Nemes Péter:

A heterophóriák változása az ametrópiák korrekciójakor

Szakdolgozat

Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem
Egészségügyi Főiskolai Kar
Optometrista Szak

Bevezetés

A kétszemes egyeneslátás az emberi szervezet legbonyolultabb, legsokrétűbb tevékenysége, mely a szervezet energiaszükségletének javarészét teszi ki. A reggeli ébredéstől fogva, egészen az elalvásig ( REM - fázis utáni, mélyalvásig ), állandó jellegű információ áradatot zúdít az agyra, az egész szervezetet felügyelő, vezérlő és kompenzáló, legfelsőbb szervre.
A látószervünk ideghártyája, a retina, nem más, mint az agy előretolt szerves része, mely a külvilágból, az adott embert köülvevő ingerrendszerből egyesek szerint 65 % - ot, - mások szerint akár 85 - 90 % - ot továbbít az agy magasabb szintű központjai felé, ahol a külvilág mása mint szubjektív élmény jelenik meg, alakul át és raktározódik. Ebben a tevékenységben a látószervünk optikai rendszere és a látópályán keresztül kapcsolt látóközpont nem kizárólag egyedül működik közre, hanem az emberi szervezet egésze, szerves kisegítőmunkával vesz részt.
Ez a rendszer évmilliók alatt alakult ki és vált olyanná, mint amilyen napjainkban. Ez a rendszer, állandó jellegű mozgásban, átalakulásban van, melyet a természet számtalan próbálkozás és balul sikerült konstrukció árán kísérletezett ki és tett ilyen remekül működővé, hiszen az életünk függ tőle! Napjainkban a szervezetünkkel szemben támasztott követelmények az emberi léptékek határát súrolják, rendkívüli módon megnőtt a szervezetünk energiakészleteit felmorzsoló stressz-rendszerek jelenléte a hétköznapjainkban és a szervezet regenerálódását biztosító mindennemű eszköz egyre csökkenő tendenciája.
A természet nem látott el mindenkit azonos adottságokkal, lehetőségekkel, eszközökkel! Egyesek panaszmentesek, vagy másképp fogalmazva, panaszmentesek tudnak maradni olyan megpróbáltatások közepette, ahol a kevésbé szerencsés embertársainktól az adott követelmények, teljesítése erejük legjavának felhasználását követeli meg. Mind e mellett, rendkívül jelentős fontossággal bír az a tény, hogy mindezt minden ember másképp fogja és dolgozza fel minden szubjektív élmény!

A látás alapja a szem számára értékelhető ingert jelentő 400 - 800 nm - es hullámhosszúságú elektromágneses sugárzás, melyet mindennemű izzó tárgy képes kibocsátani, de evolúciós szempontból szemlélve, a napból a földfelszínre érkező sugárzás bír kiemelkedő jelentőséggel. A látószervünk működése szempontjából nem csak a fény spektrális kompozíciója és foton-energiája lényeges, hanem a fénynek mint vezető, fixáló - ingerként való megjelenése a döntő fontosságú.
A tárgyakról visszaverődő fény, mely a reflexió után bizonyos átalakulást szenvedett ( irány, energia, spektrális összetétel, polarizáltság ) a szem törőrendszerén áthaladva még újabb számtalan változáson megy keresztül, mielőtt elérné a szemben lévő célállomását, a retina érzékelőelemeit, ahol végérvényesen elnyelődik és energiája elindítja a fényérzékelést követő, magasabb szervezettségi szinten végbemenő, biokémiai reakciók láncolatát, melyet kétszemes egyeneslátásnak nevezünk.
Evidensnek tűnik, de a szem páros szerv, így mind a két látószervnek meg kell lennie, illetve kielégítő módon kell működnie külön-külön és együtt is
( amblyop, strabus, monoculus éppen ezért nem rendelkezhet a térlátás képességével ). A látószervünk és a látórendszerünk teljesítőképességéről akkor nyernénk átfogó képet, ha mérnénk a látószerv:
- térbeli feloldóképességét ( Vízus )
- időbeni feloldóképességét ( CFF )
- a színérzékelő képességet
- a látóteret
- az adaptációt.
Szükség lenne minden esetben arra, hogy tisztázzuk, milyen a két szem együttműködási képessége, a tér kitüntetett - horizontális és vertikális - irányaiban ( polateszt ).

A hétköznapi gyakorlatban kielégítő információt szolgáltat, optometriai szempontból az adott szem refrakciós képességeiről, a helyesen kivitelezett látáspróba és a polateszt eljárás együttes alkalmazása ( a fixáló vonal irányában és az arra merőleges síkokbani elemzés ).
Az egyéb vizsgálóeljárások alkalmazása ( Ishiara - táblák, CFF, aplanációs, vagy no - kontakt tonometer és a Goldmann, illetve computer - periméter ), optometrista számára csupán, alátámasztó jelleggel bírnak, a körültekintő anamnesisből és az egyenes, esetleg a fordított képben szerzett szemfenéki, illetve a réslámpás képből kapott státusz megítélésében. Mivel optometrista csak teljesen egészséges szemekkel foglalkozhat, ezért fontos felismernie a rendellenességet hordozó szemű egyéneket, a rendellenesség valószínű mibenlétét, hogy akár célzottan és lehetőleg még időben tudja megfelelő szakemberhez irányítani a hozzá betérő vevőt, aki addig magát teljesen egészségesnek vélve, kért volna a segítséget a látási problémája, nehézsége, esetleg fájdalmai miatt.
Ismerni kell a saját korlátainkat! Mivel mi optometristák és nem orvosok vagyunk, ezért bizonyos esetekben sokkal nehezebb eldöntenünk, hogy amit látunk, tapasztalunk, rendellenesség-e vagy csak egy lehetséges fiziológiás változata a látószervnek, illetve a látószerv működésének.
Éppen ezért ismerjünk meg és használjunk minél több eszközt és vizsgálati eljárást a látáspróbák alkalmával ( persze lehetőségeinkhez mérten ), hogy több, rendelkezésre álló adatból pontosabb következtetéseket tudjunk levonni az adott szempárt illetően.
Ha mindezek után sem vagyunk még biztosak a dolgunkban, akkor inkább irányítsuk az adott személyt orvoshoz és az orvos döntse el, hogy az adott személy a vevőnk lehet-e, vagy beteg státuszba kerül-e.
Az optometrista gyakorlatban mindig arra törekszünk, hogy a látást és a kétszemes egyeneslátást minél kisebb energiafelhasználás mellett, a lehető leghosszabb ideig tartó panaszmentességgel lehessen biztosítani.
De a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a két szem külön-külön történő
( fixálótengely irányábani ) korrekciója után a két szem együttműködésének
( fixáló tengelyre merőleges összetevőinek ) vizsgálatával kevesen foglalkoznak.
Éppen ezért választottam a dolgozatom témájául az ametropiák és a feltételezetten hozzájuk kapcsolódó hetrophóriák közötti kapcsolat felkutatását saját, tapasztalati úton, mivel elenyészően kevesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel és az ezirányú ismereteink is elég hiányosak.
Hiszen a hétköznapi, optometrista gyakorlatban nem túl gyakori az ilyen eset, valamint nincs mindenhol megfelelő eszköz az ezirányú panaszok okának felderítéséhez.
A kérdés lényege: A kétszemes teljes korrekció megadásával eleget segítettem-e a két szem együttes, ( feltételezetten ortophoriás ) orto helyzetű működésének biztosításához? Vagy, ha fordítva teszem fel a kérdést:
Ha a két emmetropiásnak beállított szempár nem működik együtt panaszmentesen, akkor mi lehet ennek a jelenségnek az oka?

2. Történeti áttekintés

Az emberiséget mindig foglalkoztatta a külvilág és saját magának a megismerése. Kezdetben minden, a fénnyel, az optikával és a látással kapcsolatos felfedezést, ismeretanyagot misztériumok övezték.
Az orvostudomány és az optika az ókorban és még a középkor elején is inkább filozófiai alapokon nyugodott a rendkívül kevés és bizonyított ismeretanyag hiányában. A kereskedelem fellendülésével a kontinensek és az emberek közötti távolságok lerövidültek.
Az emberek kezdtek kifeléfordulóvá és az újra fogékonnyá válni.
Az ismeretanyagok rohamos bővülésével olyan, régi elméletek dőltek meg, melyek a hiányos ismeretanyagok birtokában logikusnak és helytállónak tűntek ( pl.: Hippokratész szerint azért tudjuk látni a tárgyakat, mert a szemünkből kilépő fénysugarak lepásztázzák azokat; vagy elég megemlíteni a hályogszúrásos műtéti technikát ).
A középkor első jelentős optikai felfedezése Roger Bacon ( 1214 - 1294 ) nevéhez fűződik, aki a convex lencsét, mint korrekciós eszközt "gyenge szeműek részére" fedezte fel, oly módon, hogy egy üveggömböt az átmérője mentén kettévágott és a felületet felpolírozta. A hypermetrópia és a presbyopia szemüveges korrigálási lehetőségére - a velencei lencsecsiszoló műhelyek és az akkor még igen kis átmérőjű, kerek alakú, bikonvex lencsék keretbefoglalási és a szem elé helyezési lehetőségeinek fejlődése - adott módot; a megfelelően korrigáló törőerő és egyéb optikai paraméterek meghatározásának és előállításának kezdeti, szerény keretei között. Újabb, jelentős eredmény volt a konkáv lencse előállítása 1430 - körül, ami a myopia korrekciójára adott lehetőséget.
A XVI. és a XVII. - században Galilei ( 1564 - 1642 ), Kepler ( 1571 - 1630 ), Descartes ( 1596 - 1650 ) és Newton ( 1643 - 1727 ) tettek jelentős felfedezéseket a fizika és a fénytan területén. Ez tette lehetővé a szemre vonatkozó ismeretanyagok bővülését is.
A következő igen jelentős korszak a XIX. századra nyúlik vissza, ahol a mai napig is igaznak bizonyult törvényszerűségeket fektettek le.
A finomoptikai ipar, műszergyártás és a szemészet minden területét érintették, ezek ma is a modern optika, optometria és szemészet alapjául szolgálnak.
Helmholz ( 1821 - 1894 ) nevéhez fűződik a szemtükör felfedezése, valamint a cornea görbületének ( horizontális irányú ) meghatározása.
A szemtükör segítségével Graefe ( 1828 - 1870 ) és tanítványai alapozták meg a modern szemfenéki diagnosztikát. Az ő nevéhez fűződik az iridectomia műtéti technikájának publikálása ( 1856 - ban ), mely napjainkban is használatos műtéti megoldás a congestiv glaucoma kezelésében, melyet technika fejlődésével a Jag Laser iridektómia kezd kiszorítani.
A Goldmann által konstruált periméter, napjainkban is elterjedt diagnosztikai eszköz a glaucoma kivizsgálásánál, melynek segítségével felmérhető a megbetegedett szem állapota és nyomonkövethető a betegség progressziója.
A perimetriás diagnosztikában is egyre nagyobb teret hódító számítógép segítségével sokkal pontosabban meghatározhatóak a látótér elváltozásai.
A reformkor másik kiemelkedő szemésze, kutatója Donders ( 1818 - 1889 ) volt, aki az ametrópiák és a presbyopia összefüggéseit írta le. Szubjektív bemondásokon alapuló látáspróbák alkalmával még mindig jól alkalmazható a Donders - módszer a szem alkalmazkodási "feszültségeinek" oldására.
Hering ( 1834 - 1918 ) a fényérzés, a színlátás és a binokuláris látás vizsgálatának területén végzett nagy jelentőségű munkát.
Ebben az időben fedezte fel Javal és Schiötz az ophtalmometert, mely segítségével a cornea vertikális meridiánjának törőereje is mérhetővé vált.
Ezért jóval kisebb hely vált szükségessé a mérés kivitelezéséhez. Napjainkban is nélkülözhetetlen kontaktlencse rendelésénél és a keratokónuszos megbetegedés felfedezésében.
A keratokónusz progressziójának nyomon követésének módszere
( Amsler - szög ) valamint a centrális látótér diagnosztikai eljárásának roppant egyszerű, de hatékony kivitelezése ( Amsler - rács ) Amsler nevéhez fűződik.
Schjötz nevéhez kötődik viszont az impressziós tonometer megalkotása
( 1905 - ben ).
Gulstrand ( 1862 - 1930 ) alkotta meg a réslámpát, valamint a szemészeti optikában, a redukált mintaszem létrehozásával írta be nevét a történelembe.
A látásélesség vizsgálatában alkotott maradandót Snellen. Az optotypek és a vizsgálóeszközök tökéletesítésében Ammon és Landolt, magyar vonalon Kettesi és Csapodi munkássága kiemelkedő jelentőségű.
A hetrophoriák vizsgálatában Maddox nevét kell először megemlíteni, az ő módszerét még napjainkban is sok helyen alkalmazzák.
A térlátás elméleti alapjait Pannum fektette le. Napjaink legmodernebb heterophória és SZBL - vizsgálati eljárását Haase publikálta 1960-ban.
Ezen eljárás, a polateszt, melynek magyarországi bevezetéséhez Dr. Pálfia Ernő neve fűződik.
A szemészet területén más, eredendően nem szemész kutatók is jelentős felfedezéseket tettek.
Cajal a retina szerkezetét kutatta, Grant, Hartline, Wald az ideghártya kémiai és elektrofiziológiai vizsgálataiban végzett nagyszerű munkát.
Hubel és Wisel kimutatták a retinától a látókéregig fennálló integrációt és a formafelismeréshez szükséges agyi architectúrát.
A tudomány és a technika rohamos iramú fejlődése, az orvoslásban és az optometriában alkalmazott számítógépeknek köszönhetően tud végbe menni.
A számtalan, ismételhető, előre számítható és szimulálható kísérletek alkalmazhatósága miatt. Napjainkban már szinte nem szükséges az élő szervezeten folytatott, bizonytalan kimenetelű, bevezető kísérletek elvégzése, hiszen mindezt számítógépen szimulálni lehet és számítható a válaszreakció valószínűsége is.
Ha belegondolunk, hogy Michelangelo a cadaver szemet először megfőzte és az után vágta ketté, hogy szerkezetét megismerhesse - ami abban az időben halállal büntetendő volt - akkor napjaink kutatási lehetőségei és színvonala össze nem hasonlítható módon fejlettnek tekinthető.
Ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani, hogy az adott korban elért kutatási eredmények - melyeket ezek a nagyszerű emberek el tudtak végezni - szerény eszközeik és lehetőségeikhez képest, a saját korukat messze megelőzték. Egyes megállapításaik még napjaink modern számítógéppel igazolható mérési eredményei mellett is helytállónak tekinthetők.
A XXI. Századi orvostudomány és optometria fejlődését a számítógépes kutatásokban és a kutatási eredmények hétköznapi alkalmazásában látom.
Nélkülözhetetlennek tartom viszont a modern eredményekhez, eljárásokhoz vezető út ismeretét is, hiszen a régi kutatások, eszközök, eljárások még mindig eredményesen alkalmazhatók a hétköznapi gyakorlatban és a mai modern eredmények alapjául szolgálnak. Nélkülük nem válhatott volna valóra a mai modern orvoslás és optometria. ( A látószerv állapotáról hétköznapi, - rutin vizsgálat alkalmával - elegendő információ nyerhető akár egy 13 D - ás konvex lencse, 1 db Haab és plán tükör, egy gyertya, valamint két kezünk és szemünk segítségével.)

3. I. A külön szemen végbemenő látási funkciók

3. I. 1. A fényérzékelés

A látható fény 400 - 800 nm közötti, diszkrét adagokban érkező, elektromágneses sugárzás, melynek energiáját a látóbíbor ( jodopszin és rodopszin ) nyeli el. Az adott hullámhosszra jellemző mértékben száz százalékosan a pigmentréteg nyeli el.
Energiájának és az ingerelt sejt valamint a környező sejtek állapotának megfelelően váltja ki a fényérzékelés folyamatának különböző minőségi szinten végbemenő folyamatát.
A látáspróba refrakciót vizsgáló része sötétben ( jobbára mezopikus megvilágítási szinten ) történik. A kísérleti alany az anamnézis felvétele alatt adaptálódik az adott fényviszonyokhoz.
A látáspróba elvégzésénél segít, hogy a vizsgált egyén pupillája kitágul, így egyszerűbb skiaszkópizálni. A törőrendszer széli torzításai jobban érvényesülnek, az akkomodációs rendszert eredményesebben lehet lazítani.
Hátrány, hogy a retina foveola centralisának működési maximuma photopikus fényviszonyokhoz kötött, így a centrum működése semmi esetre sem lesz 100% - os.
Ilyen fényviszonyok között, illetve a preadaptálódás folyamatakor a centrum melletti para és perifovealis területek működési képessége nő meg. Teljes sötétadaptáltság mellett a látótérben centrális scotoma van, így a tárgylátás lehetősége 0 - ra csökken. A 10 - 15° - os periféria működése ugyanakkor 100% - os lesz.

1. ábra: A látásélesség változása a retinális lokalizáció függvényében a horizontális meridiánban, fotopikus és szkotopikus látási viszonyok között ( Werthiem - féle görbe )

2. ábra: A látóélesség változása a fényerő függvényében ( König - féle görbe, Hecht - módosítás )

3. ábra: A sötétadaptáció változása a különböző retinaterületeknek megfelelően

4. ábra: Az adaptációs görbe változása a használt fény spektrális összetevőjének függvényében

5. ábra: Normális adaptogramm: fotopikus, mezopikus és szkotopikus látás

A különböző adaptáltsági szinteken más a retina érzékenysége adott színű
( hullámhosszú ) fényt illetően ( ez a Purkinje - jelenség néven ismert ).
Ezen alapul a centrum és a periféria adaptációs eltérésének meghatározhatósága is.
A centrum csapsejtjeinek működési maximuma 555 nm a periféria pálcasejtjeinek működési maximuma 507 nm környékén van.
Korántsem ilyen eltéréseket eredményez a látáspróba kísérlet, de a centrum dominanciája minden bizonnyal csökken. A foveola és a perifovea között bizonyos vetélkedés alakul ki.
Tompul a szem kontraszt megítélési képessége, valamint a szem törőrendszerében kialakulhat egy reflexes távolpont - keresési kényszer.
Ennek úgynevezett éjszakai ( szürkületi ) myopia lesz az eredménye.
A másik idegélettani sajátosság szerint, a szem izmainak nyugalmi helyzete függ a fényviszonyoktól is, ami a binoculáris látás felépülésekor játszik igazán szerepet a sötét - világos nyugalmi helyzet kialakulásakor.
A szembe jutó fény mennyiségi viszonyaitól függ az adott idegsejtek ( csapok és pálcák ) működési maximuma. Az adott energia mennyiség ( illetve a színek paraméterei ) - ami lehet szubjektív is - ( pl.: saját világosság ) hozza ingerületbe a receptorsejteket.
A pálcasejt esetében teljes sötétadaptáltság mellett akár egyetlen foton energiája is elégséges lehet az akciós potenciál kiváltásához.
Ugyanez az energia csapsejt esetében messze nem elégséges, főként akkor, ha mindez világos adaptáltsági körülmények között megy végbe.
A környező idegsejtek küszöbértéke ezzel arányosan szükség szerint magasabb ( sötét adaptáltság mellett centrális scotoma van, a csapsejtek működéséhez szükséges, nagyobb fotonenergia igénye miatt ).
A vízustábla megvilágítása egyenletes ( 800 - 1000 Lux ).
Az optotypek fehér alapon feketék. A centrum ingerlését és kontrasztviszonyait maximumra szándékoznak emelni, ami csak világosban érhető el 100%-osan.
A fény egyik legjelentősebb élettani jellemzője az, hogy fixáló és vezetési ingert válthatunk ki vele, ami szintén a centrumhoz kötött működés.
Például lelki vakságban, vagy szimulánsok kiszűrésére alkalmazott teszt használja fel ezt a jelenséget ( optokinetikus henger ).
A centrum, adott mennyiségű fény, illetve a fény hiánya "IGEN - NEM" jelzés alapján ad információt az érdeklődést felkeltő ( fixált ) tárgy egészéről a látóközpont számára.
Itt a fehér - fekete ( minden - semmi ) válasznak, - tovább gondolva - a színes tárgyak fekete - fehér telítettségének, illetve saját világosságának van jelentősége, az adott tárgynak a környezetétől való megkülönböztetésében.
Mivel csak akkor látható a tárgy ( még nem térben ), ha jó a kontrasztja.
A tárgy nem olvad bele a környezetébe, tehát a kontraszthatás nem más, mint a tárgyak fényvisszaverő képességének különbsége.
Ez lehetővé teszi azok egymástól való megkülönböztetését. A kontraszthatás fokozható a megvilágítás növelésével, igaz csak egy bizonyos szintig, mert a fölött káprázás, sőt elvakítás következik be.
A színkép kék összetevőjének a levegőben - és a szem belsejében való - erős szóródási sajátossága miatt ( ezért kék az égbolt színe ) a többi színt átfedi és a kontraszthatást csökkenti.
A kontrasztfokozó szűrőket úgy készítik, hogy azok az 525 nm - től csökkentik és 450 nm - től "levágják" a színkép kék komponensét.
Így erősítik a sötét - világos részek közötti kontrasztot, valamint remek UV - szűrőként is alkalmazhatóak ezek az élénksárga színű lencsék pl.: cataracta műtét után.
A jó, illetve a csökkent kontraszt adott esetben jelzője lehet a törőrendszer refrakciós anomáliájának.
Itt kell megemlíteni a színkontraszt jelenségét is, amely szintén elősegíti a tárgyak színes környezetben való felismerhetőségét. Tény, hogy a színkép sárga komponense képes a csapsejteket a legnagyobb mértékű munkára és kimerülésre, illetve káprázásra kényszeríteni.
A szelektív kontrasztfokozó üvegeket úgy készítik, hogy azok a színkép 560 és 600 nm közötti tartományát vágják ki és a színképet a vörös szín irányába tolják el a kék szín dominanciájának ellensúlyozására.
Mindezek által csökken a káprázás lehetősége és fokozódik a kék és a vörös szín közötti kontraszt is egyben; valamint jobban elkülöníthetővé válik a vörös és a zöld szín is, így a kevert színek élénkebbek lesznek.

6. ábra: A színkontraszt növelő üveg spektrális fényáteresztési görbéje
( A vastag vonal egy színkontrasztot javító anyag spektrális fényáteresztését, a vékony vonal az emberi szem nappali színérzékenységét ábrázolja. )

3. I. 2. A színlátás

A fehér fény összetett. Minden, látható összetevő, jól jellemezhető a rá jellemző hullámhosszal, ami egyben a frekvenciát és az energiát is megadja.
A világos adaptált szem az 555 nm - es, zöldes sárga színű ( kisebb energiájú, de nagyobb saját világosságú ) fényre a legérzékenyebb.
Minek következtében könnyebb a sötét - világos kontrasztváltás.
A sötét adaptált szem 507 nm - es kék sugarakra ( nagyobb energia, kisebb saját világosság, átfedő jellegű, domináns szín ) a legérzékenyebb.
Természetes, nappali megvilágítási körülmények inkább zöld központú színképet eredményeznek ( talán ezért is van jóval több zöld érzékelő elem a csapok között ).
A trikromatikus színlátási elmélet szerint a csapsejtek sárga, zöld és kék érzékelő elemeket tartalmaznak. (a vörös színt is a sárga érzékelő elemek jelzik), Ezek különböző ingerlési szintekből adódóan továbbítják az adott színre jellemző ingerületet.

7. ábra: A csapok látópigmentjeinek abszorpciós görbéi

A környezet fényenergiai és színviszonyai is jelentősen befolyásolják a színképzet kialakulását. ( szaturáció, luminozitás, tonalitás; homonim indikáció, szimultán kontraszt, szukcesszív kontraszt, káprázás jelensége; háttér-megvilágítás, felületi fényesség, fényáram, megvilágítási erősség )
A fehér fényt prizmán átbocsátva, az alkotó elemeire bomlik, legjobban a kék és legkevésbé a vörös fény törik meg.
A színkomplementerek: kék - sárga; vörös - encián; zöld - bíbor.

8. ábra: A színkör

A színérzékelés és a színképzet kialakulásának bonyolultsága jelentős egyéni eltérésekre, rendellenességekre ad lehetőséget.
A foveola működésében csak másodlagos szerepet játszik a színérzékelés.
Az igen - nem válasz "eldöntendő" eseteiben nyújt segítséget a látókéreg számára a térlátás felépülésekor. Ezt a corpus geniculatum parvocelluláris sejtcsoportjai közvetítik az elsődleges látókéreg felé.
Az X - kromoszómához kötött, recesszív öröklődés miatt a férfiak 8 % - a és a nők 0,4 % - a színtévesztő. Ennél viszont jóval több az anomálok, illetve a színek által áthangolható emberek száma ( szubjektív élmény, emlékek a színekkel kapcsolatban ).
Ez megkérdőjelezheti a vörös - zöld próba létjogosultságát mindamellett, hogy csak 0,75 D pontosságot tesz lehetővé a korrekció helyességének megítélésében.

9 - 12. Ábrák: Ishihara táblák

3. I. 3. A tárgylátás

A tárgylátás alapja a minimum separabile, mely szintén a centrum jellemzője. A foveola centrálisban 34 - 35000 csapsejt helyezkedik el, amelyek között a távolság 2 mikrométernek vehető.
A retina igen - nem válasz - működését alapul véve, akkor érzékelhető két pont ( csapsejt ) különállónak, ha köztük egy, nyugalomban lévő ( elégtelen mértékben ingerelt ) idegsejt helyezkedik el.

13. ábra: Az ideghártyára vetülő, egymást érintő két elemi képpont okozta ingerület

14. ábra: Az ideghártya feloldó képessége ( a: a feloldott képpont, b: összefolyó képpontok )

15. ábra: A látószög a tárgy méretének változása a távolsággal azonos látószög mellett

16. ábra: Optotíp jelek ( a: Snellen, b: Ammon, c: Landolt jelek )

Az elemi képpontok megkülönböztetési képessége 4 mikrométeres szóródási kört tételez fel maximálisan. A szem esetében ez 47 szög" - et ( 3,7 mikro - métert ) jelent 3 mm - es pupillaátmérő esetében és 555 nm-es hullámhosszúságú fényre vonatkoztatva. sinamin=1.22xl/Ćpupilla
Snellen, az ép, emberi szem számára, átlag, hétköznapi látási feltételek mellett, mindenkor, kötelezően teljesítendő feloldóképességének határát 1'
( szögperc ) - ben adta meg.
Ez számtalan mérés alapján meghatározott, tapasztalati átlagérték.
5 m-ről 5-ivpercnyi szögkülönbség felismeréséhez szükséges látásélességet 1,0 - egészben határozták meg.
Ép látórendszerű, fiatal egyének látási teljesítménye kb. 1,25 - 1,5 vízusértékre tehető ( térbeli feloldóképesség ).
Ez a teljesítőképesség a kornak és az egyéni adottságoknak megfelelően
törvényszerűen csökken, változik. Az egyén maximális látóélességének megkeresése ( külön szemen és binokulárisan is ) adott körülmények között közelre is ( a távoli vízus mellett ) mindenkor szükségszerű lenne.

17. ábra: A Kettesy - féle decimális látásvizsgáló tábla

Az 1,0 - es vízusérték nem mindig fedi a valóságot. Az adott korrekció melletti "vízustartalék" rejtve maradhat. Ez csak annyit árul el, hogy az illető térbeli feloldóképessége, - kvázi látásélessége - a mindenkori átlagnak megfelelt a mérés alkalmával.
Pl.: 1,5 vízusú egyént 1,0 - re korrigálva, a lehetséges vízusának csak 2/3 - át értem el, ami mindenképpen rossz kontrasztviszonyokat eredményez.
Ennek ( igény szerinti ) kielégítése a látórendszer különböző elemeitől, adott értékű többletmunkát követel meg. Adott esetben plusz akkomodációs vagy "dezakkomodációs" igényt, állandó ingerszummációt igényel.
Zárójelben megjegyzendő, hogy a korrekció 0,25 D - pontosságú megítélhetőségének lehetősége - szigorú értelemben véve - 8 m - nél messzebbről válik lehetségessé.
A dioptria definíciójából következik, hogy ( n levegő : m - ben vett távolsággal = a vergencia dioptria értékével ) 1 : 8 m = 0,125 D; amit + és - irányban is figyelembe kell venni. Ennek összege : 0,25 D és ez az érték csak 8 m - en túl van 0,25 D - n belül.
5m távolságból 1 : 5 m = 0,2 D; azaz 0,4 D pontosság érhető el, a feltehetően 4 mm - es, nyugalmi pupillaátmérő esetén. A pupillaátmérő felére való csökkentése, a szóródási körök méretét is a felére csökkenti. Ez már megfelel a 0,25 D - pontossági határnak.
A vizsgálótermek mérete és az ember pszichés tulajdonságai miatt a 8 m - es "ideális" távolság nem kivitelezhető mindig. Ezért a 6 m - ről kivitelezett vizsgáló eljárás terjedt el a nyugati országokban, köztes kompromisszumként az optometrista gyakorlatban ( a felnőttek pupilla átmérője kb. 3mm körüli amely a szóródási körök nagyságát csökkenti ).

18. ábra: Egyéb más vízustáblák

A mindenkori korrekció értéke, adott esetben, vita, vagy megbeszélés tárgya is lehet! Mindig fel kell hívni a vizsgált figyelmét arra, hogy az első, talált korrekció nem a végleges korrekciós érték, főleg akkor nem, ha pl.: a szkiaszkópiával mért, teljes értéket nem fogadja el a fakultatív hypermetrópiás egyén.

3. I. 4. A Fúziós frekvencia

A CFF értéke megmutatja, mennyire hatékonyan tudja a látópálya ( főként a látóideg ), illetve a látóközpont a foveola által felfogott jeleket, adott időn belül különválasztani és értékelni. (Milyen gyorsan képes felépülni a látóbíbor)
Tehát az adott idő alatt bekövetkező, mindenkor értékelhető, ingerváltások igen - nem számát jelzi Hz - ben.
Fontos lenne mindig ellenőrizni ezt a paramétert, hiszen a mérés gyorsan és könnyen kivitelezhető, valamint csaknem annyira "páros" jellemzője az időbeni és térbeli feloldási képessége a szemnek, mint az akkomodáció és a konvergencia.
A CFF csökkenése maga után vonja a vízus szükségszerű csökkenését, ami nem mindig látványos - pl.: nyílt zugú glaucoma esetében - de ugyanakkor a neuritis retrobulbaris esetében mindig kifejezett és kórjelző értékű.
Neuroophtalmológiai vizsgálatok kimutatták a kontraszt csökkenés / romlás eseténél a VEP - válasz csökkenését is. Ez egyértelműen az area striata működésének gyengülését jelzi. Ezért nagyobb fokú, retinális szintű és látópályán belüli, összegző munkát követel meg a látórendszertől a kétszemes egyeneslátás kivitelezésekor.

3. II. A szem optikai rendszerének jellemzői

3. II. 1. A törőfelszínek és szerepük

Mindenkori kiinduló alap a Gulstrand - féle mintaszem - melyen időszerű módosításokat kell tenni (csak kisméretű ametrópiák esetében pontos a modell) - ami kielégítő alapot nyújt a látórendszer optikai részének felépítésére irányuló modellezéshez.
A cornea stabil, a szemben convex hatású, elsődleges törőfelszín, mely a szem refrakciójának 2/3 - át teszi ki.
Az írisz a szemlencse előtt diafragmát, optikai rekeszt képez, melynek közepén a fény át tud haladni ez a pupilla.
A pupilla átmérője állandóan változik a fényviszonyoknak és főleg a tárgytávolságnak, akkomodációnak és konvergenciának megfelelően.
A látóteret nem befolyásolja, hiszen a szem fősíkjaihoz közel helyezkedik el.
Fő szerepe a mélységélesség és a feloldóképesség helyes arányának megtalálásában van. Amellett, hogy csökkenti a szférikus aberrációt valamint az üstökös - hibát és két konvex felszín közötti elhelyezkedésének köszönhetően a képtorzítás mértékét is csökkenti.
A szemlencse a szem "gumioptikája", hiszen ez a második fő törőközeg.
Ez képes a saját törőerejét a kívánalmaknak megfelelően ( a presbyopiás kor előtt ) megváltoztatni. Ez által vagyunk képesek közelre nézni, melynek kivitelezésekor nem csak a szem törőereje nő meg ( akár 12,00 D - val ), hanem a szem fősíkjai is eltolódnak előre. Ez a rendszer leképezését javítja.
A szem refrakciójának maradék 1/3 - át adja a szem nyugalmi helyzete mellett. A kép keletkezésének helye optimális esetben, akkomodációs munka nélkül a foveola síkja, mely az üvegtest mögött helyezkedik el.
Ezt mint törőfelszínt nem veszünk figyelembe, szintúgy a könnyfilmet sem.
A cornea előtt levegő található, amit a tárgyvergencia megadásánál kell figyelembe venni. A lencse mögötti üvegtest törésmutatója pedig a képvergencia számításakor lényeges.
Az elülső fókusz ismerete, a szemüveglencse hátulsó felszínére vonatkoztatott paramétereinek megadásakor lényeges.
A hátulsó felszínre vonatkoztatott csúcsdioptria és az LC - távolság arányának, figyelmen kívül hagyása megváltoztathatja a szem fősíkjainak helyzetét és ezzel együtt kapcsoltan a nagyítási arányokat is.
Mivel a myopiás szem elülső fókuszpontja jóval közelebb esik a corneához, mint az emmetrópiás szemé, így a szemüveglencse illesztésénél a 12 mm - es, optimális LC - távolság nem tartható.
A hátulsó képvergencia és a szem hátulsó fókuszsíkjának helyére vonatkozó aránya adja meg a szem mindenkori refrakciós paramétereit.
A = D - B illetve, N = A / B

3. II. 2. A szem törőközegeinek centráltsági jellemzői

A szem optikai tagjainak elhelyezkedése nem elégíti ki a centráltság követelményét. A törőfelszínek optikai tengelyei nem esnek egy egyenesbe.
A cornea asztigmiás leképezési hibája akár számottevően felerősödhet, ami az elérhető, maximális vízus abszolút értékét csökkenti.
A szem elülső és hátulsó pólusát összekötő egyenesnek, az axis occuli externának nincs optikai jelentősége.
A cornea elülső optikai központját és a pupilla központját összekötő egyenes a szem optikai tengelye, ami a foveolát 5°-al mediál és 2 - 3° - al felfelé érinti.
A belépő és a kilépő pupilla közepén és a foveola centrális közepén áthaladó egyenes a szem célzó tengelye, amely a fixált tárgyra irányul.
A fixált tárgyat a szem forgási középpontját és a foveola közepét összekötő egyenes a szem fixáló tengelye. Az optikai tengelytől, a fixáló tengely, nasal felé 4 - 8 ° - ot térhet el fiziológiásan.
Ez a negatív gamma szög. Temporal felé 3 - 4° - ot térhet el ez a pozitív gamma szög.
A cornea és a pupilla közepén átfektetett egyenes az optikai tengely,
amely a szemlencse elülső és hátulsó optikai középpontján áthaladó egyenessel 2 - 3° - os szöget zár be normál esetben.

3. III. A szem refrakciós anomáliái

A refrakciós anomáliák ismertetése előtt meg kell ismerni az emmetrópiás, helyes fénytörési helyzetet, hogy összehasonlítási alapot nyerjünk az eltérések felismerésére.

3. III. 1. Emmetrópia

Ezen fénytörési helyzet meghatározására nincsenek sarkalatos, jól meghatározható adataink. Minden ember más - és más anatómiai viszonyokkal rendelkezik és a kapott adatok teljesen egyéniek.
Mindenkor helytálló és jól megfogható meghatározás az, amely szerint: emmetropiásnak mondott az a szem, mely optikai rendszerének törőereje és a szem optikai tengelyhossza egymással helyes arányban áll.
Ennek a szemnek az optikai törőrendszere a végtelenből érkező, párhuzamos fénysugarakat pontosan a retina síkjára gyűjti össze, a szem nyugalmi helyzete mellett.

19. ábra: Az emmetrópia

A=D-B	A=0	A= nf2 - nl.retina	A=az ametrópia foka
n f2 =D	és	n l.retina =B

A = az ametrópia fokával; D = a képvergenciával; B = a szem hátulsó fókuszsíkjának vergenciájával; ( n = a szem átlagos törésmutatójával ( 1,33 ),
f 2 = a szem hátulsó fókusztávolságával; l ret. = a hátulsó fősík és a retina síkjának távolságával ).
Maximális alkalmazkodáskor az emmetrópiás szem a myopizálódás irányába tolódik el és így a közeli tárgyakat élesen képes látni. Minden eltérő esetben ametrópia áll fenn.

3. III. 2. Ametrópiák

3. III. 2 / A . Szférikus ametrópiák

3. III. 2./ A /1. Myopia

A myopiás szem törőrendszere a végtelenből érkező, párhuzamos fénysugarakat úgy képezi le, hogy azok a myopiás szem foveolasíkja előtt egyesülnek képponttá. A myopiás szem távolpontja mindig a szem elülső gyújtópontja és a végtelen ( 5 vagy 6 m ) között helyezkedik el.

Az ilyen szem 5 m - re vagy azon túlra csak divergáló sugarak segítségével képes éles képet vetíteni a retinára.
Az ilyen szem törőereje nagyobb, mint amit a szem mérete megkívánna.
Így a korrekciója az ametropiájának megfelelő értékű, konkáv szemüveglencsével lehetséges.

20. ábra: A myopiás szem

A=D-B	A>0	; D>B	A= nf2 - nl.retina
n f2 =D	és	n l.retina =B

A szóródási körök mérete jelentős, így távolra rosszul lát. A közeli
( távolpontjának megfelelő ) tárgyak képét alkalmazkodási munka nélkül a retinájára tudja vetíteni, tehát közelre jól lát.
Az a távolság, melyet a myopiás szem alkalmazkodási munka nélkül élesen tud látni, megegyezik az ametropiájának reciprok értékével.

t=

1 A

ahol pl.: A = 2,00 D, akkor a távolpontja:

1 A

azaz 0,5 m.

A távolpontján belül lévő tárgyak szemléléséhez igénybe kell vennie az alkalmazkodó képességét.

A myopia fajtái:

a. Törési myopia
b. Tengelyi myopia

Mérték szerinti beosztás :

a. Kisfokú ( 4,00 D - ig )
b. Közepes ( 4,00 - 10,00 D - ig )
c. Nagyfokú ( 10,00 D felett )

3. III. 2./ A / 2. Hypermetrópia

A hypermetrópiás szem törőrendszere ( nyugalmi helyzetében ) a végtelenből érkező, párhuzamos fénysugarakat a retina mögött egyesíti képponttá. Se távolra se közelre nem lát élesen a szem alkalmazkodása nélkül. Az ilyen szem törőereje kisebb, mint amit a szem tengelyhossza megkívánna.
A = D - B, ahol A < 0, tehát D < B.
Az alkalmazkodási képességét igénybe véve, a hypermetropiás szem emmetropiássá teheti önmagát, ha az ametrópia foka nem haladja meg a relatív, pozitív akkomodációs szélességét.
Azt az alkalmazkodási tartományt, ameddig a szem törőerejének növekedése nem vonja maga után a két szem konvergenciáját ( összetérését ) relatív, pozitív akkomodációs szélességnek nevezzük.
A hypermetrópiás szem negatív fénytörésű, ezért korrekciója az ametrópiájának megfelelő mértékű, konvex szemüveglencsével lehetséges.

21. ábra: A hypermetrópiás szem

A=D-B	A<0	; D<B	A= nf2 - nl.retina
n f2 =D	és	n l.retina =B

A hypermetrópia fajtái:
- Fakultatív hypermetrópia
- Relatív hypermetrópia
- Abszolút hypermetrópia

1. Fakultatív hypermetrópia

Ha a relatív, pozitív akkomodációs szélességet nem haladja meg az akkomodáció mértéke, amely az ametrópia korrigálására szükséges. Ez az érték teljesen egyéni, nagy átlagban 3,00 D értékű. Itt a nézővonalak párhuzamosak. Az akkomodáció segítségével távolra és közelre is egyaránt jól képes látni.
lAl < D - ban vett relatív akkomodációs szélesség.

2. Relatív hypermetropia

Ha a relatív, pozitív akkomodációs szélességet meghaladja az akkomodáció mértéke, mely az ametrópia korrigálásához szükséges, de nem haladja meg a maximális akkomodációs szélességet.
Itt a nézővonalak nem párhuzamosak, az egyik ( általában a nagyobb fokban ametrópiás ) szem bekancsalít, azaz kényszeresen konvergál.
A végeredmény diplopia, mely ellen az agy, a zavaróbb kép kikapcsolásával válaszol. Tehát a strab. helyzetű szem amblyóppá válik ( a papillával fixál ).
A strabizmus accomodativa viszonylag gyakori, gyerekkori rendellenessége a binoculáris látásnak.
D. relatív akkomodáció < lAl < D. teljes akkomodáció.

3. Abszolút hypermetropia

Ha az ametrópia foka a maximális akkomodációs szélességet meghaladja, így se távolra és se közelre nem képes a szem a retinára fókuszálni a képet még maximális akkomodáció mellett sem.
lAl > D. teljes akkomodáció.

3. III. 2. / A / 3. Az emmetrópiás szem távolpontjának (Tá.) és közelpontjának (Kö.) összehasonlítása a myopiás és a hypermetropiás szeméhez képest:

A távolpont az a legtávolabbi pont, amelyet még élesen látunk a szem akkomodációs nyugalmi helyzetében.
A közelpont az a legközelebbi pont, amelyet még élesen látunk maximális akkomodáció mellett.
Az akkomodációs szélességet mindig a távolpont és a közelpont között vesszük igénybe.

D. akkomodáció =

1 Közelpont

-

1 Távolpont

22. ábra: Az emmetrópiás szem

Tá=

D.acc.= 1Közelpont - 1Távolpont
Ebből következik:	D.acc.= 1 Közelpont	így következik	Közelpont= 1 D.acc.

23. ábra: A myopiás szem

>Tá.>F1

Tá.= 1A	Ebből következik:	D.acc.= 1 Kö	-	1 Tá	,így	1 Kö =D.acc+ 1 A	ebből
Kö= 1 D.acc. +A

A divergens sugarakra nézve emmetrópiás. A myopiás szem távolpontja és a közelpontja is véges távolságban van. A myopiás szem közelpontja közelebb van, mint az emmetrópiásé.

24. ábra: A hypermetrópiás szem

Tá. = F 2;

Tá.=F2	Ebből következik:	Tá= 1 A	D.acc.=	1 Kö.	-	1 Tá.	ebből következik	1 Kö =D.acc- 1 A
így Kö= 1 D.acc. -A

A konvergens sugarakra nézve a hypermetrópiás szem emmetrópiás.
Az ametrópia mértékének megfelelően konvergáló sugarakat, akkomodációs munka nélkül is képes a retinára gyűjteni. A hypermetrópiás szemnek virtuális távolpontja van, ami a retina mögött helyezkedik el.

A hypermetrópia mértékének megfelelő, összehasonlítás:

A fakultatív hypermetrópiás szem

25. ábra: A fakultatív hypermetrópiás szem

Az akkomodáció segítségével a virtuális távolpontját a retina mögül el tudja vinni a végtelenbe. A közelpontja az emmetrópiásénál távolabb helyezkedik el.

26. ábra: A relatív hypermetrópiás szem

Még képes a virtuális távolpontját a retina mögül a végtelenbe vinni, de a közelpontja annál jobban távolodik a végtelen felé, minél nagyobb az ametrópia foka.

27. ábra. Az abszolút hypermetrópiás szem

Mind a távolpontja, mind a közelpontja virtuális, még maximális akkomodáció mellett is.
A presbyopia közeli hypermetropizálódást jelent, mely kor és egyéntől függő jelenség, amely a szemlencse közeli alkalmazkodási képességének csökkenését eredményezi. A nulla értéket soha sem éri el az akkomodáció értéke. A közelpont a végtelen felé tolódik el. A szem közelre nézéskor az alkalmazkodási képességének 2/3 - át képes hosszú távon, panaszmentesen igénybe venni.
A kieső 1/3 - nyi akkomodációs képességet ( mindig az adott távolságra nézve ) kell pótolni a presbyopiás korrekció rendelésénél.

3. III. 2 / A / 4. A myopiás és a hypermetropiás szem látásélességének összehasonlítása:

28. ábra:

Z H = hypermetropiás szóródási kör; Z M = myopiás szóródási kör.

A hypermetropiás szemben, a szóródási körök mérete kisebb, mint a myopiás szemben lévő szóródási köröké. Valamint a szemek anatómiai viszonyaiból következik, hogy adott csapsűrüség mellett, a myopiás szemben a csapok száma relatív, nagyobb felületen oszlik meg. Így a myopiás szem vízusa mindig rosszabb, mint az azonos fokú ametrópiával rendelkező hypermetropiás szemé.

3. III. 2. / B Astigmia

Pontnélküliséget, vagy felemás fénytörésű szemet jelent. A szem meridionális és szaggitális síkjára nézve nem azonos helyen található a kitüntetett síkok fókuszsíkja.
Az asztigmiás törőrendszer két fókuszponttal és két fókusztávolsággal rendelkezik, melyek soha sem egyenlők. A képoldali leképzést a Sturm - féle konnoiddal lehet ( mint a szóródási körök eredőjével ) jellemezni a legjobban.

Megkülönböztetünk szabályos ( reguláris ) - ahol a két kitüntetett sík merőleges egymásra - és szabálytalan ( irreguláris ) - ahol a két kitüntetett sík nem merőleges egymásra - astigmiát.

3.2./ B /1. Egyszerű myopiás astigmia

Itt az egyik irányban a fókuszpont a retinán, a másik, rá merőleges irányú fókuszpont a retina előtt helyezkedik el.

29. ábra: Az egyszerű myopiás astigmia

3.III.2 / B /2. Egyszerű hypermetrópiás astigmia

Az egyik irányban a fókuszpont a retinán, a másik, rá merőleges irányú fókuszpont a retina mögött helyezkedik el.

30. ábra: Az egyszerű hypermetróp asztigmiás szem

3.III.2 / B / 3. Összetett myop astigmia

Itt egymásra merőlegesen, mindkét irányban, a retina előtt helyezkednek el a fókuszpontok és kötelezően nem eshetnek egy egybe.

31. ábra: Az összetett myop asztigmiás szem

3. III. 2. / B / 4. Összetett hypermetrópiás astigmia

Itt egymásra merőlegesen, mindkét irányban a retina mögött helyezkednek el a fókuszpontok és kötelezően nem eshetnek egybe.

32. ábra: Az összetett hypermetróp asztigmiás szem

3.III. 2. / B / 5. Kevert ( mixt ) asztigmiás leképezés

Itt az egyik irányban a retina előtt, a rá merőleges irányban a retina mögött helyezkedik el a fókuszpont és a retina előtti és mögötti távolság egyenlő (de ellenkező előjelű).

33. ábra: A kevert asztigmiás szem

Az astigmia mértékét a két fókuszpont különbsége adja meg, mely a két fókuszpont közötti távolságot jellemzi ( D1 - D2 = As.). Az optikai tengelyre merőlegesen mért eltérést, a gyújtóvonal hosszát az adott tengelyen mért, ametrópia foka és a pupilla átmérője együttesen határozza meg. A pupilla átmérő felére csökkentése, a fókuszvonal méretének felére való csökkenését eredményezi.

Z=

b-ab

•P

b = az emmetrópiás szem képsík távolsága
a = az ametrópiás szem retinájának távolsága a hátulsó fősíktól
P = a pupilla átmérője
Z = a szóródási kör mérete.

3. III. 3. 1. Az anizometrópia lehetséges fajtái

A két szem egymáshoz képest, refrakciós és tengelyhossz - arányának különbsége.
Az anizometrópia önmagában nem káros jelenség, de a két szem együttműködésének gátjává válik az általa okozott - két egymáshoz viszonyított - szemfenéki képnek méretbeli és alakbeli különbsége.
Ez az anizeikónia.
Ha mértéke meghaladja az egyéni toleranciaküszöböt, ( átlag 3 - 4 D különbség ) akkor a binokuláris működés gátolt. A két szem ametropiájának nem kell törvényszerűen azonos mértékűnek lennie. Általában jellemző, a két szem ametropiájának hasonlósága, de nem az egybeesése.
Az ilyen esetben az agynak két eltérő méretű és alakú szemfenéki képet kell, fúzióba hoznia. Az egyéni fúziós képességtől és az ametrópiák közötti különbözőségből adódó szemfenéki képek eltérésétől függően az agy vagy tudja a két szemet binokulárisan együtt működtetni vagy nem.
A két szem refrakciójának különbözősége az anizometrópia, melynek eredménye az anizeikónia. A két, külön szemben felfogott kép méret és alakbeli különbsége. Tehát nem az anizometrópia, hanem annak következményeként fellépő anizeikónia lesz a fúzió gátjává.
A,
Egyszerű myopiás és hypermetrópiás anizometrópia, ahol az egyik szem emmetrópiás és a másik szem vagy myopiás, vagy hypermetrópiás.
B,
Összetett myopiás és hypermetrópiás anizometrópia, ahol mindkét szem ugyanolyan jellegű ametrópiás, de különböző mértékben.
C,
Egyszerű asztigmiás anizometrópia, ahol az egyik szem emmetrópiás és a másik asztigmiás.
D,
Összetett asztigmiás anizometrópia, ahol mindkét szem asztigmiás, de különböző mértékben; valamint a tengely állása is lehet különböző, ami szintén más szemfenéki képet eredményez.

E,
Kevert anizometrópia, ahol az egyik szem myopiás és a másik hypermetrópiás.
F,
Relatív anizometrópia, ahol a két szem külön - külön nézve helyes fénytörésű, de a szemek helyes arányai mellett a két szem eltérő méretű.

3. III. 3. 2. A binoculáris működés lehetősége szerinti csoportosítás

A,
Az anizometrópia kis fokú, az anizeikónia dacára a szervezet kompenzációja révén korrekció nélkül is a binoculáris látás lehetséges.
B,
Kétszemes látás csak az ametrópia korrekciója után érhető el.
C,
Binokuláris látás még az ametrópia korrekciójával sincs, de mindkét szem felváltva résztvesz a látásban ( pl.: egyszerű myopiás anizometrópia esetében ).
D,
Az anizometrópia olyan nagy fokú, hogy a gyengébben látó szem nem vesz részt a látásban. Általában tompalátóvá válik ( ambliópiás ) és valamilyen irányba kitér ( pl.: egyoldali aphakia esetében ).

Az ametrópia mértéke és a nyers vízusérték közötti kapcsolat nem mindig törvényszerűen lineáris, de nem is egy meghatározott karakterisztikát követő jelenség. Ez viszont mindenkor támpontot ad az ametrópia várt mértékéről.
Döntő jelleggel bír az optikai rendszer által előállított kép ( szóródási körök, Sturm - féle konnoid nagysága, "fényereje" intenzitása ) jellege, valamint ezt a torzult képet kiértékelni tudó idegsejt - rendszerek analizáló képessége.
Mindez tapasztalataim szerint főként korfüggő dolog ( rugalmas, tiszta törőközegek, jó mechanikai tényezők, jobb szinaptikus kapcsolatok, gyorsabb vezetés, összegzés, aktívabb vérellátás ).

34. ábra: Az ametrópia foka és a nyers vízus közötti kapcsolat

Ametropia foka	Visus
0.00	1.0
0.25	0.9
0.50	0.8
1.00	0.5
1.50	0.3
2.00	0.2
3.00	0.1
4.00	0.06
6.00	0.03
10.0	0.01
15.0	0.005

35. ábra: A myopia okozta látásélesség - csökkenés

36. ábra. A hypermetropia okozta látásélesség - csökkenés

Az ametrópia foka és a nyers vízus aránya myopiás és ( cykloplegizált ) hypermetrópiás szemek esetében csaknem azonos.
Az ametrópiás szemek nyugalmi helyzete mellett csak a szóródási körök mérete és a szemek anatómiai viszonyai közötti eltérésekből adódhatnak különbségek.
Az akkomodálni képes, fiatal hypermetrópiások, a relatív akkomodációs szélességüket igénybe véve, a vártnál jobb nyers vízust képesek produkálni.
Ez esetenként félrevezető is lehet, pl.: akkomodációs feszítettség mellett rejtve maradó, látens ametrópia - rész, mely csak a korrekció viselése mellett, vagy a kor előre haladtával válik manifesztté.
Extrém esetben az akkomodáció megfeszítettségi állapota rögzülhet
( átmenetileg ), ami myopiát utánoz, itt a körültekintő anamnézis segít felfedni a valós, hypermetrópiás problémát.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy a talált korrekciónak megfelelő, nyers vízusérték alul marad a várthoz képest. Itt a kortól független, fiziológiás, egyéni, ingerfelfogási, vezetési és kiértékelési képesség csökkentebb mint az átlagos.

3. IV. Az akkomodáció és a konvergencia kapcsolata

3. IV. 1. Az akkomodáció

A szem törőrendszerének ( a szemlencsének ) azon képességét jelenti, melynek segítségével a tetszőleges távolságban lévő tárgy élesen képezhető le a retina foveola centralisában. Így bármely fixált tárgy, bármilyen távolságból élesen láthatóvá válik.

3. IV. 2. Akkomodáció mértéke

Adott távolságra nézve mindig az adott távolság méterben kifejezett reciprokával kell növelni a szem törőerejét, ahhoz, hogy a szemlélt tárgyat élesen lehessen látni.
Ahol a közeli tárgy hosszú távú szemlélése, a szem akkomodációs rendszerének legkisebb megfeszítettsége mellett jön létre.
Hosszú távon a szem az akkomodációs szélességének kétharmadát tudja igénybe venni; ami főként korfüggő érték.

37. ábra: A szem relatív alkalmazkodóképessége

3. IV. 3. A konvergencia

Az akkomodációhoz kapcsolt mechanizmus, melynek révén a két szem fixálótengelye egymást mindig a fixált pontban metszi.
Mivel két látószervünk van ezért a fixált pontot nem merőlegesen szemléljük úgy mintha egy szemünk lenne.
Ebből következik, hogy a teret nem a retinán felfogott képpontoknak a foveola középpontjától való távolsága adja meg, vektoriális szögeltérés, adott retinális irányérték mértékeként.
Ezzel ellentétben a két szemmel fixált pontot szemből és jobbára oldalról látjuk a két szem látótereinek megfelelően.
Itt a fixált tárgy, az egymást fedő két látótérrészlet centrális részén foglal helyet hozzávetőleg.
Mindegyik szem azonos "referencia" működése szükséges a térérzet felépüléséhez.
A referencia az egymáshoz viszonyított működési kapcsolat, reflexes visszacsatolási, kereső, megerősítő és fenntartó működés.
Ez az alapja, a két szem igen pontos, a fixált pontra - vagy az érdeklődést felkeltő tárgyra - irányuló összehangolt egybetérítési működésnek, a konvergencia jelenségének.
Ha a fixált tárgyat a végtelenbe helyezzük, akkor a szemek fixálóvonalai egymással párhuzamosak.
Ez megfelel a végtelenben lévő tárgy adott pontjáról visszaverődő fénysugarak vergentiájának ( verg. = 0; tehát párhuzamos sugarak).
Ha a szem elé helyezzük a tárgyat amely a szem távolpontja és közelpontja közötti térrészben foglal helyet, akkor a tárgy adott pontjáról vagy két végpontjáról kiinduló sugarak a végtelenhez képest mindenképpen divergensek lesznek ( verg. < 0; tehát a sugarak széttérők ).
Ha elképzeljük azt a sémát, amely szemlélteti ugyanazon ábrán belül a két szem foveoláját és a párhuzamos, valamint a divergens sugarakat, akkor szembetűnővé válik, hogy a divergens sugarak semmi esetre sem a foveolában képződnek le, hanem retina temporálisabb, perifoveális részén.
Ahhoz, hogy a sugarak a foveola centrálisba vetüljenek a szemgolyóknak egy befelé gördítő mozgást kell tenniük, tehát konvergálniuk kell.

38. ábra: A konvergencia - divergencia mechanizmusa

Jelmagyarázat: Tá.: távolpont, F: kiinduló fixált pont, Kö.: közelpont, K : a konvergencia gördülési iránya, D: a divergencia gördülési iránya, T: temporális retina, Fo.: foveola centralis, N : nazális retina

A konvergencia mértéke: ahány dioptriát akkomodál a szem annyi méterszöggel kell befelé térülnie oldalanként ahhoz, hogy a fixálóvonalak a foveola centrálisba kerüljenek. Például, ha egy tárgyat, amely 20 cm-re van a szemtől akkor tudom éles képben szemlélni, ha:
- t akkomodálok ( 5,00 Dioptriát ) és hozzá 5 méterszöget konvergálok oldalanként.

39. ábra: Az akkomodáció és a konvergencia kapcsolata ( grafikon )

3. IV. 4. A relatív akkomodáció és a relatív konvergencia szélesség

Ezek vizsgálatához refraktíve teljes korrekció és a szempár munka - nyugalmi helyzetének egybeesése szükséges. Tehát fontos elérnünk a szempár fúziós - tehermentességét, mert hetrophóriával illetve SZBL - el fenntartott egyensúly meghamisítja a végeredményt.
Általánosan kimondható, - melyet számtalan méréssel Donders már igazolt - hogy adott távolságra történő fixálás mellett a szempár elé helyezett sph. üvegek ellenére nem változik meg a szemek vergencia helyzete egy bizonyos akkomodációs megterhelés mellett.
Ha a szempár elé plusz sph. üvegeket helyezünk akkor a relatív negatív akkomodációs szélességet, ha mínusz sph. - üvegeket, akkor a relatív pozitív akkomodációs szélességet mérjük.
A binoculáris akkomodációs szélesség mindig kisebb mint a monokuláris akkomodációs szélesség!

Ha a párhuzamos nézővonalú, fixáló szempár elé egyre erősebb hasábos hatású lencséket helyezünk, akkor meg tudjuk keresni azt a hasábértéket ,
( addukáló és abdukáló ) amely ellen izommunkával dolgozva a szempár nézővonalai még párhuzamosak képesek maradni.
Az alap be ( abdukáló ) hasáb befelé térítési kényszere miatt pozitív konvergencia szélességet,
Az alap ki ( addukáló ) hasáb kifelé térítési kényszere miatt negatív konvergencia szélességet ad meg.

4. A kétszemes együttlátás

Kétszemes egyeneslátás alapja a kifogástalanul működő szenzomotoros -egység, melynek felosztása a következő:

4. I. A motoros működés

Centrumai a kéregben és a híd, valamint a köztiagy magvaiban keresendők. A mozgató végkészülék oldalanként 6 db. szemizomban nyilvánul meg ( 4 db egyenes és 2 db ferde ), melyek horizontális és vertikális mozgatócsoportokra oszthatóak.
A belső egyenest, az alsó egyenest, a felső egyenest és az alsó ferdét az occulomotorius idegzi be a sphingter pupillae és a ciliáris izommal együtt.
A felső ferdét a nervus trochlearis és a külső egyenest a nervus abducens idegzi be.

Az izomműködés két alapvető szabálya szerinti felosztás:

1.
A külön szemen lévő ellentétes mozgást végző izmok azonos impulzust kapnak működésükkor.
2.
Az azonos szemen lévő ellentétesen ható izmokra tekintésváltáskor mindig azonos erejű gátlás érkezik mint amekkora a szinergista izmok innervációjához szükséges. A szemizmok együttes összehangolt működése rendkívül nehéz, bonyolult és nem utolsósorban energiaigényes feladat, melynek kifogástalan működése biztosítja csak, a sztereolátáshoz szükséges, működési alapot.

A szemizmok binokuláris működést biztosító mozgásait nézve a szempárt különböző helyzetekbe vezéreletik és ott is tarthatják.
E szerint a szemek végezhetnek dukciókat, mely a primer szemállástól
( egyenesen előre helyzettől ) eltérő, másodlagos - szekunder ( jobbra, balra, fel, le ) szemállásba illetve, harmadlagos - tercier ( ferde, pl.: jobbra - fel ) szemállásba vezeti a szemeket.
Torzióknak nevezzük a szemek fixáló tengelyre merőleges elgördülését.
A vergencia az a jelenség, amikor a szemizmok ellentétes, de azonos mértékű mozdítást végeznek a szemeken, a fixálás mélységbeli áthelyezése alkalmával
( konvergencia - befelé térítés, divergencia - kifelé térítés ).
Verzióknak nevezzük a fixálás azonos mélységbeni ( horopteren való ), de más pontra irányuló áthelyezését, ahol a szempár vergencia helyzete nem változik meg.

4. II. A szenzoros működés

4. II. 1. A szimultán percepció

40. ábra: A szimultán percepció

A szem - agy rendszer azon működési képessége, amely lehetővé teszi a két külön szemben felfogott ingerek egyidejű kérgi megjelenítését.
Mindez annyit tesz, hogy a két külön szemben felfogott inger összegződik és a látókéregben a két "fél - információból" egy eltérő összegzett "képi benyomás" jelenik meg.
Itt teljesen normális ( sőt, élettanilag kötelező ) a két szemben külön felfogott, akár gyökeresen eltérő forma és színinger összegzése.
Egyesek szerint ez a képesség az ember élettani, veleszületett képessége, mások szerint ez csak bizonyos fejlettségi szinthez kötött és szerzett, gyakorolt képesség. Tény viszont, hogy ambliópiában és a strabizmus általános eseteiben, sőt anizometrópiában is nehezített illetve lehetetlenné válhat a szimultán percepció.
Ugyanakkor kötelező kritérium a fúziós készség felépüléséhez a szimultán percepció ép volta.

4. II. 2. A fúzió

Ha a két szem közös látóterében lévő, - fixációs pontból kiinduló, egy időben azonos vagy nagyban hasonló jellegű - inger éri - kontraszt, méret, alak, szín - a két retina egymásnak megfelelően azonos pontját (idegsejtjét), akkor az agy a két retinán külön - külön felfogott, két külön képként szereplő, de azonos, fixalt pontot, mint tökéletesen azonos képet egybeolvasztja.
Ezt a tudatunk egyetlen képként éli meg. Itt a hangsúly az egyidőben két szinte tökéletesen azonos, fixációs képi inger egyként való megjelenésén van.
Ez az egybeolvasztási képesség a fúzió, amely már nem a két szemben külön felfogott két eltérő ( de lehet azonos is ) inger erdője, hanem a két külön retina egymásnak kölcsönösen megfelelő ( identikus ) pontjának célzott működési egysége.
Sokkal precízebb együtt működést követel meg az agy a két külön retinától a fúzió folyamatában, ( mint a szimultán látáskor ) ami a két retina ingerkereső, megtartó és értékelő képességének működési fejlettségén alapszik.
Ez mindenképpen szerzett képessége a szem - agy rendszernek és a sztereolátás alapja is egyben.
A fúzió, a látókéreg által követelményszerűen támasztott elvárás, melynek folytán, a két látószerv megfelelő információt szolgáltasson együttes működésük közben.
Ez a kortikális összegzés után, a külvilág valós képérzetének megjelenítéséhez szükséges.
A fúzió nem más, mint a két szemben külön felfogott, - a két külön retina, egymásnak tökéletesen megfelelő ( identikus ) pontján kialakuló, azonos intenzitású - ingerület egybeolvasztási képesség.
Ezt a szervezet a végsőkig tartó energiafelhasználás mellett is minden körülmények között, biztosítani hivatott és fog is.

41. ábra: A fúzió

42. ábra: A fúziós ingerek

43. ábra: A monokuláris irányértékek

44. ábra: A Pannum látás

45. ábra: Orthophoriás észlelés távolra

46. ábra: Az orthophoriás észlelés közelre

47. ábra: A harmadfokú binokuláris látás

4. II. 3. A harmadfokú binokuláris látás

A Pd - távoság és az ebből fakadó perspektivikus szemlélési eltérése a fixált pontnak, a két szemfenéken különböző módon megjelenő kisfokú diszparációt hoz létre.
Ennek a kisfokú diszparációnak a kiértékelési készsége - később képessége - tanulás révén a harmadfokú binokuláris látás működésének alapjául szolgál.
Ha ez a működés kifogástalan, akkor a szempár működése közben az egyént körülvevő térnek a két külön retinán megjelenő identikus pontjai pontosan meghatározhatóak lesznek.
Itt kell említést tenni a két szem közös látóteréről. Egy szem látótere nazálisan 60°, temporálisan 90°, felül 55°, alul 65°.
Ebből a közös horizontális látótér cca.: 120°, a vertikális cca.: 85°.
A centrálisan együttműködő ( fixált ) felület 5 m - ről cca.: 0,5° - 1°-os térszeletet képvisel, a tér többi részét ( szigorú értelemben véve ) a perifériális látásunkkal észleljük. Általánosan perifériának mondott az a térrész, melyet csak külön szemmel fogunk fel, másként mondva, nem a közös látótérben foglal helyet.

48. ábra: A binokuláris látótér

A centrális látásnak a fixálásban és a maximális felóldóképesség elérésében van döntő szerepe.
A periféria különböző érzékenységi pontjainak megfelelően, a fixálási művelet végrehajtásában és a tér megítélésének arányosításában valamint a mozgási irány és sebesség megítélésében van jelentősége.
A szem előtti fixálóvonalban egy hiperbolával, a szemtől 2,5 m - re egy egyenessel, ettől távolabb egy parabolával jellemezhető a két retina identikus pontjainak térbeli helye.
Természetesen vertikálisan is megtalálhatóak az identikus leképződést adó pontok, melyek az adott szempár horopterét képezik.

49. ábra: Az empirikus horopter ( Vieth - Müller - féle geometriai horopter )

Mivel a térben a tárgyak többnyire nem a horopteren helyezkednek el
( szélesség, magasság, mélység ) ezért a két retinán a fixalt pont kivételével megjelenített képpontok szükség szerint nem az egymásnak megfelelő identikus pontokra esnek, hanem adott eltéréssel az identikus pontok mellé, úgyszólván diszparát retinarészekre.

Ha szigorúan a fúziós alapfeltételeket szem előtt tartva próbálnánk értelmezni a két retinán keletkezett képet, akkor olyan képet várhatnánk ahol a fúzióba hozott kép közepe éles leképzést ad.
A centrumtól távolodva megkettőzött, szellemképes és a periférián szinte két különálló képet képzelhetnénk el, amely mind e mellett homályos is lenne.
A valóságban ép sztereolátás mellett ilyen kép sohasem tudatosulhat, jelenhet meg.
A jelentős mértékű perifériás diszparáció ellenére a két retina arányosan rendezett identikus ponthalmazainak száma jóval meghaladja a diszparát helyek számát, így nem képződik diplopia és szellemkép.
A sztereolátás tanult, szerzett képesség ( épen úgy mint a beszéd ) is csak akkor alakulhat ki teljesen ( a 4. életév körül ), ha ép az első - és a másodfokú binokuláris látás.
Ebben a folyamatban rendkívül fontos a retina vízus karakterisztikája.
A relatív látásélesség a foveola centrálisban a foveola közepétől 10' - ig 100 %, 2°-ig 50 %, 5°-ig 33 %, 10°-ig 20 %, 20° - ig 10 %, perifoveán túl már csak kézmozgás látás van.

50. ábra: A retina vízus - karakterisztikája

Ez az anatómiai sajátosság segít a fixált kép közepének a megtalálásában, valamint abban, hogy a széli részek, részletek inger intenzitása ne vetélkedjen a centrumban képződő vezéringerrel.
Ugyanakkor értékes információt szolgáltat a fixált pont térbeli helyéről és mozgási irányáról, tehát jó viszonyítási alap és egyben megerősítés a centrum számára. Így a szem optikai rendszerének széli leképezési hibái nem érvényesülnek.
A másik pillére a sztereo látásnak két retina identikus és a velük szomszédos sejtjeinek mezőszerű együttműködési képessége.
Ez a látókéregben, úgynevezett Pannum mezőkben nyilvánul meg ( mint a perifériának, úgy a centrumnak is van Pannum - képviselete a látókéregben ).
A Pannum mező működésére jellemző, hogy a két kitüntetett, identikus pont mellől érkező ingerek is azonos értékűeknek számítanak és fúzióba hozhatóak, addig a periférián az ingerület konvergencia kapcsolja az idegsejteket ( 0,9 és 0,1 - kml vízusértékek mellett ).
A változó kiterjedésű működési egységbe átlag 105 receptor kapcsolódik egy bipoláris sejthez, addig a centrális, 10' - es átmérőjű foveola centrálisban egy receptor kapcsolódik egy bipolárishoz és egy ganglionhoz.
Teljes ( 100° - os ) vízusérték mellett ez lehetőséget ad a fixálás, illetve a fúzionálás nehezített eseteiben, a kétszemes egyeneslátásra.
A Pannum - mezők képesek adott körülmények között, méretüket és alakjukat is megváltoztatni.
Természetesen bizonyos határokon belül, melynek még lehet orto helyzetű motoros, de semmiképp sem ideális szenzoros működés az eredménye.
Zárójelben megjegyzendő, hogy a látási élmény, benyomás kialakulásában rendkívül bonyolult, más jellegű érzékelési, megerősítő, visszacsatoló és kiértékelő mechanizmusok is jelen vannak, melyeket Le Vay, Hubel és Wiesel különleges kísérletei során derített fel.
Az on és off centrum működés körkörös szerveződésű, szimplex, komplex
( detektor tulajdonságú ) sejtek; kérgi orientációs - okkuláris dominancia oszlopok; stb. ).

5. A binokuláris látás vizsgálatának lehetséges módszerei

5. I. Kívánalmak, követelmények az eljárásokkal kapcsolatban

1. a vizsgálóhelyiség és a tesztábra is legyen jól megvilágítva
2. az ortophoria esetében érvényesülő (alap/nulla) helyzet legyen könnyen megmagyarázható, bemutatható, megérthető, reprodukálható
3. a két szem közös látóterének azonos nagyságú és értékű látási ingert nyújtsanak
4. a képelválasztás ne színekkel történjék
5. ne léphessen fel az ortophoriás helyzettől eltávolító, úgynevezett orthofugális fúziós inger
6. a vizsgáló eszköz tartalmazzon a binokuláris látás mindhárom fokának vizsgálatára alkalmas ábrát, de fúzió kiváltására alkalmatlan ábrát is
7. az SZBL meghatározása célszerű fúziós ingerekkel és szimultán elválasztó eljárással történjék
8. adjon használható adatot az esetenként szükségessé váló hasábos korrekció hasábdioptriájának számértékére, tehát a szemüveg megrendelésére vonatkozóan
9. előnyös, ha a vizsgálat közben a fejet nem kell rögzíteni

5. II. Néhány vizsgálati eljárás

5. II. 1. A cover - teszt ( takarási próba )

Legegyszerűbb és egyben az egyetlen objektív vizsgálati módszer a cover - teszt ( takarási próba ). A fúzió megtartása melletti betakarási próba arról ad felvilágosítást, hogy az illetőnek van-e heterotrópiája, tehát van-e kancsalító szeme. A fúzió felfüggesztése melletti takarási próba a szempár esetlegesen rejtvemaradó, izomegyensúlyi hibájáról, a heterophoriáról ad felvilágosítást.
A beállító mozgás ténye kórjelző, de a beállítás mértéke nem ad egyéb felvilágosítást az igényelt hasábérték mennyiségéről.

5. II. 2. A kettőskép - próba vagy disszociáló eljárások

A Graefe - féle eljárás:

A 12 cm / m es hasábbal ( alap le vagy fel ) a képet olyan mértékben választjuk szét a két szem számára, amit nem tud fúzióba hozni. Ez egy közeli teszt, ami egy skálából és egy középen elhelyezett nyílból áll. A vizsgáltnak azt kell megmondania, hogy hova mutat a nyíl.
Pontosabb eredmény érhető el, ha a hasábos értéket egyforma mértékben, de ellentétes alappal helyezzük a próbakeretbe. Itt a két szem számára közel azonos lesz a kép fényereje valamint a kísérletet világosban is el lehet végezni.
Hátránya, hogy a talált eltérési értéket nem lehet korrekciós értékként megadni. Ha nem pontosan függőleges irányú a hasáb, akkor hibás horizontális értéket kapunk.
A kettőskép - eljárások előnyei:
- mindkét szem számára azonos, vagy majdnem azonos képet nyújt, a vizsgált személynek jól meg lehet mutatni az alap / nulla - helyzetet, az eljárások egy részét világosban is el lehet végezni.

5. II. 3. Képtorzító eljárások

A. Maddox - módszer:

A vizsgálat alatt a vizsgált fúzióját felfüggesztik egy 6 - 8 párhuzamos, üveghengert tartalmazó Maddox - üveg, korong segítségével, mi közben a vizsgált a tőle 5 m - re levő tangens - skálát szemléli, melynek közepén egy fényforrás világít. Az eljárást teljes sötétben kivitelezik, a fúziós ingerek teljes kikapcsolására való törekvés miatt.
Az egyik szem teljes egészében látja torzítás nélkül a tangens - skálát, míg a másik szem csak a központi fényforrás egy csíkká torzult képét érzékeli. Vízszintes cilinderállás mellett egy függőleges - függőleges állás mellett egy vízszintes csík lesz érzékelhető.
Ennek megfelelően vizsgálható mind a horizontális és mind a vertikális eltérése a két szem fixálóvonalának.
Alap / nulla helyzet, ha a csíkká torzult képe a fényforrásnak a másik szemmel fixált pontszerű fényforráson halad át, ezt a vizsgálati helyzetet ortophoriásnak ítélik meg.

51.ábra: Heterophória vizsgálata Maddox módszerrel

A továbbiakban még különböző módosításokat hajtottak végre a vizsgálat kivitelezését érintően:

1. A kontraszt fokozása érdekében a szabadon maradt szem elé zöld színszűrőt tettek.
2. A ciklophoria mérésének érdekében mindkét szem elé Maddox - üveget tettek ( az egyik elé fehéret, a másik elé vöröset ).
Ez után Graefe - féle hasábbal megkettőzték a látott képet. Amennyiben a látott csíkok elhajlottak a párhuzamostól, úgy bizonyítottnak vették a ciklophoria tényét.
3. A ciklophoria vizsgálatára egymásra merőleges állású Maddox - üvegeket is alkalmaznak. Ennek hátrányai a következők:
A vizsgálat csak sötétben végezhető el és több szerző vizsgálatai alapján a phoria állapota függ a retinális kép megvilágítottságától. Tehát nem a hétköznapi életben tapasztalható fény és megvilágítottsági viszonyok mellett történik a vizsgálat kivitelezése.
A két szem számára nem azonos inger vetül a retinára, hiszen az egyik kép fényerős, pontszerű, míg a másik ettől eltérő, csökkent fényerejű ( esetleg
színű ). Így egy elnyújtott sávban, sokkal nagyobb kiterjedésben hozza ingerületbe a receptorokat. Ezért a két szem számára semmi esetre sem azonosak az ingerek.
Távolra nézés közben a fúzió teljes felfüggesztésekor a szemek a funkcionális nyugalmi helyzetüket veszik fel, másként kifejezve, a szemmozgató izmok passzív izomegyensúlyi állapotba kerülnek. Ez az állapot nyilvánvalóan nem azonos a hétköznapi életben fennálló körülményekkel.
Előnyei:
Egyértelműen megmutatható az alap / nulla helyzet és a vizsgált könnyen megérti a képeket.

5. II. 4. Herschel - prizma eljárás

A tangens - skálán való eltérést a próbakeretbe helyezett Herschel prizmával próbálták meg a középpontra irányítani, melynek hasábértéke dioptriában vált leolvashatóvá. A Herschel - prizma két alapjával ellentétesen összeállított 10,00 D - s ékből épül fel, melyek egymáson elforgathatóak, így 0,00 -tól 20,00 hasábig fokozható az eltérítés mértéke.

5. II. 5. Egymástól független tárgyakkal végzett próbák

A képek elválasztására több lehetőség nyílik:
A. blendék, vagy tükrök
B. polarizált szűrők
C. raszterek
D. optikai lencsék
E. színszűrők

5. II. 5./A. Képelválasztás blendékkel, vagy tükrökkel

Távolra nézés melletti heterophória vizsgálatára szolgál a Wheatstone - féle amblioszkóp, mely tükrök segítségével különítette el egymástól a két szem képét. Ennek az elvnek a továbbfejlesztéséből alkották meg a szinoptophort, melynek őse a Lyle és Jackson féle készülék.
A vizsgált egyén a pupilláris disztanciájának megfelelően beállított készülék elé ül le, áll és homloktámasz segítségével rögzített fejtartás mellett a két látóterében különféle ábrákat lát.
A készüléket be lehet állítani az adott letérési szögeknek megfelelő irányba, így vizsgálható vele a binokuláris látás mindhárom foka.
Szintén távoli látás melletti heterophória vizsgálatára szolgál az úgynevezett TIB - eljárás ( Turville Infinitive Balance Test ).
Közeli heterophória vizsgálatára szolgál pl.: a Maddox - Wing teszt.
Itt a vizsgált fejét egy homloktámasz tartja és az esetlegesen szükséges korrekciójával szemléli az ábrát. Ezen egy függőleges és egy vízszintes skála, valamint egy-egy ezekhez tartozó nyíl látható. A szemek előtt lévő blendék azt a célt szolgálják, hogy az egyik szem csak a skálát, míg a másik csak a nyilat lássa. A műszeren több módosítást végeztek.
Szintén közeli heterophória vizsgálatára valók a különféle diploszkópok, melyeknél betűket és vörös illetve zöld színű mezőket lát a vizsgált személy.
A két szem által külön - külön látható jelekből lehet következtetni a heterophória mértékére. Vannak köztük nem mindenki számára egyértelműen értékelhető elrendezésű készülékek, melyek nem a hétköznapi viszonyokat modellezik.

5. II. 5./B. Polarizált szűrők

Az első ilyen eljárást Schultze alkotta meg 1950 - ben, az eljárás azért nem vált be, mert az ábrák jelentős orthopetális fúziós ingereket hordoztak és így az eredményt meghamisították.
Wilmut - féle készülék negatív polarizáltságú, ami annyit tesz, hogy a háttér fekete és a tesztjelek fehérek. Több hátránya is van: nehéz megmutatni az alap / nulla helyzetet és a fehér jelek nem váltak be az akkomodációs egyensúly pontos vizsgálatához ( a fekete kontrasztnak nagyobb a szerepe ).
Subtractiv, vagy pozitív polarizáció:
Az eljárást Hans Joachim Haase alkotta meg 1958 - ban. Az akkomodációs egyensúly a feketeség egyformaságával 0,12 D - pontosságig vizsgálható.
A készülék ábráinak vastagsága 7 mm, mely kísérletei szerint a
legoptimálisabban megítélhető eredmény nyújtja. A készülék segítségével vizsgálható a binoculáris látás mindhárom foka és a hétköznapi életnek megfelelő vizsgálati körülményeket optimálisan lehet vele biztosítani.
A pozitív polarizáció:
Világos háttér előtt vannak egymással derékszögben az ellentétesen polarizált jelek a jobb és a bal szem számára. A fénytörési állapotot előzetesen, monokulárisan optimálisra korrigálva, a vizsgált egyénnél a próbakeret elé, szintén egymással ellentétesen polarizált szűrők ( analizátorok ) kerülnek.
Így, az illető mind egy napszemüvegen át - látja a teljes környezetet, de a tesztábrának a jobb szem csak az egyik, a bal szem pedig csak a másik felét látja feketén. Az ellenkező szemnek nyújtott kép beleolvad a világos háttér környezetébe. Hátrányai eddig még nem ismeretesek.
Előnyei, hogy világosban, nappali fény mellett történik a vizsgálat. Mindkét szem a lehető legazonosabb ingert nyújtó képet látja. Nincs zavaró elválasztó lemez, tükör, blende, így nem kell rögzíteni a fejet, ezért nincs jelentős ortofetális inger.
Említésre méltó az - az eljárás, mely, az adott korrekció melletti, binokuláris egyensúly vizsgálatát lehetővé teszi.
Az ábra két, egymással ellentétesen polarizált, "fél" Snellen legyezőt tartalmaz 10° - os osztással. Ezzel az ábrával nem a sztereo - ekvivalencia, hanem inkább a helyes binokuláris korrekció megkeresése lehetséges.
A talált, monokuláris korrekció egyidejű, binokuláris megmutatása válik lehetségessé, valamint a ( helytelen, vagy nem végleges ) refrakciós állapot kontrasztot befolyásoló hatása válik vizsgálhatóvá.

6. A szemek koordinációját befolyásoló tényezők

Az arckoponya ( és az agykoponya ) aránytalanul több szilárdító és lágy szövetfélékből épül fel mint az emberi test más részei. Érthető, hiszen az egész szervezetet felügyelő, irányító központot kell megvédeni a kívülről érkező behatásoktól.
Fő érzékszerveink helyezkednek el a koponyán, melyeket egymástól el kell valamilyen formában különíteni és itt található az emésztő - és légzőrendszerünk kezdeti szakasza is. Mindamellett az egymásközti kommunikáció jelentős része az arckoponyához kötött. (verbális beszéd, és nonverbális mimika, vegetatív kommunikáció, verejtékezés, szimpatikus - és paraszimpatikus rendszerek működése)
Számunkra jelen esetben az arckoponya orbitális és azt körülvevő képletei fontosak.
A csontos orbitát képező csontok: Os frontale, zygomaticum, maxillare, nasale, lacrimale, ethmoidale, spheniodale. A két orbita tengely egymással 90° - ot zár be, ami oldalanként 45° - ot jelent nyílirányú metszetben. Így minden szem geometriai tengelye, ha az orbita szimmetriatengelyében helyezkedik el, akkor 22,5° - os divergens állást vesz fel.
Az orbita páros képződmény, melyek között az orr képletei helyezkednek el, így az orrot felépítő csontok közvetlenül befolyásolják a szemgödrök alakját és elhelyezkedését. Valamint az orbitát körülfogó arc, homlok és rostasejtek üregei, közvetetten a sinus cavernosus bármilyen elváltozása érinti az orbita képleteit és a szemet is.
A gúlaszerű orbita csúcsán, az opticust körülvéve egy íngyűrű helyezkedik el melyen ered a felső, alsó, külső, belső egyenes és a felső ferde, valamint a szemhéj emelő izom; az alsó ferde a csontos orbita nazális, alsó felén ered.
Az orbitát izmok térkitöltő és súrlódást csökkentő képletek, főleg zsírszövet tölti ki.
Tehát igen sok tényező befolyásolja a szemgödrök alakját, elhelyezkedését, valamint ez által a szemgödörben elhelyezkedő szemgolyó mozgását, ezek a két együtt működő szem passzív mechanikai tényezői.
A két szem együtt működését érintő, aktív mechanikai tényezők: a szemizmok és azok harántcsíkolt rostszerkezetei; azok ingerelhetősége ( Ca+ -ion felvevőképesség ), ingervezetési és kontrakciós képességei: egyszeri feszülési és tartósan, feszítve tartási energia.
A szemizmok keverten tartalmaznak "gyors - és lassú" izomrostokat, melyek egymásba képesek átalakulni, igénybevételük jellegétől és idejétől függően.
Az aktív mechanikai tényezők működéséhez létfontosságú a végkészülékek kifogástalan beidegzése. A beidegzési kört alkotja az afferens ( felszálló ) és az efferens ( visszacsatoló ) szár.
Az ingerület vivő szárakban "jelenlevő" ingerületféleségek szerint lehet:
- fenntartó tónus ( amely csak kóma, mély anesztézia, vagy halál esetén nem áll fenn; - miográfiailag kimutatható )
- azonos innerváció ( a két szinergista izom azonos mértékben kap ingerületet vergenciális jellegű szemmozgások alkalmával. A távolság függő
- össze, illetve széttérítése a szemeknek - konvergencia és divergencia)
- reciprok innerváció, melyben azonos mennyiségű ingerrel nő az egyik szemizom ingerlése és ugyanakkor a vele ellentétesen ható izom ingerlése ugyanolyan, adott mértékben csökken ( verziókban megnyilvánuló szemmozgások alkalmával: azonos mélységbeni tekintet áthelyezés, adott vergencia mellett )
- a gravitátciós térben elfoglalt helyünk szerint fellépő reflexes tónusok: statikus, ahol a fej elforgatásakor ( cca. 10° - on túl ) az izmok nyíl irányra merőleges, kompenzáló elgördülést végeznek a vízszintes és függőleges, megszokott térérzetnek megfelelő állapot helyreállítására ( a vestibularis rendszerből érkező impulzusoknak megfelelően ).
- Hasonló de nem gravitáció függő, hanem az akaratlagos és akarattól független ( egymástól szinte elválaszthatatlan ) fixációs reflexen alapuló, az érdeklődést felkeltő tárgy hosszú idejű szemlélését lehetővé tevő reflex, mely a vergenciák és versok láncolatát tartalmazza.
- Mindez főként horizontális és vertikális ( és kismértékű rotációt is ) magába foglaló vezetéses fixálás.
- Ettől kissé eltérő, egy, vagy több azonos, illetve újabb, adott illetve változó sebességgel, vagy gyorsulással rendelkező tárgy szemlélését adott esetben fixációját és a fixálás gyors váltását, majd adott ideig történő megtartását biztosító szemmozgást optokinetikus nystagmus - nak nevezzük.
- Ahhoz, hogy a fixált tárgyat hosszú ideig legyünk képesek szemlélni, a szemnek mikro pásztázó ( mikro nystagmusos ) mozgást kell állandóan végeznie, mely a macula érzőelemeinek folyamatos működéséhez szükséges. Mozdulatlan szemállás mellett romlik a foveola csapsejtjeinek működése.
Ez úgy történik, hogy a folyamatos inger állandósult akciós potenciált kényszerít ki a sejtből, így az nem tud repolarizálódni. Ez lehetetlenné teszi a depolarizálódását is, végeredmény képpen kimerül a látóbíbor.
Ennek következtében a környező sejtek kénytelenek átvenni a kiesett sejt, illetve sejtek működését. Ezek gyengébb vízus - potenciállal, vagy más retinális irányértékkel bírnak.
Ekkor figyelhető meg a centrális, egymás melletti idegsejtek, felváltott ki - be kapcsolási mechanizmusa. Legjobb példa erre, ha tiszta időben, este a Balaton egyik partjáról átnézünk a másikra és a lámpák fényét megfigyeljük. Az esti közkivilágítás világítótestei egymástól 50 m-re vannak és folyamatosan égnek, de mi ezt cca. 10 km - ről váltakozóan villogó, fényjelenségként éljük meg.
Mindebből érzékelhető, hogy a két szem fixáló, vagy tekintő tengelyének teljesen azonos pontra való irányítása szinte lehetetlen egyéb, más kompenzáló tevékenységek munkája nélkül. Más szóval az szinte lehetetlen elvárás, hogy minden orbita, szemgolyó, szemizom, beidegzés, zsírszövet azonos paraméterekkel és egymás szigorú tűkörképeként épüljön fel, ami ugyanolyan mértékű és jellegű ingermennyiséget kap.
Így a szigorú értelemben vett ortophoria irodalmi ritkaság. A kimutatható, mérhető hetrophóriák lakosságon belüli aránya 75% körüli érték, ebből a 75 % - ból csak 25 % - nyi embernek okoz erején felüli munkát a szemek horizontális és vertikális ( fixált pontra irányuló ) összerendezése.

52. ábra: A phoriák / SZBL - ek fajtái

7. A heterophóriák és az SZBL

Ha a szem nézővonalára merőlegesen, a szem optikai tengelyében a retinális kép a megfelelő helyre vetül ( korrekcióval, vagy a nélkül ) és a két szem nézővonala, fixáláskor a horizontális és a vertikális meridiánra levetítve, a két foveolában úgy jelenik meg, ( úgy, hogy az egyik szem foveola középpontjában "0" vagy egyenesen előre irányértékű idegsejt kap ingert és a másik szem azonos pontjára, vagy ha a másik szemnek, az első szem "0" irányértékű idegsejtjéhez rendelt Pannum-mezőjében megjelenő, bármely idegsejtjére, ugyanaz az inger vetül ), akkor minden izommunka és szenzoros tevékenység nélkül is biztosított az ortophoriás, binoculáris látás.
Mert az agy képes az adott ponthoz tarozó, - de szigorú értelemben véve - diszparátnak tekinthető, a Pannum - mezőben, működési egységbe kapcsolt idegsejtet azonos értékűnek tekinteni.
Éppen úgy, mint ha identikus ( azonos irányértékű ) pont lenne.

A Pannum-mező nem jeleníthető meg a szemfenéken, mert nem egy szerv, illetve anatómiai képződmény, hanem a retinális receptor afferens végén elhelyezkedő, kortikális egységeinek a működését jellemző, leíró, képletes fogalom.
A hetrofóriák és az SZBL mindig olyan szempár működése közben válnak manifesztté, ahol nem biztosított a külső szemmozgató izmok által ( később a szenzórium által is ) végzett plusz munka nélküli - a két foveola centrális azonos, kitüntetett pontjára irányuló identikus, illetve a Pannum-mezőn belüli kisfokú diszparáció melletti - leképződés.
Ez nélkülözhetetlen a térlátás felépüléséhez. Tehát ha a térlátás csak külső izommunka mellett lehetséges, akkor az erőltetett izommunka rendkívül sok energiát von el más sejtcsoportok működésétől.
Amíg fárasztó izommunka árán biztosítható a binoculáris látás, addig tisztán motoros kompenzációja van az orto helyzet biztosításának, mely állapotot heterofóriának nevezünk.
Ha a többlet energiaigényt nem képes a szervezet biztosítani, ami bekövetkezhet hirtelen ( lázas betegség, túlmunka, stressz, érzelmi felindulás, stb. ), vagy hosszú idő alatt ( fokozatos izommunka csökkentés ), a látórendszer dekompenzálódik, a kétszemes egyensúly felborul és az egyénnek azonnali, típusos panaszai lesznek pl.: mindenből kettőt lát.

7. I. A heterophória

A szemizmok munka helyzetének ( orto helyzet ) megkeresésére irányuló törekvést, és a szem ezirányú többletmunkáját nevezzük heterophoriának.
Ez tisztán motoros kompenzációt jelent. Itt még a szenzórium nem vesz részt a kompenzációban, a Pannum-mező működése normális, a retinális irányértékek épek. Ezt az állapotot megfigyelni, kimutatni nehéz, mert ritka.
A motoros kompenzáció mellett megjelenik a szenzoros kompenzációs komponens is előbb - utóbb ( a hiba mértékétől függően ).
Kimutatása úgy történik hogy, a polateszt ábrák kiértékelése közben csak a kereszt tesztnél jelez eltérést, az összes többi ábra Alap / 0 helyzetű és a teret jól jelzi, a mélységlátás ép.

53. ábra: Teljesen motoros kompenzáció

A hetrofóriák felosztása:

Ha a motoros kompenzáció mellett valamilyen fokú szenzoros kompenzáció is jelen van, a binokuláris együttműködés alatt -és az egyenesen előre irányértéket képviselő idegsejt helyett - a Pannum-mezőn belüli, másik idegsejt veszi át az egyenesen előre irányértéket.
Ekkor beszélünk fixáció disparációról, FD-ről, ami már nem a heterophória, hanem az SZBL állapotát jelzi.

7. II. Az SZBL állapotai

A fixáció diszparáció ( SZBL ) állapotain belül megkülönböztetünk:
A. FD I - et
B. fiatal FD II - t
C. régi FD II - t

7. II. 1. FD I.

FD I állapota áll fenn, ha a kereszt - teszten kívül a többi tesztábra és a térlátás váltáspróbája is hibát jelez, de a kereszt - tesztnél talált hasábértékekkel a többi ábra is Alap / 0 helyzetűvé válik.
Ez az állapot még kisfokú szenzoros komponens jelenlétére utal, az irányérték változás még csak a centrumot érinti és még megtartott a bicentrális korrespondencia.
A binokuláris látáskor a két szemben azonos egyenesen előre irányértéket képviselő retinahelyek megléte. Az irányérzékelés átváltása eleinte a diszparáció irányába eső és a foveola középpontja közötti idegsejtekben megy végbe. Ebben az állapotban "motoros utána fuzionálás" segítségével a sztereovalencia - teszt "éppé tud válni" hasábos korrekció nélkül is.
Ha az óra és a kapocs - ábrán valamint a térábráknál az Alap / 0 helyzetet a kereszt - tesztnél talált hasáboknál nagyobb hasábok adásával érhetjük csak el, akkor beszélünk FD II-ről, diszparát korrespondenciáról.
Az FD II állapota az FD I - ből alakul ki a folyamatos, kis mellénézések miatt. Ezt a korrespondencia centrum átépülése követi, tehát már binokulárisan diszparát korrespondencia figyelhető meg.
A vezérszem betakarása után, a másik szem a foveola centrálisában levő, az eredendően egyenesen előre irányértékkel rendelkező idegsejtjével fixál.

54. ábra: Az eltérés szögének részben motoros, részben szenzoros kompenzálása

55.ábra: Exo - helyzet távoli tárgypontnál, normális nagyságú Pannum - mezővel

56. ábra: Eso helyzet távoli tárgypontnál normális nagyságú Pannum - mezővel

7. II. 2. Fiatal FD II

A bekövetkezett korrespondencia elcsúszás ( manifeszt diszparát korrespondencia ) után a kereszt - teszt hasábok nélkül is ép, Alap / 0 helyzetet jelöl.
Az eltérés valódi mértékét az FD - tesztek ( óra és kapocs - teszt ) a tér - és sztereovalencia - ábra segítségével lehet felderíteni.
Ekkor eleinte a diszparát korrespondencia helye és a centrum között, később a centrumban is kialakul az irányérzékelés váltása.
Az FD II fiatal állapotában csak a centrumot érinti a diszparáció, a periféria az eredeti irányértékekkel rendelkezik. Ekkor még képes a diszparát korrespondenciával rendelkező szem a monokulárisan helyes, centrális
( foveola centrumával való ) fixálásra.

7. II. 3. Régi FD II

Az FD II régi állapotában már nem csak a centrum, hanem már a periféria is diszparát korrespondenciával rendelkezik. A helyes, bicentrális korrespondencia elérése, a gátlások oldása rendkívül nehéz, hosszantartó folyamat.
A polatesztes vizsgálatkor a kereszt - és az FD - tesztek Alap / 0 helyzetet jelölnek, csak a térábra, valamint a sztereovalencia - teszt segíthet a valódi hiba felderítésében. A tér megítélése zavart csak egyedül, valamint a vizsgált panaszai adnak felvilágosítást, utalást a valódi problémára.

57.ábra: Az eltérés szögének teljesen szenzoros kompenzálása

58. ábra: Exo helyzet távoli tárgypontnál FD II - vel

A binokulárisan működő, de félretérő szemben a fixáló vonal iránya kezdetben pontosan az egyenesen előre irányértéket képviselő idegsejtre tud irányulni külső izommunka befektetése árán.
Később az izomtónus feszítettsége, a magas energia igény miatt nem tartható, ekkor megjelenik a kompenzáció szenzoros része is, mely a probléma mélyülésével, a fárasztó izomtónus mérséklésére egyre fokozódik.
Ekkor, kezdetben a Pannum - mezőn belül lévő, helyes korrespondencia centrummal fixál a félretérő szem. Később a korrespondencia centrum ugyan a Pannum - mezőn belül, de diszparát helyre kerül.
A továbbiakban az izomtónus kényszerű lazítása miatt a diszparáció mértéke meghaladja a Pannum - mező határát; ekkor diplopia lép fel, melyet az agy semmi körülmények között sem enged fennállni.
Így a fúziós kényszer segítségével összehúzza a két különváló képet és ekkor kapcsolódik be a szenzórium manifeszt módon az SZBL / Heterophória kompenzációjába. Először a Pannum - mezők adottságával él vissza a félretérő szem a binokuláris működés közben, úgy hogy, biztosítani tudja bicentrális korrespondenciát, a mélység megítélhetőségének rovására. Majd a Pannum -mezők diszparáció irányábani megnyúlása következik be.
Ekkor még a foveola is és már a diszparát korrespondeáló idegsejt is rendelkezik az egyenesen előre irányérzékelés képességével, de csak a kétszemes együttlátás alkalmával ( binokuláris triplopia és az igen ritka binokuláris quadrópia léphet fel ebben az állapotban ).
Végül előbb a centrum, később a periféria irányértékei is átépülnek a diszparáció helyét képviselő idegsejt köré. Kialakul egy diszparát korrespondencia centrum és periféria. Ez vízusbeli és térbeli, mozgásirány és sebesség megítélési teljesítőképessége az eredeti, helyes korrespondencia centruméhoz képest messze elmarad.
Ebben az állapotban levő egyének egy hirtelen dekompenzálódás
( a berögzült diszparát korrespondencia centrumból való kimozdulás ) alkalmával azonnal kettősképetek látnak.

8. A probléma tárgya

8. I. Szabolcs utcai, klinikai tapasztalat

A korrekcióra szoruló ( többnyire hypermetróp ) beteg V : 1,0 - re történő korrigálása után, a beteg fúzióját Maddox - üveggel felfüggesztve, valamilyen irányú horizontális eltérést jelez.
Az ilyen esetek egy részénél előfordult, hogy nem szívesen hordták a kapott korrekciójukat mert zavarta őket, illetve az eredeti ametrópiájukból származó panaszaik helyett, újabb, más jellegű panaszokról számoltak be, pl.: letakart vagy külön szemmel nézve kellemesebb nézni, stb.

8. II. Feltevés ( Szabolcs utca )

A V : 1,0 - ig korrigáló ( feltételezetten helyes ), adott D - értékű korrekció, a beteg, a korrigálását megelőző állapotban rögzült akkomodáció - konvergencia egyensúlyát ( még ha az hibás egyensúly is volt ), a jelenlegi állapotban, a megszokottól eltérő arányúvá teszi. Az állandó akkomodációs kényszer okozta asztenópiás panaszokat felváltják a két szem kényszeres akkomodáció nélküli fixációs problémái.
Más szóval élve, phoriássá tehető a beteg, ha megkapja az ametropiájának megfelelő, teljes korrekcióját. Valószínű, hogy a talált korrekció viselésének kezdetén a kis fúziós szélesség, illetve a még működő, helytelen működést kompenzáló "rásegítő - mellékreflexek" és visszacsatolt gátlások jelenléte okozhat megszokási panaszokat.
Ezek megjelenési formája és intenzitása eltérő és egyéni, de mindenképpen hasonló. A helyes korrekció hosszabb távú ( 3 - 6 hónap ) viselése jelentősen mérsékelheti a kezdeti panaszokat. Ezek az újabb - de immár helyes - fixáló vonal irányában való leképezés mellett, illetve a még fel nem derített egyéb működési hibák megkeresését segíthetik elő. Mindennek előfeltétele, a talált korrekciónak a rendszeres és legalább 1 - hónapig való hordása.

8. III. A tárggyal kapcsolatos felvetéseim

1. Lehet-e a heterophoria korrekcióval szerzett?
2. Elég-e V:1,0-et elérni az optimális korrekció kimondásához?
3. A maximális vízus és kontraszt elérésekor hogy értékelhető a készülék ábrasora?
4. Mi történik az adott szempár alul, illetve túlkorrekciójakor a külső - belső szemizmok működésével?
5. Milyen eltérést jelez a Polateszt készülék ábrasora?

8. IV. A látáspróba - kísérlet leírása és lépései

Vizsgálódásaim az optometriai és optikai kereteken belül, egészséges, de valamilyen fokú és mértékű ametrópiával, heterophoriával, SZBL - el, illetve azok kombinációival küzdő emberekre terjed ki.
A látáspróba kísérlet alanyai ismerőseim, rokonaim, illetve vevőim közül kerültek ki.

A látáspróba kísérletet 2,75 m - ről, síktükör segítségével történik.

- Első lépés a kísérleti alanytól való anamnesis felvétele.

- Második lépésként következik a legjobb vízust adó refrakció meghatározása külön szemre vonatkozóan, mezopikus és valamint fotopikus körülmények között egyaránt. Cél a mezopikus és fotopikus körülmények között, lehetőleg azonos látásélményt nyújtó korrekció megtalálása.

- Harmadik lépés a polateszt készülék ábráinak kiértékelése a lehető legjobb vízust adó korrekció mellett és fotopikus körülmények között, a polateszt eljárás szabályainak betartásával. Cél az összes ábra alap / nulla helyzetének és a lehető legjobb minőségű térlátásnak az elérése.
- Negyedik lépésként a polateszt ábrák kiértékelése az alapkorrekció szférikus alapjának 0,50 D - val konvex irányba való eltolása után.

- Ötödik lépésként a polateszt ábrák kiértékelése az alapkorrekció 0,75 D-val konkáv irányba való eltolása után.

Anamnesis:

- (név, életkor, cím, telefon) - Mivel nem tartoznak ezek az adatok szigorúan a tárgyhoz, valamint a kísérleti alanyaim személyiségi jogainak védelmében, az alany megnevezést, és sorszámot használok 1-8 között! Az adataikat a kartotékrendszeremben őrzöm.
- egyéni panaszok, észrevételek,
- családi anamnesis: szemüveges, rosszul látó, szembeteg, stb.,
- szemtükri kép,
- Pd, szemmozgások, konvergencia, cover - teszt, beállító mozgás megfigyelése,
- skiaszkópizálás,
- nyers vízus felvétele távolra.

Refrakció meghatározása szubjektív módszerrel:

- skiaszkópizálás eredményének ellenőrzése, finomítása,
- a talált vízusérték tizedes értékének megfelelő értékű convex üveggel a vízus visszarontási kísérlete 0,5 NT.-es vízusértékre.
Ha mindez eredményes és az alapkorrekción 0,25 D konvex és 0,25 D konkáv üveg ront ( csökkent kontraszt, vagy felismerhetőség ) akkor valószínűsíthető a talált, mesopicus korrekció helyes volta.
- ezt fotopikus körülmények előidézésével ( sötét - világos megvilágítás váltakozása mellett ) ismét kontrollálunk, megerősítünk.
- az elérhető legjobb vízus rögzítése.

A polateszt ábrák kiértékelése, az adott talált korrekció mellett:
( A polateszt készülék tartalmazza az alábbi ábrákat )

Kereszt - teszt
Itt nem keletkezik fúziós inger, tehát a két szem izmainak motoros nyugalmi helyzete vizsgálható; valamint a szimultán percepció megléte, illetve a két szem központi képviseletének aránya.

59.ábra: A kereszt - teszt

Függőleges óra - teszt

Itt található egy központi fixációs jel ( mindkét szem számára jól látható fekete kör ), ami a fúziót hivatott biztosítani a két szem között.
Itt lehetőség nyílik a horizontális irányú FD korrekciójára, a finomabb eltérések felderítésére.

60. ábra: Az óra - teszt

Vízszintes óra - teszt

A központi fixációs jelel rendelkező ábra, mely a vertikális FD felderítésére szolgál.
61.ábra: Az óra - teszt

Teljes óra - teszt

Itt lehetőség van a horizontális és a vertikális FD egy időbeni vizsgálatára.

62. ábra: Az óra - teszt

Kapocs - teszt

Központi fixáló jelel ellátott két azonos méretű és magasságú, de egymással nem érintkező kapcsokból áll, a kapcsok felül és alul nyitottak . Ezzel az ábrával vizsgálható a vertikális FD finomabb eltérései és a vertikális anizeikónia.

63. ábra: Kapocs - vagy anizeikónia - teszt

Sztereoteszt

Ez az első térlátást vizsgáló ábra, nagyobb kiterjedésű ingerekkel, működése a keresztezett diszparáción alapul, itt mérhető a mélységlátás mennyisége cm -ben.

64. ábra: sztereo - teszt

Sztereovalencia - teszt

Ez kisebb kiterjedésű ingerrel és központi skála segítségével igen finoman mérhetővé válik a diszparáció mértéke a tér megítélése mellett.

65. ábra: Sztereovalencia - teszt

Ötsoros - térábrák

Itt egyre csökkenő mértékű diszparáció, mélységbeli eltérés jellemzi az egymás után következő sorokat, ahol a horopter előttiséget és a mögöttiséget, valamint ezek egymáshoz viszonyított esetleges eltérését kell, illetve lehet megítélni.

9. A látáspróba - kísérletek

A látáspróba kísérlet mindig az adott, egyszeri látáspróba alkalmával mért refrakciós és prizmás korrekció megkeresését jelenti, mely a vizsgált elé állított, más és más refrakciós viszonyokhoz rendelt, adott hasábértékeket tükrözi.
A vizsgáltak jelenlegi, refrakciós viszonyai nem ismertek a látáspróba előtt és szintén nem lehet tudni, hogy milyen, esetleges heterophoriával rendelkeznek. Így lehet, hogy a vizsgált:
- Myopiás,
- Hypermetrópiás,
- Asztigmiás,
- És / vagy kapcsoltan anizometrópiás,
- Heterophoriás
- FD I - et kompenzál
- Fiatal FD II - t kompenzál,
- Régi FD II - t vagy mindezek kombinációját hordozza.

A vizsgáltak neme és életkora, személyisége eltérő. A probléma az, hogy csak véges számú önként jelentkező egyént lehetett ilyen rövid idő alatt találni.
( a kísérlet ideje cca.: 3,5 - 4 óra )
A látáspróba kísérletet nem előzte meg a refrakciós és izomegyensúlyi helyzet bizonyítottan helyes beállítása.
Ehhez akár több év is szükségessé válhat. A refrakcionálás közben oldódhat a sugártestnek az akkomodációs spasmusa, de nem biztos, hogy elérhető az első látáspróba alkalmával a teljesen akkomodációmentes leképzés.
Hasonló probléma figyelhető meg a heterophoria és SZBL korrekciója közben is. Tehát minden képpen lazul a külső szemizmok feszítettségi állapota, még akkor is, ha nem is lehet elsőre megtalálni a szenzomotorium ortophoriás helyzetét. Így a kapott vizsgálati eredmények nem stabilak, hanem változhatnak a látáspróba alkalmával és az azt követő más időpontban is.
Így az adott, egyszeri látáspróba elemzése maradt egyedüli lehetőségként, az említett okok miatt és figyelembevételével.

1. Alany

A Családban szemüveges, rosszul látó nincs. Vérszegény, Acne Vulgaris kezelésére szed gyógyszert ( Roachuttan, A - vitamin ).
Szemmozgások szabadok, konvergencia ép, közelre 6 - 8°eso bemozdítás, távolra bemozdítás nincs.
A papilla színe jó, határa éles, az erek épek, Od - n a vena centralis retinae spontán pulzál, a macula ép.

V Od: 1,25 jobb +1,25 D sph V: 1,5 NT.
V Os: 1,25 +1,50 D sph = +0,25 D cyl 40° V: 1,25 jobb

A korrekció alatt a beállító mozgás megszűnt.

I. A polateszt ábrák kiértékelése az alapkorrekció nélkül:

1, Kereszt teszt:

- A függőleges és a vízszintes együtt látszik
- A kontraszt élénk fekete
- A függőleges 1 vonalvastagságnyit eso - ba (jobbra)tér ki.

2, óra ( függőleges ) - teszt:

- Együtt látszik a mutató és a perc is
- A kontraszt élénk fekete
- A mutatók 1 vonásnyit eso-ban vannak.

3, Óra (vízszintes) - teszt:

- A perc és a mutató együtt látszik
- A kontraszt jó
- A baloldali mutató 1 vonásnyit lefelé tér ki.

4, Óra (teljes) - teszt:

- A percek és a mutatók együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A függőleges mutatók 1 vonásnyit eso-ba mutatnak és a vízszintes, bal oldali mutató 1 vonásnyit lefelé mutat.

5, Kapocs - teszt:

- A kapocs szárai együtt látszanak
- A bal oldali kapocsszár szürkébb, a kapocsszárak egy négyzetté állnak össze
- Magassági eltérés nincs.

6, Sztereo - teszt:

- A két háromszög csúcsukkal egymásra mutatnak
- Kontrasztjuk jó
- Elől: A centralis, fixációs pont jobbra csúszott
- Hátul: A fixációs pont középen van
Teret érzékel, a tér mélysége elől és hátul is egyformának ítélhető meg.

7, Sztereovalencia - teszt:

- A két háromszög csúcsával egymásra mutat
- Kontrasztjuk jó
- Elől: A háromszögek 1 vonást balra mutatnak a központi skála közepéhez képest
- Hátul: A háromszögek teljesen a jobb szélén vannak a központi skálának.

II. A teszt - sor prizmákkal való kiértékelése:

1, A Kereszt 5 Has alap Ki - vel Alap / 0 helyzetűvé vált
2, Az óra ( függőleges ) a talált 5 Has Ki - vel szintén Alap / 0 helyzetű
3, óra ( vízszintes ) a talált 5 Has Ki - mellett Alap / 0 helyzetű
4, óra ( teljes ) a talált 5 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetű
5,Kapocs bal szára halványabb, magasságuk egyenlő, nincsenek összecsúszva
6, Sztereoteszt 5 Has Ki - mellett elől és hátul is centralis helyzetet jelöl, a mélység egyenlő, a váltás azonnali.
7, Sztereovalencia - teszt 5 Has Ki - vel elől Alap / 0, hátul teljesen jobbra csúszott helyzetet jelöl. 10,5 Has Ki - vel elől és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl.

III. A polateszt - ábrák kiértékelése a talált korrekció alatt:

1, Kereszt:
- Mind a két szára a keresztnek együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap/0 helyzetet jelöl.
2, Óra (I):
- A perc és a mutató is együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
3, Óra (-):
- A perc és a mutató is együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4, Óra (+):
- A percek és a mutatók együtt látszanak
- A kontrasztjuk egyforma
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
5, Kapocs:
- Együtt látszanak a kapocsszárak
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
6, Sztereoteszt:
- A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak elől és hátul is
- A kontrasztjuk jó
- Elől és hátul is Alap/0 helyzetet jelöl
- Teret lát, a mélység egyenlő, a tér váltása azonnali.
7, Sztereovalencia - teszt:
- A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak
- A kontrasztjuk jó
- Elől: Alap / 0
- Hátul: 1 vonásnyit jobbra mutatnak a háromszögek. 4 Has Ki - vel a test Alap/0 helyzetűvé vált.
A talált korrekció és a talált hasábos korrekcióérték mellett a vízustábla olvasási komfort érzése kellemesebb, mint hasáb nélkül.

IV. 0,5 D sph - val erősebb alapra, V :1,0 melletti polateszt elemzés:

1, Kereszt:
- Együtt látszik a vízszintes és a függőleges
- A kontrasztjuk halvány
- Alap / 0.
2, Óra ( függőleges ):
- Együtt látszik a perc és a mutató
- A kontrasztjuk halványabb a középső körhöz képest
- Alap / 0.
3, Óra ( vízszintes ):
- Együtt látszik a perc és a mutató
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0.
4, Óra ( teljes ):
- Együtt látszik minden
- A függőleges kontrasztja rosszabb
- Alap / 0.
5, Kapocs:
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0.
6, Sztereoteszt:
- A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak
- Kontrasztjuk jó
- Elől és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl
- A mélység egyforma.

7, Sztereovalencia:
- A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak
- Kontrasztjuk jó
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl.

Hasábos korrekciót nem fogad el!

A talált 4,0 Hasáb alap Ki - értéket a túlkorrekciós érték elé téve a vízustáblát rosszabb nézni, de a Polateszt készüléken még minden Alap / 0 helyzetű tud maradni.
Az alap korrekció 1,0 D sph - val való túlkorrigálása esetén a Polateszt - ábrák Alap / 0 - helyzetűnek tűnnek, de a kontraszt gyengülése miatt nehezebbé válik az Alap / 0 helyzet megítélhetősége. A korrekció helyes irányba való csökkentése a kontraszt és az Alap / 0 - helyzet megítélhetőségének javulását eredményezte.

0,5 D sph - val gyengébb alapok polatesztes kiértékelése:

1, Kereszt:
- Együtt látszik a függőleges és a vízszintes
- A kontraszt jó
- Alap / 0 - helyzetet jelöl, de tovább nézve váltakozó szupresszió és es elcsúszási hajlam figyelhető meg.
2, Óra ( függő ):
- Együtt látszik a perc és a mutató is
- A kontraszt jó
- Alap / 0.
3, Óra ( vízszintes ):
- Együtt látszik a perc és a mutató is
- A kontraszt jó
- Alap / 0.

4, óra ( teljes ):
- Együtt látszik minden
- A kontraszt egyformán jó
- Alap / 0.
5, Kapocs:
- Együtt látszik mind a két kapocsszár
- A kontraszt jó
- Magassági eltérés nincs, de a kapocsszárak egy négyzetté csúsznak össze.
6, Stereo - teszt:
- A háromszögek a csúcsukkal egymásra mutatnak
- A kontrasztjuk jó
- Elől és hátul is Alap / 0 - helyzetet jelöl
- A mélység megítélése: egyforma.
7, Sztereovalencia:
- A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak
- A kontrasztjuk jó
- Elől és hátul is Alap / 0 - helyzetet jelöl.

A várttal ellentétben a hasábérték nem növekedett.

2. Alany

Páter os - re gyerekkori amblyópiás, az oka ismeretlen.
Anamnesis ( auto ):
Panaszai nincsenek.
Od: belső - felső zugban, Pp.supp.-on, nívóban lévő, festékes folt, békés környezetben és barna színben látható ( naevus ). Od-n és Os-en is a belsőzugban bőrredő látható, mely Os-en kifejezettebb ( epicanthus ).
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közelre: Od fentről le és be, Os kintről lentről be 2 - 3° - ot mozdít be, távol: bemozdítás nincs.
A papilla színe jó, határa éles, fiziológiásan exkavált; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép.
Os 1,5 mm - el lejjebb van mint Od. Pd: 31 / 31,5 62,5.

V:1,25 NT. +1,0 = -0,25 cyl 180° V: 1,25 jobb
V:1,25 NT. +0,5 = -0,25 cyl 160° V:1,25 jobb

I. Polateszt az alap korrekció nélkül:

1,
- Együtt látszik a függőleges és a vízszintes
- A vízszintes kontrasztosabb
- A függőleges és a vízszintes is srég állású, de a vízszintes az kevésbé srég.
2,
- Együtt látszik a perc és a mutató
- A percek feketébbek
- A felső mutató exo - ba ( balra ) mutat 1 vonást.
3,
- Együtt látszanak a mutatók és a percek
- A kontraszt most egyforma
- A bal mutató 2 a jobb mutató 1 vonást mutat Le.
4,
- Együtt látszanak a percek és a mutatók
- A kontraszt egyforma, de a fixációs jel ( karika ) a legfeketébb
- A függőleges irányban: a felső mutató 1 vonást exo - ba mutat, az alsó Alap / 0 - helyzetű. Vízszintes irányban a jobb oldali mutató 1 - et, a bal oldali mutató 2 - vonást mutat Le.
5,
- A két kapocsszár együtt látszik
- A kontrasztjuk egyformán fekete
- A bal kapocsszár 1 vastagságnyit feljebb van. Az aljuknál a távolság nagyobb, szétnyíltak.
6,
- Elől: A két háromszög csúcsával egymásra mutat. A pötty kicsit jobbra van.
- Hátul: A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak. A pötty balra van.
- Mélységet jelzi, ami elől és hátul is egyforma.

7,
- Elől: egymásra mutatnak a háromszögek, középen állnak
- Hátul: egymásra mutatnak a háromszögek, teljesen a jobb szélre csúsztak
- Teret nem jelez.
( A háromszögek szétcsúsznak az első ránézéskor, de utána összerendeződnek szabályos helyzetűvé.)

II. Prizmás korrekció:

1,
- 2,0 Has Be és 1,0 Le Jobb - al Alap / 0 helyzet
A vízszintes feketébb, gyakran, váltakozva kikapcsol ( szupresszió )
2,
- A felső mutató Alap / 0 helyzetű, az alsó 1 vonást eso - ba mutat.
0,5 Has Be és 1,0 Has Le Jobb - al Alap / 0.
3,
- A jobb mutató 1 vonást Le mutat, bal oldalt Alap / 0 helyzetű.
0,5 Has Be és 1,5 Has Le jobb - al Alap / 0.
4,
- A függőleges: felső 1 vonást exo - ba jelez, az alsó Alap / 0 helyzetű.
- A vízszintes: jobb 1/2 vonást Le, a bal Alap / 0 helyzetet jelez.
1,0 Has Be és 2,5 Has Le Jobb Alap / 0 helyzetű.
A mutatók kontrasztja erősebb, de minden együtt látszik.
5,
- Egy magasságban vannak, de az alja szétnyílik 1 vastagságnyit.
- A kontraszt egyforma.
6,
- Elől: A pötty kicsit jobbra van.
- Hátul: A pötty balra egy kicsit.
A mélység egyforma, a háromszögek cca.: 2 sec. alatt rendeződnek.

7,
- Elől: A háromszögek csúcsukkal egymásra és a bal oldali kis vonalra mutatnak.
- Hátul: A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak és teljesen a jobb szélén vannak.
0,0 Has Be és 3,0 Has Le Jobb szimmetrikus, kis eltérés.
A többi test Alap / 0 helyzetet jelöl.

A talált korrekcióval sokkal jobb a kép. A prizmák hozzáadása után rosszabb volt a vízustábla olvasási komfortja.

Két nap múlva folytattuk a látáspróba kísérletet.

Az akkor talált korrekció:
Od: + 0,5 = - 0,25 cyl 180°
Os: + 0,5 = - 0,25 cyl 160°
Két nappal ez előtti korrekció Od - n túlkorrigált volt 0,5 D sph - val, melyet a vizsgált a vízustáblán észlelt is. A ténylegesen helyes korrekcióval folytattam a kísérletet.

1,
- Együtt látszik a függőleges és a vízszintes
- A kontraszt jó
- A függőleges csak kicsit dől, a vízszintes felfelé csúszik.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap/0 helyzetet jelöl
3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A mutatók Lefelé mutatnak 1- vonást.

4,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Csak a vízszintes mutatók jeleznek 1- vonás eltérést lefelé.
5,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A jobb oldali kapocs 1 - vastagságnyit lefelé csúszik.
6,
- Elől: a pötty jobbra van
- Hátul: a pötty balra van
- A háromszögek szétcsúsznak, de kis idő múlva rendeződnek
- A mélység elől és hátul is egyforma.
7,
- Elől: 1- vonást balra vannak
- Hátul: teljesen a jobb szélén vannak a háromszögek.

I. Hasábos korrekció:

1,
1 Has. Le Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl, néha eltünedeznek a keresztszárak ( váltakozó szupresszió ).
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0.
3,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap/0.

4,
- Együtt látszanak
- Kontraszt jó
- Alap / 0.
5,
- Együtt látszanak
- Kontraszt jó
- A jobb oldali kapocs még mindig lejjebb van
1,25 Has Le Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
- Elől és hátul is csak kis eltérés van oldal irányba
- A mélység egyforma.
7,
- Elől Alap / 0
- Hátul jobbra tér el
- 1,75 Has Le Jobb oldallal kicsi, de szimmetrikus eltérés.
Alap ki hasábot nem fogad el!

A tesztábrák újbóli végigmutatása után minden teszt Alap / 0 helyzetet jelölt.

II. +0,5 D sph - val erősebb alapokkal a tesztábrák kiértékelése V : 1,0:

1,
- Együtt látszanak
- A kontraszt halványabb
- 2-vastagságnyi exo - t jelez.
2,
- Együtt látszanak
- A mutatók kontrasztja erősebb
- Lehet mondani, hogy Alap / 0, de inkább mintha exo - lenne egy kicsit.

3,
- Együtt látszanak
- A percek mosottabbak
- A bal mutató 1- vonással lejjebb áll.
4,
- Együtt látszanak
- A percek halványabbak, majd minden halványabbá válik
- A függőleges mutató Alap/0, a vízszintesnél a bal mutató 1 - vonást lejjebb áll.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A jobb oldali kapocs 1 / 2 - vonalvastagsággal lefelé mutat.
6,
A háromszögek szétmennek, de utána rendeződnek. A kontrasztjuk halványabb. A mélység elől és hátul is azonos. A pötty oldalirányú eltérése egyforma jobbra és balra is.
7,
Nehéz megítélni az ábrát, Alap / 0 helyzetűnek tűnik, a kontraszt gyengébb.

III. - 0,75 D sph - val gyengébb alapokra V : 1,0 mellett:

1,
- Váltakozva tűnik el a függőleges és a vízszintes
- A kontraszt jó
- Eso inkább, mint közép, maximálisan 1- vonalvastagságot tér ki a függőleges szár, a vízszintes is mozog felfelé.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap/0.

3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A mutatók 1- vonást csúsznak le.
4,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A függőleges mutatók Alap / 0 helyzetet jelölnek, a vízszintes mutatók 1-vonást csúsznak le.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A jobb kapocsszár 1 / 2 - vonalvastagságot csúszik le.
6,
A háromszögeknek rendeződni kell, a pötty ugyanannyit megy jobbra mint balra, a mélység egyforma.
7,
A háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak, a kontrasztjuk jó, elől és hátul is egyforma az eltérés ( szimmetrikus ).

A helyes korrekció, a hasábokkal korrigálandó hiba mértékét csökkentette. Az alap pozitív irányú túlkorrekciója, exo irányú eltérési hajlamot és az alaphiba fokozódását eredményezte.
Az alap negatív irányú alul korrekciója, eso irányú eltérési hajlamot és az alaphiba felerősödését eredményezte.

3. Alany

1998.12.05 - én korrigáltam:

A család fakultatív hypermetropiás. Az iskolában, szűrővizsgálaton derült ki, hogy nem kielégítő a vízusa.
Fejfájás minden nap, általában este felé jön bele a fájdalom, ami csak gyógyszerre múlik el ( 1db Qalerin ). Hányingere nincs fejfájás közben.
A papilla színe jó, határa éles, exkaváció nívóban; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép.
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közel: 2 - 3° exo bemozdítás, távol: bemozdítás nincs.

V: 0,7?? +3,0 = - 0,5 113° V: 1,0 jobb? Pd: 30 / 30,5 60,5 mm
V: 0,9?? +1,75 V: 1,25?

A szemüvege elkészült és hordta is.
A látáspróba kísérlet 1999.03.13-án:

Fejfájása megszűnt, a szemüvegre panasza nincs. Skiaszkópiával saját üveg alatt emmetropiásnak látszik.
Fundus Od és Os-en is IDEM.
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közel: 2 - 3°exo bemozdítás, távol: rezzenésnyi exo bemozdítás.

V: 0,7 jobb +3,0 = -0,5 cyl 113° V: 1,25 -3
V: 1,0 -3 +2,0 = -0,25 cyl 147° V: 1,5 -3

I. A polateszt ábrák kiértékelése az új korrekció alatt, az akkomodációs rendszer jelenlegi feltételezett nyugalmi helyzete mellett:

A legelső skiaszkópiás lelet teljes értékét még nem fogadta el a szeme. Lehet, hogy a korrekció hordása és az életkor előre haladta az akkomodációs rendszer további relaxációját eredményezi majd.

1,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- A vízszintes szár Jobbra csúszik ( exo - t jelez )
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A felső mutató Balra tér ki ( exo )
3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A jobb mutató 1- vonást le tér ki.
4,
- Együtt látszanak
- A vízszintesek kontrasztja jobb
- A felső mutató 1- vonást balra, a jobb oldali mutató 1- vonást lefelé mutat.

5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A jobb 1-vastagságot le mutat, hátul (a polarizáltság irányának váltása után ): a jobb 0,5 - vastagságot mutat fel.
6,
- A teret jelzi
- Elöl és hátul is egyformának jelzi a mélységet
- A mélység: 95 cm.
7,
- Elől: teljesen jobbra csúsznak ki a háromszögek
- Hátul a háromszögek csúcsukkal egymásra mutatnak és középütt állnak.

II. A tesztek hasábos kiértékelése:

1,
2,0 Has. Be - vel Alap / 0 helyzetet jelöl.
2,
Alap / 0.
3,
Alap / 0.
4,
Alap / 0.
5,
Alap / 0.
6,
Elől és hátul is egyforma a mélység, váltása ép, azonnali
A mélység 120 cm.
7,
Elől és hátul is ép, a váltás azonnali. 2,0 Has be - mellett!

III. Az alap + 0,5 D sph - val való túlkorrekciója utáni kiértékelés V : 1,5 -7:

1,
- Együtt látszanak
- A vízszintes kontrasztja feketébb
- A függőleges 1- et Balra és a vízszintes vonal másik vége között ingadozik.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
3,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A függőleges kontrasztja halványabb
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
- Alap / 0 helyzetet jelöl elöl és hátul is , a váltás jó
- A mélység 115cm.
7,
Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a váltás ép. Hozzáadandó hasábos korrekció nélkül ( 2,0 Has Be )!

IV, az alap - 0,75 D sph - val való alulkorrekciója után, V : 1,5 -3 mellett:

1,
- Együtt látszanak
- A függőleges feketébb
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
2,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
3,
- Együtt látszik
- A percek kontrasztja világosabb
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A percek világosabbak
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
- Elől és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a váltás ép
- A mélység 120 cm.

7,
- Elöl és hátul is Alap/0 helyzetet jelöl, a váltás ép.
Hozzáadandó hasábos korrekció nélkül is Alap / 0 helyzetet jelölt (2,0 Has Be.)

4. Alany

12 - éves korában kapott először szemüveget, - 0,5 D sph - t, majd gimnáziumi évei alatt kapott új korrekciót: - 2,5 D sph - t, az óta azt hordja ( 1994 - től folyamatosan ).
Fejfájás hetente, kéthetente fordul elő, stressz - helyzetekben és fáradtság alkalmával. Frontérzékenysége nincs, enyhén fényérzékeny.
Olvasni szemüveg nélkül szokott.
Mater csak olvasáshoz kapott szemüveget 42 - éves korában. Testvére nincs.
A papilla színe jó, Os - en a fiziológiás exkaváció kimélyültebb
( cca.: -5,0 D - nyi ). a spongióza lukacsai láthatóak Od - n is de diszkrétebben, határa éles; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép.
Mind a két szem belső zugában bőrredő figyelhető meg ( epikanthusz ).
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; bemozdítása közelre és távolra sincs.

V: 0,1 - 3,0 = - 0,75 cyl 97° V: 1,25 -1 Pd: 28,5 / 29 57,5 mm
V: 0,1 - 2,75 V: 1,5 -1 Os 1,5mm -rel lejjebb van.

A polateszt ábrák kiértékelése a talált korrekció alatt:

1,
- Együtt látszanak
- A függőleges kontrasztja feketébb, a bal szem kontrasztja kifeketedik, ha a jobb oldali szemet betakarom.
- A függőleges jobbra csúszik, teljesen a széléig oda - vissza.
2,
- Együtt látszanak
- A mutató kontrasztja jobb, a perc is ki tud feketedni od - betakarásakor
- A mutató jobbra csúszik és inog a két végállás között.
3,
- Együtt látszik
- A kontraszt majdnem egyforma, a mutatóé jobb
- Középre mutatnak a mutatók, de a jobb oldal felé csúsznak el.
4,
- Együtt látszanak
- A mutatók kontrasztja jobb, de szinte egyformák
- Minden mutató jobbra csúszik, vízszintes irányban nincs kitérés.
5,
- Együtt látszanak
- A jobb oldali kapocs kontrasztja jobb
- A jobb szára jobbra csúszik, magassági eltérés nincs.
- A szűrőt megfordítva egy négyzetté állnak össze a kapocsszárak
6,
- Elől és hátul is egymásra mutatnak a háromszögek csúcsaikkal
- Elöl jobbra állnak
- Hátul balra állnak, az oldal irányú kitérés azonos
- Teret spontán nem jelzett, a térérzetre való rákérdezés után észlelte a teret. Elől nagyobb a mélység ( hátul zavar van ).
7,
- Elől: a háromszögek a közép és a jobb széli állás között helyezkednek el, csúcsukkal egymásra mutatva.
- Hátul: teljesen balra térnek ki, néha közép fele mozognak.

II. Hasábos korrekció:

1,
11,0 Has Ki - vel enyhe túlkorrekciót jelez.
2,
21,5 Has Ki - vel majdnem Alap /0 helyzetet jelöl. A mutató srég ( / ) állást vesz fel, a cyl - tengelyét 90° - ba állítva a ferde állás majdnem teljesen megszűnt.
3,
A kontraszt jó, a jobb oldali mutató Feljebb van. 0,5 Has Fel Jobb oldallal
Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
Enyhe cyclo - eltérést jelez, melyen nem lehet tovább javítani ( 0,5 vastagságot nem haladja meg az elgördülés ).
5,
A kapcsok felső része összeér.
6,
A tér elől talán mélyebb, a váltás késleltetett, a kitérés jobbra és balra is azonos.
7,
- Elől: a háromszögek csúcsaikkal egymásra mutatnak és kicsit jobbra állnak
- Hátul: balra ugyanennyit tér ki.
- 23,5 Has KI és 0,5 Has Fel Jobb - al szinte teljesen közép, szimmetrikus állás, a váltás jó.

Az ötsoros térábrák közül csak a kereszteket volt képes látni.
A tesztábrák újbóli megmutatásakor cyklo - eltérést jelez cca.: 0,5 vastagságnyit!

III. +0,5 D sph - val túlkorrigálva V:0,9 NT. mellett:

1,
- Együtt látszik
- A kontraszt cca. egyforma
- Kicsit jobbra és fel csúszik a függőleges.
- Hátul: balra és le csúszik a függőleges és a vízszintes is fordul.
2,
- Együtt látszanak
- A mutató élesebben fekete
- Jobbra csúszik a mutató 2 - vonásnyit.

3,
- Együtt látszanak
- A mutatók kontrasztja jobb
- A mutatók Fölfelé térnek ki és jobbra is csúsznak egy kicsit.
4,
- Együtt látszanak
- A mutatók kontrasztja sokkal jobb
- A függőleges mutatók Jobbra csúsznak, de az alsó jobban Jobbra.
A vízszintesek közül a jobb oldali szár csúszik csak és Fölfelé, valamint mindegyik Jobbra csúszik el.
5,
- Együtt látszanak a kapocsszárak, de elől: az aljuk szétnyílott, a tetejük majdnem összeér; hátul: a tetejük nyílott szét és az aljuk ér majdnem össze
- A jobb oldali kapocsszár sokkal feketébb
- A magasságuk egyforma.
6,
- Elől: jobban eltérnek a háromszögek és Jobbra
- Hátul: majdnem középen állnak
- A mélység elől nagyobb.

7,
- A zavar hátul lépett fel.

IV. -0,75 D sph - val túlkorrigálva V : 0,9 mellett:

1,
- Együtt látszanak
- A vízszintes kontrasztja jobb
- A függőleges jobbra tér ki ( eso )
2,
- Együtt látszanak
- A mutatók kontrasztja jobb
- A függőleges mutató jobbra tér ki, az alsó jobban jobbra.
3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Elől: vízszintesen Alap / 0 - t jelöl, de elcsúsznak jobbra a mutatók. Hátul: a bal mutató Feljebb van egy kicsit.
4,
- Együtt látszanak
- A vízszintes irányban a percek és a mutatók kontrasztja is jobb, mint függőlegesen
- Elől: a függőleges mutatók Jobbra csúsznak alul jobban, a vízszintesek is jobbra térnek egy kicsit. hátul: a bal mutató fölfelé a jobb lefelé mutat.
( cyklo hiba)
5,
- Együtt látszanak
- A vízszintes vonalaik sötétebbek, mint a függőlegesek
Elől: a tetejük összeér és az aljuk szétnyitott.
Hátul egy négyzetté állnak össze.

6,
- Ugyanannyit térnek ki oldal irányban elől és hátul is.
- A tér megítélése nehezített, de elől jobb a mélység megítélhetősége.
7,
- Elől kisebb, hátul nagyobb a zavar ( oldal irányú eltérés ): majdnem teljesen a szélén vannak a háromszögek.

Jelentős hasábos hibát tart erővel. Panaszai nem túl erősek, de jelző értékűek. A hasábos korrekció hosszabb távú hordása után, eredményesebben lehetne mérni a valós eltérést.
A látáspróba kísérlet alkalmával felhelyezett prizmák a szembe jutó fényt összetevőire bontják, az egymásra helyezett üvegek minden felületén fellépő reflexió és az anyagon belüli elnyelődés ( főleg, ha nem lehet egyenlő mértékben elosztani a hasábokat )
Jelentősen ronthatja a kontrasztot és az ábrák megítélhetőségét is egyben. Az ilyen nagy értékű hasábok már kis mértékű elfordulása is jelentősen befolyásolhatja a tesztábrák megítélését ( főleg a sztereovalenciát ) .
A talált korrekció hordása jelentős mértékben oldhatná a gátlásos problémákat ( lásd pl.: a kapocs - tesztnél ), de mindenképpen a berögzült, helytelen korrespondeáló helyről kimozdítaná a szenzóriumot.
A legjobb korrekció bármilyen irányú megváltoztatása az alaphiba fokozódását vonta maga után!
A fent említett problémák miatt, ezért nem korrigáltam hasábosan a túlkorrekciós állapotokat, mert a stabil megítélhetőség alapjai nem voltak biztosítva; valamint már minimum 3,5 órája tartott egyfolytában a látáspróba kísérlet, melyet nem tudtam megszakítani, az izomtónus relaxációjának elvesztési veszélyeztetettsége miatt. Így a vizsgált már kezdett fáradni ( de nem kimerülni ), amit nem közölt ugyan, de észlelni lehetett!

5. Alany

A szemüvegét cca.: 2 - éve csináltam, nem midig hordja; panasza nincs a szemüvegre, egyéb panaszai sincsenek.
Az apai nagyszülők már rég óta szemüvegesek, nem tudja, hogy milyen hatású üvegeket hordanak ( + , - ?).
A papilla színe jó, határa éles, fiziológiásan exkavált; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép. Os uszkve.

V: 0,25 - 1 -0,75 = -1,0 cyl 84° V: 1,25-3 Pd: 32/30 62
V: 0,3 - 1 - 0,75 = - 0,75 cyl 90° V: 1,25 - 4

A polateszt ábrasor kiértékelése:

1,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0.
2,
- Vibrál a kép, de együtt látszanak ( szupresszió haljam Os - en )
- A mutató feketébb, od - t betakarva os - jelei kifeketednek
- Alap / 0.
3,
- Együtt látszanak, de felváltva tünedeznek el
- A mutatók kontrasztja feketébb
- Alap / 0.
4,
- Együtt látszanak
- A percek halványabbak
- A függőleges 1 / 4 - vonásnyit eso - ban ( a mutató jobbra tér ki ), vízszintesen Alap / 0.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Elől Alap / 0 - t jelez, hátul egy négyzetté állnak össze a kapocsszárak és a két oldalukon két karika látható.
6,
- Elől: Alap / 0 helyzetet jelöl
- Hátul: Alap / 0 helyzetet jelöl
- Teret spontán jelzett, a tér megítélés: elől nagyobb. A mélység: 117 cm.
7,
- Elől és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, csak a tér megítélésében van zavar hátul.

I. A hasábos korrekció:

1, - 2, - 3,
Alap / 0 helyzetet jelölt.
4,
1,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelölt.
5,-6,
1,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelölt.
7,
2,25 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelölt, a tér megítélése azonos mélységű, a váltás azonnali.
8,
Az ötsoros térábránál a pálcikát is észlelte, de hátul zavarral. 2,75 Has Ki - vel elől és hátul is egyforma a mélység, a váltás azonnali.
A mélység: 123 cm.

II. +0,5 D sph - val túlkorrigált alapra V : 1,0? mellett:

1,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A függőleges 1 - vastagságnyit eso - ba tér ki.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A mutatók 1 - vonást eso - ba mutatnak.
3,
- Os exklúzió hajlam
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.

4,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó mindenütt
- A függőleges mutatók egyaránt 0,5 - vonást eso - ba mutatnak.
5,
- Együtt látszanak
- A bal kapocsszár feketébb
- Alap / 0 helyzetet jelöl elől, hátul: négyzet két karikával a szélén.
6,
Alap / 0 helyzetet jelöl, de a mélység elől jobb.
7,
- Elől: közép állás
- Hátul: balra csúsznak egy kicsit.
3,25 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetű, a mélység egyforma, a váltás azonnali.
A mélység 123 cm.
8,
A pálcika mélysége és a váltás is ép.

III, -0,75 D sph - val több alapra V : 1,25 ? mellett:

1,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Eso - ba mutat a függőleges 1 - vastagságnyit.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A mutató 0,5 - vonást eso - ba mutat.
3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A függőleges 0,5 - vonást eso - ba mutat, a vízszintes Alap / 0.
5,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- Elől: Alap / 0 helyzet, hátul: négyzetté állnak össze, a szélükön karikával
( gátlás ).
6,
- Elől: Alap / 0
- Hátul: az alsó háromszög balra van egy kicsit, a felső középre mutat
- A mélységet egyformának jelzi.
7,
- Elől: Alap/0
- Hátul: az alsó kicsit balra csúszik.
5,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma, a váltás ép.
A mélység: 123 cm.

A vizsgált csak kisfokú diszparációval rendelkezett, mely valószínűleg a Pannum - mezején belül realizálódott, így könnyű volt megtalálni a sztero - ekvivalenciáját. A hasábos korrekcióval együtt a vízustábla szemlélési komfortja jobb volt.
A korrekció bármilyen irányban történő eltolása a szükséges, hasábos korrekció érétkének növekedéséhez vezetett.
Megfigyelhető itt is, hogy a + irányú túlkorrekció ( a szemek mesterséges myopizálása ) az alap ki hasábos értéket kevésbé emelte meg.
Viszont a - irányú túlkorrekció ( a szemek mesterséges hypermetropizálása) nagyobb alap ki hasábértékek felhelyezését követelte meg.

6. Alany

A régi üvegét cca.: 1,0 - éve készítettem: - 0,5 = - 0,5 cyl 96° és -1,0 = -0,5 cyl 76°. A szemüvegre panasza nincs.
Két testvére van, a legidősebb +0,5 = +0,5 cyl - es korrekciót kapott cca.: 3,5 - évvel ez előtt, a kisebbik testvére nem hord szemüveget ( Ő volt a soron következő alanyom ). A szülők csak olvasáshoz használnak szemüveget.
A papilla színe jó, határa éles; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép.
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közel 6 - 8° exo bemozdítás, távolra bemozdítás nincs.

V: 0,9 jobb - 0,5 = - 0,5 cyl 96° V: 1,75 -3 Pd: 31,5 / 31 62,5
V: 0,4 jobb - 0,75 = - 0,5 cyl 83° V: 1,75 -3

I. Polateszt a helyes korrekcióval:

1,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A függőleges 1- vonásnyit eso - ba mutat.
2,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A mutatók 0,5 - vonásnyit eso - ban vannak.
3,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A jobb oldali mutató felfelé mutat 0,5 - vonásnál kevesebbet.
4,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A függőleges mutatók 1- vonást eso - ban vannak, a vízszintesek közül a jobb oldali 0,5 - vonást mutat felfelé.
5,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A jobb oldali szár feljebb van 0,25 - vastagságnyit, hátul négyzetté állnak össze és a szélén két karika látható.
6,
- Elől a háromszögek kicsit jobbra állnak
- Hátul is jobbra állnak a háromszögek
- Nem jelzett spontán teret ( a pötty feljebb, illetve lejjebb van ); a térbeliségre utalva észlelte a teret, a mélység hátul kisebb volt.
7,
- Elől: a háromszögek nem mutatnak teljesen egészen egymásra a csúcsukkal és balra állnak.
- Hátul: a felső egy kicsit jobban, de mind a kettő balra mutat.

II. A prizmás korrekció:

1,
4,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl.
2,
Marad a 4,0 Has Ki.
3,
4,0 Has Ki és 0,5 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
5,0 Has Ki és 0,5 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
Elöl: Alap / 0, de hátul: összecsúsznak egy négyzetté, középen egy karikával
( szét tudnak válni a kapocs szárai ).
6,
A talált hasábokkal elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma. Mélység: 125 cm.
7,
A szterovalencia is Alap/0 helyzetet jelöl. A mélység egyforma, a váltás ép.

III. Polatest + 0,75 D sph - val túlkorrigálva V : 1,0 jobb esetén:

1,
- Együtt látszanak
- Mindegyik kontrasztja halvány
- A függőleges 1- vonást eso - helyzetben van.
2,
- Együtt látszanak
- A percek szürkébbek mint a mutatók
- A mutatók 0,5 - vonást eso - ban vannak.

3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt mindenütt gyenge
- Alap/0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A kontrasztja a perceknek rosszabb
- A függőleges 1 - vonást eso - ban, a vízszintes Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt szürke
- A magasság imbolyog föl-le és össze tud állni egy négyzetté két körrel a szélén.
6,
- Elöl, hátul Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma.
7,
- Elöl: a felső háromszög balra van, az alsó jó helyen áll.
- Hátul: mind a két háromszög jobbra mozdul ki.

Az eltérés korrekciója:

1,
A kontraszt szürke: 8,0 Has Ki és 0,5 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
2,
A kontraszt szürke: 8,5 Has Ki és 0,5 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0.
3,
A kontraszt szürke: 8,5 Has Ki és 1,0 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0.
4,
A kontraszt szürke: 8,5 Has Ki és 1,5 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0.
5,
A kontraszt szürke: négyzetté áll össze a kép
( nem használható ez a teszt most ).
6,
Elől - hátul Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység cca. egyforma.
7,
8,5 Has Ki és 1,75 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
A mélység egyforma, a váltás ép.

IV. -1,0 D sph - val túlkorrigálva V: 1,5 mellett:

1,
- Együtt látszik
- A kontraszt szürke
- A függőleges a vízszintes szár feléig csúszik ki eso irányba.
2,
- Együtt látszanak
- A kontraszt szürke
- A mutató 1- vonást eso - ba mutat.
3,
- Együtt látszanak
- A kontraszt szürke
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A függőleges kontrasztja jobb, de mindegyik szürkébb
- A függőleges 1- vonást eso - ba tér ki, a vízszintes jobb oldali egy kicsit felfelé mutat.
5,
- Együtt látszanak
- Szürke a kontraszt
- A jobb kapocs feljebb van, hátul négyzetté állnak össze.

6,
- Elől a háromszögek jobbra állnak
- Hátul Alap / 0 helyzetűek
- A mélység cca. egyforma.
7,
Elől és hátul az eltérés cca. egyforma a középső kettős vonal szélére mutatnak a háromszögek.

Hasábos korrekció:

1,
11,0 Has Ki és 1,0 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0.
2,
11,5 Has Ki és 1,0 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0, az alsó mutatószár el - el tűnik.
3,
A talált hasábértékkel Alap / 0.
4,
A kontraszt szürke mindenhol: 12,0 Has Ki és 1,0 Has Fel Jobb oldallal Alap / 0.
5,
A gátlásos jelenség miatt nem használható a test.
6,
Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma a váltás ép.
7,
Uszkve.

A korrekció megváltoztatása szintén hasonló, de más mértékű, egyéni hasábos korrekciót tett szükségessé. Valamint a gátlásos jelenségek fokozódtak.

7.Alany

Szemüveget nem hord, egyéb panaszai sincsenek.
A papilla színe jó, határa éles, nasal felől pigment szegély figyelhető meg; fiziológiás mértékű exkaváció; az értölcsér nasal helyzetű; az erek aránya és lefutása ép; a macula ép.
Os: Uszkve.
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közel 4 - 6° eso bemozdítás, távol nincs bemozdítása.

V: 1,5 - 4 +0,25 V : 1,5 Pd: 31 / 32,5 63,5
V: 1,5 - 5 + 0,5 = -0,5 cyl 7° V : 1,5 jobb

Polateszt a talált korrekció alatt:

1,
- Együtt látszanak, de Os-en exklúzió hajlam
- A kontraszt jó
- A függőleges 1- vonást eso - ba mutat.
2,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A mutatók 1- vonást eso - ba mutatnak.
3,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk jó
- A függőlegesek 0,5 vonást eso - ba mutatnak.
5,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
- Elöl: balra, hátul jobbra mozdulnak a háromszögek egyenlő mértékben
- Teret spontán jelzett, a mélység megítélése egyforma
- A mélység elöl nagyobb, a váltás azonnali.
7,
- Elöl: a háromszögek egyaránt a középső kis vonalra mutatnak
- Hátul: a háromszögek teljesen jobbra állnak

Hasábos korrekció:

1,
A kontraszt jó: 4,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl, az exklúzió megszűnt.
2, - 3, - 4, - 5,
A kontraszt jó, a talált hasábokkal Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
Elöl és hátul is kevesebb lett az oldalirányú eltérés, ami egyforma, elől mélyebb a tér, a váltás ép.
7,
8,0 Has Ki - vel kis szimmetrikus oldalirányú eltérés, vertikális hasáb nem javít rajta; a mélység egyforma, a váltás azonnali.

II. Az alap + 0,5 D - val való túlkorrekciója után V : 1,0 jobb esetén:

1,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- A felső 1- vonást eso - ba mutat.
2,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- A mutató 1 - vonásnyit eso - ba mutat.
3,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
4,
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A függőleges 1- vonást eso - ba mutat, a vízszintes Alap / 0 - t jelez.
5,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk halványabb
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
- Alap / 0 helyzetet jelöl elöl és hátul is, a mélység egyforma és a váltás ép.
7,
- Elöl: a bal oldali, középső, kis vonalon vannak a háromszögek
- Hátul: ugyanannyit jobbra.

Hasábos korrekció:

1,
7,5 Has Ki - vel Alap / 0.
2,
A kontraszt gyengébb: 6,5 Has Ki - vel Alap / 0.
3, - 4, - 5,
A kontraszt gyengébb: a talált korrekcióval Alap / 0.
6,
Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyenlő, a váltás azonnali.
7,
Elöl kicsit balra, hátul ugyanannyit jobbra állnak a háromszögek.
7,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelez.

III. Az alap - 0,75 D sph - val való túlkorrekciója V : 1,25 esetén:

1,
8,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl, a kontraszt jó.
2,
8,5 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl, a kontraszt jó.
3, - 4, - 5,
A talált hasábértékkel Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,
Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység azonos, a váltás azonnali.
7,
11,0 Has Ki - vel Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma. a váltás azonnali.

A sph alap pozitív irányú túlkorrekciója, exo irányú túlkorrekciót eredményezett a talált eredeti hasábosan korrigáló értékhez képest.
Az sph alap negatív irányú túlkorrekciója a hasábos korrekció alap Ki értékének növelését kívánta meg a sztereo - ekvivalencia eléréséhez.

8.Alany

A szemüvegét cca.: 1, 5 éve készítettem recept alapján ( Od és Os . - 4,0 sph ) , a szemüvegre panasza nincs.
A húga és a szülei sem szemüvegesek, de mindkét nagymamája szemüveges.
Frontérzékenység, fényérzékenység nincs; két éve egy fél évig tartó migrén ellenes kúrát csinált végig, azóta nincs fejfájása.
A papilla színe jó ( temporálisan kissé halványabb ) , határa éles; az értölcsér kissé nazál helyzetű, az exkaváció nívóban; az erek aránya és lefutása ép.
Szemmozgások szabadok; konvergencia ép; közel 6 - 8 ° exo bem ., kis vertikális komponenssel, távol bemozdítás nem figyelhető meg.

V: 0,1 - 3,5 = - 1,0 cyl 153° V: 1,25 - 4
V: 0,1 - 3,5 = - 1,5 cyl 50° V: 1,0 - 1

A polateszt ábrák kiértékelése:
1.
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
2.
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0
3.
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0
4.
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- Alap / 0
5.
- Együtt látszanak
- A kontraszt jó
- A jobb oldali kapocsszár alsó része lejjebb van egy vastagságnyit.
6.
- Elöl, hátul Alap / 0 helyzetet jelöl.
- Spontán nem lát teret, a térérzetre rákérdezve a eret jól jelzi és egyenlőnek ítéli meg.
- A váltás azonnali.
7.
- Elöl, hátul Alap / 0 helyzetet jelöl, egyforma mélység mellett.
- A váltás azonnali.

Hasábos kiértékelés:
1, - 2, - 3, -4,
Alap / 0 helyzetű
5,
1,0 Has. Le Jobb oldallal Alap / 0 helyzetet jelöl.
6,- 7,
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl a mélység egyforma, a váltás azonnali.
- A mélység 133 cm.
8,
Az ötsoros térábrákról a karikát látja és jól jelzi a teret azonnali váltás mellett.

+ 0,5 D - sph - val túlkorrigáltan V: 1,0 ? mellett:

1, - 2, - 3, - 4,
- Együtt látszanak
- A kontrasztjuk kissé halványabb
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
- Együtt látszanak
- Kontraszt jó
- A jobb oldali kapocsszár 1 - vonást lejjebb van.
6, - 7,
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, a mélység egyforma a váltás azonnali
- A mélység : 98 cm.

Ezen állapot prizmás korrekciója :

5, - től kellett csak korrigálni
2,5 Has Le Jobb - al Alap / 0 helyzetűvé vált a test, jó kontraszt mellett.
6, - 7,
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, egyforma mélység, és váltás mellett.
- A mélység : 110 cm.

- 1,0 D sph - val túlkorrigálva V: 1,25 mellett :

1, - 2, - 3, - 4,,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- Alap / 0 helyzetet jelöl.
5,
- Együtt látszik
- A kontraszt jó
- A jobb oldali kapocsszár 1 - vonást lejjebb van.
6, -7,
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, azonos mélység és azonnali váltás mellett.
- A mélység: 92 cm.
Ezen állapot prizmás korrekciója:
1, - 2, - 3, - 4, nem szorult korrekcióra.
5,
2,0 Has Le Jobb - al Alap / 0 helyzetet jelöl.
6, -7,
- Elöl és hátul is Alap / 0 helyzetet jelöl, azonos mélység és azonnali váltás mellett.
-A mélység: 117 cm.

A helyes refraktív és prizmás korrekcióval a mélység megnőtt ( 133 cm ), a kontraszt sokkal intenzívebbé vált, a sztereovalencia - teszt még biztosabban megítélhető és stabilabb lett. Az ötsoros térábrákon már a pálcika eltérését is helyesen jelezte, azonnali váltás és egyenlő mélység mellett.
A refraktíve helytelen korrekció hordása közben nem voltak panaszai.
A refraktíve helyes korrekció alatt érzett látásélménye és a látási igénye miatt, az új korrekcióját kérte a kezdeti lehetséges megszokási panaszok ellenére.
A szemeinek nyugalmi helyzete majdnem optimális, az 1,0 hasábnyi vertikális eltérést rendkívül jól tudja kompenzálni ( ekkora eltérést a Pannum - mező fiziológiásan is kompenzálni képes.)
Érdekes módon a sztereovalencia - teszten nem volt kimutatható ez az eltérés, az általam várttal ellentétben, illetve lehetséges, hogy a szimmetrikus oldal irányú eltérés olyan kis mértékűként jelent meg ( a prizmással korrigálatlan helyzetben ), hogy nem figyelt fel rá, hiszen a központi kettős vonalon belüli volt a mértéke.
A mélység megítélésében is szintén nagyobb mértékű zavarra számítottam. A prizmásan helyes korrekció a mélységérzet minőségének és nem csak a mennyiségének javulását, növekedését eredményezte.
Mind a pozitív és mind a negatív irányú túlkorrekció a vertikális hiba felerősödésével járt együtt. A várttal ellentétben, eso és exo irányú mozgási kényszer nem lépett fel.
A kontraszt megítélése is másként alakult, mint amire számítottam.
A túlkorrekciós esetekben a kontraszt romlása nem volt számottevő.
A bi - monokuláris korrekció megállapítása után a kereszt - teszt és a teljes óra - teszten a jobb szem képének kontraszthibája észlelhető volt és konzekvensen jelezte is a hibát. Ez igaz csak 0, 25 D - nyi volt . Ennek megfelelően Od korrekciója - 3,25 = - 1,0 cyl 153° - ról -3,5 = - 1,0 cyl 153° - ra változott, amit a vízustábla optotypjein is igazolni lehetett !

10. I. A kérdésekre adott válaszok a látáspróba - kísérletek után

Mindenképpen hasznos volt a látáspróba kísérletek elvégzése, még akkor is, ha csak a fent említett korlátokkal tudtam kivitelezni azokat!

A kérdésekre adott válaszok:

10. I. 1. Lehet-e korrekcióval szerzett a heterophória?

Eredendően a heterophória az arckoponya, azon belül az orbita és képleteinek kialakulásával megjelenő, kompenzálási jelensége a binokuláris látás, e miatt nehezített állapotának.
A természetben a szimmetria jelensége nem követ szigorú azonosságokat, csak hasonlóságokat. Ebből ered, hogy az emberi populáció több mint 75 % - a már eredendően izommunkával tartja a szemeit ( fixáló vonalait ) a fixálni kívánt ponton: tehát heterophoriás.
Amiből döntően több fordul elő, azt kell normálisnak elfogadni, így a heterophoriát természetesnek kell tekinteni.
A heterophória csak közvetett módon "kényszeríthető ki" az adott szempár működését illetően ( feltéve, hogy eredendően ortophoriás volt az illető ).
Az optimális korrekciótól való eltérés mind motoros, mind szenzoros kompenzálási folyamatokat indít el. A látáspróba kísérletek alkalmával jelentős mértékben eltértem a talált, refraktíve, legjobb korrekciótól.
Ez az eltérés jól kimutatható volt a polateszt készülék segítségével.
A polateszt készülék egyes ábráit hasznos, a refraktíve helyesnek vélt bi - monocularis korrekció helyességének megítélésére felhasználni: Kereszt - teszt, teljes óra - teszt.
Itt a kontraszt milyenségéből 0,12 D pontossággal megállapítható a korrekció helyessége és egyben a szempár szenzo - motoros működéséről is nyerünk információkat (simultan percepció, fúzió, szupresszió, exklúzió - hajlam, stb.).

Ha a szemüveglencse áttekintési pontjában, a szem fixáló tengelye nem a szemüveglencse optikai középpontján halad keresztül, akkor - a lencse fajtájától, felületkialakításától, dőlésétől, LC - távolságtól, hátulsó bázistól, lencsegyártástól, stb. - függően mindig adott prizmatikus hatással bír a lencse. Ennek hatására a szem, a nyugalmi helyzetétől eltérő állást kénytelen felvenni, illetve kompenzálni.

66. ábra: A lencsén keresztül látott szálkereszt

67. ábra: A lencse mint prizma

68. ábra: A prizmán keresztül látott kép

Így előállítható mesterséges heterophória, amit a látórendszer és a vegetatív idegrendszer vagy képes kompenzálni, vagy pedig nem és panaszai lesznek az illetőnek.
A panaszok lehetnek olyanok, mint amilyeneket a heterophoria / SZBL által él meg az illető. Dr. Pálfia Ernő és Dr. Pálfia Judit több éves gyakorlati tapasztalata alapján a refrakció előtti és az azt követő állapotokat fel lehet osztani:
Korrekció nélkül:
- A tisztán ametrópiát kompenzálni tudó
- A tisztán ametrópiát kompenzálni nem tudó
- A tisztán nyugalmi helyzeti hibát kompenzálni tudó
- A tisztán nyugalmi helyzeti hibát kompenzálni nem tudó
- A keverten ametrópiát és nyugalmi hibát kompenzálni tudó
- A keverten ametrópiát és nyugalmi helyzeti hibát kompenzálni nem tudó egyénekre.

A korrekciós szinteket és a hiba mértékét tekintve:
- A keverten hordozott ametrópia és a nyugalmi helyzeti hiba által fellépett panaszok tisztán a helyes bi - monokuláris korrekció hordása alatt teljesen megszűntek.
- A keverten hordozott ametrópia és nyugalmi helyzeti hiba által fellépett panaszok tisztán a helyes bi - monokuláris korrekció hordása alatt nem szűntek meg. Ebben az esetben a helyes bi - monokuláris korrekciót meghaladóan a nyugalmi helyzeti hiba ( heterophória / SZBL ) korrekciójára is szükség volt.
- A hasábosan elért, ortophoriás ( szenzomotoros, nyugalmi ) állapot a maradék panaszokat teljes mértékben megszüntette!
- Ha az ametrópia és a nyugalmi hiba mértéke olyan relációban állt fenn, ahol a retinális irányértékek megítélési képessége, arányaiban csak az egyik szemre koncentrálódik, a szupresszióban lévő szem csak a hibától függő, korlátozott mértékben vesz részt a binokuláris tevékenységben.
Mindez teljesen egyéni mértékű, hogy mekkora hiba mit eredményez.

Ebben az esetben előfordulhat, hogy a helyes bi - monokuláris korrekció olyan reakciót vált ki, hogy a talált helyes bi - monokuláris korrekciót csak hasábosan korrigált nyugalmi helyzet mellett tűri el a vizsgált! ( pl.: Czibor Gábor kollégám, aki Od: -2,0 = -0,25 cyl ° ; Os: -0,25 ezt a korrekciót csak 2,0 Has Jobb Fel értékű prizmás korrekcióval tudja hordani!
Bármely egyéb, hasábok nélküli korrekció, vagy alul korrekció diszkomfort érzést váltott ki nála, ezért nem hord korrekciót, ugyanakkor így binokuláris panaszai nincsenek, mert csak a bal szemét használja távolra, a jobbat pedig közelre.)
Egyes szemüveglencse fajták, - itt a multifokális lencsékre gondolok- optimális látáskomfortot csak refraktíve, teljesen helyes bi - monokuláris korrekció és a lehető, legjobb nyugalmi helyzet biztosító hasábos korrekció (ortophoria) mellett képesek nyújtani.
Minden ettől eltérő esetben a lencse használhatósága csökken, azaz az áttekintési csatornája szűkül, valamint a lencse széli torzítása és a cilinder - hibája nőni fog.

10. I. 2. Elég - e V : 1,0 - et elérni az optimális korrekció kimondásához?

Az első kérdésre adott válaszban részben benne foglaltatott az erre a kérdésre adandó válasz is. Természetesen nem elég V: 1,0-nél megállni a korrekcióban, minden esetben meg kell tudni az illető látórendszerének maximális teljesítőképességének felső határát.
Az más kérdés, hogy az illetőnek mekkora a látási igénye, ami adott esetben a rendelt korrekció értékét befolyásolhatja.
A látáspróba kísérlet igazolta azt, ha valaki a lehető legjobb vízust biztosító korrekciótól eltérő korrekciót hord, akkor egyéb kompenzáló folyamatok révén szinte hasonló mértékű leterhelést szenved a látórendszere és az idegrendszere, mint a korrekciót megelőző állapotban. Kvázi a rossz állapothoz képest való kevésbé rossz állapot semmi esetre sem a megoldása az erdendő hibának. Tehát helytelen a látórendszer - a refraktíve, mind a hasábosan - alul, illetve túlkorrekciója.

10.I. 3. A maximális vízus és kontraszt elérésekor hogy értékelhető
a készülék ábrasora?

Ezen feltételek mellett a leg optimálisabban, ha a polateszt alapvető szabályszerűségeit szem elött tartjuk. Ezt igazolják az eljárással kapcsolatos tapasztalatok ( idestova 1960 - óta ).

10. I. 4. Mi történik az adott szempár alul, illetve túlkorrekciójakor a külső és belső szemizmok működésével? Milyen eltérést jelez a polateszt készülék ábrasora?

A sph - alap konvex irányú túlkorrekciójakor az ábrák kontrasztja romlik. Gátlásos jelenségek ( a kapocs - tesztnél ) és szupresszió lép fel, az Alap / 0 helyzet megítélése nehezített.
Nem minden esetben, de exo - irányú kompenzálási kényszer lép fel, ha a túlkorrekció értéke nem túl nagy ( ezért maximum + 0,5 és + 1,0 D sph - érték közötti túlkorrekciós érték mellett lehet használni a polatesztet, a kontraszt romlása miatt ).
A sph - alap konkáv irányú túlkorrekciójakor az ábrák kontrasztja romlik, igaz nem olyan számottevő mértékben mint a konvex irányú túlkorrekciókor.
Ez valószínűleg abból ered, hogy a szemlencse akkomodációs képessége, főleg fiatal felnőtt vizsgáltak esetében 6 - 9 D közötti értéket is elérhet.
Arányaiban tekintve ez 0,75 és 1,0 D túlmunkához viszonyítva sokkal jelentősebb tartalékot képez ( a fakultatív hypermetrópiásoknak az emberi populáción belüli aránya valószínűleg ezért számottevőbb ).
Az akkomodációhoz kapcsolt ( laza fogaskerék - párral jellemezhető ) konvergencia egységének jelenléte a binokuláris együttműködéskor jól kimutatható a refraktíve konkáv túlkorrekció vagy a refraktíve konvex alulkorrekció esetében.
A konkáv irányú túlkorrekció eso - irányú bemozdítási kényszerként lép fel, ami a hasábosan Alap Ki korrekció értékét növeli meg, illetve az Alap Be "kell" - hasábos értéket csökkentheti.

Nem ilyen egyértelmű a konvex irányú túlkorrekció hatása, mely egyes esetekben exo irányú eltérési hajlamot provokál, némely esetben viszont az alaphiba felerősödésével ( valamint hibajelző értékű ) gátlásos jelenségekkel és kontrasztromlással együtt lép fel, ami lehet eso - és vertikális eredetű eltérés is.

11. Konklúzió

Tanulságként, újra megemlíthető, hogy az optometrista gyakorlatban a polateszt készülék jelentős segítséget nyújt nem csak a hasábos korrekció megállapításában, hanem a helyes bi - monokuláris korrekció megkeresésében is .
A látáspróbák kivitelezésekor, főleg ha az első szemüveget írjuk fel a vizsgált számára, akkor szubjektíve sokszor nem teljesen egyértelműen ítélhető meg a korrekció helyessége. Az is előfordulhat, hogy nem érti meg a vizsgált elsőre az elé állított feladat lényegét. Pl.: a kereszt - cylinder alkalmazásakor azt, hogy nem azt kérdeztük, hogy jó - e, hanem azt, hogy egyformán rossz - e a kép, ha forgatom a kereszt - cylindert a cylinderes korrekció helyes tengelyállásának megkeresésekor.
Önmagam és a vizsgált válaszainak objektivizált ellenőrzésére is használható a polateszt ábrasor a kontraszt megítélésekor, mely 0,12 D pontossággal észlelhető hiba kimutatásra képes, de csak hiba jelző értékkel bír! A hiba korrigálását mindig az optotypeken kell elvégezni, amíg már nem tudunk javítani a talált korrekción.
A másik igen jelentős dolog az, hogy csak indokolt esetben alkalmazzunk prizmás korrekciót. Csak akkor, amikor a vizsgált saját magától szánja el magát a prizmás korrekció hordásának minden nemű hátránya ellenére a korrekció hordására, hogy a tűrhetetlenségig fokozódó panaszait csökkenteni lehessen
( esetleg, teljesen megszüntetni ami nem minden esetben lehetséges sajnos )!
Alapvető, hogy optometrista csak tisztán refrakciós, illetve binokuláris problémákkal foglalkozhat és csak abban az esetben, ha az egyént érintő más, egyéb szervi vagy működésbeli, illetve megbetegedésből származó rendellenességet nem hordoz a vizsgált személy ( akár rejtetten sem ).
A hasábos korrekció elkészítése előtt ajánlatos a vizsgált személyt kikérdezni ez irányban, hogy volt - e véletlenül CT, MRI, vagy egyéb más vizsgálatokon.
Bármilyen kis gyanú esetén küldjük el az illetőt további más kivizsgálásokra is . Ha minden eredmény negatívnak bizonyult és ha mégsem tudták panaszait megszüntetni, csak abban az esetben vállaljuk el a szemüveg elkészítését!
A célunk a valós probléma felfedése és nem pedig a kezdetben enyhe panaszokkal jelentkező súlyos rendellenességek elfedése, a panaszok átmeneti
enyhítésével.
Zárójelben megjegyzendő, hogy az ilyen problémával küzdő emberek már számtalan helyen próbálkoztak egyéb terápiákkal a tűrhetetlen ( indokolt ) panaszaik csökkentése érdekében. Az optometristához csak utolsó lehetőségként fordulnak segítségért.
Először mindig a helyes bi - monokuláris korrekciót kell elkészíteni a vizsgált számára. Ugyanakkor tájékoztatni kell az általunk talált eltérésekről , valamint előre kel vetíteni a hiba korrekciójával kapcsolatosan várható problémákat.
Minden esetben szót kell ejteni a szemüveggel kapcsolatos megszokási panaszokról ( gödrös, lejtő, kidomborodó padló, ferde falak, stb. ) valamint arról, hogy ha a panaszait nem tudja megoldani a helyes bi - monokuláris korrekció, akkor abban az esetben sort kell keríteni a hasábos korrigálásra is.
Továbbá el kell magyarázni a szükséges korrekció változásának elvét is.
Sokan megijednek attól, hogy a korrekció dioptria értéke pl.: 32 éves korban + 2 ,00 D sph - ról teszem azt + 3,25 D sph - ra változott egy éven belül, egyéb elváltozás, megbetegedés hiányában.
A vizsgált úgy éli meg az eredményt, hogy neki egy év múlva szódásüveg aljú szemüvege lesz. Meg kell nyugtatni, hogy ez nem így van! Az a helyzet, hogy a talált skiaszkópiás lelet értékét első alkalommal nem fogadta el a szeme, az alkalmazkodási spazmusa miatt.
Mivel a korrekció hordása miatt lazult az akkomodációs rendszere, ezért most el fogja fogadni a régebben talált, de eddig erővel tartott maradék korrekciót!
Hasonló a helyzet a hasábos korrekcióval is, igaz itt egy kicsit bonyolítja a helyzetet az, hogy a heterophória és az SZBL állapotai rendkívül összetettek és berögzültek tudnak leni.
A szükséges hasábos korrekció mértéke egészen szélsőséges határok között tud mozogni. Nem egyértelmű a panaszokat megszüntető hasáb dioptria értéke.
Akár tűrhetetlenségig fokozódó migrént tud megszüntetni 2,5 hasáb alappal kifelé és plusz 0,75 hasáb vertikális irányban megadott korrekció, ugyanakkor akár 40,00 prizmadioptriát is lehet tartani izommunkával enyhe panaszok mellett ( természetesen az előbbi példák extrémek, de az életből merítettek voltak )!
Itt a tisztán izommunkával tartott és az FD I állapotait viszonylag könnyen lehet korrigálni.
Az FD II fiatal és főleg a régi FD II egyes állapotai tapasztalt polatesztes vizsgálóknak is gondot tudnak okozni! Valamint a helyes, ortophoriás nyugalmi helyzet elérése hosszú időbe és nem kevés anyagi befektetésbe kerülhet a vizsgáltnak!
Nem mindenki hajlandó az optometristával, szemorvossal való együttműködésre. ( pl.: nem jelenik meg időben az előírt kontrollvizsgálaton, nem váltja ki a szemüveget, stb. ) esetleg nem tud anyagi lehetőségei miatt áldozatokat hozni panaszai csökkentése, esetleg teljes megszüntetése érdekében.
Rendkívül fontos a vizsgálattal való kölcsönösen jó kontaktus kiépítése és az őszinte beszélgetés, tényfeltárás, hogy a problémáját a lehető legoptimálisabban tudjuk kezelni, megoldani.
A korrekció 1 - 3 hónapos viselése után a következő kontrollvizsgálat alkalmával felül lehet bírálni az előző korrekciót, valamint a következő korrekció már sokkal közelebb fog állni a szem nyugalmi helyzetéhez is.
Ezeket az elveket szem előtt tartva, biztonsággal és eredményesen lehet megoldani a velünk szemben támasztott elvárásokat, problémákat, kéréseket mind a vizsgáltak és mind az optometrista legnagyobb megelégedésére.

12. Köszönetnyilvánítás

Nagy része van Dr. Pálfia Juditnak abban, hogy ezt a hozzám közelálló tudományt a szemészetet még jobban megszerettem.
Ezúton szeretném megköszönni Neki az elmúlt három hasznos év alatt gyűjtött ismereteket, melyekre fel tudtam építeni a dolgozatomat.
Az elmúlt három év alatt elsajátított elméleti - és tapasztalati ismeretanyag feltárta előttem a szemészet igazi szépségeit és ugyanakkor a nehézségeit is.
Köszönöm Dr. Pálfia Ernőnek a polateszttel kapcsolatos értékes tanácsait és gyakorlati szemléltetéseit.
Köszönöm azt is, hogy általa hozzá tudtam jutni egy polateszt - készülékhez, aminek segítségével eltudtam végezni a kísérleteimet.
Továbbá szeretném megköszönni a konzulensemnek, Váry Péternek a dolgozattal kapcsolatos tanácsait.
Mint látszerész kollégával beszélgetve más szemszögbe került a polateszt, mint korrekciós eszköz. Ezeknek az eszmecseréknek tanulságait jól tudtam alkalmazni a dolgozatom megírásakor.

13. Ábrajegyzék

1. A látásélesség változása a retinális lokalizáció függvényében a horizontális meridiánban, fotopikus és szkotopikus látási viszonyok között ( Werthiem - féle görbe ) 10.
2. A látóélesség változása a fényerő függvényében ( König - féle görbe, Hecht - módosítás ) 10.
3. A sötétadaptáció változása a különböző retinaterületeknek megfelelően 11.
4. Az adaptációs görbe változása a használt fény spektrális összetevőjének függvényében 11.
5. Normális adaptogramm: fotopikus, mezopikus és szkotopikus látás 12.
6. A színkontraszt növelő üveg spektrális fényáteresztési görbéje( A vastag vonal egy színkontrasztot javító anyag spektrális fényáteresztését, a vékony vonal az emberi szem nappali színérzékenységét ábrázolja. ) 14.
7. A csapok látópigmentjeinek abszorpciós görbéi 15.
8. A színkör 16.
9. Ábrák: Ishihara táblák 17.
10. Ábrák: Ishihara táblák 17.
11. Ábrák: Ishihara táblák 18.
12. Ábrák: Ishihara táblák 18.
13. Az ideghártyára vetülő, egymást érintő két elemi képpont okozta ingerület 19.
14. Az ideghártya feloldó képessége ( a: a feloldott képpont, b: összefolyó képpontok ) 19.
15. A látószög a tárgy méretének változása a távolsággal azonos látószög mellett 20.
16. Optotíp jelek ( a: Snellen, b: Ammon, c: Landolt jelek ) 20.
17. A Kettesy - féle decimális látásvizsgáló tábla 21.
18. Egyéb más vízustáblák 23.
19. Az emmetrópia 28.
20. A myopiás szem 30.
21. A hypermetrópiás szem 32.
22. Az emmetrópiás szem 34.
23. A myopiás szem 35.
24. A hypermetrópiás szem 36.
25. A fakultatív hypermetrópiás szem 37.
26. A relatív hypermetrópiás szem 38.
27. Az abszolút hypermetrópiás szem 39.
28. A myopiás és a hypermetropiás szem látásélességének összehasonlítása 40.
29. Az egyszerű myopiás astigmia 41.
30. Az egyszerű hypermetróp asztigmiás szem 42.
31. Az összetett myop asztigmiás szem 43.
32. Az összetett hypermetróp asztigmiás szem 43.
33. A kevert asztigmiás szem 44.
34. Az ametrópia foka és a nyers vízus közötti kapcsolat 47.
35. A myopia okozta látásélesség - csökkenés 47.
36. A hypermetropia okozta látásélesség - csökkenés 48.
37. A szem relatív alkalmazkodóképessége 49.
38. A konvergencia - divergencia mechanizmusa 51.
39. Az akkomodáció és a konvergencia kapcsolata ( grafikon ) 52.
40. A szimultán percepció 55.
41. A fúzió 57.
42. A fúziós ingerek 58.
43. A monokuláris irányértékek 58.
44. A Pannum látás 59.
45. Orthophoriás észlelés távolra 59.
46. Az orthophoriás észlelés közelre 60.
47. A harmadfokú binokuláris látás 60
48. A binokuláris látótér 61.
49. Az empirikus horopter ( Vieth - Müller - féle geometriai horopter ) 62.
50. A retina vízus - karakterisztikája 63.
51. Heterophória vizsgálata Maddox módszerrel 67.
52. A phoriák / SZBL - ek fajtái 74.
53. Teljesen motoros kompenzáció 76.
54. Az eltérés szögének részben motoros, részben szenzoros kompenzálása 78.
55. Exo - helyzet távoli tárgypontnál, normális nagyságú Pannum - mezővel 78.
56. Eso helyzet távoli tárgypontnál normális nagyságú Pannum - mezővel 79.
57. Az eltérés szögének teljesen szenzoros kompenzálása 80.
58. Exo helyzet távoli tárgypontnál FD II - vel 80.
59. A kereszt - teszt 85.
60. Az óra - teszt 86.
61. Az óra teszt 86.
62. Az óra - teszt 87.
63. Kapocs - vagy anizeikónia - teszt 87.
64. Sztereo - teszt 88.
65. Sztereovalencia - teszt 89.
66. A lencsén keresztül látott szálkereszt 138.
67. A lencse mint prizma 138.
68. A prizmán keresztül látott kép 139.

14. Irodalomjegyzék
1. Fodor F. - Péterffy P. : Szemészeti funkcionális vizsgálatok ( Medicina, Bp. 1989. )
2. Ganong W. F. : Az orvosi élettan alapjai ( Medicina, Bp. 1990. )
3. Dr. Pálfia Ernő : Polateszt ( főiskolai jegyzet , Bp. 1995. )
4. Radnót Magda : A szemészet alapvonalai ( Medicina, Bp. 1988. )
5. Dr. Rózsa Sándor : A szemüveglencsék anyag - és gyártmányismerete( főiskolai jegyzet, Bp. 1995. )
6. Süveges Ildikó : Szemészet ( Medicina, Bp. 1998. )
7. Tudomány ( A Scientific American magyar kiadása ) : Utazás a koponyánk körül Tematikus szám az emberi agyról, 1992. November
8. Dr. Vörösmrathy Dániel : A látszerészek könyve ( Egyetemi Nyomda, Bp. 1981. )

©Nemes Péter

A szakdolgozat Nemes Péter tulajdona. Az anyag részének vagy egészének közlése csak a szerző írásbeli engedélyével lehetséges!