Szemüveglencsék decentrálása

Rósa Gergely szakdolgozata
Semmelweis Egyetem
Egészségügyi Főiskolai Kar
2001

Korunk rohanó világában a szemünk az az érzékszervünk, mely a környezetünkből jövő információ áradat több mint nyolcvan százalékát dolgozza fel és továbbítja agyunkba. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas mennyiségű információt a lehető legjobban hasznosíthassuk, elengedhetetlen a szemünk esetleges ametrópiájának korrigálása. Ennek első és legfontosabb lépése a megfelelő korrekció meghatározása, de ezt követi szorosan a megfelelő korrekciós eszköz kiválasztása és pontos elkészítése.

Napjainkban a szemüvegoptika területén óriási fejlődés tapasztalható. Az állandó kutatások, fejlesztések célja a szemüvegviselők komfortját fokozni a kihasználható látótér növelésével és a torzítások csökkentésével.

Ennek megvalósításához azonban nem csak a lencsegyártó cégeknek kell lépést tartani a korral, az újdonságokkal, hanem a látszerészeknek is, hiszen ők azok, akik a felhasználó paramétereire elkészítik a szemüveget.

A látszerész boltok többsége olyan csiszológépekkel rendelkezik, melyek pontos működésének köszönhetően a szemüveg elkészítése nem okoz komoly problémát. Azonban ahhoz, hogy a gép jól dolgozzon, meg kell adni a szükséges paramétereket, melynek meghatározása mind a vásárló, mind a látszerész szubjektumától függ. Ha a szakember tisztában van az esetlegesen előforduló hibákkal, akkor azokat tudatosan korrigálva képes lesz a szemüveg valóban pontos elkészítésére.

Munkakörömből kifolyóan számos optika boltba járok szerte az országban, és beszélgetéseim során az a sejtésem támadt, hogy sok szakember a szemüveglencsék centrálásával kapcsolatosan mind elméleti, mind gyakorlati hiányosságokkal, hibákkal rendelkezik.

Diplomamunkám elkészítését az motiválja, hogy e hibákat felkutassam, és megkeressem a helyes lencseillesztési metódust, mely mind a látszerészek, mind a felhasználók érdeke, hiszen így lesznek a lencsegyártók fejlesztései mindkét fél számára valóban kihasználhatók. Ez érdeke az optikusnak, aki boltja jó hírét fokozni szeretné és ennek legjobb módszere a vásárlók látásigényének teljes kielégítése, hiszen jól tudjuk, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedett vevők ajánlják másoknak a boltot. Hasonlóan fontos a végfelhasználónak, aki ha úgy dönt, hogy megfizeti az újabb fejlesztésű lencsét, akkor annak előnyös paramétereit szeretné optimálisan kihasználni.

Kérdőívet állítottam össze, melyet ismerős látszerészekkel készülök kitöltetni. Ezek feldolgozásával szeretnék választ kapni alábbi kérdéseimre:

· A szemüveglencsék optimális kihasználhatóságához szükséges beállításokkal tisztában vannak-e?

A szemüveg elkészítésénél az a cél, hogy az optikai középpontot az előírt helyre készítsük el. Ha valóban pontosan dolgozunk, akkor a lencse optikai középpontja, a viselő egyedi paraméterei és a kiválasztott lencsetípus által meghatározott centrálási pont egybe esik. Ez sajnos időnként nem teljesül, de a viselő ezt bizonyos határokon belül, mely minden embernél más és más, nem érzékeli. Minden esetben az elsődleges cél az, hogy a lehető legideálisabb pontba helyezzük az optikai középpontot, hiszen ilyenkor lesznek a lencse előnyös tulajdonságai a legjobban kihasználhatók és kevésbé torz a leképzés.

A kép minőségének romlását a leképzési hibák okozzák, melyek többsége akkor jelentkezik, ha a fénysugár nem az optikai középponton halad át.

A legfőbb hibát az asztigmatizmus, a szférikus- és a kromatikus aberráció okozza. A torzítás mértékét befolyásolja a centrálási hiba mértéke, a lencse dioptriája, felületének kialakítása és alapanyaga, azaz Abbe száma.

Olyan tárgypontok esetén valósul meg, melyek nem az optikai tengelyen helyezkednek el. Minél messzebb vannak tőle, annál nagyobb lesz a hiba mértéke. Két síkot különböztetünk meg. Az egyik a meridionális sík, mely tartalmazza az optikai tengelyt és a fősugarat, a másik a szaggitális sík, mely merőleges a meridionálisra és tartalmazza a fősugarat.

A meridionális sík áthalad a lencséket alkotó két képzeletbeli gömb középpontján, ezért itt a görbületi sugár egyenlő a gömb sugarával. A szaggitális sík nem tartalmazza a gömbök középpontját, azért ebben a síkban a görbületi sugarak kisebbek lesznek a gömb sugaránál. A görbületi sugarak különbözőségéből adódóan a két síkban különböző lesz a fókusztávolság és ezáltal a leképzés. A meridionális kép egy szaggitális síkban lévő egyenes szakasz, míg a szaggitális kép egy meridionális síkban fekvő egyenes szakasz lesz. Az eredő kép az asztigmatizmus különbség felénél létrejövő körszerű alakzat, a Sturm féle konoid.

Szférikus felület esetén az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugarak esetén valósul meg. A lencse szélén haladó fénysugarak nagyobb mértékben törnek meg, mint az optikai tengely közelében lévők, ezáltal az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugarak fénytörés után nem egy pontban metszik egymást. A pupilla, mint rekesz, nagymértékben korrigálja e hibát.

A prizmák a különböző színű fénysugarakat különböző mértékben törik, ez a jelenség azonban a lencsék esetében is fellép. Az okozza, hogy a lencsék alapanyagának törésmutatója a különböző színű fénysugarakra vonatkoztatva nem azonos. A lencsére érkező párhuzamos sugarak abból kilépve különböző fókuszpontokban metszik az optikai tengelyt. A lencséhez legközelebb helyezkedik el a legjobban megtört ibolyaszínű fénysugár. A színhiba gondot okoz, mivel a lencse a felbontott fehér fény minden egyes színével egy-egy képet alkot. A színenként különböző fókusztávolság miatt természetesen a nagyítás is színenként különböző lesz. A különböző színű és nagyítású képek nem fedik egymást, ezért nem kapunk egységes, éles képet. _[1_] A színbontás mértékére az Abbe szám utal. Minél magasabb az Abbe szám, annál kisebb az anyag kromatikus aberrációja.

Ahhoz, hogy szemünk a lehető legjobb felbontóképességét érje el, a képnek a foveola centralisba kell vetülnie. A zavartalan binokuláris látás feltétele, hogy ez mindkét szemünknél teljesüljön. A pontatlanul elkészített szemüveg nemkívánatos prizmatikus hatással rendelkezik, mely eltéríti a fénysugarakat, ezáltal a kép nem az ideális retina pontokra képződik le, kettős képet eredményezve, melyet külső szemizmaink segítségével próbálunk megszüntetni. Ilyenkor szemállásunk azonban eltér az ideális párhuzamos, akkomodációmentes állásától.

Tehát a prizmás hatás (cm/m) egyenlő a cenrálási hiba mértékének (cm) és a dioptriának a szorzatával. A létrejött prizma annál nagyobb, minél erősebb a dioptria, és minél nagyobb a centrálási hiba. Ezért kell a nagy dioptriájú lencséket még nagyobb odafigyeléssel elkészíteni.

Egy páciens mindkét szemén -5,0 D sph a korrekció és 64 mm-es a pupilla távolsága. A szemüveg azonban 68 mm-es PD-re készül el.

A helytelen centrálásból kifolyóan prizmatikus hatás lép fel, alappal befele. A szemüveg viselője csak akkor lesz képes binokuláris látásra, ha szemei divergálnak. A divergencia mértéke: 2 cm/m.

Az eltérés magassági prizmát eredményez, mely vertikális vergenciát vált ki.

Szemünk a nemkívánatos prizmák bázisállására különbözően reagál. Létezik kritikus és kevésbé kritikus irány. Elmondható, hogy legérzékenyebbek a magassági prizmára vagyunk, itt a legkisebb a toleranciánk.

A horizontális eltéréseket illetően szemünk könnyebben konvergál, mint divergál, tehát kevésbé kritikus az eltérés, ha ezáltal szemünket konvergenciára kényszerítjük. Ez a gyakorlatban távoli szemüvegnél konvex korrekcióval azt eredményezi, hogy jobb, ha inkább kifele térünk el az előírt PD-től, mint befele. Ez akkor is előfordulhat, ha a lencsét túl kicsi átmérővel rendeljük. Konkáv korrekciónál jobb, ha a szemüveg inkább kisebb PD-re készül el, mint nagyobbra, tehát nagyobb átmérőben érdemes rendelni a nyers lencsét, úgyis lecsiszoljuk a felesleges, vastag peremét.

Közelre nézéskor szemeinknek konvergálniuk kell. A horizontális centrálási hibák növelik vagy csökkentik ennek mértékét. Ilyenkor a kevésbé kritikus irány az, amikor a hibának köszönhetően csökken a szükséges konvergencia. Ebből kifolyóan nagyobb gond az, ha a létrejött prizmás hatás növeli a szükséges összetérítés mértékét.

Konvex olvasószemüvegnél jobb, ha befele térünk el az ideális beállítástól, konkávnál inkább kifele, tehát fordítva, mint a távoli szemüvegnél.

Sokkal érzékenyebben reagálunk azokra a centrálási hibákra, melyek vertikális vergenciát eredményeznek, ezért itt a megengedhető eltérés minimális. Páciensünknél, aki azonos dioptriát visel mindkét szemén, nem lép fel vertikális eltérés akkor, ha az Y tengelyben mindkét lencsénél egyforma mértékben, azonos irányban rosszul centrálunk, problémát okoz viszont az, ha különböző mértékben, különböző irányban térünk el az ideális beállítástól, vagy ha anisometropiából kifolyóan különböző a két oldal dioptriája._[2_]

Az I. táblázat a prizmatikus eltérések határértékét adja meg a különböző irányokban._[2_]

D	Prizmatikus eltérések cm/m-ben
	Horizontális		Vertikális
	Kevésbé kritikus irány	Kritikus irány
0,25 - 1,00	0,50	0,25	0,25
1,25 - 6,00	1,00	0,50	0,25
6,50 - 12,00	1,00	0,50	0,50
12,00 felett	1,50	1,00	0,50

Miután szemeink a szemüveglencse mögött folyamatosan mozognak, az a célunk, hogy az optimális látóélességet ne csak a lencse optikai középpontján áttekintve, hanem ettől kijjebb is élvezhessük. Az ideális távoli szemüveglencse a végtelenben levő tárgy képét a távolponti gömbre képzi le. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön fontos, hogy a lencse asztigmatikus torzítása a lehető legkisebb legyen, másrészt a lencse törőerejének minden tekintési irányban azonosnak kell lennie. A lencsegyártó cégek a bázisgörbületek ideális kiválasztásával és aszférikus felületkialakítással tudják elérni, hogy az asztigmatikus torzítás egy bizonyos látószögön belül alacsony maradjon. Az ilyen szemüveglencsék tervezésekor a szem forgáspontja szerinti lencsecentrálást veszik alapul. Akkor valósulhat csak meg az ideális leképzési minőség, ha így készül el a szemüveg.

A szem forgáspontja szerinti centrálás monokuláris eljárás. A lencse optikai tengelye áthalad a szem forgáspontján (Z’). Horizontális centrálásnál a párhuzamos nézővonalakat kell figyelembe venni, azaz a végtelenbe tekintő szem pupillatávolságát.

A vertikális érték függ az LC távolságtól és a keret dőlésszögétől. Minél nagyobb az LC távolság, azaz a lencse és a szaruhártya közötti távolság, és a keret dőlése, annál lejjebb kerül a centrálópont (8. ábra). Pontos kiszámítása a 9. ábrán látható. _[3_]

Különböző helyzetekben, mint például olvasásnál, autóvezetésnél, munkában más és más a tekintési vonalunk. Ezek a szokásos irányok alkotják a fő tekintési irányt. A fő tekintési pont, a lencse felszínének az a pontja, melyet az adott tevékenységben leginkább használunk. _[4_]

A szemüveglencsét akkor centráljuk ezen eljárás szerint pontosan, ha az optikai középpont és a fő tekintési pont egybe esik.

Az optikai középpont szerinti centrálás esetén csak egy bizonyos feladatra lehet megfelelő beállításokat meghatározni. _[5_]

Látótérnek jelen esetben azt a területet tekintjük, melyet a fej fordítása nélkül, szemünket mozgatva egyszerre belátunk. Szférikus lencséknél, megfelelően nagy szemüvegkeret esetén a centrálás szempontjából nincs jelentősége a látótérnek. Abban az esetben kell ezt az eljárást alkalmazni, amikor a kiválasztott lencse leszűkíti a látóteret:

Akkor teljesül a látótér figyelembevételével történő centrálás, ha a két szemünk látótere, kényelmes fej- és testtartás mellett, a kívánt tárgyterületet fedi.

Mindhárom centrálási eljárás egyidejűleg nem használható. Minden egyes esetben ki kell választani, a legideálisabbat. _[6_]

Az egyfókuszú szemüveglencsék centrálásánál nem mindig azonos a követendő metódus. Mindhárom centrálási módszer előfordulhat, de hogy mikor melyiket a legoptimálisabb használni, azt a szakembernek kell eldöntenie az alábbiak figyelembevételével:

· A szemüveglencsék hatása szerint lehet szférikus, tórikus és aszférikus.

· A szemüveglencse alapanyaga szerint megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb diszperziójút.

· A felhasználás szerint megkülönböztetünk távoli- és olvasószemüveget._[7_]

A távoli korrekciót azok az emberek, akiknek a szemlencséje még képes az alkalmazkodásra, egyaránt használják közelre és távolra. A lencse centrálásánál tehát egyaránt figyelembe kell venni a közelre és a távolba tekintést. Használhatjuk a szem forgáspontja- vagy az optikai középpont szerinti centrálást. Ajánlatosabb a szem forgáspontjának figyelembevételével történőt használni, de itt is vannak kivételek:

· Anisometrop korrekcióknál, illetve magas diszperziójú lencséknél az optikai középpont szerint,

· lentikuláris lencséknél a látótér figyelembevételével kell centrálni,

· prizmatikus korrekcióknál a szem forgáspontjának figyelembevételével történő centrálást kicsit módosítva kell alkalmazni. _[8_]

A leginkább tórikus lencse néven ismert asztigmatikus lencse törőértéke két egymásra merőleges, az optikai tengelyét magába foglaló metszetében eltérő. Ezekből a magyar szabvány szerint a matematikailag kisebb értéket sph-val, a másikat és az sph különbségét cyl -lel jelölik. _[9_]

A tórikus szemüveglencséknél is azokat a cenrálási módszereket kell alkalmazni, amelyeket a szférikusnál, azaz leggyakrabban a szem forgáspontjának figyelembevételével történőt. Azonban a tórikus lencséknek az optikai középpontban más a hatása.

A tórikus szemüvegek felírásánál meg kell határozni a szférikus értéket, a cilinder értékét és a hatástalan tengely állását TABO skála szerint.

A tórikus lencsék keretbe helyezésénél nem csak a már tárgyalt centrálási hibák fordulhatnak elő, hanem a tengelyállás pontos betartására is ügyelni kell. Amennyiben tengelyelfordulás áll fenn, asztigmatikus hibájának mértékét az elfordulás- és a cilinder korrekció nagysága befolyásolja.

Például ha egy +5,0 D cyl lencse 2,5°-os elfordulásával szemünknek +0,44 D asztigmatikus torzítást okozunk.

A tengelyeltérés okozta vízuscsökkenést körülbelül 0,12 D felett érzékeljük. _[10_]

A prizmatikus korrekcióval rendelkező szemüveglencse a szempár állásának korrigálására szolgál. Felírásánál a szférikus és cilinder érték mellett a prizma dioptriáját és bázisának állását is meg kell adni. Akkor centrálunk helyesen, ha az áttekintési pontokban ugyanazt a prizmatikus hatást érjük el binokulárisan, mint amit a szemvizsgálat során felírtak.

A próbakeretet úgy kell a szemvizsgálat előtt beállítani, hogy a monokulárisan végtelenbe tekintő szem pupillája előtt legyen a próbalencse geometriai középpontja. Ezen a beállításon vizsgálat során nem szabad változtatni, az értékeket dokumentálni kell és azt is jelezzük, hogy a pupillaközép figyelembevételével történt a vizsgálat.

A korrekciós lencsék prizmás hatását egyrészt a prizmatikus lencse értéke, másrészt a szférikus és tórikus lencsék prizmás mellékhatása határozza meg az áttekintési pontban. Tehát a prizmás korrekciós lencse értéke nem lesz egyenlő a páciens pontos korrekciós igényével._[11_]

Ennél a módszernél is a pupillák elé kell állítani a próbalencsék geometriai középpontját. Vizsgálat során azonban úgy kell ezeket a beállításokat módosítani, hogy a szemek mindig a próbalencsék geometriai középpontján, ezáltal a szférikus vagy tórikus lencsék optikai középpontján tekintsenek át. Így ezek a lencsék nem okoznak prizmatikus mellékhatást és a prizmás korrekciós lencse értéke megfelel a helyes korrekciónak. Ennél az eljárásnál a prizma értékét már a vizsgálat során el kell osztani a két szemen. Az utánaállítás mértékét a prizma nagysága, bázisállása és az LC távolság határozza meg.

Például 12 mm-es LC távolságnál az eltolás mértéke 0,25 mm, míg 16 mm-es LC-nél 0,3 mm prizmadioptriánként. A decentráció mindig az él felé irányul.

A szemüveg elkészítésekor figyelembe kell venni, melyik eljárást alkalmaztuk a korrekció során. Ha nem állítottunk a próbakereten vizsgálat közben, azaz a pupilla középpontjára centráltunk, akkor nem ezeket centrálási adatokat vesszük figyelembe, hanem becsiszoláskor 0,25-0,3 mm-el él felé decentrálunk prizmadioptriánként az LC távolság függvényében, tehát a próbakeret centrálási adatai nem fognak megegyezni az elkészült szemüveg értékeivel.

Amennyiben viszont már vizsgálatnál figyelembevettük a prizma fénysugár eltérítő hatását, akkor a próbakeret centrálási adatait alkalmazhatjuk a szemüveg elkésztésénél is. _[11_]

A szemüveget viselők egyre fokozódóbb igénye a könnyű, vékony szemüveglencse, a lehető legoptimálisabb leképzéssel, ezért napjainkban egyre jobban terjednek az aszférikus felületkialakítások.

Aszférikus felületet akkor kapunk, ha például egy ellipszist vagy parabolát forgási tengelye mentén megforgatunk. Ez a lencsének általában az első felszínét adja, a hátsó pedig a korrekciótól függően szférikus, tórikus vagy esetleg szintén aszférikus. Az optimális aszférikus felület kiszámításánál a gyártók azt vették alapul, hogy a fősugár a forgási tengellyel egybeesik. Prizmás hatás nélküli aszférikus lencsék esetén a lencse hátsó felszínének görbületi középpontja és a szem forgáspontja egy egyenesbe esik a forgástengellyel. Ez azt jelenti, hogy a lencsét a szem forgáspontja szerint kell centrálni. _[12_]

Az erős dioptriájú szemüvegekhez gyakran használunk magas törésmutatójú alapanyagot, hogy szép vékony szemüveget lehessen készíteni. Ezeknek az anyagoknak azonban gyakran nagyon alacsony az Abbe száma. Ha a lencsén nem az optikai tengelyben, hanem attól távolabb tekintünk át, színbontást érzékelhetünk, mely rontja a vízust és zavaró a látásban. A használó ezt a fejtartásának változtatásával próbálja csökkenteni.

Ezek alapján elmondható, hogy az ideális metódus az optikai középpont figyelembevételével történő centrálás, mert ilyenkor van a lencse fókuszpontja a pupillánk előtt, ezáltal ekkor a legkisebb a színbontás. _[13_]

A lentikuláris lencsék optikailag kihasználható látótere beszűkített, ezért elkészítésénél a látómező figyelembevételével történő centrálás a helyes módszer. Ahhoz hogy a két lencse látómezeje távolra nézéskor fedje egymást, az optikailag hasznos területek közepe, végtelenbe tekintéskor, normális test- és fejtartás mellett, a pupillák centruma előtt kell, hogy legyen.

A centrálási hiba az amúgy is kicsi binokuláris látómező beszűkülését okozza. _[14_]

Ha két szem fénytörése különböző, felemás fénytörésről, anisometropiáról beszélünk. Az anisometropia milyenségétől és fokától, továbbá az egyén fúziós készségétől függ, hogy a binokuláris funkció hogyan alakul. Általános szabályként említhető, hogy a 4,0 dioptriánál nagyobb fokú anisometropia már a binokuláris látás gátjává válik. Hangsúlyozandó azonban, hogy az egyéni eltérés és tolerancia rendkívül tág határok között mozog. _[15_]

A jobb és a bal szem előtt lévő különböző korrekció következtében a szem mozgásakor különböző prizmatikus hatások keletkeznek. E hiba akkor lesz a legminimálisabb, ha a lencse optikai középpontja a lehető legjobban megközelíti a fő tekintési irány és a lencse felszínének találkozása által meghatározott pontot, tehát az optikai középpont szerinti centrálást kell alkalmazni. Horizontálisan a féloldali PD-t alapul véve, vertikálisan pedig a felhasználási cél figyelembevételével kell az ideális centrálópontot meghatározni. _[16_]

Olvasószemüvegre akkor van szükség, ha a szem közelre történő akkomodációs képessége nem elegendő ahhoz, hogy a közeli tárgyak képét a retina síkjára képezze le. Ekkor beszélünk presbyopiáról. Ilyenkor a szemlencse maximális akkomodációs képessége kevesebb, mint 4 dioptria, ebből kifolyóan a közelpont távolsága több mint 25 centiméter. A presbyopia korrigálásakor a hiányzó akkomodációt a szemüveglencsével pótoljuk.

Közelre nézéskor nem csak akkomodáció történik, hanem bizonyos mértékű konvergencia is. Ennek három kiváltó tényezője van:

· Fiziológiás konvergencia - a közelség érzékelése konvergenciára késztető impulzust okoz.

· Akkomodatív konvergencia - az élet során, adott közeli akkomodációhoz mindig azonos konvergencia társult, mely rögzül az emberben.

· Fúziós konvergencia - a binokuláris látás nehezítettségekor, a fúziós konvergenciának kell bicentrálisan összeforrasztania a két képet._[17_]

Szemüveg nélkül a konvergencia mértéke csak a tárgytávolságtól és a pupillatávolságtól függ. Értékét az alábbi képlettel számíthatjuk ki:

Olvasószemüveg használatakor a szükséges akkomodáció lecsökken, viszont nem változik a konvergencia mértéke. Megváltozik tehát az akkomodáció és a konvergencia állandó aránya. Lecsökken a szükséges akkomodáció és ezáltal az akkomodatív konvergencia. Ennek az a következménye, hogy olvasószemüveget viselve, a szempár nagyobb fúziós konvergenciára van rákényszerítve a binokuláris látás fenntartásához.

A másik ok, amely megváltoztathatja az akkomodáció és a konvergencia arányát, a lencse centrálása. A fellépő prizmatikus hatások okozzák a szükséges konvergencia növekedését vagy csökkenését.

Olvasószemüvegeket vagy a szem forgáspontja -, vagy az optikai középpont szerint centrálunk. Annak eldöntésénél, hogy melyik az optimálisabb, figyelembe kell venni: -a lencse felületkialakítását (szférikus vagy aszférikus),

A szem forgáspontja szerinti centrálás megvalósításához a lencse optikai tengelyének a szem forgáspontján kell áthaladnia. Ez a gyakorlatban csak akkor valósul meg, ha horizontálisan a távolra tekintő szem pupillatávolságát vesszük figyelembe, ezzel azonban a konvergencia igényt is megváltoztatjuk. Vertikális irányban nincs különbség a távoli és a közeli szemüveg centrálása között.

Csak abban az esetben tudjuk optimalizálni a lencse leképzését, ha ezt figyelembe vesszük. Míg szférikus felületkialakításnál kisebb, addig az aszférikus felületeknél jelentős hibát okozhatunk a helytelen centrálással. Nemcsak a szférikus aberráció és az asztigmatikus hiba növekszik, hanem ha a két oldal között aszimmetrikus eltérés van, akkor a szem mozgásakor olyan mértékű lesz a refraktív és az asztigmatikus hiba, hogy az használhatatlanná teszi a szemüveget.

Ezek a hibák általában akkor jelentkeznek, ha a szemüveg a közeli szemtávolságra készül el. Ilyenkor a centrálási hiba lencsénként körülbelül 1 és 2,5 mm között van. Oldalra tekintéskor, ami olvasásnál rendszeresen előfordul, különösen zavaróak a különböző irányú prizmatikus eltérések, melyek bázisának iránya ráadásul folyamatosan váltakozik. Ezáltal fordulhat az elő, hogy a sor elején a jobb oldali lencse eltérése a nagyobb, míg a sor végén már a bal oldalié.

A szem forgáspontja szerint, a távoli szemtávolságra centrált szemüveg esetén, a prizmatikus hiba iránya mindkét szemen azonos marad. _[18_]

Közelre nézéskor nem csak a szemüveg és a szem által alkotott optikai rendszernek kell a szemüveglencse által leképzett képre ideálisan beállítva lenni, hanem a szempárnak is nagy a szerepe abban, hogy a binokuláris látás létrejöjjön. Ehhez az optikai középpont szerinti centrálásra van szükség. Ilyenkor az olvasószemüveg lencse optikai középpontja egybeesik az olvasáskor létrejövő fő tekintési ponttal. Ebben az esetben a konvergenciát a lencse nemkívánatos prizmatikus hatása nem befolyásolja. _[19_]

Többfókuszú szemüveglencsék centrálásakor a kiindulópont a legmegfelelőbb lencsetípus kiválasztása. Ezután határozhatók meg a keretbehelyezés paraméterei a felhasználási cél és a lencse adottságainak figyelembevételével.

A többfókuszú lencse választása mindig kompromisszum, hiszen a látómezőt a távoli, a köztes és az olvasó zóna mérete határozza meg. Általában az olvasórész lényegesen kisebb a távolinál. Ebből kifolyóan a kis közeli látómező ideális kihasználása érdekében a látótér figyelembevételével történő centrálás a követendő. _[20_]

A horizontális centrálás célja, hogy optimális méretű binokulárisan látható olvasómezőt nyerjünk a szükséges olvasótávolságra. Ehhez a két olvasórész látómezejének az adott távolságban fednie kell egymást, tehát a fixáló vonalaknak az olvasószegmens geometriai középpontján kell áthaladniuk. Közelre tekintéskor szemeink konvergálnak, ezért az olvasórész decentrálva van az orr felé, melynek mértéke három értéktől függ:

- Tárgytávolság - Már a szemvizsgálatkor, a páciens igényeinek megfelelő olvasótávolságra állítják be az addíciót. Ez a távolság befolyásolja a szükséges decentrációt is. Minél kisebb az olvasótávolság, annál nagyobb nazális irányú eltolásra van szükség.

- Pupillatávolság távolra nézéskor - Minél nagyobb a szemtávolság, annál nagyobb befele irányuló decentráció szükséges.

- LC távolság - Minél nagyobb az LC távolság, annál nagyobb mértékben kell nazálisan decentrálni.

A távoli rész centrálási értékeit könnyebben és pontosabban meg lehet határozni, ezért általában a féloldali PD alapján a távoli szemüvegeknek megfelelő módon történik az adatok megadása.

A szem forgáspontjának figyelembevételével- vagy az optikai középpont szerint centrálni csak a távoli törőerejű részt lehet, miután a közeli rész elhelyezkedése, dioptriája és a lencse geometriája ezt nem teszik lehetővé.

Közelre tekintéskor az átnézési pontokban prizmatikus hatás lép fel. Hypermetropoknál alappal kifele, myopoknál befele. Megszokási gondot azonban ez általában nem okoz, mert hasonló értékű és bázisállású, mint az azelőtt viselt távoli szemüveg közelre használva. _[21_]

Vertikális centrálásnál nem a látómező méretét, hanem elhelyezkedését kell figyelembe venni. Az élet során, különböző távolságokra, belénk rögződik a fejtartás és a függőleges irányú szemmozdítás. A bifokális lencse a látómezőnket az elválasztó vonal által felosztja, mely elhelyezkedését a centrálás határozza meg. A szemüveg akkor lesz jól használható, ha a választóvonal az optimális helyre kerül.

1. Távoli zóna - ezen a területen a fénysugár zavartalanul jut el a szemhez. A távoli dioptriát tartalmazza.

2. Zavaró zóna - a fénynyaláb egyik része a távoli-, a másik az olvasó területen megy át. Mérete a pupilla átmérőjétől, és a képugrás mértékétől függ.

3. Olvasó zóna - itt ismét zavartalan a fénysugár haladása. A közeli korrekciós értéket hordozza.

A szem lefelé nem folyamatosan fordul, hanem bizonyos ugrásokkal. Az ugrás alatt az agy elnyomja a kép érzékelését. Megtanuljuk szemmozgásunkat úgy irányítani, hogy a választóvonal ne essen a látómezőbe, ezáltal a zavaró zónát bizonyos megszokási idő után már nem érzékeljük.

A centrálásnál a választóvonal magasságát kell meghatározni a keret alsó szélétől mérve. Ennek értékét befolyásolja a felhasználó mindennapi tevékenysége, test- és fejtartási szokása, valamint a lencse típusa.

Természetes testtartás mellett, az írisz alsó szélét jelöljük be a keretbe helyezett demonstrációs lencsén. Nem helyes az alsó szemhéj szélét venni alapul, mert egyrészt a különböző népcsoportoknál nagy eltérések vannak, másrészt ilyenkor nem vesszük figyelembe a jobb és bal szem között fennálló esetleges pupillamagasság eltérést. Átlagos 12 mm-es íriszátmérő esetén, az olvasószegmens felső széle a pupilla alatt 6 milliméterrel lesz. Ez alapján tehát, a pupilla közepét is figyelembe vehetjük centráláskor.

Ellenőrzésképpen, meg kell néznünk, hogy távolra nézéskor a pupilla teljes területe a szegmens fölött, olvasáskor az alatt van-e?

Abban az esetben, ha már valaki viselt bifokális szemüveget, és megszokta annak olvasómagasságát, akkor ajánlatos az új szemüvegében is a régivel azonos pozícióba helyezni a szegmenset. Ezt azonban megnehezíti, hogy két szemüvegkeret között jelentős LC távolság és dőlésszög különbség lehet, mely azt eredményezi, hogy az írisz alsó széléhez centrálva, különböző tekintési irányba kerül az olvasórész a két szemüvegben. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, páciensünk a régi szemüvegében annyira döntse hátra a fejét, hogy a választóvonal a pupillája közepén haladjon át. Ekkor fejmozdítás nélkül az új keretet ráadva bejelöljük a pupillája közepét. Ha erre a pontra helyezzük el a választóvonalat, függetlenül az LC távolság és a dőlésszög eltérésektől, azonos lesz az olvasó rész magassága a régi szemüvegével. _[22_]

A progresszív lencse a felhasználó szemszögéből távoli-, közeli- és köztes részből áll. A lencsét úgy tervezik meg, hogy kielégítse az alábbi követelményeket:

Progresszív lencsék keretbe illesztésekor a legnagyobb gondossággal kell eljárni, mivel a rosszul keretbe illesztett lencse esetén nemcsak az előnyök vesznek el, hanem hátrányok is keletkezhetnek, ezért a gyártó cég a pontos keretbe helyezést a lencse domború felületére felvitt jelölésekkel segíti elő.

A jelek egy része festett és lemosható, míg más jelölések eltávolíthatatlanok, mivel mikrogravírozással készülnek. Ez utóbbiak úgynevezett félig látható jelek és a látást egyáltalán nem zavarják.

- A távoli érték mérőköre: középpontja a lencse geometriai középpontja felett fekszik. Itt kell a távoli értékeket lemérni, ügyelve arra, hogy a kör koncentrikusan feküdjék fel a dioptriamérő támaszára.

- A közeli érték mérőköre: középpontja a geometriai középpont alatt, nazálisan decentrálva található. Itt kell lemérni a közeli dioptriát.

- Centráló- vagy illesztő kereszt: a geometriai középpont felett lévő középpontja, a páciens pupillája előtt kell, hogy elhelyezkedjék.

- Vízszintes tengelyvonal: ez a 0-180°-os irányt mutató vonal, amelyen két kis jel található gravírozva, középen pedig a lencse geometriai középpontját jelölő pont.

A felsorolt jeleken kívül általában félig láthatóan feltüntetik a lencse típusjelét is. _[24_]

A progresszív szemüveglencse pontos keretbehelyezése alapfeltétele a komfortos viseletnek. Emiatt tehát különösen nagy odafigyelést igényel.

A progresszív csatorna, összehasonlítva a távoli vagy az olvasó területtel, nagyon keskeny. Szélessége az addíció mértékétől és a csatorna hosszától függ. Annál szélesebb, minél kisebb az addíció, vagy minél hosszabb a csatorna.

A progresszív lencséket, a csatornára vonatkozatott látótér figyelembevételével kell horizontálisan centrálni. Ez akkor teljesül, ha a különböző törőértékű területek, melyek a távoli és a közeli mérőkör között haladnak, binokulárisan az ideális tárgytávolságokat fedik. A csatorna horizontális helyzete és az olvasó terület csak átlagos esetben vannak megfelelő helyen. Ez általában kb. 14 mm-es LC távolságot, 65 mm-es távoli PD-t és durván 400 mm-es olvasótávolságot jelent. Napjainkban azonban már két multinacionális cég is piacra dobta a felhasználó valódi paramétereire elkészített szemüveglencsét. A Zeiss cég által kifejlesztett, és már Magyarországon is forgalomban lévő Individual fantázianevű lencse megrendeléséhez már nem elegendő a távoli dioptria és az addíció megadása, hanem le kell mérni az LC távolságot, a keret dőlésszögét (Imre dőlés), a jobb és a baloldali fél PD-t, a keret pontos méreteit, a pupilla helyzetét és az olvasótávolságot is. Ezen adatok figyelembevételével számolja ki a gyártó az ideális, egyénre szabott felületkialakítást.

Modern progresszív lencséknél gyakran használnak aszférikus vagy atórikus felületeket. Ezek ideális kihasználásához teljesülnie kell a szem forgáspontja szerinti centrálásnak. A lencse megtervezésénél azonban ezt már figyelembe veszik, így ha a centráló keresztet a pupilla elé helyezzük, ez a feltétel is teljesül.

Horizontális centrálás során a féloldali pupillatávolságokat kell alapul venni. Amennyiben nem pontosan végezzük a mérést, azzal a progresszív zóna kihasználható szélességét csökkentjük le.

A vertikális beállításon múlik, hogy a távoli-, köztes- és az olvasó zónát milyen fej- és szemállás mellett tudja a páciens használni. Fontos hogy távolra tekintéskor csak a felső részen tekintsen át, azaz a progresszív területnek e pont alatt kell elhelyezkednie. Az olvasó résznek lehetőség szerint nem túl meredek szemállás mellett kell kihasználhatónak lennie.

A gyártók azt ajánlják, hogy természetes testtartás mellett a lencse centráló- keresztje a távolba tekintő szem pupillája előtt legyen. Ilyenkor lesznek a lencse különböző törőértékű területei a legoptimálisabb helyen. _[25_]

A szemüveg pontos elkészítéséhez elengedhetetlen a pupilla pontos helyzetének feljelölése a keretben lévő lencsén. Többféle módszert használnak a látszerészek.

Alkalmazásakor, annak ellenére, hogy a vevő egy közeli tárgyra fixál, megközelítőleg párhuzamos szemállások mellett végezhetjük a jobb és a baloldal két külön lépésben történő följelölését. A szakember és a páciens pontosan egymással szemben állnak vagy ülnek. Fontos, hogy mindkettőjük pupillája azonos magasságban legyen. A jobb szem jelölésekor a páciensnek a látszerész bal szemébe kell néznie, aki ekkor a másik szemét becsukva rajzolja be a pupilla pozícióját, a bal szemnél pedig fordítva.

A legpontosabban akkor lehetne elvégezni a jelölést, ha azonos lenne kettőjük szemtávolsága. A Victorin módszer pontos alkalmazásához sok gyakorlás szükséges és nyugodt kéz.

A 11. ábra azt szemlélteti, hogy milyen mértékű hibát okoz, ha például a látszerésznek 70 mm a szemtávolsága, a vásárlónak pedig 60 mm. Jól látható, hogy körülbelül 0,5 mm eltérés lesz a párhuzamos szemálláshoz viszonyítva.

A 12. ábrán láthatjuk, hogy durván 2 mm hibát okoz, ha nem pontosan a pácienssel szemben állunk, hanem 2 cm-el valamelyik irányba elmozdulunk.

A centrálási adatok Victorin módszerrel történő meghatározása sok szubjektív elemet hordoz. A technika fejlődésével a kutatók próbáltak olyan segédeszközöket kidolgozni, mely a látszerész tévesztési lehetőségeit lecsökkenti. Magyarországon több ilyen készülék is forgalomban van:

A Zeiss cég által kifejlesztett digitális mérőkészülék három részből áll:

A készülék működése: a páciens a kameraegységtől 4-6 méterre áll. A kamerák magasságát a pupilla szintjére kell beállítani. A készülékben két kamera található, az egyik szemből, a másik tükör segítségével oldalról készít felvételt. A számítógép segít meghatározni a keret dőlésszögét, az LC távolságot és a pupillák pontos pozícióját a keretben, majd a lencsetípustól függően megadja a centrálási értékeket. Nagy előnye, hogy a távolság miatt konvergencia nem lép fel, a képernyőn jól figyelemmel kísérhetjük, hogy páciensünk nem fordította-e oldalra a fejét valamint az álló testhelyzetnek köszönhetően természetesebb lesz a fejtartás.

A fixáció egy villogó LED-re történik, mely a kamerák felett körülbelül 2 cm-re helyezkedik el. A német precizitásra jellemző, hogy figyelembe veszik, és a programban korrigálják ezt a minimális parallaxis eltérést, sőt még azt is, hogy a kamerák előtt levő antireflex réteggel ellátott plánparalel lemez az oldalirányú felvételt készítő kamera képét kis mértékben eltolja.

A villogó LED-re történő fixálás erősebb ametrópia esetén sem okoz problémát.

A készülék, egy tükörbe épített kamera segítségével, segítséget nyújt a szemüveg nélkül rosszul látók számára a keretválasztásban is. Ilyenkor a képernyőn tudja a páciens megnézni önmagát a kiválasztott keretben. A reflexiócsökkentő réteg és a színezés is demonstrálható a készülékkel, tehát úgy láthatja magát a vásárló a monitoron, mintha már az elkészült szemüveget viselné.

A francia Essilor cég Duo készüléke szintén segítséget nyújt mind a keretkiválasztásban, mind a centrálásban.

A centrálási adatok meghatározásához a páciens által kiválasztott keretre egy segédeszközt kell felhelyezni, mely viszonyítási alapul szolgál a számítógép számára. E könnyűfém feltét adott méretei teszik lehetővé a pupilla pozíciójának meghatározását, valamint segítséget nyújt a pontos pozíció ellenőrzésében is.

A vásárló körülbelül 2,5 méterre áll a szakembertől, aki a kezében tartja ilyenkor a készüléket. A gépre szerelt tükörben, mely egy speciális súlyozási eljárás következtében pontosan 10°-os szögben áll, a páciensnek magát kell néznie. A kamera ekkor rögzíti a képet, melynek segítségével meghatározhatjuk a pupilla pontos pozícióját.

Felmerült bennem a kérdés, vajon nem okoz-e problémát, hogy egyrészt a páciens centráláskor lefele néz, másrészt nincs konkrét fixációs pont, mely különösen erős ametropoknak okozhat problémát.

Az Argus cég az utóbbi hónapokban dobta piacra centrálókészülékét, mely egy új teória szerint végzi az adatok meghatározását. Kutatóik nem a pupilla középpontját veszik alapul, hanem a szaruhártya csúcspontját, mely a középponthoz képest általában beljebb és lejjebb helyezkedik el. A páciens három méter távolságra áll a géptől és a vele azonos magasságba beállított tükörben nézi magát. A szemből érkező megvilágítás miatt reflexió látható a szaruhártya csúcspontján. A szemüvegkertre egy műanyag segédeszközt kell felhelyezni, mely etalonként szolgál a mérés során. Szemből készítve a felvételt a centráló pont pozícióját és a keret dőlésszögét tudjuk meghatározni, míg egy másik kiegészítőt a keretre helyezve az LC távolságot határozhatjuk meg.

Hiányolom ennél a készüléknél is a fixációs pontot, hiszen 6 méterre már egy erősebb ametrop nem biztos hogy ideális irányba tekint.

A horizontális adatok pontos és gyors meghatározását teszi lehetővé a digitális PD mérő. Ez a legelterjedtebb eszköz, mely a látszerészek pontos munkáját segíti. Mérhető vele a párhuzamos szemállástól egészen kb. 30 cm távolságra fixált szemek pupillatávolsága. Leolvasható a jobb- és a baloldali fél PD, mely különbözősége fontos adat a szemüveg elkészítésénél.

Ahhoz hogy a látszerészek által használt módszereket, tapasztalatokat megismerjem, huszonegy kérdésből álló kérdőívet állítottam össze (1. melléklet). Az első húsz kérdésem zárt (alternatív) kérdés volt, melyeknél a válaszlehetőségek adottak voltak, a feladat csak a lehetőségek közötti választásra korlátozódott. Előfordultak skála (intenzitás) kérdések, melyek a minőségre, alkalmazhatóságra kerestek választ 1-5 közötti osztályozási lehetőséget kínálva. Az utolsó nyitott kérdésemre, a megkérdezettek szabad fogalmazásban mondhatták el, hogy szerintük milyen irányba lenne fontos fejleszteni a szemüvegoptika területén.

Az első módszer alkalmazása gyors lett volna, több elemet, jelen esetben látszerész üzletet tudtam volna megkérdezni, de saját tapasztalatom azt mutatja, hogy egyrészt nem szeretnek az emberek telefonon keresztül ilyen sok kérdésre válaszolni, másrészt megvan a félreértés lehetősége.

A levél útján való adatgyűjtést azonnal kizártam, mert ennél a módszernél legnagyobb a valószínűsége, hogy máshogy értelmezik a kérdést, mint ahogy én gondoltam és valószínűleg a kiküldött kérdőíveknek csak töredéke érkezett volna vissza.

A legideálisabbnak tehát a személyes megkérdezés bizonyult, ami azonban időigényesebb.

Kérdőívem összeállításánál igyekeztem figyelni az alábbi kritériumokra:

· A kérdéseket egyszerűen, tömören, könnyen érthetően kell megfogalmazni.

· A kérdéseket úgy kell megfogalmazni, hogy minél kevésbé befolyásolják a válaszadót.

Munkám során budapesti és nyugat-magyarországi optika boltokkal vagyok kapcsolatban, ebből adódóan főleg ezeken a területeken tettem fel kérdéseimet. Magyarországon közel hatszázötven optika bolt található, ebből kettőszáz a fővárosban. Annak érdekében, hogy mintavételem minél reprezentatívabb legyen, igyekeztem ezt az arányt megközelíteni a boltok kiválasztása során. Összesen 82 optikus szakembert kérdeztem meg, 25-öt Budapesten, 57-et vidéken. Mindössze két vidéki város optikusa volt elutasító a válaszadást illetően. A területi megoszlást az 1. grafikon ábrázolja.

Valószínűleg a személyes megkérdezésből adódóan előfordultak kisebb-nagyobb torzulások, biztos volt, aki nem akarta elárulni a valós tapasztalatát, de úgy gondolom, hogy ezt a hibát kompenzálja az, hogy a félreértett kérdéseket helyben tisztázni tudtuk.

A szemüveglencsék centrálásának alapvető lépése a pupillatávolság meghatározása. Nyugat-Európában elterjedt módszer, hogy nem az orvosok határozzák meg pontos értékét, hanem ez a látszerészek feladata, a szemüveg elkészítése előtt. Magyarországon ez még kevésbé jellemző, de azt tapasztaltam, hogy egyre több optikus ellenőrzi le a receptre felírt szemtávolságot. Sajnos napjainkban az egészségügyi intézmények technikai felszereltsége meglehetősen elmaradott, gyakran előfordul, hogy egy optika bolt vizsgálója korszerűbb berendezésekkel rendelkezik, mint egy kórházi rendelő, így a pupillatávolságot is gyakran pontosabban és gyorsabban tudják lemérni.

Első kérdésem az alábbi volt: "Hozott receptnél végeznek-e PD kontrollt?" Ezen alternatív kérdésre az igen, nem és a néha válaszok közül lehetett választani. A megkérdezettek közül harminchatan mondták, hogy végeznek ellenőrző mérést, mert gyakran előfordulnak eltérések. A szakrendelőkben PD léc áll sajnos csak az orvosok rendelkezésére, aminél a boltokban egyre jobban elterjedő digitális PD mérő lényegesen pontosabb. Tizenhat válaszadó nem ellenőrzi a recept adatait. Arra hivatkoztak, hogy előfordulhat, hogy előre megfontolt szándékkal írt az orvos eltérő PD-t, ezért ezt ők nem bírálhatják felül. Huszonnyolcan csak az erősebb dioptriájú-, vagy speciális lencséknél végeznek kontrollt. A válaszok megoszlását a 2. grafikon ábrázolja.

A szemüveg pontos elkészítéséhez nem elegendő a pupillatávolságot ismerni, hiszen az csak a horizontális centrálási adat. Szükségünk van a vertikális pozíció meghatározására is. Ennek legelterjedtebb módja a szemüvegkeretben lévő demonstrációs lencsén a pupilla feljelölése. Ezzel mindkét koordinátát rögzítjük. Második kérdésemben arról informálódtam, hogy mely lencsetípusoknál alkalmazzák ezt az eljárást.

Kis törőértékű egyfókuszú lencsék esetén kevesen-, azonban nagyobb dioptria esetén már többen feljelölik a pupillát. Az aszférikus és a munkaszemüvegek pontos elkészítéséhez elengedhetetlen a jelölés alkalmazása, nem is beszélve a multifokális lencsékről. Aszférikus felületkialakítás esetén a megkérdezettek 95 %-a, munkaszemüvegeknél 67,5 %-a, míg multifokális lencséknél 100 %-a végez jelölést. Bifokális illetve trifokális lencséknél sokan a választóvonal magasságát jelölik, nem a pupilla közepét. Ez is jól alkalmazható eljárás, de fontos hogy az írisz alsó szélét vegyék alapul és ne az alsó szemhéjat, mert az népcsoportonként és egyénenként eltérő állású. A 3. grafikon ábrázolja a válaszok arányát.

A harmadik kérdésemben arra voltam kíváncsi, hogy a különböző boltokban milyen módszereket alkalmaznak a pupilla pontos feljelölésére.

A megkérdezettek több mint 60%-a, a jobb szem jelölésekor a pácienst arra kérik, hogy az ő bal szemükbe nézzen, a másik szem esetén pedig a jobba. Ebben az esetben viszonylag párhuzamos a szemállás. Igen gyakori a homlokra, orra vagy a távolba történő nézetés, mely jelentős hibákat hordoz, nem is beszélve azokról, akik azt kérik a vevőtől, hogy a jelölés alatt a fülüket nézze. A különböző módszerek gyakoriságát a 4. grafikon tartalmazza.

Legelterjedtebb tehát a Victorin módszer. Ahhoz, hogy a jelölő és a páciens szemmagassága azonos legyen, ideálisabb, ha mindketten leülnek, mert így csökken a közöttük lévő magasság különbség. Több optika boltban állítható magasságú székkel oldják meg ezt a problémát. A megkérdezettek 25%-a állva végzi a centrálást. Ha az azonos pupillamagasságot tartani tudják, akkor ez az ideálisabb módszer, mert ilyenkor sokkal természetesebb a páciens test- és fejtartása.

A kérdőívek kiértékelése azt mutatja, hogy a látszerészek tisztában vannak a magasság különbség, a fejfordítás és a nem természetes testtartás okozta hibákkal, ezért ezekre odafigyelnek. Meglepően magas, majdnem mindhárom kérdésre 100%-os arányú igenlő válasz érkezett. Utólag az a véleményem, hogy nem kétváltozós alternatív kérdést kellett volna alkalmaznom. Több időt rászánva, megfigyeléssel valószínűleg más arányokat tapasztaltam volna. Talán túl provokatív volt ez a három kérdés. A válaszokat a 6. grafikon szemlélteti.

Hatvannyolc válaszoló a feljelölés után még ellenőrzi annak helyességét. 12-en kontroll nélkül bizonyosak magukban.

Legelterjedtebb módszer arra, hogy meggyőződjünk a pontos jelölésről, a tükör használata. Ebben az esetben miután a távoli átnézési pontot meghatároztuk, a lencsegyártóktól kapott visszajelölő sablonnal felrajzoljuk a lencsére az olvasó terület közepét. A páciensünkkel szemben ülve arra kérjük, hogy a kezébe adott tükröt kényelmes pozícióban tartsa, mintha olvasna valamit róla. Ha ekkor azt látjuk, hogy a tükör közepén lévő karika, a lencse olvasóterülete és a páciens pupillája egy egyenesbe esik, akkor pontosan végeztük el a jelölést, jól fogja tudni az illető olvasáshoz használni a szemüveget.

Jó módszernek tartom azt is, ha a kollégánk segítségét kérjük a leellenőrzéshez, hiszen több szem többet lát és lehet, hogy ő észreveszi az előforduló hibát.

Feltűnően sokan, a megkérdezettek 17,6 %-a kéri a vevőt, hogy távolba nézzen és így ellenőrzi a jelölést. Abból a szempontból igazuk van, hogy ilyenkor párhuzamosak a szemállások de milyen módszerrel tudnak ilyenkor kontrollt végezni? Hiszen ha a vevő elé állnak, akkor már konvergálni fog, miáltal szöget zár be a két szem nézővonala. Ha pedig oldalról ellenőrzik, akkor jelentős lesz az oldalirányú eltérés. Véleményem szerint ezt a módszert a vertikális jelölés pontosítására lehet használni, mert távolba nézve természetesebb a testtartásunk mintha valakinek adott esetben a szemét kell fixálnunk fél méter távolságból. Az egyik optika üzletben arra kérik a pácienst, hogy a falon lévő tükörben a saját szemét nézze. Ennél a viszonylag természetes fejtartásnál jelölik fel a magasságot, majd digitális PD mérővel lemérik oldalanként a pupillatávolságot, és ez alapján határozzák meg a horizontális jelölési pontot. Ezt praktikus és pontos módszernek tartom.

Két megkérdezett használ véleményem szerint szintén ötletes és pontos módszert. Ők a Victorin módszerrel történt jelölés után a lencsére egy középen körülbelül 5 mm-es lyukkal ellátott fekete gumigyűrűt ragasztanak. Ez a segédeszköz majdnem minden boltban megtalálható, mert ezzel ragasztják fel a lencsét a megfogó csonkra a csiszológépbe helyezés előtt. A lyuk közepének a feljelölt ponttal kell egybeesnie. Arra kérik a pácienst, hogy nézzen a távolba ezen a kis lyukon keresztül. Ha pontos volt az áttekintési pont meghatározása, akkor a két szem látótere fedni fogja egymást.

Néhányan a régi szemüveg alapján végzik az ellenőrzést, de miután majdnem minden keretnek eltérő a felfekvése, a dőlésszöge és az LC távolsága, ezért itt jelentős eltérések lehetnek.

A további kérdéseimben arra keresem a választ, hogy a látszerészek az áttekintési pontok feljelölése után milyen módszerrel készítik el a szemüvegeket.

A 4. kérdésemben azt feltételeztem, hogy a jobb- illetve a baloldal jelölése nem szimmetrikus, hanem az első esetben 3 mm horizontális-, majd 3 mm vertikális eltérés van a két oldal között. Miután a jobb- és a baloldali arcfelűnk sem tükörképe egymásnak, gyakran előfordulhatnak hasonló eltérések. Ahhoz, hogy a szemüveglencsék felületkialakítását a legoptimálisabban használhassuk ki, figyelembe kell venni e különbségeket. Tehát a követendő eljárás az, hogy a feljelölés alapján készítjük el a szemüveget. A 9. grafikonon látható, hogy nagyon sok látszerész eltér ettől. Horizontálisan még többen merik tartani az aszimmetriát, de vertikálisan már a megkérdezettek 50 %-a kisebb-nagyobb mértékben eltér ettől. 22-en a jelölés és a szimmetrikus elkészítés közötti értéket használnak, 18-an teljesen egyformára készítik el vertikálisan a két oldalt és ezáltal nemkívánatos magassági prizmát hoznak létre. Mint a szakmai bevezetésemben már említettem pont a vertikális prizmákra vagyunk érzékenyebbek, tehát ebben a síkban kellene a lehető legpontosabban elkészíteni a szemüveget. Multifokális lencse esetében mindkét síkban elengedhetetlen lenne a pontos jelölési értékek alapján készíteni a szemüveget, amit a statisztika szerint mindössze a boltok felében tesznek meg.

Aszférikus lencsék esetén fontos hogy a szem forgáspontjának figyelembevételével centráljunk. Ebben az esetben a pupillajelölés alá kell elhelyezni a lencse optikai középpontját. A lefelé irányuló decentráció mértéke függ az LC távolságtól és a keret dőlésétől. Kiszámítását a 9. ábra tartalmazza. Kérdőívem hetedik kérdésében arra kérdeztem rá, hogy az aszférikus lencséket hogyan készítik el, mennyit decentrálnak lefele? A megkérdezettek közül hét válaszadó nem tolja el a lencse fókuszpontját vertikális irányban. Néhányan közülük tudnak arról, hogy elméletileg az a helyes, de az a tapasztalatuk, hogy jobban lát a vevő, ha pontosan a pupilla elé helyezik. Sajnos néhány látszerész nem is hallott erről az eljárásról.

A boltokban, amikor feltettem a kérdést, hogy hány millimétert decentrálnak, általában azonnal jött a válasz, majd visszakérdeztek: Miért nem ennyit kell? Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy valójában mi befolyásolja ennek mértékét.

A modális érték, azaz a leggyakrabban előforduló attribútum a 4 mm volt. A válaszok átlaga: 2,94 mm

Létezik egy olyan módszer az aszférikus lencsék feljelölésére, melynél a két változó, azaz az LC távolság és a keret dőlésszöge nem befolyásoló tényező. Ezt a módszert a nyolcvan megkérdezett közül mindössze egy látszerész alkalmazza. Az eljárás lényege, hogy a páciens fejét addig döntjük egyre hátrébb, amíg a keret függőleges állásba nem kerül. Ebben a pozícióban jelöljük fel szemből a pupilla helyzetét. Miután ilyenkor halad át a lencse optikai tengelye a szem forgáspontján, ezért ekkor teljesül a szem forgáspontjának figyelembevételével történő centrálás.

Napjainkban, amikor a számítógépes munkahelyek egyre jobban elterjednek, mind több embernek okoz problémát a szemizmok működési egyensúlyának hibája. Ahhoz, hogy páciensünk szemizmai nyugalmi állapotban lehessenek, prizmás hatású lencsékre van szükség, melyek a fénysugarat a kívánt mértékben eltérítik. Prizmás hatású lencsét rendelhetünk a gyártótól, melynél ebben az esetben az áttekintési pontban korrigálják a leképezési hibákat. A másik módszer a lencse törőerejének függvényében történő decentráció, melynek mértékét a Prentice képlettel számíthatjuk ki. A szemüveg viselője szempontjából a prizma gyári elkészítése a kedvezőbb, hiszen ilyenkor kisebb az aberráció mértéke. A 11. grafikon ábrázolja a decentráció és a rendelt prizmás lencse megoszlását. Kérdésemben +4,00 D sph lencsét vettem alap korrekciónak.

A felkeresett boltok közül négyben egyáltalán nem készítenek prizmás szemüveget.

A szemüveglencse nagyítását, képalkotását és torzításait jelentősen befolyásolja az LC távolság, azaz a szaruhártya és a lencse hátsó felszíne közötti távolság, és a keret dőlésszöge (Imre dőlése). Tizedik és tizenegyedik kérdésemben arról tudakozódtam, hogy ezek mértékére odafigyelnek-e a látszerészek. Meglepően magas volt az igen válaszok aránya (12. grafikon). A viszonylag nehezen meghatározható LC távolságra a megkérdezett 80 látszerész közül 66-an, míg az Imre dőlésre 77-en figyelnek oda. Arra a kérdésemre, hogy hány milliméterre illetve hány fokra állítják be, nagyon sokan nem tudtak válaszolni. Ebből arra következtetek, hogy a tapasztalati úton elsajátított beállítások elméleti hátterével sokan nincsenek tisztában, de az is lehet, hogy a kérdés provokatívnak tűnt, emiatt torzultak a válaszok.

A szemüveg feljelölésénél az LC távolságra és a keret dőlésére figyel-e?

Az LC távolság értékét mindössze 14 válaszadó tudta számszerűen megadni, ezek átlaga 11,3 mm, módusza: 12 mm.

Az Imre dőlés mértékét 30-an adták meg, ezek átlaga 11,03° volt, módusza: 10°.

A szemüvegkereteket a boltokban sokan felpróbálják, mielőtt valaki megvásárolja. Ezalatt a szárak és az orrtámasz elállítódhat, mely ferde vagy természetellenes fekvést eredményez. Nagyon fontos, hogy még a pupilla feljelölése előtt a viselő anatómiai adottságait figyelembe véve beállítsuk, hiszen a jelölés pontosságát jelentősen befolyásolja. A válaszadók 86 %-a ezt figyelembe veszi, viszont 11-en csak a szemüveg elkészülése után, annak kiadásakor végzik el a szükséges finomításokat. Ők arra hivatkoznak, hogy a lencse becsiszolásakor úgyis változik a keret fekvése. A legideálisabb eljárás, ha kétszer, tehát a feljelölés előtt, majd ha szükséges, a szemüveg elkészülte után is állítunk a szárakon és az orrtámaszokon.

Olvasó szemüvegek esetén, vagy a szem forgáspontjának figyelembevételével, vagy az optikai középpont szerint ideális elkészíteni a szemüveget. Ha az első variációt választjuk, mely főként az aszférikus lencsék esetén szükséges, az olvasó szemüveget a távolba tekintő szem pupillatávolságára kell elkészíteni. A kérdőívem legnagyobb megdöbbenést keltő kérdése az volt, hogy az olvasószemüveget milyen PD-re készíti el? Olvasóra vagy távolira? Az esetek több mint 90 százalékánál nem is hallottak még arról, hogy távoli szemtávolságra is el lehet készíteni a közeli szemüveget. Két optikaboltban alkalmazzák mindössze ezt az eljárást, mely szerintük valóban ideális leképzést biztosít.

A 15. kérdésemben arra voltam kíváncsi, hogy az alkalmazott módszerek milyen mértékben változtak az idők során. Nagyon meglepett a kapott válaszok aránya, melyet a 16. grafikon ábrázol. A megkérdezettek jelentős többsége, 67,5 %-a mindig azonos módszerrel végezte a feljelölést, és a szemüveg elkészítését. Mindössze 32,5 % változtatott a módszerén a tapasztalatok sokasodásával. Ezek után összefüggést próbáltam keresni az alkalmazott módszer, és a tapasztalatok felhasználása között. Az eredményt a 17. grafikon szemlélteti. Eszerint azok a megkérdezettek, akik nem változtattak az alkalmazott módszeren, több hibát követnek el a feljelölésnél, azok pedig, akik a tapasztalataikat figyelembe vették, korrigálták hibáikat. Közülük például senki sem nézeti a pácienst feljelölésnél a fülre vagy a homlokra. Ők is használnak kevésbé ideális módszereket, de lényegesen kisebb arányban.

Mindig így csinálta, vagy befolyásolták az időközben szerzett tapasztalatok?

Összefüggések a centrálási módszerek és a tapasztalatok figyelembevétele között

A következő két kérdésemben azt kértem, hogy 1-től 5-ig terjedő osztályzattal jelöljék, mennyire váltak be vevőiknél a progresszív illetve az aszférikus lencsék. Az első esetben csak 4-es és 5-ös válaszok érkeztek, az átlag 4,575, a modális változó az 5 volt. Az aszférikus lencséknél előfordult 3-as osztályzat is, az átlag 4,4, a módusz itt is 5.

A 18. kérdésemben, melynél három változó állt rendelkezésre, arra kerestem a választ, hogy a multifokális lencse melyik területe okoz a vevőnek problémát? A legtöbb gond a válaszadók szerint az olvasó résszel van, majd szorosan utána következik a köztes rész, hasonlóan magas aránnyal. Miután a multifokális lencséknek valóban ez a két terület a gyenge pontja, várható volt a válaszok ilyen megoszlása. Centrálási hiba esetén a kihasználhatóság ezeken a területeken csökken legnagyobb mértékben. Egy boltban panaszkodtak a távoli részre, 15 látszerész mondta, hogy nem szokott probléma előfordulni egyik területtel sem.

A 20. grafikon azt ábrázolja, hogy a vevők hány százalékának vannak megszokási gondjai aszférikus illetve progresszív lencsék viselése esetén. Mindkét esetben a legtöbben a 0 %-ot választották. A vízszintes tengelyen a látszerészek válaszait ábrázoltam, hogy a felhasználók hány százalékának van gondja a lencsével, a függőlegesen pedig a válaszok számát láthatjuk.

A vevők hány százalékának vannak megszokási gondjai aszférikus illetve progresszív lencse esetén?

Utolsó előtti kérdésemben azt kértem, hogy mondják meg, hogy a vevők hány százaléka nem tudta megszokni az aszférikus és a progresszív szemüveglencsét. A 21. grafikon mutatja a válaszok megoszlását. Látható, hogy az aszférikus felületet sikerül több embernek megszoknia szemben a multifokálissal.

A vevők hány százaléka nem tudta megszokni az aszférikus illetve a progresszív lencséket?

Érdekes összefüggés, hogy azok a válaszadók, akik a magasabb százalékokat válaszolták, azaz akiknek több problémájuk van ezekkel a lencsékkel, a 15. kérdésemre mindannyian azt mondták, hogy mindig ezzel a módszerrel készítették el a szemüveget. Ez azt jelenti, hogy a saját kudarcaik sem késztették őket arra, hogy finomítsanak módszereiken.

Az utolsó kérdésemben arról érdeklődtem, hogy a látszerészek véleménye szerint milyen irányba kellene fejleszteni a szemüvegoptika területén. A válaszadók nagy része a multifokális lencsék tökéletesítését tartja szükségesnek. Többen közülük szélesebb csatornát tartanak fontosnak, mások rövidebb korridort szeretnének és nagyobb olvasó részt. Többször előfordult a kisebb torzítások iránti igény. Egyedi vélemény volt a nem felületi kialakítással készült progresszív lencse. A válaszadók másik csoportja korszerűbb, ellenállóbb felületkezeléseket szeretne. Két olyan válasz hangzott el, ami véleményem szerint már technikailag túlhaladott. Az egyik látszerész azt szeretné, ha a gyártók a bifokális lencséket fejlesztenék és nagyobb alapanyag választékban kínálnák. A cégek napjainkban a korszerűbb multifokális lencsékre helyezik a hangsúlyt, ezért a kétfókuszú szemüvegek a háttérbe szorulnak. A másik, számomra meglepő válasz, a lentikuláris lencsék fejlesztésének igénye volt. Manapság nagyon kevés az afákiás szem, a műlencse beültetés széles körben elterjedt, amivel a legtöbb lencsehíjasságot okozó szürkehályogot gyógyítani tudják. Az erős myopia korrigálására pedig a közkedvelt kontaktlencsék mellett, a lézeres szemsebészeti eljárások is terjednek. Részben ezért nem tartom szükségesnek a kevésbé esztétikus lentikuláris lencsék fejlesztését, másrészt miután a kutatások a magasabb törésmutatójú és ezáltal vékonyabb alapanyagokra irányulnak, ezekből kényelmesebb szemüvegeket lehet készíteni még erős dioptriákban is.

Az adatok feldolgozása során a válaszok aránya várakozásaimnak megfelelő volt, több kérdésnél azonban meglepett a kialakult eredmény.

Az első kérdésnél feltételeztem, hogy a látszerészek bizonyos hányada ellenőrzi a recepten feltüntetett PD értékét, de meglepett az igenlő válaszok magas száma. Általában a jobb felszereltségű boltokban végeznek kontrollt, ahol digitális PD mérővel, nagyobb biztonsággal tudják meghatározni a szemtávolságot.

Elégedett voltam második kérdésem kiértékelésekor, amelyben arról érdeklődtem, hogy mely lencsetípusoknál jelölik fel a pupilla helyét. Hat válaszadó minden lencsénél elvégzi a jelölést, függetlenül a lencse típusától. Ez lenne a követendő eljárás, hiszen így lehet biztosítani a megfelelő centrálást. Progresszív lencséknél minden megkérdezett, aszférikus lencséknél pedig 95 százalékuk végez jelölést. Meglepett, hogy sok boltban a bifokális lencséknél a választóvonal magasságát rajzolják fel, illetve több helyen csak PD léccel mérik le az írisz- és a keret alsó széle közötti távolságot, és ez alapján készítik el a szemüveget.

A pupilla feljelölésének ideális módszerével sajnos sokan nincsenek tisztában. A válaszadók több mint 35 %-a nem jól alkalmazza a Victorin módszert, ellentétes oldali szemük helyett homlokukra, orrukra, fejük mellett a távolba illetve fülükre nézetik a pácienst feljelöléskor.

Örömmel töltött el hogy a boltok 85 százalékában a pupilla pozíciójának meghatározását követően, még más módszerrel is lekontrollálják annak helyességét. Ez alapján nagy valószínűséggel a hibák kiszűrhetők.

Szomorúan tapasztaltam, hogy sokan nem az ideális helyre készítik el a lencse optikai középpontját, amennyiben a jelölés nem szimmetrikus. Ennek sajnos az a következménye, hogy ugyan a műhelyben pontosan dolgoztak, az elkészült szemüveg mégsem lesz optimálisan kihasználható.

Azt figyeltem meg, hogy napjainkban, amikor egyre jobban terjed az aszférikus felületkialakítás, a szakemberek ismeretei is követik ezt a tendenciát. A megkérdezettek jelentős többsége tisztában van azzal, hogy e lencsék elkészítésénél optikai középpontjukat lefele kell decentrálni, azonban az már sokak számára nem ismert hogy miért, és pontosan milyen mértékben.

Prizmatikus korrekcióknál sokan nem tudják, milyen hátrányokat rejt a decentráció alkalmazása prizmás lencse rendelése helyett. Gyakran előfordul, hogy alacsonyabb prizmadioptria esetén az olcsóbb decentrációt alkalmazzák.

Az LC távolságra és a keret dőlésére közel az összes válaszadó figyel, azonban ezek pontos értékeit már csak feltűnően kevesen tudták megadni. Ezt azzal magyarázom, hogy mivel a szemüvegkeret minden páciensen másképp fekszik, nem alkalmazható azonos beállítás. Tapasztalati adatok terjedtek el, melyek számszerű értékeit kevesen ismerik.

A megkérdezettek 86 %-a a pupilla feljelölése előtt a páciens anatómiai adottságainak figyelembevételével beállítja a keretet. Ez a legmodernebb, a felhasználó egyedi paramétereire tervezett multifokális lencséknél különösen fontos, hiszen ha a szemüveg elkészülte után változatjuk meg például a keret dőlésszögét, akkor elveszítjük a lencse egyénre szabott tervezéséből származó előnyeit.

A legnagyobb meglepetést mind bennem, mind a megkérdezettekben a 14. kérdésem okozta, mely így szólt: Az olvasószemüveget milyen PD-re készíti el? Olvasóra vagy távolira? Sejtettem, hogy a látszerészek döntő többsége közeli szemtávolságra készíti az olvasó szemüveget, mely be is igazolódott. Arra azonban nem számítottam, hogy a válaszadók közül alig néhányan hallottak arról, hogy távoli PD-re is el lehet készíteni a közeli szemüveget. A legtöbben nem is igazán értették meg a kérdésemet, teljesen evidensnek tartották válaszukat.

Szomorúan tapasztaltam, hogy látszerész kollégáim ritkán változtatnak megszokott módszerükön. Mindössze egyharmaduk módosított centrálási szokásain az idő múlásával. Manapság, amikor a lencsegyártó cégek újabb és újabb tervezésű lencsékkel jelennek meg a piacon, elengedhetetlen, hogy a már elavult módszereinken javítsunk.

Az előforduló hibák ellenére a boltok többsége elégedett mind az aszférikus, mind a progresszív lencsékkel. Ez vagy azzal magyarázható, hogy ezek a lencsék már olyan jó leképzést biztosítanak, hogy egy kis centrálási hiba ellenére minimális marad a torzításuk, vagy a válaszok torzultak és ezáltal túl pozitív képet festenek a megszokhatóságról. A kérdőívek kiértékelése alapján, egyéntől függő, viszonylag rövid megszokási idő után, majdnem mindenki képes használni e modern felületkialakítású lencséket.

Próbáltam összefüggéseket keresni, hogy ki milyen módszerrel és odafigyeléssel végzi a centrálást és milyen mértékben váltak be vevőiknél a lencsék, adódott-e problémájuk az aszférikus és a multifokális felületek megszokásával. A válaszok olyan nagy szórást mutattak, hogy nem tudtam biztos következtetéseket levonni. Előfordultak olyan boltok, ahol valóban nagy gyakorlattal és precízen végzik a szemüvegek centrálását és elkészítését, mégis viszonylag magas arányban számoltak be megszokási gondokról. Ugyanakkor van olyan látszerész, aki már a lencse feljelölése során több hibát is elkövet, ennek ellenére elmondása alapján minimális a reklamációk száma. Az ok talán az lehet, hogy a személyes interjú miatt a válaszadók nem minden esetben vallották be a reklamációk valós arányát.

Mialatt látszerész kollégáimmal kellemesen elbeszélgettem, majd a kérdőíveket feldolgoztam és kiértékeltem, kirajzolódott, hogy Magyarországon az optika rohamosan fejlődik és több bolt felszereltsége már most nyugat-európai színvonalú. Elszomorít azonban, hogy az elméleti felkészültség terén sok a hiányosság. Több helyen a legmodernebb számítógépek, csiszológépek láthatók az üzletekben, de nem veszik figyelembe, hogy a számítógép kezelése is szakértelmet kíván és a látszerész egyik fő feladata, hogy a szemüveget úgy állítsa be, hogy az optimálisan használható legyen.

Örömmel tapasztaltam, hogy a különböző centrálást segítő eszközök egyre jobban terjednek a magyar piacon. Legtöbbször a digitális PD mérővel találkoztam, hiszen ez jár a legkisebb befektetéssel, de a komolyabb készülékek is megjelentek már néhány boltban. Ezek a gépek a centrálás szubjektív tényezőit csökkentik, ezáltal könnyebben és nagyobb pontossággal lehet a szemüvegeket elkészíteni.

Az a véleményem, hogy a látszerész szakmunkásképző iskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a különböző szemüveglencsék tulajdonságainak, a keretbe helyezés speciális előírásainak, és a centrálás pontos metódusának oktatására.

Beszélgetéseim során igyekeztem kollégáimat nem megbántva, a kisebb-nagyobb hibákra figyelmüket felhívni.

A lencsegyártó cégek továbbképző előadásaikban röviden szólnak arról, hogy az éppen legújabb lencsetípusukat hogyan kell centrálni és elkészíteni, de szükség lenne a korábbi termékek tulajdonságainak felelevenítésére is.

Hasznosnak tartanám, ha akár az optometrista főiskolai képzésbe is bekerülne az áruismeret keretében, vagy azt kiegészítve a szemüveglencsék centrálásával foglalkozó tantárgy.

Érdekes lenne a magyar látszerészekkel végzett felmérést több nyugat-európai országban is elvégezni. Valószínűleg jelentős különbségeket tapasztalnánk.

Ha módom lesz rá, hasonló kérdőívvel néhány év múlva ismét felkeresem a most meglátogatott boltokat, így hosszmetszetben pontosabban meghatározható lesz, hogy a hazai látszerészek mennyire tartanak lépést a technikai fejlődéssel, elméleti felkészültségük hogyan változik. Feltételezem, hogy az elkövetkezendő években, az optikai ipar rohamos fejlődésével és az egyre újabb lencsetípusok megjelenésével elkerülhetetlenné válik, hogy a szakemberek egyre többet foglalkozzanak a különböző lencsék speciális centrálási követelményeivel.

Örülök hogy a szemüveglencsék centrálását választottam szakdolgozatom témájául, mert rávilágított arra, hogy több figyelmet kell fordítani mind az új, mind a már meglévő lencsék keretbe helyezésének ismertetésére. A látszerész boltok látogatásakor, törekedni fogok arra, hogy felhívjam a figyelmet a pontos centrálás jelentőségére és optimális módszerére.

Egyfókuszú, egyfókuszú 3,0 D felett, AS, munkaszemüveg, bifokális, trifokális, progresszív

a. Hová nézeti? Ellentétes szembe, azonos szembe, egy szembe, orra, homlokra, távolba, fülre

Tükör, gumigyűrű, kolléga ellenőrzi, távolba nézeti, sablonnal a régihez hasonlítja.

5. Ha feljelölésnél 3 mm eltérés van a két oldal között hogyan készíti el?

9. Prizmatikus hatást decentrációval vagy prizma rendelésével éri el +4,00 D korrekció esetén?

15. Mindig így csinálta, vagy befolyásolták az időközben szerzett tapasztalatok?

21. Milyen irányba kellene Ön szerint fejleszteni a szemüvegoptika területén?

Szemüveglencsék Centrálása