Az Ipari Minisztérium 1967. évi rendelkezése értelmében a látásélesség meghatározására irányuló vizsgálatokat kizárólag csak egészségügyi alapképzettséggel rendelkező személyek végezhetnek, látszerészek nem. A törvény korlátozza a látszerész ipar tevékenységi körét az orvosi rendelvényre, valamint a korábbival azonos dioptria erősségű szemüvegek készítésére. A látás szervét vizsgáló eszközöket (ophtalmometer, tonometer…) használni nem szabad, látásvizsgálatot végezni tilos.

Az 1970-es években az Országos Szemészeti Intézet igazgatója Dr. Radnót Magda a fenti törvényt maximálisan szem előtt tartva mindennemű kérést visszautasított, amely a látszerészek felől érkezett az optometrista képzés elindításával kapcsolatban.

A Magyar Látszerész-Optikus Szövetség elképzelése szerint visszaállítható lett volna az optikus szakmában az a sok évtizedes gyakorlat, hogy a látszerészek a látóélességgel összefüggő vizsgálatokat elvégezhessék.

A politikai, szakmai hatalom, mely az akkori igazgatónő kezében összpontosult esélyt sem adott semmiféle változtatásra, így a látszerész szövetség egy lépést sem tudott tenni az ügy érdekében.

A lehetőség a változtatásra az igazgatónő nyugdíjba vonulásával érkezett el. Az Országos Szemészeti Intézet igazgatója Dr. Brooser Gábor lett, a módszertani osztály vezetőjének pedig Dr. Szabó Györgyöt nevezték ki. Mindketten felismerték a látszerészek javaslatának jelentőségét mind a szakmai továbbképzés területén, mind az orvosi munka könnyítését illetően, így minden segítséget megadtak az optometrista képzés elindításához.

Magyarország szemészeti ellátásának vizsgálatakor statisztikai adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a lakosság 40 %-a szemüveg viselésére szorul. Szemész szakorvosaink – kimagasló felkészültségük ellenére – a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat gyógyászati tevékenységükkel kapcsolatos leterheltségük miatt ellátni nem tudják.

A rutin jellegű látásvizsgálatokat, a főiskolai végzettségű optometristák is el tudják végezni, jelentősen tehermentesítve a szemész szakorvosokat, akik ezután valóságos orvosi tevékenységet tudnak folytatni, vagyis gyógyítani tudnak.

A főiskolai képzés bevezetését végső soron a lakosság jobb szemészeti ellátása indokolja, tehát társadalmi indokoltságú. Ez egyúttal megköveteli a szakma képzettségi szintjének emelését és potenciájának jelentős növelését.

Az Európai Unióba várható belépésünk maga után vonja a szabad munkaerő áramlást és munkavállalást, ami az iskolai bizonyítványok, diplomák egyenértékűségét kell, hogy eredményezze.

Európához való felzárkózásunk alapvető feladata a felsőoktatás nemzetközi fejlődési irányának követése, a felsőoktatás szerkezetének – az objektív lehetőségeket és nemzeti sajátosságokat figyelembe véve – fokozatos közelítése a fejlett ipari országok felsőoktatásához.

Fontos feladat a tudományosan felkészített optometristák képzésében:

      a szükséges feltételek megteremtése

     a graduális és posztgraduális képzési formák beindítása

     a főiskola nemzetközi oktatási és tudományos kapcsolatainak kiszélesítése

     a külföldi oktatók bevonása posztgraduális képzésbe.

A felsőfokú optometrista tanfolyami képzés

A látszerész ipar tevékenységéről szóló 1/1967./I.15/Ki. M. rendelet kiadása óta eltelt időszakban, egyrészt a szakmai fejlődés, másrészt a lakossági igények változása következtében a látszerész tevékenység túlhaladta a rendeletileg meghatározott kereteket.

Az automata szemvizsgáló berendezések megjelenésével lehetőség nyílt a túlzottan leterhelt szemészeti szakambulanciák és osztályok munkájának csökkentésére. Az Országos Szemészeti Intézet szakvéleménye alapján az Egészségügyi Minisztérium első állásfoglalása szerint a szemüvegrendelés csak szemorvosi jelenlét mellett valósítható meg. E feltétel azonban több gyakorlati problémát vetett fel. E problémák többsége megoldást nyerne, ha a látszerész ipar, illetve kereskedelem speciális képzettségű optometrista szakembereket foglalkoztatna. A célszerűbb megoldás, ha az optometrista képzés a jelenlegi látszerész szakmunkás képzésre épül rá.

                Az előkészületek megbeszélésére 1987. február 1-én az Egészségügyi Minisztériumban értekezletet tartottak az érintettek az optometrista képzés beindításáról.

                A megbeszélés során megegyezés született arról, hogy a Látszerész-Optikus Szövetség (továbbiakban: Szövetség), az OFOTÉRT, és az Országos Szemészeti Intézet előzetes tárgyalásai eredményeként, a képzés szakmai felügyeletét, a tanmenetet, a tananyagot, a gyakorlati oktatás biztosítását szakemberek kijelölését az Országos Szemészeti Intézet biztosítja. Így az optometrista szakemberek foglalkoztatása lehetőséget adna egyes – az orvosi tevékenységek körébe sorolt – vizsgálatok önálló elvégzésére.

                Az Egészségügyi Minisztérium javaslatára az alábbi rendelkezéseket bírálja el az Ipari Minisztérium, a látszerészek tevékenységi körével foglalkozó már meglévő szabályok mellett:

A látszerész ipari tevékenységi körébe tartozik:

      A vizsgázott optometrista látszerészek csak a látóképességgel összefüggő vizsgálatokat végezhetnek.
      Optometrista vizsgával nem rendelkező látszerész szemvizsgálatot nem végezhet.
      A vizsgázott optometrista látszerészek csak szemorvosi felügyelet biztosításával végezhetnek a látóképesség vizsgálatát is megkívánó tevékenységet.

A konkrét munkák megkezdéseként Dr. Szente Imre, az OFOTÉRT vezérigazgatója 1987. február 2-án felkéri és egyben megbízza a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet igazgatóját az OFOTÉRT Vállalat optometrista tanfolyamának megszervezésére.

                A felvétel feltétele az érettségi vizsga mellett a látszerész szakvizsga, 2 éves szakmai gyakorlat és a mestervizsga. A vizsgáztatást a belkereskedelmi miniszter által kinevezett vizsgabizottság látja el, melynek tagjai az Egészségügyi Minisztérium és a Látszerész-Optikus Szövetség kijelölt munkatársai.

                A Belkereskedelmi Minisztérium felelős munkatársai rugalmasan cselekedtek, felismerték az optometrista képzés beindításának jelentőségét. Előnyként értékelték, hogy – az elsősorban OFOTÉRT Vállalat dolgozói közül kikerülő látásvizsgálók munkájával – a legkorszerűbb gépi eszközökkel a lakosság széles körében megoldhatóvá válna a gyors szemüvegellátás, tehermentesítve ezzel az egészségügyi apparátust olyan vizsgálatoktól, amelyek ma már nem igényelnek orvosi tevékenységet. Kihangsúlyozták azonban, hogy az optometristák továbbra sem foglal-koznának szembetegségekkel, ez természetesen változatlanul a szemorvosok feladata marad.

                Mindezek megvalósításáért feladat az 1967. évi törvény hatályon kívül helyezése, az optometrista tanfolyam felsőfokú tanfolyammá nyilvánítása, a szervezési és megvalósítási program elkészítése, valamint a jelenlegi látszerész képzés tartalmának felülvizsgálata.

                A 8/1987. (XII. 24) ipari–egészségügyi–belkereskedelmi miniszter rendeletének 4. pontja értelmében, az érettségi bizonyítvánnyal és 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkező látszerész, felsőfokú tanfolyami továbbképzés keretében optometrista-látszerész képesítést szerezhet.

                A képzés beindításával lehetőséget kaptak azok a látszerészek, akik képességeik, tudásuk, tradicionális gyakorlatuk alapján már nagy tapasztalatot szereztek a vevőkkel (pácienssel) való kapcsolattartásban, kiszol-gálásban, azonban a hivatalos engedélyek hiánya gátat szabott tevékenységüknek.

                Az érdeklődés olyan nagy volt már az első években is az optometrista képzés iránt, hogy az oktatók kénytelenek voltak felvételi vizsgát tartani.

A felvételi vizsgakérdések két részből álltak:

-          látszerészeti ismeretek
-          anyag és optikai ismeretek

Az oktatók elgondolása szerint a hallgatók felkészítésének súlypontját a gyakorlati oktatás képezi. A refrakcionálási és diagnosztikai készségkifejlesztése kardinális szempont annak érdekében, hogy az optikusok tudják, kit, mikor, és miért kell szakorvoshoz küldeni. Ehhez jártasságot kell tanúsítanunk a gyakorlati anyag pontjait illetően.

A tárgy oktatásának célja, hogy

      Az optometrista-látszerész a mindennapos munkához szükséges gyakorlati készségeket konkrét gyakorlat keretében sajátíthassa el.

      A hallgatónak a képzés végére tudnia kell objektív és szubjektív módon fénytörési hibát meghatározni és a megfelelő korrekcióval ellátni.

      Képesnek kell lennie a látást veszélyeztető tünetek és egyéb szemváltozások felismerésére és értékelésére. A szemvizsgálat során észlelt bármely betegség vagy annak gyanúja esetén, ha: a beteg szemén vagy szemkörnyékén levő elváltozásokból nyilvánvaló, hogy panasza nem fénytörési hibára vezethető vissza; a vizsgálat idején a normálisnál magasabb szemnyomás gyanúja merül fel; a korrigálással a szemenként mind távolra, mind közelre 0,8-as látásélesség nem érhető el; a fénytörési eltérés értéke a 10,0 D-t eléri vagy meghaladja; a beteg egyszemnéző, kancsal vagy rendszeres szemorvosi kezelés alatt áll; az optometrista-látszerész orvosi rendelvény nélkül szemüveget nem készíthet. Köteles az általa vizsgált személyt szemorvoshoz irányítani.

A hallgatók a gyakorlatvezetők megítélése szerint végzik, illetve szemlélik a művi beavatkozással járó tevékenységeket.  Az oktatók igyekeztek mindenre kiterjedő képzést nyújtani. Az optikai, szemészeti tantárgyak mellett kereskedelmi, etikai gyógyszertani és gyakorlati oktatásban vettek részt a hallgatók.

Nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre, melyet csak a kórházakban, klinikákon sajátíthattak el a hallgatók. Ehhez országos programra volt szükség, hogy minden megyében találhassanak a képzésre alkalmas helyet. Összesen 69 intézménynél 102 fő vett részt a gyakorlati képzésben.

Az első évfolyamokban olyan „nagy öregek” tanulhattak, akik később a főiskolai képzés keretein belül oktatták, illetve oktatják a későbbi generációkat, valamint a szakma neves képviselői. A teljesség igénye nélkül felsorolnék néhányat az ismerős nevek közül: Novák Lajos, Feszl István, Tóbiás György, Morvay Miklós, Reider József, Nemerkényi János, Szebeni Géza…

Az évek folyamán nemcsak a képzést alkotó szakanyag mennyisége nőtt, de a tanfolyam költsége is. Ezt nagyrészt magára vállalta a beiskolázó cég (Ofotért), a dolgozónak is hozzá kellett járulnia.

Az 1992-ben megjelenő új, az iskolarendszeren kívül szakmai oktatásról szóló miniszteri rendelet értel-mében 1991. december 28-án törölték az optometrista-látszerész felsőfokú szaktanfolyami képzési formát. A tevékenység jelentőségére tekintettel a képzést az Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán levelező oktatás formájában folytatják tovább.

1988-1994 között összesen 7 csoport végezte el a tanfolyamot: 226 fő tett eredményes vizsgát és kapott felsőfokú tanfolyami oklevelet.

Ezzel lezárult az optometrista képzés első szakasza.              

A megszüntetett felsőfokú optometrista tanfolyam mellett még 1991-ben meg kellett indítani a főiskolai képzést, mivel a jelentkezők száma és az oktatás színvonala nem engedte meg, hogy egy éves szünetet tartsanak. Ez az év volt az átmenet éve. A tanfolyam még működött, de a főiskolával már folytak a tárgyalások.

Dallos János a Magyar Látszerész Optikus Szövetség elnöke, az Ofotért Vállalat vezérigazgatója összefoglaló levelet intézett az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar főigazgatójához, melyben megfogal-mazta az optometrista szak létesítésének jelentőségét, lehetőségeit, elképzeléseiket.

Ebben a levélben Dallos János rámutat arra, hogy a Szövetség már 1970-től, megalakulásától céljául tűzte ki a látszerész optikus szakma magyarországi színvonalának emelését. Ezért 3 fő területre terjesztették ki a tevékeny-ségüket:

• a szakmunkásképzés
• a mesterképzés
• a felsőfokú optometrista-látszerész képzés.

A felsőfokú képzés első kézzel fogható eredményének tekinthető az 1987-ben beindított felsőfokú tanfolyami továbbképzés. Ez azonban egyenlő a Szövetség által szükségesnek tartott főiskolai képzéssel. Az alábbi feltéte-leknek kell megfelelnie a jelentkezőknek ahhoz, hogy felvételt nyerjenek a főiskolai intézménybe:

• érettségi vizsga
• látszerész, optikai-fotocikk eladó szakmunkás képesítés
• 2 éves szakmai gyakorlat
• mestervizsga (melyet később eltöröltek, mivel a mestervizsgaképzés szervezetileg nem ellenőrzött, így nem elvárható követelmény)

A képzés levelező tagozatú szakoktató képző rendszerű” képzési mód, mely:    

• 6 féléves képzés
• félévenként 3 x 5 napos elméleti és gyakorlati oktatás
• félévenkénti vizsgák
• a tanulmányok végeztével államvizsga.

Ezen oktatási forma esetén a hallgatók munka mellett végzik el a főiskolát, és egyidejűleg lehetőségük van a praktizálásra. Az elméleti oktatást a főiskola tanárai, külső óraadók biztosítják, a gyakorlati oktatást a szemészeti klinikákon dolgozó szemész szakorvosok végzik az egyetemi és főiskolai tankönyvek segítségével. A képzés költségeiről folytatott hosszú tárgyalások után a főiskola és a Szövetség egyezségre jutott, melynek eredményeként létrejött 1991. szeptember 12-én az alapító okirat.

A szociális egészségügyi ellátás részére érettségizett, optikus szakvizsgával és 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezők köréből – olyan optometrista szakembereket képezni, akik megalapozott nemzetközi szintű szakmai műveltség birtokában orvosok irányítása nélkül képesek a szem fiziológiai sajátosságainak ismerete alapján, annak fénytörési hibáinak felismerésére, a korrekciós mérések elvégzésére, a látásjavító segédeszközök kiválasztására, szakszerű elkészítésére és alkalmazására. Ehhez megfelelő szakmai ismeretekkel, gyakorlattal és általános művelt-séggel rendelkeznek, a pszichológiai, szociálpszichológiai és klinikai ismeretek birtokában önállóan végzik a látásvizsgálatokat, tehermentesítve a szemorvosokat e vizsgálatok alól, és képesek e tevékenységért viselt felelős-ség átvállalására.

A diplomás optometristának ismernie kell:

• az egészségügyi és szakmai tevékenységhez kapcsolódó társadalomtudományok eredményeit, a szociális szféra és az egészségügy, valamint a szakma szoros kapcsolatát sajátítsa el, és magatartásában érvénye-sítse az általános emberi és az egészségügyi, valamint szakmai értékszemléleten alapuló humanizmus alapelveit,
• a személyiség struktúráját és az alapvető intra-, és interpszichés működési sajátosságokat,
• a pszichoszomatikus károsodások pszichés és szociális rizikófaktorait,
• az alapvető emberi szükségleteket és a beteg ember szükségleteit,
• az optometrista képzés és nevelés társadalmi szükségletét, motivációit,
• az egészségügyi szakdolgozókkal és az optometrista szakemberekkel szembeni elvárásokat,
• a látásvizsgálat személyi és tárgyi feltételeit,
• a szükséges műszeres vizsgálatokat és a páciens azokra való technikai és pszichés felkészítését,
• az optometrista munkához nélkülözhetetlen orvosi szakkifejezéseket,
• az egészségügy és a szakma előtt álló feladatokat és az ebből következő tennivalókat,
• a szem anatómiáját, élettanát,
• a szemészeti optika alapvető kérdéseit és törvényszerűségeit,
• a fénytörési hibákat, azok korrigálását,
• a szemmozgás zavarokat, ezek felismerésének és kezelésének módját, a szem betegségeit, ezek vizsgálati módszereit, alapvető gyógykezelési elveit,
• a látási fogyatékosoknál végezhető gyógyító és gondozó tevékenységet,
• az egészségügyi, az optometrista és a kereskedelmi tevékenységet érintő jogszabályokat.

Az optometrista legyen jártas:

• a betegekkel való kapcsolatteremtésben, önmaga és mások megismerésében, a kommunikálásban és a szakmai döntések elfogadtatásában, a vizsgálati, ápolási-gondozási folyamat irányításának elveiben,
• a korszerű vizsgálati eszközök és módszerek ismeretében, a végzett munka dokumentálásában, a legfontosabb szemészeti paraméterek megfigyelésében,
• a szem fényérzésének vizsgálatában, a gyakorlatban használt műszerek működési elveinek ismeretében,
• a fényérzés zavarainak ismeretében,
• a látás anatómiájában és élettanában,
• a klinikai gyakorlatban, standard körülmények között végzett látótérvizsgálatban,
• a színlátás pszichofizikai jellemzőinek ismeretében a tér- és időbeni tényezők szerepével, a színlátás zavaraival és vizsgálati módszereivel,
• a pupillavizsgálat módjaiban, működési zavarainak ismeretében, a pupilla reakciójának vizsgálatában,
• a cornea érzékenységének mérésében, a kontaktlencse viselésének megítélését teszi lehetővé,
• a szem elektromos tevékenységének vizsgálatában,
• a kötőhártya vizsgálatában,
• a csarnok, iris és lencse vizsgálatában, irisárnyék Lange-féle vizsgálatában,
• a szem kimosása, bekötése, szemsérülés esetén történő feladatok ellátásában.

Az optometrista legyen képes:

• a szem megbetegedéseinek, fejlődési rendellenességeinek, a látást veszélyeztető területek felismerésére és értékelésére,
• a látásélesség szubjektív meghatározására a gyakorlatban rendelkezésre álló optotypek segítségével, valamint a szem akkomodációs szélességének meghatározására,
• a szimuláló és disszimuláló egyéneknél a látóélesség objektív meghatározására, az optokinetikus jelenségen alapuló eljárások elvégzésére,
• a szem törőközegeinek morfofunkcionális vizsgálatára,
• a szem refrakciós képességének objektív meghatározására,
• a szemizmok tevékenységének gyakorlati vizsgálatára, a szemizmok egyensúlyi állapotának meghatározására,
• a heterophoria és a konvergencia képesség vizsgálatára,
• a binokuláris látás különböző módszerekkel történő vizsgálatának elvégzésére,
• a réslámpa segítségével csarnokzug-, a szemlencse-, az üvegtest- és a szemfenék vizsgálatára,
• a szemfenék normális képleteinek és kóros elváltozásainak vizsgálatára, az ophtalmoszkópia elvégzésére és az eredmények értékelésére,
• az ophtalmometria mérése eljárás elvégzésére, valamint az eredmény értékelésére,
• a megfelelő és szükséges vizsgálatok elvégzése után a szem fénytörési hibáinak megfelelő korrekciós szemüveglencse felírására,
• a szemnyomás becslésére,
• hasznosítani a szakirodalomban megjelenő eredményeket, tudását fejleszteni.

1. A képzési idő 3 év, kizárólag levelező tagozaton, önköltséges térítéssel.
2. A képzésre fordítható összes óraszám a Kormány 36/1996. (III.5.) Korm. rendelete értelmében 2700 óra. Ebből az elméleti képzés összes óraszáma 600 óra, a szemészeti klinikai gyakorlat óraszáma 300 óra, a látszerész-szakmai gyakorlati képzésé pedig 1800 óra. A félévenkénti kötelező elméleti óraszám I-V. félévekben 98 óránál, a VI. félévben 110 óránál nem lehet több, a szemészeti klinikai gyakorlat óraszáma 50 óránál nem lehet kevesebb.
3. Az egyes oktatási időszakokban maximum 7 számonkérés írható elő ötfokozatú értékelési formában.
4. A képzési folyamatban szereplő főbb tudománycsoportok tudatosan egymásra épülnek.

A szakmunkás és mesterképzés racionális egymásra épülése lehetővé teszi, hogy a főiskolára kerülő hallgató már magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezzen.

A főiskolai képzés keretében így már csak az elméleti és klinikai gyakorlatokon való képzés válik szükségessé.

A levelező tagozatú képzési mód a főiskolai képzés mellett egyidejűleg biztosítja a hallgató részére a gyakorlati munkában való részvételt, valamint a praktizálást.

A hallgatók a VI. félévben kötelező és egyéni konzultáció keretében -szemész szakorvosok irányításával -készülhetnek fel a szakdolgozat készítésére és a komplex államvizsgára.

A záróvizsga célja, hogy a képzés feladatai körében meghatározott ismeretek, képességek és kézségek elsajátítását, illetve megszerzését ellenőrizze.

A záróvizsga a szaktárgyi vizsgák lezárása után történik azzal a céllal, hogy komplex, integrált ismereteket ellenőrizzen.

A záróvizsga anyaga a komplexitást kifejezésre juttató, egymáshoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati tárgy-köröket tartalmaz a szemészeti élettan, általános szemészet és szemészeti optika köréből.

A záróvizsga feladata az ismereteknek, képességeknek a pályakezdő általános diplomás optometrista szintjén történő beszámoltatása. A záróvizsgára bocsátás feltétele az abszolutórium megszerzése.

A záróvizsga részei:

• szakdolgozat elkészítése és megvédése
• elméleti szóbeli és írásbeli vizsga (mely kiterjed a kontaktológiára is)
• szemészeti klinikai gyakorlati vizsga
• C típusú alapfokú nyelvvizsga

A diplomás optometrista képzés államvizsga típusa a 21/1986. (VIII: 31.) MM rendelet 28.§.(2) bekezdés a/ típusának megfelelő. Az államvizsga részeinek minősítése ötfokozatú. Az államvizsga eredményét a 21/1986. (VIII.31.) MM sz. rendelet 30. §-a szerint kell megadni.

A hallgatók tanulmányaik sikeres befejezése után optometrista oklevelet kapnak, mely optometrista (látásvizsgálói) munkakör betöltésére jogosít az optometrista-optikus szakma területén.

A diploma minősítésére a 21/1986. (VIII. 31.) MM sz. rendelet 32. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.