A szemészet rövid története

Az ősközösség korából szemészettel kapcsolatos lelet nem került elő, de az ókori Egyiptomban i.e2600 körül élt a 6. dinasztia egyik fáraójának szem és gyomororvosa IRJ, kinek sírját a Keopsz-piramis környékén tárták fel.

Legelső írásos emlékünk i.e. 2050-től származik az ókori babiloni birodalomból. HAMURABBI császár kőbe vésett törvényei között szerepel a következő írás: Ha valamely orvos szabad ember sebét a bronztűvel kezelte és az ember meghalt, vagy ha az ember foltját bronztűvel megnyitotta és ezáltal az ember szeme elpusztult, le kell vágni az orvos kezeit.Ebből arra következtethetünk, hogy már az ókorban ismerték a hályogszúrást, a szürkehályog kezdeti gyógyítási módját.

i.e. 1550-ből papyrus tekercsekből értesülhetünk az egyiptomiak orvosi, és szemészeti ismereteiről.(Ebers-féle papyrus feltárása 1872-ben) Egyik fejezete foglalkozik a könny és genny folyásról, ill. a szem elsötédéséről. A gyógyításban hagymát, gyíkvért, gazellaürüléket, mirrhát, teknősbéka-agyvelőt ajánl, szétdörzsölve, összekeverve. Mivel az akkori orvosok a papi rendbe tartoztak, nagy jelentősége volt a gyógyításban a ráolvasásnak, varázslásnak. (kisebb nagyobb sikerrel)

A nagy görög polihisztor HIPOKRATES (i.e460-377) összefoglaló enciklopédiájában 24 szembetegségről tesz említést. Közöttük pl. amblyopiáról, árpáról, kancsalságról, nystagmusról. Szerinte a szembajt fürdővel, érvágással, borivással, melegítéssel gyógyíthatjuk.

Két híres ókori orvos CELSUS és GALENUS közül Celsus 21 szemműtétet mutat be, melyek közül az entropium elleni műtétet annak ellenére, hogy ma már nem végzik eredeti formájában, a könyvekben Celsus-műtétként említik. Galenus a szem anatómiájával foglalkozott. A betegségekre vonatkozó munkája sajnos nem került elő.

A görög-római kultúra továbbvivői az arabok voltak, kik a VIII. sz-tól a XV. sz-ig hatalmas birodalmat tartottak fenn. Itt három nagyhírű tudóst kell megemlíteni: RHAZES (pupilla reflex), ALHASEN (tükör törvényei), IBN SINA.

Európában a feudalizmus kezdeti szakaszaiban, mivel a betegségeket Isten büntetésének tekintették, a gyógyítást papok, kuruzslók végezték. Ez főleg imádkozásból, ráolvasásból, ördögűzésből állt. A betegnek vezekelnie kellett bűneiért, amit imádkozással, koplalással, égetéssel, kivéreztetéssel érhettek el.

A XV. században jelentek meg vándorló hályogszúrók, kuruzslók, kik tetemes összegekért vállalták a gyógyítást, persze nem túl nagy sikerrel. Erre a korra tehető viszont az egyik legnagyobb tudományos eredmény, melyet ROGER BACON-nek (1214-1294) köszönhetünk. Ez nem más mint a konvex lencse tulajdonságainak felfedezése. E munkásságnak köszönhetően készítették el a muranói üveggyárban az első konvex szemüveget 1290 körül.

A XVI.-XVII.sz. hozott nagy előrelépést. Ezt azok a fizikai és fénytani felfedezések jelentették, amik GALILEI (1564-1642), DESCARTES (1596-1650), KEPLER (1571-1630), NEWTON (1634-1724) nevéhez fűzödnek. A szemészet számára is nagyon fontos volt ez az időszak. 1651-ben mondták ki először, hogy a szürkehályog nem a felületen létrejövő vékony hártya, hanem maga a lencse szürkül el, illetve, hogy a látás, illetve a fényérzékelés központi szerve nem a szemlencse. Ezt az álláspontot csak 1706-ban sikerült BRIESSAU-nak elfogadtatni a Párizsi Tudományos Akadémián. Nem sokkal ezután került sor 1745-ben az első hályogműtétre, melyet JACQUES DAVIEL hajtott végre, lényegében a ma is használatos módon, miszerint eltávolította az elszürkült lencsét.

A XIX. századig a szemészet a sebészet egyik ága volt. Ekkor viszont kórházakban külön szemészeti osztályokat hoztak létre, az egyetemeken külön tanszékek működtek. Megteremtődtek a feltételek a speciális szemész képzésre, új műtéti eljárások létrehozására, különböző betegségek, kórképek pontosabb megismerésére. 1851-ben HELMHOLTZ (1821-1894) feltalálta a szemtükröt, minek hatására jelentősen felgyorsult a fejlődés. Helmholtz nevéhez fűződik az ophtalometer, bár a napjainkban is használatos műszert JAVAL, és SCHIÖTZ fejlesztette ki. A szemfenék vizsgálatakor következtetéseket tudtak levonni az ideg- és érrendszer állapotára vonatkozóan. Jelentős eredményeket mutattott fel GRAEFE (1828-1870 glaukóma műtéti gyógyítása, szemfenéki diagnosztika), DONDERS (1818-1889 presbiópia, ametrópiák lényege), HERING (1834-1918 binokuláris látás, színlátás, fényérzés), MAKLAKOV (1837-1895 tonometer, intraocularis nyomás mérése), GULLSTRAND (1862-1930 réslámpa 1911-ben Nobel díj), KOLLER (a szem érzéstelenítése kokainnal), ZIRM (1883-1944 első sikeres szaruhártyaátültetés), FILATOV (1875-1953 szaruhártya átültetés, hengerlebenyes plasztika), GONIN (1870-1935 ideghártya-leválás gyógyítása a retina szakadás elzárása égetéssel), RIDLEY (műlencse beültetés), KASNER, CHEMER (üvegtest sebészet), RAMONY CAJAL(ideghártya szerkezetének kutatása), GRANIT, WALD, HARTLINE( retina kémiai, és elektrofiziológiai vizsgálata), WIESEL, HUBEL(retina és látókéreg kapcsolata 1981-ben Nobel díj)

A fejlődés természetesen nem állt meg. Rendkívüli erdményeket érnek el a mikrosebészeti eljárások területén.Lézerek alkalmazása, számítógépek, egyre fejlettebb optikai eszközök, a digitális ill. robotechnika használata forradalmian új utakat nyitnak meg. A műtétek hatásfoka folyamatosan nő, a kockázatok pedig csökkenek. Reméljük a számítastechnika robbanásszerű fejlődése ezen a területen is felgyorsítja a fejlődést.

Optika Egyesület