyanolyan ablak. Az épületnek ez a része az első emeleten található, és É-D fekvésű, tehát az egyik ablak északról, míg a másik déli irányból engedi be a fényt az irodába.

A falak ill. a mennyezet színezésére pasztel színeket használtak, ami magas, de nem zavaróan magas reflexiós tényezője miatt erősíti az amúgyis bőséges megvilágítást (a káprázás veszélye nélkül).

Ami a számítógépek monitorjait illeti, legnagyobb részük alacsony sugárzású készülék, a többi előtt pedig monitorszűrő található.

Ahogy már említettem a 4. sz. fénykép az oktatóteremben készült. Az itt található számítógépek kivétel nélkül korszerű, alacsony sugárzású monitorokkal vannak ellátva.

A terem természetes megvilágítását három nagy felületű ablak biztosítja. A képen jól látható, hogy a közvetlen megvilágítást a mennyezeten elhelyezkedő neoncsöveken kívűl számos, egyéb ún. spot fényforrás is szolgálja. Ezek a monitorok fölött helyezkednek el. A terem bejáratánál lévő tábla megvilágítását közvetlen fényforrás szolgálja, ami a fénykép elkészítésének időpontjában nem volt bekapcsolva.

Végül a Szolnoki Cukorgyár Rt. termelő üzemében, a javító részlegen, illetve az egyik tervező irodában jártam.


5. fénykép

Az 5. sz. fénykép elkészítésének helyszínén egyáltalán nem, vagy csak igen kevés ember dolgozik.

Ebbe a helyiségbe természetes fény csak minimális mennyiségben jut, az is csak a kép bal oldalán látható, valószínűleg csak szellőzési célokat szolgáló ablakon, illetve a tetőtérbe iktatott, a kép tetején elhelyezkedő csíkszerű ablakon keresztül.

A fénykép középső részén helyezkedik el a kezelőfülke, melyben a legegyszerűbb neonfénycsöves világítást használják. A kezelőben a falak a fülke jellegéből adódóan alumínium színűek.

Mivel működés közben a bemutatott gépsor igen zajos, minden bizonnyal előnyös lenne a falak színezésére olyan színt alkalmazni, ami pszichésen negatív irányba redukálja a hangérzetet, ilyen szín pl. a kékes-zöld vagy a kékes-szürke.

Jól megfigyelhető azonban a színek munkahelyi használatának biztonsági funkciója.

A kép bal oldalán látható a cukorrépa szállítását szolgáló szállítószalag, melynek két oldala pirosra van festve. Ez a színezés a közvetlen életveszélyre figyelmeztet, ami a szállítószalag közvetlen közelében fenn is áll.

A kép jobb oldalán látható korlátok sárga-fekete csíkos színezésének kettős szerepe van: Egyrészt a korlátok hirtelen (kígyózó) irányváltozásaira figyelmeztet, másrészt pedig élénk színezése miatt segíti a tájékozódást a meglehetősen gyenge világításban.

 


6. fénykép

A 6. sz. fénykép a cukorgyár egyik javító műhelyében készült. A műhely világítását kettő darab meglehetősen szerény fényerejű neoncső "szolgálja".

Természetes fény szinte egyáltalán nem jut ebbe a helyiségbe. Ezen a - ráadásul amúgy is sötét - helyen a tartóoszlopok színezésére a zöld színt használták, ami biológiai szempontból ugyan nyugtató hatású, viszont ha pszichés hatását vizsgáljuk, alkalmazása kimondottan hátrányos, mivel hűvös-nyirkos érzést kelt bennünk.

Látható, hogy az itt található - fém alkatrészek megmunkálására alkalmas - gépeknél biztonságtechnikai és világítástechnikai szempontból feltétlenül szükséges közvetlen megvilágítás hiányzik, a meglévő világítás viszont pontosan a munkavégző feje fölött helyezkedik el, káros árnyékot képezve ezzel a munkadarabra.

A cukorgyárban készített utolsó (7. sz.) fényképem az irodai épületszárnyban lévő tervezőirodában készült.

 


7. fénykép

Az itt lévő fényviszonyok lényegesen jobbak, mint a gyár többi részében. Ami a megvilágítást illeti, a természetes és a mesterséges fény megfelelő arányát figyelhetjük meg. Bár a mennyezeten található neon régi típusú, ezért színösszetétele jelentősen eltér a természetes színétől, dominál benne a sárga és a zöld.

A falak és a mennyezet színeinek harmóniáját megbontja a bútorok, a függöny, illetve a padlóburkoló sötét színe. A tervező asztalokról hiányoltam a helyi megvilágítást.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a korábban nagy múltú gyár anyagi okokból kifolyólag (az elmúlt években a napi 1000(!) vagon cukor előállítására képes gyár termelése 700-750 vagonra esett vissza) nem áldoz túl sokat a pszichodinamikailag és világítástechnikailag jól kivitelezett munkakörnyezetre.


 

ÖSSZEFOGLALÁS

Szakdolgozatomban a fény, a színek, a megvilágítás, valamint a munkahelyünket behatároló felületek színei illetve a munkavégzés hatékonysága között lévő összefüggések vizsgálatával foglalkoztam.

A színekkel és a fényekkel való kísérletezés egészen az ókorig nyúlik vissza, ezért szakdolgozatom 1. fejezetében szükségesnek tartottam egy rövid történeti áttekintést.

Ezt követően a 2. fejezetben ismertettem a látás, a fénylátás, a színlátás, valamint az "idegrendszeri" látás anatómiai illetve biológiai alapjait, a választott témakörnek megfelelő specifikációkat figyelembe véve.

Az anatómiai illetve biológiai áttekintés után a 3. fejezetben a színek, és a megvilágítás pszichológiájába mélyültem bele, különös tekintettel a színérzékletekre, valamint a színeknek az emberre gyakorolt érzelmi hatására.

Igyekeztem ugyancsak ebben a részben rámutatni a színek helyes munkahelyi használatának fontosságára/szükségességére.

Dolgozatom színdinamikai részében azt a tényt támasztottam alá, hogy a színek érzelmi töltésük miatt össze vannak kapcsolva egyéb (hideg-meleg, hangos-halk, térképző-korlátozó) érzetekkel is.

A 4. fejezetben az alapszínek emberre gyakorolt biológiai hatásának elemzése után eljutottam a munkahelyi megvilágítás főbb ismérveinek feltárásáig, amelyben részleteztem a különböző megvilágítási formák kritériumait. Bemutattam, hogy különböző munkakörülmények között milyen színű falfelületeket érdemes alkalmazni.

Szakdolgozatom 5. (fénytani) fejezetben fotometriai és világítástechnikai összefüggésekkel foglalkoztam.

A 6. egyben, utolsó fejezetben az elméleti után a gyakorlati sík következett, melyben azt illusztráltam, hogy egyes munkahelyeken mennyire tartják - vagy nem tartják - be a világítástechnikai alapszabályokat.

Rövid - ebben a szakmában eltöltött - szakmai gyakorlatom során magam is szembesültem a helytelen megvilágítás, illetve a számítógépek monitorjai által okozott problémákkal. Gyakran jönnek be az üzletbe emberek azzal a panasszal, hogy fáj a szemük, és "olyan érzésük van, mintha vibrálna". Ezt a panaszt más egyebek mellett a neonfény és a korszerűtlenebb monitorok káros sugárzása is okozhatja.

Magyarországon sajnos tendencia az, hogy még a nagyobb cégek sem - tisztelet a kivételnek - igazán figyelnek oda arra, hogy pl. minden számítógép előtt legyen monitorszűrő, vagy minden számítógépkezelő védőszemüveget viseljen. Ugyancsak alapvető probléma, hogy még az olyan helyeken, ahol az szükséges lenne sem használnak közvetlen megvilágítást, így a fokozottan igénybe vett szem sokkal hamarabb kifárad, és ez természetesen káros a munka hatékonyságára, és érzékennyé, ingerültté teszi a munkavégzőt. A színek ergonómiailag helytelen használata szintén károsan befolyásolja a munkát. A szakdolgozatomnál felhasznált esettanulmányok összeállítása során  sok tapasztalatot gyűjtöttem ezen a téren is. Most már méginkább vallom, hogy az optometristák feladata - a szűrő és egyéb vizsgálatok elvégzése mellett - az emberek felvilágosítása (pl. arra irányulóan, hogy adott munkakörülmények között a káros hatások kivédésére milyen védőszemüveget használjanak), hiszen a szemünkből csak kettő van, és: "A szem a lélek tükre".


FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Dr. Süveges Ildikó: Szemészet

Medicina Kiadó (1998)

2. Albert Béla: Szemészet

Medicina Kiadó (1995)

3. Klein Sándor: Munkapszichológia I-II

Gondolat Kiadó (1980)

4. Hajdú László-Miklós Pál: Világítástechnika és színdinamika

Táncsics Kiadó (1977)

5. Lukács György: Színmérés

Műszaki Könykiadó (1982)

6. Rózsa Sándor: Fizikai és geometriai optika

Közgazdasági és Jogi Kiadó (1985)

7. Papp László Tivadar: Szemészeti Praktikum

Springer Hungarica (1995)