A legpontosabban akkor lehetne elvégezni a jelölést, ha azonos lenne kettőjük szemtávolsága. A Victorin módszer pontos alkalmazásához sok gyakorlás szükséges és nyugodt kéz.
A 11. ábra azt szemlélteti, hogy milyen mértékű hibát okoz, ha például a látszerésznek 70 mm a szemtávolsága, a vásárlónak pedig 60 mm. Jól látható, hogy körülbelül 0,5 mm eltérés lesz a párhuzamos szemálláshoz viszonyítva.
A 12. ábrán láthatjuk, hogy durván 2 mm hibát okoz, ha nem pontosan a pácienssel szemben állunk, hanem 2 cm-el valamelyik irányba elmozdulunk.
11. ábra
PD eltérésből származó centrálási hiba Victorin módszernél
12. ábra
Oldalirányú eltérésből származó centrálási hiba
A centrálási adatok Victorin módszerrel történő meghatározása sok szubjektív elemet hordoz. A technika fejlődésével a kutatók próbáltak olyan segédeszközöket kidolgozni, mely a látszerész tévesztési lehetőségeit lecsökkenti. Magyarországon több ilyen készülék is forgalomban van:
· Zeiss - Video Infral® II
· Essilor - Duo
· Argus - Videoreflect
· Digitális PD mérő
3.2. Zeiss - Video Infral® II
A Zeiss cég által kifejlesztett digitális mérőkészülék három részből áll:
1. Számítógép (+ Zeiss software)
2. Kamera egység
3. Tükör
13. ábra
A Video Infral® II részegységei
A készülék működése: a páciens a kameraegységtől 4-6 méterre áll. A kamerák magasságát a pupilla szintjére kell beállítani. A készülékben két kamera található, az egyik szemből, a másik tükör segítségével oldalról készít felvételt. A számítógép segít meghatározni a keret dőlésszögét, az LC távolságot és a pupillák pontos pozícióját a keretben, majd a lencsetípustól függően megadja a centrálási értékeket. Nagy előnye, hogy a távolság miatt konvergencia nem lép fel, a képernyőn jól figyelemmel kísérhetjük, hogy páciensünk nem fordította-e oldalra a fejét valamint az álló testhelyzetnek köszönhetően természetesebb lesz a fejtartás.
A fixáció egy villogó LED-re történik, mely a kamerák felett körülbelül 2 cm-re helyezkedik el. A német precizitásra jellemző, hogy figyelembe veszik, és a programban korrigálják ezt a minimális parallaxis eltérést, sőt még azt is, hogy a kamerák előtt levő antireflex réteggel ellátott plánparalel lemez az oldalirányú felvételt készítő kamera képét kis mértékben eltolja.
A villogó LED-re történő fixálás erősebb ametrópia esetén sem okoz problémát.
A készülék, egy tükörbe épített kamera segítségével, segítséget nyújt a szemüveg nélkül rosszul látók számára a keretválasztásban is. Ilyenkor a képernyőn tudja a páciens megnézni önmagát a kiválasztott keretben. A reflexiócsökkentő réteg és a színezés is demonstrálható a készülékkel, tehát úgy láthatja magát a vásárló a monitoron, mintha már az elkészült szemüveget viselné.
14. ábra
Centrálás a Video Infral® II segítségével
3.3. Essilor - DUO
A francia Essilor cég Duo készüléke szintén segítséget nyújt mind a keretkiválasztásban, mind a centrálásban.
15. ábra
Essilor DUO
A centrálási adatok meghatározásához a páciens által kiválasztott keretre egy segédeszközt kell felhelyezni, mely viszonyítási alapul szolgál a számítógép számára. E könnyűfém feltét adott méretei teszik lehetővé a pupilla pozíciójának meghatározását, valamint segítséget nyújt a pontos pozíció ellenőrzésében is.
A vásárló körülbelül 2,5 méterre áll a szakembertől, aki a kezében tartja ilyenkor a készüléket. A gépre szerelt tükörben, mely egy speciális súlyozási eljárás következtében pontosan 10°-os szögben áll, a páciensnek magát kell néznie. A kamera ekkor rögzíti a képet, melynek segítségével meghatározhatjuk a pupilla pontos pozícióját.
16. ábra
A DUO képernyője a centrálási adatok meghatározása közben
17. ábra
Centrálás a Duo segítségével
Felmerült bennem a kérdés, vajon nem okoz-e problémát, hogy egyrészt a páciens centráláskor lefele néz, másrészt nincs konkrét fixációs pont, mely különösen erős ametropoknak okozhat problémát.
3.4. Argus - Videoreflect
Az Argus cég az utóbbi hónapokban dobta piacra centrálókészülékét, mely egy új teória szerint végzi az adatok meghatározását. Kutatóik nem a pupilla középpontját veszik alapul, hanem a szaruhártya csúcspontját, mely a középponthoz képest általában beljebb és lejjebb helyezkedik el. A páciens három méter távolságra áll a géptől és a vele azonos magasságba beállított tükörben nézi magát. A szemből érkező megvilágítás miatt reflexió látható a szaruhártya csúcspontján. A szemüvegkertre egy műanyag segédeszközt kell felhelyezni, mely etalonként szolgál a mérés során. Szemből készítve a felvételt a centráló pont pozícióját és a keret dőlésszögét tudjuk meghatározni, míg egy másik kiegészítőt a keretre helyezve az LC távolságot határozhatjuk meg.
Hiányolom ennél a készüléknél is a fixációs pontot, hiszen 6 méterre már egy erősebb ametrop nem biztos hogy ideális irányba tekint.
18. ábra
Argus Videoreflect centráló készülék
3.5. Digitális PD mérő
A horizontális adatok pontos és gyors meghatározását teszi lehetővé a digitális PD mérő. Ez a legelterjedtebb eszköz, mely a látszerészek pontos munkáját segíti. Mérhető vele a párhuzamos szemállástól egészen kb. 30 cm távolságra fixált szemek pupillatávolsága. Leolvasható a jobb- és a baloldali fél PD, mely különbözősége fontos adat a szemüveg elkészítésénél.
19. ábra
Digitális PD mérő
4. Statisztikai vizsgálat
Ahhoz hogy a látszerészek által használt módszereket, tapasztalatokat megismerjem, huszonegy kérdésből álló kérdőívet állítottam össze (1. melléklet). Az első húsz kérdésem zárt (alternatív) kérdés volt, melyeknél a válaszlehetőségek adottak voltak, a feladat csak a lehetőségek közötti választásra korlátozódott. Előfordultak skála (intenzitás) kérdések, melyek a minőségre, alkalmazhatóságra kerestek választ 1-5 közötti osztályozási lehetőséget kínálva. Az utolsó nyitott kérdésemre, a megkérdezettek szabad fogalmazásban mondhatták el, hogy szerintük milyen irányba lenne fontos fejleszteni a szemüvegoptika területén.
Három módszert találtam használhatónak kérdőívem kitöltetéséhez:
· Telefonon feltenni a kérdéseket.
· Levélben elküldeni.
· Személyesen megkérdezni.
Az első módszer alkalmazása gyors lett volna, több elemet, jelen esetben látszerész üzletet tudtam volna megkérdezni, de saját tapasztalatom azt mutatja, hogy egyrészt nem szeretnek az emberek telefonon keresztül ilyen sok kérdésre válaszolni, másrészt megvan a félreértés lehetősége.
A levél útján való adatgyűjtést azonnal kizártam, mert ennél a módszernél legnagyobb a valószínűsége, hogy máshogy értelmezik a kérdést, mint ahogy én gondoltam és valószínűleg a kiküldött kérdőíveknek csak töredéke érkezett volna vissza.
A legideálisabbnak tehát a személyes megkérdezés bizonyult, ami azonban időigényesebb.
Kérdőívem összeállításánál igyekeztem figyelni az alábbi kritériumokra:
· A kérdéseket egyszerűen, tömören, könnyen érthetően kell megfogalmazni.
· Nem szabad túl sok kérdést feltenni.
· Az alternatív kérdéseknél minden létező választ szükséges megadni.
· A válaszok könnyen, egyszerűen legyenek megadhatóak.
· A kérdéseket úgy kell megfogalmazni, hogy minél kevésbé befolyásolják a válaszadót.
· A válaszok könnyen feldolgozhatóak legyenek.
Munkám során budapesti és nyugat-magyarországi optika boltokkal vagyok kapcsolatban, ebből adódóan főleg ezeken a területeken tettem fel kérdéseimet. Magyarországon közel hatszázötven optika bolt található, ebből kettőszáz a fővárosban. Annak érdekében, hogy mintavételem minél reprezentatívabb legyen, igyekeztem ezt az arányt megközelíteni a boltok kiválasztása során. Összesen 82 optikus szakembert kérdeztem meg, 25-öt Budapesten, 57-et vidéken. Mindössze két vidéki város optikusa volt elutasító a válaszadást illetően. A területi megoszlást az 1. grafikon ábrázolja.
1. grafikon
A válaszadók területi megoszlása
Valószínűleg a személyes megkérdezésből adódóan előfordultak kisebb-nagyobb torzulások, biztos volt, aki nem akarta elárulni a valós tapasztalatát, de úgy gondolom, hogy ezt a hibát kompenzálja az, hogy a félreértett kérdéseket helyben tisztázni tudtuk.
4.1. A kérdőívek feldolgozása
A szemüveglencsék centrálásának alapvető lépése a pupillatávolság meghatározása. Nyugat-Európában elterjedt módszer, hogy nem az orvosok határozzák meg pontos értékét, hanem ez a látszerészek feladata, a szemüveg elkészítése előtt. Magyarországon ez még kevésbé jellemző, de azt tapasztaltam, hogy egyre több optikus ellenőrzi le a receptre felírt szemtávolságot. Sajnos napjainkban az egészségügyi intézmények technikai felszereltsége meglehetősen elmaradott, gyakran előfordul, hogy egy optika bolt vizsgálója korszerűbb berendezésekkel rendelkezik, mint egy kórházi rendelő, így a pupillatávolságot is gyakran pontosabban és gyorsabban tudják lemérni.
Első kérdésem az alábbi volt: "Hozott receptnél végeznek-e PD kontrollt?" Ezen alternatív kérdésre az igen, nem és a néha válaszok közül lehetett választani. A megkérdezettek közül harminchatan mondták, hogy végeznek ellenőrző mérést, mert gyakran előfordulnak eltérések. A szakrendelőkben PD léc áll sajnos csak az orvosok rendelkezésére, aminél a boltokban egyre jobban elterjedő digitális PD mérő lényegesen pontosabb. Tizenhat válaszadó nem ellenőrzi a recept adatait. Arra hivatkoztak, hogy előfordulhat, hogy előre megfontolt szándékkal írt az orvos eltérő PD-t, ezért ezt ők nem bírálhatják felül. Huszonnyolcan csak az erősebb dioptriájú-, vagy speciális lencséknél végeznek kontrollt. A válaszok megoszlását a 2. grafikon ábrázolja.
2. grafikon
Hozott receptnél végeznek-e PD kontrollt?
A szemüveg pontos elkészítéséhez nem elegendő a pupillatávolságot ismerni, hiszen az csak a horizontális centrálási adat. Szükségünk van a vertikális pozíció meghatározására is. Ennek legelterjedtebb módja a szemüvegkeretben lévő demonstrációs lencsén a pupilla feljelölése. Ezzel mindkét koordinátát rögzítjük. Második kérdésemben arról informálódtam, hogy mely lencsetípusoknál alkalmazzák ezt az eljárást.
Kis törőértékű egyfókuszú lencsék esetén kevesen-, azonban nagyobb dioptria esetén már többen feljelölik a pupillát. Az aszférikus és a munkaszemüvegek pontos elkészítéséhez elengedhetetlen a jelölés alkalmazása, nem is beszélve a multifokális lencsékről. Aszférikus felületkialakítás esetén a megkérdezettek 95 %-a, munkaszemüvegeknél 67,5 %-a, míg multifokális lencséknél 100 %-a végez jelölést. Bifokális illetve trifokális lencséknél sokan a választóvonal magasságát jelölik, nem a pupilla közepét. Ez is jól alkalmazható eljárás, de fontos hogy az írisz alsó szélét vegyék alapul és ne az alsó szemhéjat, mert az népcsoportonként és egyénenként eltérő állású. A 3. grafikon ábrázolja a válaszok arányát.
3. grafikon
Melyik lencsetípusnál jelölnek pupillát?
A harmadik kérdésemben arra voltam kíváncsi, hogy a különböző boltokban milyen módszereket alkalmaznak a pupilla pontos feljelölésére.
Hová nézetik a pácienst?
Milyen testtartásban végzik a jelölést (ülve vagy állva)?
Az optikus és a páciens magasságának a különbségére figyelnek-e?
A fej oldalirányú fordítására figyelnek-e?
Figyelmeztetik-e a pácienst, hogy természetesen tartsa a testét?
A megkérdezettek több mint 60%-a, a jobb szem jelölésekor a pácienst arra kérik, hogy az ő bal szemükbe nézzen, a másik szem esetén pedig a jobba. Ebben az esetben viszonylag párhuzamos a szemállás. Igen gyakori a homlokra, orra vagy a távolba történő nézetés, mely jelentős hibákat hordoz, nem is beszélve azokról, akik azt kérik a vevőtől, hogy a jelölés alatt a fülüket nézze. A különböző módszerek gyakoriságát a 4. grafikon tartalmazza.
4. grafikon
Hová nézeti a pácienst feljelölés közben?
Legelterjedtebb tehát a Victorin módszer. Ahhoz, hogy a jelölő és a páciens szemmagassága azonos legyen, ideálisabb, ha mindketten leülnek, mert így csökken a közöttük lévő magasság különbség. Több optika boltban állítható magasságú székkel oldják meg ezt a problémát. A megkérdezettek 25%-a állva végzi a centrálást. Ha az azonos pupillamagasságot tartani tudják, akkor ez az ideálisabb módszer, mert ilyenkor sokkal természetesebb a páciens test- és fejtartása.
5. grafikon
Ülve vagy állva végzik a feljelölést?
A kérdőívek kiértékelése azt mutatja, hogy a látszerészek tisztában vannak a magasság különbség, a fejfordítás és a nem természetes testtartás okozta hibákkal, ezért ezekre odafigyelnek. Meglepően magas, majdnem mindhárom kérdésre 100%-os arányú igenlő válasz érkezett. Utólag az a véleményem, hogy nem kétváltozós alternatív kérdést kellett volna alkalmaznom. Több időt rászánva, megfigyeléssel valószínűleg más arányokat tapasztaltam volna. Talán túl provokatív volt ez a három kérdés. A válaszokat a 6. grafikon szemlélteti.
6. grafikon
Centráláskor mire figyelnek?
Hatvannyolc válaszoló a feljelölés után még ellenőrzi annak helyességét. 12-en kontroll nélkül bizonyosak magukban.
7. grafikon
Visszakontrollálja-e jelölését?
Legelterjedtebb módszer arra, hogy meggyőződjünk a pontos jelölésről, a tükör használata. Ebben az esetben miután a távoli átnézési pontot meghatároztuk, a lencsegyártóktól kapott visszajelölő sablonnal felrajzoljuk a lencsére az olvasó terület közepét. A páciensünkkel szemben ülve arra kérjük, hogy a kezébe adott tükröt kényelmes pozícióban tartsa, mintha olvasna valamit róla. Ha ekkor azt látjuk, hogy a tükör közepén lévő karika, a lencse olvasóterülete és a páciens pupillája egy egyenesbe esik, akkor pontosan végeztük el a jelölést, jól fogja tudni az illető olvasáshoz használni a szemüveget.
Jó módszernek tartom azt is, ha a kollégánk segítségét kérjük a leellenőrzéshez, hiszen több szem többet lát és lehet, hogy ő észreveszi az előforduló hibát.
Feltűnően sokan, a megkérdezettek 17,6 %-a kéri a vevőt, hogy távolba nézzen és így ellenőrzi a jelölést. Abból a szempontból igazuk van, hogy ilyenkor párhuzamosak a szemállások de milyen módszerrel tudnak ilyenkor kontrollt végezni? Hiszen ha a vevő elé állnak, akkor már konvergálni fog, miáltal szöget zár be a két szem nézővonala. Ha pedig oldalról ellenőrzik, akkor jelentős lesz az oldalirányú eltérés. Véleményem szerint ezt a módszert a vertikális jelölés pontosítására lehet használni, mert távolba nézve természetesebb a testtartásunk mintha valakinek adott esetben a szemét kell fixálnunk fél méter távolságból. Az egyik optika üzletben arra kérik a pácienst, hogy a falon lévő tükörben a saját szemét nézze. Ennél a viszonylag természetes fejtartásnál jelölik fel a magasságot, majd digitális PD mérővel lemérik oldalanként a pupillatávolságot, és ez alapján határozzák meg a horizontális jelölési pontot. Ezt praktikus és pontos módszernek tartom.
Két megkérdezett használ véleményem szerint szintén ötletes és pontos módszert. Ők a Victorin módszerrel történt jelölés után a lencsére egy középen körülbelül 5 mm-es lyukkal ellátott fekete gumigyűrűt ragasztanak. Ez a segédeszköz majdnem minden boltban megtalálható, mert ezzel ragasztják fel a lencsét a megfogó csonkra a csiszológépbe helyezés előtt. A lyuk közepének a feljelölt ponttal kell egybeesnie. Arra kérik a pácienst, hogy nézzen a távolba ezen a kis lyukon keresztül. Ha pontos volt az áttekintési pont meghatározása, akkor a két szem látótere fedni fogja egymást.
Néhányan a régi szemüveg alapján végzik az ellenőrzést, de miután majdnem minden keretnek eltérő a felfekvése, a dőlésszöge és az LC távolsága, ezért itt jelentős eltérések lehetnek.
8. grafikon
Milyen módszerrel ellenőrzi a jelölését?
A további kérdéseimben arra keresem a választ, hogy a látszerészek az áttekintési pontok feljelölése után milyen módszerrel készítik el a szemüvegeket.
A 4. kérdésemben azt feltételeztem, hogy a jobb- illetve a baloldal jelölése nem szimmetrikus, hanem az első esetben 3 mm horizontális-, majd 3 mm vertikális eltérés van a két oldal között. Miután a jobb- és a baloldali arcfelűnk sem tükörképe egymásnak, gyakran előfordulhatnak hasonló eltérések. Ahhoz, hogy a szemüveglencsék felületkialakítását a legoptimálisabban használhassuk ki, figyelembe kell venni e különbségeket. Tehát a követendő eljárás az, hogy a feljelölés alapján készítjük el a szemüveget. A 9. grafikonon látható, hogy nagyon sok látszerész eltér ettől. Horizontálisan még többen merik tartani az aszimmetriát, de vertikálisan már a megkérdezettek 50 %-a kisebb-nagyobb mértékben eltér ettől. 22-en a jelölés és a szimmetrikus elkészítés közötti értéket használnak, 18-an teljesen egyformára készítik el vertikálisan a két oldalt és ezáltal nemkívánatos magassági prizmát hoznak létre. Mint a szakmai bevezetésemben már említettem pont a vertikális prizmákra vagyunk érzékenyebbek, tehát ebben a síkban kellene a lehető legpontosabban elkészíteni a szemüveget. Multifokális lencse esetében mindkét síkban elengedhetetlen lenne a pontos jelölési értékek alapján készíteni a szemüveget, amit a statisztika szerint mindössze a boltok felében tesznek meg.
9. grafikon
Aszimmetrikus jelölés esetén hogyan készíti el a szemüveget?
Aszférikus lencsék esetén fontos hogy a szem forgáspontjának figyelembevételével centráljunk. Ebben az esetben a pupillajelölés alá kell elhelyezni a lencse optikai középpontját. A lefelé irányuló decentráció mértéke függ az LC távolságtól és a keret dőlésétől. Kiszámítását a 9. ábra tartalmazza. Kérdőívem hetedik kérdésében arra kérdeztem rá, hogy az aszférikus lencséket hogyan készítik el, mennyit decentrálnak lefele? A megkérdezettek közül hét válaszadó nem tolja el a lencse fókuszpontját vertikális irányban. Néhányan közülük tudnak arról, hogy elméletileg az a helyes, de az a tapasztalatuk, hogy jobban lát a vevő, ha pontosan a pupilla elé helyezik. Sajnos néhány látszerész nem is hallott erről az eljárásról.
A boltokban, amikor feltettem a kérdést, hogy hány millimétert decentrálnak, általában azonnal jött a válasz, majd visszakérdeztek: Miért nem ennyit kell? Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy valójában mi befolyásolja ennek mértékét.
A modális érték, azaz a leggyakrabban előforduló attribútum a 4 mm volt. A válaszok átlaga: 2,94 mm
10. grafikon
Aszférikus lencsék elkészítésénél mennyit decentrál lefele?
Létezik egy olyan módszer az aszférikus lencsék feljelölésére, melynél a két változó, azaz az LC távolság és a keret dőlésszöge nem befolyásoló tényező. Ezt a módszert a nyolcvan megkérdezett közül mindössze egy látszerész alkalmazza. Az eljárás lényege, hogy a páciens fejét addig döntjük egyre hátrébb, amíg a keret függőleges állásba nem kerül. Ebben a pozícióban jelöljük fel szemből a pupilla helyzetét. Miután ilyenkor halad át a lencse optikai tengelye a szem forgáspontján, ezért ekkor teljesül a szem forgáspontjának figyelembevételével történő centrálás.
Napjainkban, amikor a számítógépes munkahelyek egyre jobban elterjednek, mind több embernek okoz problémát a szemizmok működési egyensúlyának hibája. Ahhoz, hogy páciensünk szemizmai nyugalmi állapotban lehessenek, prizmás hatású lencsékre van szükség, melyek a fénysugarat a kívánt mértékben eltérítik. Prizmás hatású lencsét rendelhetünk a gyártótól, melynél ebben az esetben az áttekintési pontban korrigálják a leképezési hibákat. A másik módszer a lencse törőerejének függvényében történő decentráció, melynek mértékét a Prentice képlettel számíthatjuk ki. A szemüveg viselője szempontjából a prizma gyári elkészítése a kedvezőbb, hiszen ilyenkor kisebb az aberráció mértéke. A 11. grafikon ábrázolja a decentráció és a rendelt prizmás lencse megoszlását. Kérdésemben +4,00 D sph lencsét vettem alap korrekciónak.
A felkeresett boltok közül négyben egyáltalán nem készítenek prizmás szemüveget.
11. grafikon
Decentrációval vagy prizma rendelésével éri el a prizmás hatást?
A szemüveglencse nagyítását, képalkotását és torzításait jelentősen befolyásolja az LC távolság, azaz a szaruhártya és a lencse hátsó felszíne közötti távolság, és a keret dőlésszöge (Imre dőlése). Tizedik és tizenegyedik kérdésemben arról tudakozódtam, hogy ezek mértékére odafigyelnek-e a látszerészek. Meglepően magas volt az igen válaszok aránya (12. grafikon). A viszonylag nehezen meghatározható LC távolságra a megkérdezett 80 látszerész közül 66-an, míg az Imre dőlésre 77-en figyelnek oda. Arra a kérdésemre, hogy hány milliméterre illetve hány fokra állítják be, nagyon sokan nem tudtak válaszolni. Ebből arra következtetek, hogy a tapasztalati úton elsajátított beállítások elméleti hátterével sokan nincsenek tisztában, de az is lehet, hogy a kérdés provokatívnak tűnt, emiatt torzultak a válaszok.
12. grafikon
A szemüveg feljelölésénél az LC távolságra és a keret dőlésére figyel-e?
Az LC távolság értékét mindössze 14 válaszadó tudta számszerűen megadni, ezek átlaga 11,3 mm, módusza: 12 mm.
Az Imre dőlés mértékét 30-an adták meg, ezek átlaga 11,03° volt, módusza: 10°.
13. grafikon
Imre dőlés beállítási értékei
A szemüvegkereteket a boltokban sokan felpróbálják, mielőtt valaki megvásárolja. Ezalatt a szárak és az orrtámasz elállítódhat, mely ferde vagy természetellenes fekvést eredményez. Nagyon fontos, hogy még a pupilla feljelölése előtt a viselő anatómiai adottságait figyelembe véve beállítsuk, hiszen a jelölés pontosságát jelentősen befolyásolja. A válaszadók 86 %-a ezt figyelembe veszi, viszont 11-en csak a szemüveg elkészülése után, annak kiadásakor végzik el a szükséges finomításokat. Ők arra hivatkoznak, hogy a lencse becsiszolásakor úgyis változik a keret fekvése. A legideálisabb eljárás, ha kétszer, tehát a feljelölés előtt, majd ha szükséges, a szemüveg elkészülte után is állítunk a szárakon és az orrtámaszokon.
14. grafikon
Mikor állítja anatómiailag a vevőre a keretet?
Olvasó szemüvegek esetén, vagy a szem forgáspontjának figyelembevételével, vagy az optikai középpont szerint ideális elkészíteni a szemüveget. Ha az első variációt választjuk, mely főként az aszférikus lencsék esetén szükséges, az olvasó szemüveget a távolba tekintő szem pupillatávolságára kell elkészíteni. A kérdőívem legnagyobb megdöbbenést keltő kérdése az volt, hogy az olvasószemüveget milyen PD-re készíti el? Olvasóra vagy távolira? Az esetek több mint 90 százalékánál nem is hallottak még arról, hogy távoli szemtávolságra is el lehet készíteni a közeli szemüveget. Két optikaboltban alkalmazzák mindössze ezt az eljárást, mely szerintük valóban ideális leképzést biztosít.
15. grafikon
Az olvasószemüveget milyen PD-re készíti el?
A 15. kérdésemben arra voltam kíváncsi, hogy az alkalmazott módszerek milyen mértékben változtak az idők során. Nagyon meglepett a kapott válaszok aránya, melyet a 16. grafikon ábrázol. A megkérdezettek jelentős többsége, 67,5 %-a mindig azonos módszerrel végezte a feljelölést, és a szemüveg elkészítését. Mindössze 32,5 % változtatott a módszerén a tapasztalatok sokasodásával. Ezek után összefüggést próbáltam keresni az alkalmazott módszer, és a tapasztalatok felhasználása között. Az eredményt a 17. grafikon szemlélteti. Eszerint azok a megkérdezettek, akik nem változtattak az alkalmazott módszeren, több hibát követnek el a feljelölésnél, azok pedig, akik a tapasztalataikat figyelembe vették, korrigálták hibáikat. Közülük például senki sem nézeti a pácienst feljelölésnél a fülre vagy a homlokra. Ők is használnak kevésbé ideális módszereket, de lényegesen kisebb arányban.
16. grafikon
Mindig így csinálta, vagy befolyásolták az időközben szerzett tapasztalatok?
17. grafikon
Összefüggések a centrálási módszerek és a tapasztalatok figyelembevétele között
A következő két kérdésemben azt kértem, hogy 1-től 5-ig terjedő osztályzattal jelöljék, mennyire váltak be vevőiknél a progresszív illetve az aszférikus lencsék. Az első esetben csak 4-es és 5-ös válaszok érkeztek, az átlag 4,575, a modális változó az 5 volt. Az aszférikus lencséknél előfordult 3-as osztályzat is, az átlag 4,4, a módusz itt is 5.
18. grafikon
Mennyire váltak be vevőinél a progresszív illetve az aszférikus lencsék?
A 18. kérdésemben, melynél három változó állt rendelkezésre, arra kerestem a választ, hogy a multifokális lencse melyik területe okoz a vevőnek problémát? A legtöbb gond a válaszadók szerint az olvasó résszel van, majd szorosan utána következik a köztes rész, hasonlóan magas aránnyal. Miután a multifokális lencséknek valóban ez a két terület a gyenge pontja, várható volt a válaszok ilyen megoszlása. Centrálási hiba esetén a kihasználhatóság ezeken a területeken csökken legnagyobb mértékben. Egy boltban panaszkodtak a távoli részre, 15 látszerész mondta, hogy nem szokott probléma előfordulni egyik területtel sem.
19. grafikon
Multifokális lencse esetén melyik résszel szokott gond lenni?
A 20. grafikon azt ábrázolja, hogy a vevők hány százalékának vannak megszokási gondjai aszférikus illetve progresszív lencsék viselése esetén. Mindkét esetben a legtöbben a 0 %-ot választották. A vízszintes tengelyen a látszerészek válaszait ábrázoltam, hogy a felhasználók hány százalékának van gondja a lencsével, a függőlegesen pedig a válaszok számát láthatjuk.
20. grafikon
A vevők hány százalékának vannak megszokási gondjai aszférikus illetve progresszív lencse esetén?
Utolsó előtti kérdésemben azt kértem, hogy mondják meg, hogy a vevők hány százaléka nem tudta megszokni az aszférikus és a progresszív szemüveglencsét. A 21. grafikon mutatja a válaszok megoszlását. Látható, hogy az aszférikus felületet sikerül több embernek megszoknia szemben a multifokálissal.
21. grafikon
A vevők hány százaléka nem tudta megszokni az aszférikus illetve a progresszív lencséket?
Érdekes összefüggés, hogy azok a válaszadók, akik a magasabb százalékokat válaszolták, azaz akiknek több problémájuk van ezekkel a lencsékkel, a 15. kérdésemre mindannyian azt mondták, hogy mindig ezzel a módszerrel készítették el a szemüveget. Ez azt jelenti, hogy a saját kudarcaik sem késztették őket arra, hogy finomítsanak módszereiken.
Az utolsó kérdésemben arról érdeklődtem, hogy a látszerészek véleménye szerint milyen irányba kellene fejleszteni a szemüvegoptika területén. A válaszadók nagy része a multifokális lencsék tökéletesítését tartja szükségesnek. Többen közülük szélesebb csatornát tartanak fontosnak, mások rövidebb korridort szeretnének és nagyobb olvasó részt. Többször előfordult a kisebb torzítások iránti igény. Egyedi vélemény volt a nem felületi kialakítással készült progresszív lencse. A válaszadók másik csoportja korszerűbb, ellenállóbb felületkezeléseket szeretne. Két olyan válasz hangzott el, ami véleményem szerint már technikailag túlhaladott. Az egyik látszerész azt szeretné, ha a gyártók a bifokális lencséket fejlesztenék és nagyobb alapanyag választékban kínálnák. A cégek napjainkban a korszerűbb multifokális lencsékre helyezik a hangsúlyt, ezért a kétfókuszú szemüvegek a háttérbe szorulnak. A másik, számomra meglepő válasz, a lentikuláris lencsék fejlesztésének igénye volt. Manapság nagyon kevés az afákiás szem, a műlencse beültetés széles körben elterjedt, amivel a legtöbb lencsehíjasságot okozó szürkehályogot gyógyítani tudják. Az erős myopia korrigálására pedig a közkedvelt kontaktlencsék mellett, a lézeres szemsebészeti eljárások is terjednek. Részben ezért nem tartom szükségesnek a kevésbé esztétikus lentikuláris lencsék fejlesztését, másrészt miután a kutatások a magasabb törésmutatójú és ezáltal vékonyabb alapanyagokra irányulnak, ezekből kényelmesebb szemüvegeket lehet készíteni még erős dioptriákban is.
4.2. Eredmények összegzése
Az adatok feldolgozása során a válaszok aránya várakozásaimnak megfelelő volt, több kérdésnél azonban meglepett a kialakult eredmény.
Az első kérdésnél feltételeztem, hogy a látszerészek bizonyos hányada ellenőrzi a recepten feltüntetett PD értékét, de meglepett az igenlő válaszok magas száma. Általában a jobb felszereltségű boltokban végeznek kontrollt, ahol digitális PD mérővel, nagyobb biztonsággal tudják meghatározni a szemtávolságot.
Elégedett voltam második kérdésem kiértékelésekor, amelyben arról érdeklődtem, hogy mely lencsetípusoknál jelölik fel a pupilla helyét. Hat válaszadó minden lencsénél elvégzi a jelölést, függetlenül a lencse típusától. Ez lenne a követendő eljárás, hiszen így lehet biztosítani a megfelelő centrálást. Progresszív lencséknél minden megkérdezett, aszférikus lencséknél pedig 95 százalékuk végez jelölést. Meglepett, hogy sok boltban a bifokális lencséknél a választóvonal magasságát rajzolják fel, illetve több helyen csak PD léccel mérik le az írisz- és a keret alsó széle közötti távolságot, és ez alapján készítik el a szemüveget.
A pupilla feljelölésének ideális módszerével sajnos sokan nincsenek tisztában. A válaszadók több mint 35 %-a nem jól alkalmazza a Victorin módszert, ellentétes oldali szemük helyett homlokukra, orrukra, fejük mellett a távolba illetve fülükre nézetik a pácienst feljelöléskor.
Örömmel töltött el hogy a boltok 85 százalékában a pupilla pozíciójának meghatározását követően, még más módszerrel is lekontrollálják annak helyességét. Ez alapján nagy valószínűséggel a hibák kiszűrhetők.
Szomorúan tapasztaltam, hogy sokan nem az ideális helyre készítik el a lencse optikai középpontját, amennyiben a jelölés nem szimmetrikus. Ennek sajnos az a következménye, hogy ugyan a műhelyben pontosan dolgoztak, az elkészült szemüveg mégsem lesz optimálisan kihasználható.
Azt figyeltem meg, hogy napjainkban, amikor egyre jobban terjed az aszférikus felületkialakítás, a szakemberek ismeretei is követik ezt a tendenciát. A megkérdezettek jelentős többsége tisztában van azzal, hogy e lencsék elkészítésénél optikai középpontjukat lefele kell decentrálni, azonban az már sokak számára nem ismert hogy miért, és pontosan milyen mértékben.
Prizmatikus korrekcióknál sokan nem tudják, milyen hátrányokat rejt a decentráció alkalmazása prizmás lencse rendelése helyett. Gyakran előfordul, hogy alacsonyabb prizmadioptria esetén az olcsóbb decentrációt alkalmazzák.
Az LC távolságra és a keret dőlésére közel az összes válaszadó figyel, azonban ezek pontos értékeit már csak feltűnően kevesen tudták megadni. Ezt azzal magyarázom, hogy mivel a szemüvegkeret minden páciensen másképp fekszik, nem alkalmazható azonos beállítás. Tapasztalati adatok terjedtek el, melyek számszerű értékeit kevesen ismerik.
A megkérdezettek 86 %-a a pupilla feljelölése előtt a páciens anatómiai adottságainak figyelembevételével beállítja a keretet. Ez a legmodernebb, a felhasználó egyedi paramétereire tervezett multifokális lencséknél különösen fontos, hiszen ha a szemüveg elkészülte után változatjuk meg például a keret dőlésszögét, akkor elveszítjük a lencse egyénre szabott tervezéséből származó előnyeit.
A legnagyobb meglepetést mind bennem, mind a megkérdezettekben a 14. kérdésem okozta, mely így szólt: Az olvasószemüveget milyen PD-re készíti el? Olvasóra vagy távolira? Sejtettem, hogy a látszerészek döntő többsége közeli szemtávolságra készíti az olvasó szemüveget, mely be is igazolódott. Arra azonban nem számítottam, hogy a válaszadók közül alig néhányan hallottak arról, hogy távoli PD-re is el lehet készíteni a közeli szemüveget. A legtöbben nem is igazán értették meg a kérdésemet, teljesen evidensnek tartották válaszukat.
Szomorúan tapasztaltam, hogy látszerész kollégáim ritkán változtatnak megszokott módszerükön. Mindössze egyharmaduk módosított centrálási szokásain az idő múlásával. Manapság, amikor a lencsegyártó cégek újabb és újabb tervezésű lencsékkel jelennek meg a piacon, elengedhetetlen, hogy a már elavult módszereinken javítsunk.
Az előforduló hibák ellenére a boltok többsége elégedett mind az aszférikus, mind a progresszív lencsékkel. Ez vagy azzal magyarázható, hogy ezek a lencsék már olyan jó leképzést biztosítanak, hogy egy kis centrálási hiba ellenére minimális marad a torzításuk, vagy a válaszok torzultak és ezáltal túl pozitív képet festenek a megszokhatóságról. A kérdőívek kiértékelése alapján, egyéntől függő, viszonylag rövid megszokási idő után, majdnem mindenki képes használni e modern felületkialakítású lencséket.
Próbáltam összefüggéseket keresni, hogy ki milyen módszerrel és odafigyeléssel végzi a centrálást és milyen mértékben váltak be vevőiknél a lencsék, adódott-e problémájuk az aszférikus és a multifokális felületek megszokásával. A válaszok olyan nagy szórást mutattak, hogy nem tudtam biztos következtetéseket levonni. Előfordultak olyan boltok, ahol valóban nagy gyakorlattal és precízen végzik a szemüvegek centrálását és elkészítését, mégis viszonylag magas arányban számoltak be megszokási gondokról. Ugyanakkor van olyan látszerész, aki már a lencse feljelölése során több hibát is elkövet, ennek ellenére elmondása alapján minimális a reklamációk száma. Az ok talán az lehet, hogy a személyes interjú miatt a válaszadók nem minden esetben vallották be a reklamációk valós arányát.
5. Befejezés
Mialatt látszerész kollégáimmal kellemesen elbeszélgettem, majd a kérdőíveket feldolgoztam és kiértékeltem, kirajzolódott, hogy Magyarországon az optika rohamosan fejlődik és több bolt felszereltsége már most nyugat-európai színvonalú. Elszomorít azonban, hogy az elméleti felkészültség terén sok a hiányosság. Több helyen a legmodernebb számítógépek, csiszológépek láthatók az üzletekben, de nem veszik figyelembe, hogy a számítógép kezelése is szakértelmet kíván és a látszerész egyik fő feladata, hogy a szemüveget úgy állítsa be, hogy az optimálisan használható legyen.
Örömmel tapasztaltam, hogy a különböző centrálást segítő eszközök egyre jobban terjednek a magyar piacon. Legtöbbször a digitális PD mérővel találkoztam, hiszen ez jár a legkisebb befektetéssel, de a komolyabb készülékek is megjelentek már néhány boltban. Ezek a gépek a centrálás szubjektív tényezőit csökkentik, ezáltal könnyebben és nagyobb pontossággal lehet a szemüvegeket elkészíteni.
Az a véleményem, hogy a látszerész szakmunkásképző iskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a különböző szemüveglencsék tulajdonságainak, a keretbe helyezés speciális előírásainak, és a centrálás pontos metódusának oktatására.
Beszélgetéseim során igyekeztem kollégáimat nem megbántva, a kisebb-nagyobb hibákra figyelmüket felhívni.
A lencsegyártó cégek továbbképző előadásaikban röviden szólnak arról, hogy az éppen legújabb lencsetípusukat hogyan kell centrálni és elkészíteni, de szükség lenne a korábbi termékek tulajdonságainak felelevenítésére is.
Hasznosnak tartanám, ha akár az optometrista főiskolai képzésbe is bekerülne az áruismeret keretében, vagy azt kiegészítve a szemüveglencsék centrálásával foglalkozó tantárgy.
Érdekes lenne a magyar látszerészekkel végzett felmérést több nyugat-európai országban is elvégezni. Valószínűleg jelentős különbségeket tapasztalnánk.
Ha módom lesz rá, hasonló kérdőívvel néhány év múlva ismét felkeresem a most meglátogatott boltokat, így hosszmetszetben pontosabban meghatározható lesz, hogy a hazai látszerészek mennyire tartanak lépést a technikai fejlődéssel, elméleti felkészültségük hogyan változik. Feltételezem, hogy az elkövetkezendő években, az optikai ipar rohamos fejlődésével és az egyre újabb lencsetípusok megjelenésével elkerülhetetlenné válik, hogy a szakemberek egyre többet foglalkozzanak a különböző lencsék speciális centrálási követelményeivel.
Örülök hogy a szemüveglencsék centrálását választottam szakdolgozatom témájául, mert rávilágított arra, hogy több figyelmet kell fordítani mind az új, mind a már meglévő lencsék keretbe helyezésének ismertetésére. A látszerész boltok látogatásakor, törekedni fogok arra, hogy felhívjam a figyelmet a pontos centrálás jelentőségére és optimális módszerére.
Melléklet:
1. melléklet
Kérdőív
1. Hozott receptnél végeznek-e Pd kontrollt?
Igen - Néha - Nem
2. Melyik lencsetípusnál jelölnek pupillát?
Egyfókuszú, egyfókuszú 3,0 D felett, AS, munkaszemüveg, bifokális, trifokális, progresszív
3. Hogyan jelöli fel?
a. Hová nézeti? Ellentétes szembe, azonos szembe, egy szembe, orra, homlokra, távolba, fülre
b. Ülve - Állva
c. Magasság különbségre figyel-e? Igen - Nem
d. Fejfordításra figyel-e? Igen - Nem
e. Természetes tartásra figyel-e? Igen - Nem
f. Letakarja a páciens másik szemét jelölés közben? Igen - Nem
4. Visszakontrollálja jelölés után?
a. igen, nem
b. hogyan?
Tükör, gumigyűrű, kolléga ellenőrzi, távolba nézeti, sablonnal a régihez hasonlítja.
5. Ha feljelölésnél 3 mm eltérés van a két oldal között hogyan készíti el?
a. Horizontálisan Szimmetrikusra - Jelölés alapján - Középérték
b. Vertikálisan Szimmetrikusra - Jelölés alapján - Középérték
6. Különböző lencséknél különbözően jelöl-e?
Igen, nem
7. AS lencséket hogyan készít el? Lefele dec.? Igen - Nem
Hány millimétert?
8. Jelölésnél függőleges helyzetbe állítja-e?
Igen - Nem
9. Prizmatikus hatást decentrációval vagy prizma rendelésével éri el +4,00 D korrekció esetén?
2 prizma D-ig Decentrálás - Prizma
2-5 prizma D-ig Decentrálás - Prizma
5 prizma D felett Decentrálás - Prizma
10. LC távolságra figyel-e? Igen - Nem
Hány mm?
11. Imre dőlésre figyel-e? Igen - Nem
Hány fok?
12. Mikor állítja anatómiailag a vevőre a keretet?
Jelölés előtt, jelölés után, amikor kiadja a kész szemüveget
13. A Pd tűrést a D erőssége befolyásolja? Igen - Nem
14. Olvasószemüveget milyen PD-re készít el?
Olvasó - Távoli
15. Mindig így csinálta, vagy befolyásolták az időközben szerzett tapasztalatok?
16. Mennyire váltak be vevőinél az AS lencsék?
1 2 3 4 5
17. Mennyire váltak be vevőinél a progresszív lencsék?
1 2 3 4 5
18. Mivel szokott gond lenni?
Olvasó rész, köztes rész, távoli rész
19. Vannak-e a vevőknek megszokási gondjai? %
a. AS
b. Progresszív
20. Volt-e aki egyáltalán nem tudta megszokni? %
a. AS
b. Progresszív
21. Milyen irányba kellene Ön szerint fejleszteni a szemüvegoptika területén?
©Rósa Gergely