Amit a kontaktlencse-ápolásról tudni kell…

Kedves olvasó, tisztelt kolléga! Az optikai Magazin 2007. júniusi és szeptemberi számában írtam utoljára erről a témáról, mely mindig időszerű, örökzöld. A tapasztaltabb kollégáknak nem árt az ismétlés (nekem sem…), az „újszülötteknek” pedig talán szüksége is van egy olyan összefoglalóra, mely segíti őket mindennapi munkájuk során. 

Az alapelvek nem változtak. A sikeres – a minden körülmények között éleslátást biztosító, kényelmes – kontaktlencse illesztés, -viselés szempontjából egyformán fontos a kontaktlencse és az ápolására használt tisztító, tároló oldat fajtája, minősége. Alapvető követelmény, hogy a lencse, az oldat és a páciens „kompatibilisek” legyenek egymással. Az Egyesült Államokban néhány évvel ezelőtt előfordult, súlyos következményekkel járó esetek (pl.: hegesedés miatti szaruhártya-átültetés; 2006-ban 125 gombás fertőzés, illetve 2005-2007 között 138 acanthamőbás keratitis) fel- hívták a figyelmet a kontaktlencseápolás fontosságára. A vizsgálatok során kiderült, hogy nem az alkalmazott tároló oldatok elégtelensége okozta a bajt, hanem a páciensek hanyagsága: nem cserélték naponta az oldatot a tokban, hanem csak „rátöltöttek” egy kevés tiszta oldatot a régire… Nagyon fontos a páciens betanításakor felhívni a figyelmét arra, hogy a kontaktlencseviselés „veszélyes üzem”, a hordási és ápolási előírásokat be kell tartani! A kontaktlencseillesztők kötelessége és felelőssége, hogy ismerjék a lencsék tárolására, ápolására használatos oldatokat, hogy pácienseiket – és az őket kiszolgáló, az oldatokat eladó munkatársukat – bevezessék a korszerű kontaktlencseápolás „rejtelmeibe”, ellássák őket a szükséges ismeretekkel. Az oldatok funkciói: tisztítás, tárolás, fertőtlenítés, a lencsék paramétereinek megőrzése, a lencsék nedvesen tartása. Melyek a kontaktlencseápolás lépései?

1. tisztítás
   mechanikus: dörzsöléssel (tároló oldattal, fiziológiás sóoldattal vagy felületi tisztítóval. Eltávolítja a lencse felszínéről a lazán kötődő napi felrakódások több mint 90%-át! enzimatikus: fehérje- és zsíroldó enzimekkel az erősebben kötődő depozitumok eltávolítása

2. öblítés
   A lencsén lévő szennyeződés eltávolítása (tároló oldattal vagy fiziológiás sóoldattal).
3. tárolás/fertőtlenítés
   A fertőzések megelőzése érdekében (a cél a kórokozók számának minimálisra csökkentése). Fontos, hogy minden nap új oldatot kell használni!
4. öblítés
   A felhelyezés előtt a felszínen maradt, a tárolás alatt „oldódó” felrakódások eltávolítása (tároló oldattal vagy fiziológiás sóoldattal).
5. nedvesítés
   Szükség esetén – a lencsék paramétereinek megőrzése és a kényelmes lencseviselés céljából (nedvesítő cseppekkel).

Az enzimatikus felülettisztításra a hosszú kihordási idejű (3, 6, 12 hónap) lencséknél vagy a páciens nem ideális összetételű könnye miatt gyorsan „koszolódó” havi cseréjű lencséknél lehet szükség: az enzimek leoldják a felszínhez erősen kötődő fehérjét, mucint (pl.: subtilisin, triptáz enzimek), zsírt (pl.: lipáz enzim).

Az alkalmazott fertőtlenítés lehet:

• fizikai:
  hő, ultrahang, UV, mikrohullám alkalmazása – régebben használt, elavult módszerek, speciális eszközöket igényelnek, ma már ritkán használjuk  
• kémiai:
  „oxidációs” eljárás (az alkalmazott oldat: hidrogén-peroxid) A „hideg” (nem oxidatív hatású) fertőtlenítőszerek alkalmazása többfunkciós (tisztít, tárol, fertőtlenít) oldatokban: MPS = multipurpose solution – csak egyféle fertőtlenítőszert tartalmaz, MPDS = multipurpose desinfecting solution – kettős fertőtlenítő rendszerrel rendelkezik.

A kontaktlencseápolásra használt oldat, módszer függ a lencse alapanyagától, viselési módjától, csereidejétől. Különböző oldatokat használunk a lágy, illetve a kemény lencsékhez (kivétel: a peroxidos rendszerek mindkettőhöz használhatók.)

A hosszabb csereidejű (3, 6, 12 hónap) lencsékhez alapos napi tisztítást (az erre a célra való felületi tisztítóoldattal) és rendszeres (3 naponta-hetente) enzimatikus tisztítást javasolunk.

A rövidebb csereidejű lencséknél (2 hét, 1 hónap) elegendő lehet a többfunkciós oldattal való napi tisztítás = dörzsölés és öblítés. A hidrogél lencséken a fehérjék, a szilikon-hidrogél lencséken a zsírok tapadnak meg jobban a napi viselés során, mindkettőnek java része eltávolítható a tenyérre helyezett lencse ujjal történő, 10-20 másodperces dörzsölésével. Meg kell nyugtatni a pácienseket, a dörzsölés nem árt a lencsének, nem teszi tönkre! Ha nincs idő a dörzsölésre, legalább öblítsék le a lencsét, mielőtt a tokba, a mindig friss tároló oldatba helyezik!!!

Nagyon fontos a tok tisztántartása, hiszen a kontaktlencseviselés „legrettegettebb” szövődménye, a fertőzés okozta szaruhártya-gyulladás, javarészt a tokban „élősködő” kórokozók miatt alakul ki. Ebben nagy szerepe van a nem megfelelően tisztított tokban kialakuló „biofilm”-nek, mert az ennek mélyebb rétegeiben megbúvó kórokozók „túlélik” az oldat fertőtlenítőszerének „támadását”. A legújabb „előírás”, javaslat a tok tisztántartására vonatkozóan: a kontaktlencse felhelyezése után öntsük ki a használt oldatot, töröljük ki tiszta, száraz papírtörlővel a tokot és a kupakot, majd helyezzük őket egy új, tiszta papírtörlőre „fejjel lefelé”, olyan környezetben (kerüljük a fürdőszobát, vécét!!!), ahol kellő légmozgás segíti a kiszáradásukat (a száraz környezetet „nem szeretik” a mikrobák…). A tokot tanácsos 1-3 havonta kicserélni! A legtöbb ápolószerhez adnak tokot – nem gyűjtögetés céljára!, hanem – azért, hogy a páciensek kicserélhessék a szívükhöz (rosszabb esetben a kezükhöz…) nőtt, kissé viseltes, kopottas (néha igen kellemetlen látványt nyújtó!) tokot. A kontrollok alkal- mával ne csak a páciens és a lencse, hanem a tok „állapotát” is ellenőrizzük!

A lencseválaszték bővülésével párhuzamosan az utóbbi években az oldatok választéka is bővült. Új oldatok jelentek meg a piacon, melyek egyrészt a régebbi, jól bevált oldatok továbbfejlesztett válto- zatai (pl.: Biotrue, COMPLETE Revitalens, Opti-Free PureMoist stb.), vagy újfajta tartósítószert tartalmaznak (pl: Synergie). Az oldatok fejlesztésének két iránya van: egyrészt növelik a fertőtlenítő hatásukat (kettős fertőtlenítő rendszerek alkalma- zásával), másrészt nedvesítő, vízmegkötő anyagok segítségével fokozzák az oldat nedvesítő képességét, hogy a lencséket minél nedvesebben tartsák.

Számos új névvel találkozunk a piacon, de ezeknek java része „régi összetételű” oldat, új név alatt. Ez a „private label” jelensége, amikor az oldatot gyártó cég úgy adja el az oldatát, hogy annak a forgalmazó vagy a kiskereskedő új nevet ad. Azért kell tisztában lennünk az oldat összetételével – melyet a gyártónak és a forgalmazónak fel kell tüntetnie a flakon vagy a doboz oldalán –, hogy tudjuk, mit javaslunk, írunk elő, adunk el páciensünknek. De nem elég az összetételt ismernünk, jó lenne tisztában lenni azzal is, hogy melyik összetevőnek milyen hatása van a kontaktlencsére és a páciens szemére…

Jó lenne, ha az összes, de legalább a hazai piacon – optikai üzletekben, szemészeti magánrendelőkben, drogériákban, az internetes webáruházakban – kapható készítményt ismernénk… Ehhez próbál segítséget nyújtani ez az írás is a teljesség igényével (tudván tudva azt, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen…)

Az ápolószer „családok” tagjai (külön a lágy- és a kemény lencsékhez):

• felületi tisztító oldat
• fertőtlenítő tároló és öblítő oldat
• fehérjeoldó enzim – tabletta, oldat
• nedvesítő csepp
• fiziológiás sóoldat (tartósítószerrel vagy anélkül)

Alapelv, hogy a különböző „családok” tagjai nem keverhetők egymással (vannak kivételek). Folyadékváltáskor – gyakori cseréjű lencsék esetén – új lencsét kell használatba venni, hosszú kihordási idejű lencséknél pedig egy éjszakán keresztül steril fiziológiás sóoldatban kell a lencsét áztatni az új oldat használata előtt. El kell kerülnünk, hogy az oldatok egy lencsében találkozzanak, mert kémiai reakcióba léphetnek egymással, melynek eredménye akut vörös szemet okozhat (kevert oldat szindróma)! 

Az MPS, MPDS oldatok összetevői:

• fertőtlenítőszer(ek) – az oldat sterilitásá- nak megőrzését, a fertőzések megelőzését célozza (célozzák)
• emulgeáló anyagok (detergensek) felület aktív anyagok (kettős hatás: zsíroldás, nedvesítés) – a tiszta, nedves lencséért, a stabil könnyfilmért, a kényelmes lencseviselésért
• tisztítószer(ek) – a felrakódást „gátlók”, a tiszta lencséért
• kelátképzők – a felrakódást „gátlók”, a tiszta lencséért
• fehérje „oldók”, -eltávolítók (nem enzimek!), a tiszta lencséért
• ionok és pufferrendszerek – a megfelelő pH beállítása
• osmotikus / tonizáló anyagok – az oldatok megfelelő osmolaritásának, az isotóniának biztosítása
• antioxidánsok, vitaminok stb.

A régebbi oldatok az alábbi, igen hatékony, de erős mellékhatásokkal rendelkező fertőtlenítőszerek valamelyikét tartalmazták: tiomerzál (higanyszármazék, erősen allergizál), klórhexidin (biguanid- származék, nagyon toxikus a cornea epithéliumára), benzalkonium klorid (BAK, kvaterner ammónium, kationos detergens (felületaktív anyag, „oldószer”), csökkenti a könnyfilm-felszakadási időt, csak kemény lencsék oldataiban használták).

A korszerűbb oldatok hatékony, de kevesebb problémát okozó anyagokat tartalmaznak. Az enyhébb mellékhatásokat nehezebb felismerni, mert a páciens akár panaszmentes is lehet – emiatt is fontos, hogy pácienseink rendszeresen járjanak kontrollra! Ezeknek az oldatoknak két nagy csoportja van:

• peroxidos oldatok – oxidációval fertőtlenítenek
• MPS és MPDS oldatok – az MPS és MPDS oldatokban leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítőszerek:
  • biguanidszármazék: polyhexanide = polyhexamethylene biguanide = PHMB. Számos egyéb elnevezése van (pl.: DYMED [B&L], Cosmocil CQ stb.), az Opti-free ter- mékek (Alcon) és a Synergie (Sauflon) oldat kivételével mindegyik MPS / MPDS ilyen fertőtlenítőszert tartalmaz.
  • polyquad (polyquaternium, pl.: Alcon, AMO B&L
  • aldox (amidoamin, pl.: Alcon)
  • alexidin (biguanidszármazék, pl.: AMO)
  • oxoklorit rendszer (pl.:Sauflon)